Felszólalás adatai

Béke a hazában, béke a világban - szól Törökország nemzeti mottója. Megmondom őszintén, hogy érdemes Törökországot több tekintetben tanulmányoznunk. Pár mondatot engedjenek meg az egyezmény becikkelyezése kapcsán, hogy mégiscsak itt, a Ház falai között a szerződő félről egypár mondatot szóljak, úgy is, mint az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének azon tagja, aki aktív munkakapcsolatban áll török képviselőkkel, hiszen 47 tagállam között ott vannak a török delegáció tagjai is, akikkel - meg kell mondanom őszintén - nagyon jó szakmai, emberi kapcsolatot sikerült kialakítani, figyelemmel arra, hogy azon kevés képviselők és emberek közé tartoznak, akik Magyarországgal szemben szimpátiával viseltetnek, ezt nagyon meg kell becsülni, meg kell mondanom őszintén. Egyáltalán nem lehet olyan könnyedén, hogy mondjam, kiikszelni egyszerűen a szerződő állam definícióját vagy létét, mert rengeteg olyan állam van, tudnék sok példát mondani az Európa Tanács közgyűléséről, talán Ékes József is, akivel sok évet töltöttünk együtt ott kint, Strasbourgban, vagy sok ülésen vettünk részt. Bizony-bizony, főleg a skandináv államok, ha úgy tetszik, a fő sodratú nyugati államok döntő többsége valami rejtélyes oknál fogva Magyarországra úgy néz, mint, nem tudom, valami véres rongyra. Ez tényleg egy nagyon döbbenetes érzés, és az ember kézzelfoghatóan tapasztalja meg azt, hogy tulajdonképpen keleti vagy hozzánk képest keleti vagy legalábbis kelet-közép-európai és még inkább kelet-európai vagy akár közép-ázsiai vagy Kaukázus menti országok részéről tapasztalunk szimpátiát, megértést, partnerséget és egyáltalán valamifajta olyan megbecsülést, amit egyébként jó megélni.

Aki Törökországban járt már, az bizony érzékeli azt, hogy tényleg megbecsülik a magyar embereket, egyfajta rokoni szálat is felfedezni vélnek. Ebbe nem kívánok belemenni, a lényeg az, hogy fontos, örüljünk neki, hogy van olyan ország, amely velünk szimpátiát ápol, és hogy velük, egy ilyen állammal mélyítjük a bűnügyi együttműködést, az nyilván a rend pártján álló embernek, számomra nagyon szimpatikus, sőt mi több, az is szimpatikus, hogy volt egy körülbelül húsz évvel ezelőtti egyezmény, azt felülvizsgálták, és most kimélyítik, kiterjesztik az együttműködést.

Hozzáteszem, hogy a terrorizmus elleni küzdelem nekem mindig egy ilyen gyanús dolog, megmondom őszintén, jogvédőként már csak ilyen vagyok, mindig lehetőség van a terrorizmus elleni küzdelem álarca alatt olyan dolgokat is megtenni, amiket már nem kellene megtenni egy jogállam követelményei szerint. Erről szólnak az Edward Snowden által kiszivárogtatott NSA-botrány részletei. Itt jelentem be egyébként, hogy Edward Snowden bizottsági meghallgatására az Európa Tanácsban is sor fog kerülni, tehát a jogi és emberi jogi bizottság őt is meghívta csakúgy, mint Morvai Krisztina kezdeményezésére az Európai Parlamentben a LIBE szabadságjogi bizottság.

De kanyarodjunk vissza Törökországhoz! Amiért még egy záró gondolatot megejtenék Törökországgal kapcsolatban, az az, hogy Törökországtól sok mindenben lehet tanulni. Sok mindenben lehet tanulni, ugyanis ha megnézzük, hogy hogyan reagáltak a nagy sorsfordító pillanatokra a történelemben, akkor azért láthatjuk, hogy gyakorlatilag ugyanúgy rájuk mértek egy Trianont, nekik is megvolt a saját Trianonjuk. Törökországot gyakorlatilag szinte összezsugorították az első világháború utáni békediktátummal, azonban volt egy nagyon bátor, határozott ember, Kemal Atatürk, aki azt mondta, hogy kérem, ezt nem hagyjuk, és nem szélnek eresztette a török hadsereget az első világháború végén, hanem összekovácsolta őket, és gyakorlatilag megszervezve egy jól működő hadsereggé, egyszerűen kikergették azokról a területekről azokat, akiknek nem kellett volna török földre lépni. Hozzáteszem, történtek nem túl szerencsés dolgok, úgy mondjam, áldozatok is estek ebben a küzdelemben, de sajnos azt kell mondani, hogy ezek a küzdelmek sokszor ilyenek. Nálunk nem jártunk így, nem voltunk ilyen szerencsével, bár volt, hála istennek, egy vitéz nagybányai Horthy Miklósunk, azonban így legalábbis 1918 után, tehát amikor decemberben megszállták a szomszédos államok, így a szomszédos államok seregei a magyar területeket, akkor gyakorlatilag nem volt magyar katona, aki útjukat állja. Ez hosszúra vezet, egy a lényeg, hogy Törökország fel tudott állni, és meg tudta változtatni ezt a diktátumot. A két háború közötti magyar politika is felerészben vissza tudta szerezni az elorozott területeket, de Törökország a mai napig példát mutat erre a büszkeségre, erre a határozottságra, és a gazdaságpolitikában is ez igaz. Aki Törökországban jár, járt, annak bizony észlelnie kell, hogy egy nagyon erősen, dinamikusan fejlődő gazdaságról van szó. Elég, ha csak egy példát mondok, hogy a Turkish Airlines légitársaság három éve a világ legjobb légitársaságaként van elkönyvelve, szigorú mércék alapján, de jelentős, az elkövetkezendő, ha jól emlékszem, legalábbis 8-10 évben szinte megfigyelhető nagyon komoly GDP-növekedést mutat az ország.

Az Európai Unióval kapcsolatos viszonyát egy záró gondolatban annyiban lehet összefoglalni, hogy ők ezt nem erőltetik egy életre, egy halálra, tehát nem úgy, mint Magyarország, amely azonnal ölébe ugrott az Európai Uniónak és a mögötte álló globális erőknek, amelyek aztán gyarmatosították az országot, hanem bizony azt mondja Törökország, hogy vannak értékeink, vannak szempontjaink, ha ezeket a szempontokat jól és sikeresen tudjuk képviselni a tárgyalások során, akkor akár csatlakozhatunk is vagy működhetünk együtt, ha nem, akkor bizony nem lépünk be, mert az erőforrásainkat nem adjuk oda. Azerbajdzsán is így tett, és így tesz egyébként a Nyugattal, nem engedi át a kőolaj- és gázlelőhelyeit, nyilván ezért is van célkeresztben a nyugati államok részéről.

Összegezve, konkludálva a dolgokat, egyet kell értenünk azzal a mottóval, amely úgy szól, hogy béke a hazában, béke a világban, legyen ez így Magyarország viszonylatában is, de ennek az a feltétele, hogy Magyarország gyarmatosítását is hagyják abba, és vegyék el a mancsukat a magyar termőföldtől azok, akik ezt meg akarják szerezni, és egyáltalán a magyar nemzet erőforrásait hagyják békén, vissza kell szerezni az országunkat, és onnét lehet igazán nemzeti önrendelkezésről beszélni, és ebben sok példát tudunk venni, vagy erőteljesen tudunk példát venni Törökországtól is.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

(22.30)