Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BÁNKI ERIK, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném megköszönni először a miniszter úrnak azt a részletes tájékoztatást, amelyet a korábban megküldött anyagok kiegészítéseként a vitaindítóban elmondott.

Azt gondolom, mindenki számára világossá vált, hogy a következő időszak tervei, céljai kellően megalapozottak, és a kormány valóban egy olyan egyenletes forráselosztásra törekszik, amely egyébként a piacon kiszámítható viszonyokat teremt, mindemellett azzal, hogy ebben a kormányzati ciklusban szeretné is lezárni nemcsak a szerződéskötéseket, hanem a kifizetések jó részét is szeretné teljesíteni.

Nem mindig volt ez így, ahogy a miniszter úr az expozéjában elmondta, hiszen elég súlyos örökség terhelte a magyar államháztartást, és a magyar kormánynak olyan feladatot adott 2010 után, amely, azt gondolom, egy igen komoly erőpróbája volt a ciklus első időszakának. Miért is mondom mindezt? Azért mondom mindezt, mert valóban, amikor átvettük a kormányzást, akkor olyan kilátástalan helyzetben volt az európai uniós forrás lehívásának és egyáltalán a bírálatának a rendszere, amely azonnali beavatkozást igényelt. Ahogy a miniszter úr említette az imént, még maga az Európai Bizottság is azt gondolta, még 2013-ban is, hogy a rendelkezésre álló forrásoknak legfeljebb 65 százalékát fogja tudni majd lehívni Magyarország. Ez azt jelentette volna, hogy valóban a vesztesei lettünk volna ennek a fejlesztési ciklusnak, tehát nettó befizetőként többet áldoztunk volna a közösség oltárán, mint amennyi forrást, támogatást le tudtunk volna hívni, amelyekből olyan fontos és a magyar társadalom számára elengedhetetlen beruházásokat tudtunk volna megvalósítani, mint amilyenek az infrastrukturális fejlesztések, mint amilyen a vízbázis védelme vagy éppen a környezetvédelmi feladatok.

Arról nem beszélve, hogy a forráselosztásban eleve alapvető problémát okozott, hogy maga a vállalkozásélénkítés, a vállalkozásfejlesztés, a hazai kis- és középvállalkozások rendszerének az erősítése, illetve a magyarországi beruházásösztönzés kellett volna, hogy az uniós forráselosztás elsődleges célja legyen, hiszen Magyarország 2010-ben igen súlyos munkanélküliségi problémával küzdött, a munkanélküliségi mutatónk 10 százalék fölött volt. Magyarországon sok százezer ember élt abban a kilátástalan helyzetben, hogy fogalma se volt arról, hogy egyáltalán talál‑e magának munkának, olyan tisztességes munkát, amiből a családját is el tudja majd tartani.

Az előző rendszernek szintén nagy hibája volt, tehát mindamellett, ahogy a miniszter úr is kiemelte, hogy mindösszesen 14-16 százalékot szánt gazdaságfejlesztési intézkedésekre, amellett súlyos problémája volt, hogy egyébként olyan területeken is pályázatírásra kötelezte az állami szervezeteket, az önkormányzatokat, ahol erre semmi szükség nem lett volna. Hiszen olyan derogációs kötelezettségei voltak az országnak, például az ivóvízjavító programoknál vagy a szennyvízcsatornázás és -tisztítás feladatrendszerénél, ahol nem volt mérlegelési lehetőség. Pontosan, előre tudta a kormány, hogy mely településeknek milyen típusú beruházásokat kell egyébként az uniós kötelezettségvállalás alapján teljesíteni. Tehát teljesen felesleges volt egy olyan pályázati rendszert kialakítani ezeknél a pályázatoknál, ahol a teljes forrásmennyiségnek 15-17 százalékát elvitték a pályázatírók, a projektmenedzserek ‑ sőt, volt olyan eset, ahol ez a 20 százalékot is meghaladta ‑, ahelyett, hogy ezt az összeget is magára az infrastrukturális fejlesztésre, beruházásra tudták volna fordítani.

Ezeket a tapasztalatokat alapul véve az új elosztási rendszer teljesen más struktúrában működik, sokkal gyorsabb, sokkal egyszerűbb döntéshozatali menet lesz, és magának a pályázónak is sokkal könnyebb lehetősége lesz arra, hogy akár segítség nélkül meg tudja írni ezeket a pályázatokat, és be tudja nyúj­tani. Tehát a korábbi pályázati rendszer olyan ad­minisztrációs kötelezettségeket rótt az önkormányzatokra, ami gyakorlatilag elképzelhetetlenné tette, hogy külső segítség nélkül, saját tudásuk és fel­készültségük alapján tudjanak beadni pályázatokat, hiszen olyan tömeges anyagokat kellett legyártaniuk, olyan bonyolult pályázati rendszerben kellett adatlapokat kitölteniük, amik megnehezítették azt, hogy ezeket a pályázatokat egyáltalán be tudják nyújtani.

Mi azt gondoljuk, hogy ha ezen érdemben tudunk javítani, márpedig a mostani kiírási rendszer azt jelenti, hogy határozottan könnyebb és egyszerűbb lesz a pályázati menetrend, akkor ezzel az önkormányzatok nagy része saját maga meg tudja majd oldani ezeket a feladatokat, és olyan pályázatokat fog tudni beadni, amik érdemben segítik a helyi vállalkozások, a lakosság életkörülményeit, illetve működési lehetőségét. Illetve maguk a megyék kaptak egy olyan feladatot, amelyben a kistelepülések számára konkrét segítséget tudnak nyújtani annak érdekében, hogy területi operatív programok keretében az adott megyének allokált források felhasználása a lehető leghatékonyabb módon meg tudjon történni.

Azt gondolom, hogy a számok önmagukért beszélnek. Azoknak az ambiciózus terveknek, amiket a kormány megfogalmazott ezen a téren, egyetlen célja van: minél több magyar vállalkozás, minél több magyar önkormányzat és ezen keresztül minél több magyar polgár javára tudjuk ezeket a forrásokat felhasználni, és be tudjuk mutatni az Európai Uniónak is azt, hogy azoknak a terveknek a megvalósítására, amelyeket velük egyeztetett módon megfogalmaztunk, kész és képes is a magyar kormány.

Azt szeretnénk elérni, hogy a fejlesztéspolitika ne csak cél legyen, hanem egy eszköz. Éppen annak az eszköze, amire magát a kohéziós alapot az Európai Bizottság kitalálta, hogy a leszakadt térségeket fel tudja zárkóztatni, és olyan versenyképességet tudjon megalapozni ezekben a térségekben, amelyek nemcsak a fejlődést szolgálják, hanem hosszú távon olyan fenntartható fejlesztéseket tudnak elindítani, amelyek helyben, a helyi embereknek tudnak hosszú távra munkát biztosítani.

Azt gondolom, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ezek az ambiciózus célok, bár a kormány fogalmazta meg őket, és nyilvánvalóan mind a Fidesz-, mind a KDNP-frakció támogatja a kormányt ezeknek a terveknek a megvalósításában, mégis azt gondolom, ez mindannyiunk közös célja és közös felelőssége is egyben.

Arra szeretném kérni az ellenzéki pártokat, hogy a vitát használjuk fel arra, hogy értelmezhető javaslatokat kapjunk tőlük, tehát ne csak az legyen a cél, hogy politikai támadást intézzenek a kormány ellen, hanem próbáljuk éppen megfordítani a dolgot, és jöjjenek olyan konstruktív javaslatok, amelyek vagy más országok példájából kiindulva, vagy az önök szakértői által megfogalmazva kerüljenek ide az asztalra, vitassuk meg őket. Folytassunk le egy olyan konstruktív vitát a mai nap folyamán, amelynek kö­szönhetően az a rendszer, az a struktúra, amelyet a kormány végiggondolt, amelyet felállított, és amelynek a lépéseit, alapjait a kormánypártok is támogatják, még jobb legyen, még hatékonyabb forrásfelhasználást tudjon eredményezni, és még jobb eredményeket tudjunk elérni.

Azt gondolom, valamennyien büszkék lehetünk arra, hogy a 2007-2013-as ciklus lezárását követően az Európai Bizottság is megállapította azt, hogy Magyarország a legjobban teljesítő országok között van. Az a 109 százalékos hatékonyság, amellyel a forráslehívást teljesítettük, az a szenzációs ötlet egyébként, amely kapcsán a kormány saját forrásból egészítette ki ezeket a pályázatokat, hogy eleve ne 100 százalékra tudjuk a benyújtást teljesíteni, hanem 10 vagy 12 százalékkal magasabb szinten tudjuk megvalósítani, hogy még véletlenül se legyen forráselvonás, és egyetlen eurócentet se hagyjunk az európai kasszában, azt gondolom, a kormánynak ez a teljesítménye minden elismerést megérdemel.

Én magam is köszönöm az ebben való együttműködést, és azt szeretném, ha egy konstruktív vitával a mai napon tehetnénk mindannyian annak érdekében, hogy a következő időszak legalább ilyen eredményes legyen.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)