Felszólalás adatai

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Ha már kiszámíthatóságról beszélünk, képviselő úr, nekem is eszembe jutott az a négyéves időszak, amit azok a képviselők és kormánytagok produkáltak 1998 és 2002 között, akik ezt követően minden egyes jó szándékú lépésünket kontrázták. Emlékszem én arra a kiszámíthatóságra, amikor előállt Selmeczi Gabriella mint államtitkár a biztosítás reformjával, amit azonnal a miniszter kontrázott, és hihetetlen energiával próbálta elérni azt, hogy nehogy érvényesüljön Selmeczi Gabriella elképzelése. Majd utána mások a Gógl miniszter úr elképzelését opponálták, egész odáig, hogy aztán jött ön, és gyakorlatilag sem a biztosítási rendszerhez, sem az ellátórendszerhez nem nyúltak hozzá. Lehet arra hivatkozni, hogy kétéves költségvetés volt, már készen kapta, de miért kellett kétéves költségvetés? Hogyha az egészségügy számára kiszámíthatóbb lett volna az egyéves költségvetés, megcsinálhatták volna! Tehát önmagában a népegészségügyi programnak az elindításával nem lehet betakarni azt a hiányt, amit gyakorlatilag elmulasztottak 1998-2002 között. És amilyen demagóg módon megpróbálták a jobbító szándékú elképzelésünket akár a biztosítási oldalon, akár az ellátórendszer oldalán, mindenben csak keresztbe tettek, nehogy véletlenül valami változást tudjunk generálni.

Abban önnek igaza van, hogy több pénz kellene az egészségügyre, de egy változatlan biztosítási rendszerrel, egy változatlan ellátórendszerrel az mégiscsak egy populista, demagóg szöveg, hogy akkor adjunk több pénzt; ne csináljunk semmilyen változást, adjunk több pénzt! (Babák Mihály közbeszól.) Ez tarthatatlan! (Babák Mihály: Nyolc évetek volt rá!) És majd még nyilván a mostani folyamatokról is érdemes (Az elnök csenget.) a zárszámadás kapcsán szót váltani.