Felszólalás adatai

BORKÓ KÁROLY, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága mint főbizottság 2001. február 6-án megtárgyalta az előttünk fekvő, a munkavédelem országos programjáról szóló H/3658. számon beterjesztett határozati javaslatot.

A bizottság előtt dr. Békés András, az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség igazgatójának szóbeli összefoglalója is kiemelte, hogy sajnálatos módon megállt, sőt megfordult a munkabalesetek számának csökkenése, ami az előző évtized első felét jellemezte. 1997-től, illetve 1998-tól a balesetek száma ismét emelkedik, mind az abszolút számokat, mind a fajlagos mutatókat tekintve. Ez a folyamat természetesen jelzi - mintegy sajnálatos indikátorként - a gazdaság fellendülését, a munkavállalók nagyobb aktivitását. Felhívja azonban a figyelmet arra is, hogy a kérdéssel a törvényhozás szintjén is szükséges foglalkozni.

A határozati javaslat aktualitását és a bizottsági ülésen is leggyakrabban hangoztatott szemléletváltás szükségességét a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1991-92-ben Magyarországon járt szakértői bizottságának jelentéséből vett idézettel lehet bizonyítani. Eszerint: "Az általános biztonságtudat az országban nem eléggé fejlett. A nyugat-európai lakossággal összehasonlítva a biztonság a munka világában nem szerepel előkelő helyen. A nyugat-európai országokban a dolgozók biztonsággal és egészséggel kapcsolatos tájékozottsága és érdeklődése folyamatosan fejlődött, és ma előkelő helyen áll, a magyar dolgozók között viszont az ilyen fejlődésnek a csíráit sem sikerült felfedezni. Ma Nyugat-Európában senkinek, még a munkáltatóknak sem jut eszébe, hogy nyíltan megkérdőjelezze az átfogó munkavédelmi intézkedések szükségességét. A jelenlegi magyarországi helyzetben viszont a munkáltatótól egyelőre igen távol áll az ilyen attitűd."

A határozati javaslat ehhez még hozzáteszi: "A fentieket lehet elmondani a munkavállalók jelentős részéről is. A dolgozó napjainkban nem a lehető legegészségesebb és legbiztonságosabb munkakörülményekért küzd, hanem a lehető legmagasabb bérért. Magyarországon nem került még sor olyan munkavállalói megmozdulásra, amely kifejezetten az egészségtelen vagy a veszélyes munkakörülmények felszámolását követelte volna. Emellett mind a munkáltatók, mind a munkavállalók munkavédelmi ismeretei hiányosak, a munkavédelem mint szempont lényegében még nem épült be szervesen sem a gazdálkodó szervezetek irányításába, sem az oktatásba."

A fenti idézetek alapján igazán jelentős tény az, hogy az előttünk fekvő határozati javaslat igen széles körű egyeztetésen ment keresztül, s azt a munka világának minden szereplője teljes mértékben támogatta, ami nem meglepő, hiszen a program stratégiai alapelveivel minden felelősen gondolkodó munkavállaló és munkaadó egyet kell hogy értsen. Ezek a fenntartható fejlődés, az elővigyázatosság, a megelőzés elve, a partneri viszony.

A bizottsági vitában a kérdések a munkavédelmi hatóság működésére, működésének feltételeire, létszámára, a munkavédelmi képviselők szerepére, a magyar tulajdonú kis- és középvállalkozások munkavédelmi állapotára vonatkoztak, illetve hangzottak el ezzel kapcsolatos javaslatok. A kérdésekre adott válaszokból kitűnt, hogy az évi 55-57 ezer ellenőrzés a munkaadók 5-7 százalékát érinti. A feladathoz képest szerény létszámmal dolgozó főfelügyelőség a 2000. évi költségvetésben biztosított források révén nyolcvan fővel növelheti munkatársai számát. Javaslatként hangzott el, hogy a kis- és középvállalkozások, valamint a tőkeszegény vállalkozások munkavédelmi problémáinak megoldásával a Széchenyi-terv keretében lehetne foglalkozni.

Mind a képviselők, mind az előadók alacsonynak ítélték a munkavédelmi és munkaügyi bírság maximális, 1994-ben megállapított 3 millió forintos értékét. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Azonnal befejezem, elnézést.

A bizottságban többen annak a véleményüknek adtak hangot, hogy a környezetvédelemben már bevált fenntartható fejlődés elvének megfelelően - amelyet a határozati javaslat is megfogalmaz - olyan módon kell az emberi erőforrásokat felhasználni, megóvni, hogy a későbbiekben annak hiánya ne váljék a fejlődés gátjává.

A bizottság a határozati javaslatot egyhangúlag, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta, és az Országgyűlésnek általános vitára ajánlotta.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)