Felszólalás adatai

Az Országgyűlés téli rendkívüli ülésszakának 2. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Tiba István és Nyakó István jegyző urak lesznek segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Harrach Péter frakcióvezető úr, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából: "Karácsony üzenete" címmel. Megadom a szót. Parancsoljon, frakcióvezető úr!

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Illő, hogy most, a karácsony előtti utolsó ülésnapon néhány szót szóljunk, egyrészt a köszöntés szavait, másrészt próbáljuk azt az üzenetet megfogalmazni, ami nekünk szól ebből az ünnepből. Én is és képviselőtársaim, mindnyájan kívánunk minden jelen lévő és jelen nem lévő képviselőtársunknak, illetve azoknak, akik a médián keresztül kapcsolódnak be ülésünkbe, áldott ünnepeket és boldog új évet.

De ezen túl a karácsonyi üzenet egyszerű megfogalmazása is szükséges. Ez pedig nem fogalmazható meg másképpen jól, mint ahogy a karácsonyi ének kifejezi: dicsőség Istennek, békesség az embernek. Mit jelent ez a béke mint üzenet? Nyilvánvalóan elsősorban a belső békét, ami nagyon fontos nekünk, hiszen azt jelenti, hogy az ember mint ember a helyén van. De az emberek közötti békéről is szó van, és ezt naponta tapasztaljuk, ennek hiányát is néha. Bár vegyük észre a jó jeleket! Egy szubjektív megjegyzést itt engedjenek meg: úgy érzem, hogy például a közlekedésben ma már sokkal békésebbek vagyunk, mint hajdanán voltunk. Persze, vannak erőszakos fickók, de hát ez mindenhol van.

Ami a legfontosabb ma számunkra, az a társadalmi béke; a társadalmi béke, ami a társadalmi csoportok közötti békét jelenti, de a politikai erők közötti politikai békét is. Két történelmi eseményre hadd hivatkozzak, ami egyfajta társadalmi békekötés volt: a bethleni konszolidáció idejére, amikor egy olyan ellenzékkel tudott a kormányerő békét kötni, amely felismerte a nemzeti érdekeket, és képviselte az alapvető emberi értékeket is; de gondolhatunk egy rossz békére is, a kádári békekötésre, amikor az emberektől elvette alapvető jogukat, a személyes szabadságot, és cserébe adott valamit, foglalkoztatást, lakhatást, egy relatív biztonságot.

Ma két területen szükséges megkötnünk a békét: az egyiket a társadalom tagjai között, a másikat pedig, ahogy említettem, a politikai erők között. Nyilván nem a kampány időszakában kell ezt megtenni, hiszen ez arra alkalmatlan. De gondoljunk arra, hogy egyrészt a társadalmi béke megkötése részben megtörtént. Legalábbis elindultunk annak útján, hiszen azokat a nagy feszültségeket a parlamenti többség és a kormány kezdte kezelni, amelyek feszítik a társadalmat. Gondoljanak csak a foglalkoztatás növelésére, elsősorban a közfoglalkoztatással, gondoljunk a devizahitelesek gondjainak enyhítésére vagy a rezsiköltségek csökkentésére. Mindez a társadalmi csoportok közötti békét is szolgálja.

A politikai béke pedig, úgy érzem, megint csak egy szubjektív vélemény, talán a következő ciklusban valamelyest megköthető. Hiszen most megtörténtek azok a nagy változások, amelyek feszültséget okoztak. A gyakorlat a következő időszakra vár, és akkor talán egy olyan ellenzékkel, amely felismeri a nemzeti érdekeket, és képes képviselni az alapvető emberi értékeket, lehet valamiféle békét kötni. Még egyszer, mindenkinek békés, boldog karácsonyt kívánok és boldog új évet.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. A kormány nevében az elhangzottakra Rétvári Bence államtitkár úr válaszol.

Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Frakcióvezető úr utolsó gondolatához csak annyit fűznék hozzá, hogy valóban, a béke fontos, de a béke mindig az igazság kimondásával kezdődhet. Hiszen sosem lehet, sem a történelemben, sem az életben, sem a politikában, sem a családban, sem sehol máshol olyan béke, olyan nyugalom, ami csak látszatbéke, látszatnyugalom, és nem valóban az igazság kimondására alapul.

Ugye, karácsonyhoz közeledvén a legnagyobb igazságnak a földre érkezését ünnepeljük mindnyájan, 2000 esztendeje. Nem tudom, hányan figyelték, hányan nem figyelték a hírekben, hogy idén a Szentatya is egy különleges ajándékot küldött kétezer embernek, akikkel találkozott, vagy akik rendszeresen látogatják a Szentszék ingyenkonyháját. Ez a kétezer ember, aki ajándékot kap a Szentatyától, vagy egy buszjegyet kap, vagy egy felbélyegzett képeslapot kap, vagy egy telefonkártyát azért, hogy karácsonykor utazzon el egy rég nem látott ismerőséhez, hívja föl telefonon, vagy írjon neki egy levelet. A Szentatya ezzel mintegy a találkozás üzenetét akarja mindenki felé közvetíteni. Nyilván nekünk, az embereknek, az emberiségnek ez a Jóistennel, a Jóisten fiával való találkozás, a megtestesülés ünnepe. Másrészről pedig a hétköznapi életünkben, a családi életünkben, a baráti körökben ez nyilvánvalóan olyan találkozások alkalma, amikor talán hosszabban és talán nyugodtabb körülmények között tud ki-ki a maga családtagjaival, ismerőseivel együtt lenni.

Szokás mondani azt, hogy az ünnep a lélek vitaminja, és ahogy szüksége van a testnek is vitaminokra, úgy a léleknek is. Szinte minden hónapban van valami családi ünnep, névnap, születésnap, házassági évforduló, ugyanígy fontos, hogy nagyobb léptékben lépve a megváltásunk vagy a megtestesülés ünnepét is megünnepeljük. Aki ezt kispórolja az életéből, az lelki téren nem számíthat másra, mint ha testi téren spórolná ki a vitaminokat. Ebbe könnyen belerokkanhat lelkileg, vagy pedig pótszereket kereshet, amivel valami mást tud ünnepelni.

Nyilvánvalóan sok ünnepnek, sok várva várt pillanatnak a várakozás adja meg a súlyát, az adventi időszak vagy húsvétkor a nagyböjti időszak. Mind-mind a felkészülést segíti elő. Ha valamire készülünk, ha valamit nagyon várunk, akkor az egy fontosabb pillanat. Nekünk, politikusoknak nem kell ezt különösebben ecsetelni, akár politikai példával is, nyilván a választás pillanata az, amire sok mindenki sokat készül, sokat vár, ezért jelentőségteljes. A megváltás pillanatára nem egy kampányidőszakot várt senki, bár ez azért eléggé földhözragadt hasonlat, de ott azért több ezer évet vártunk arra, hogy a megtestesülés megjelenjen. Ezért fontos, hogy amikor mégis egy-egy gyertyát meggyújtunk otthon vagy köztereken, akkor gondoljunk bele, hogy ez hová fog jutni, milyen találkozássá fog jutni. Ezért a várakozás megadhatja a nagyobb súlyát.

Nyilván a találkozás mellett az is fontos, hogy megajándékozzuk a másikat, és elsősorban önmagunkkal ajándékozzuk meg. Bíró László püspök atya gondolatait idézném. Ő mondta, hogy a szabadító Úrjézus csak egyfajta karácsonyi dekorációvá lett sok helyen, és a jóllakottság mögé beköltözött az üresség, hiszen az ünnep lényege maradt ki. Másrészről pedig azt is írja későbbiekben, hogy valamelyest a társadalmi értékek árura lettek váltva, a szeretet, a megbecsülés, a figyelem helyett már csak a minél nagyobb, minél fényesebb ajándék lett sokak célja. És az emberbaráti szeretet a szegények luxusává vált, hiszen ők azok, akik többet fordítottak talán arra, hogy figyelmes ajándékkal vagy figyelmességgel lepjék meg a másikat, akiknek valamilyen karácsonyi ajándékkal kedveskednek.

Sokszor mondjuk ezt el, de talán nem baj, ha néha komolyan is vesszük ennek fontosságát, hogy milyen fontos a személyesség ezekben az ünnepekben.

(9.10)

Nem jó, ha a teljesen kommercializálódott, túlfogyasztói társadalmunk diktál mindent. Sokkal fontosabb értékek vannak, nem kell itt az alaptörvényből is idéznem önöknek, jól ismerik azokat a szakaszokat, amelyek a szeretetről szólnak, a társadalmi békéről is vagy a szolidaritásról szólnak, nemzeti ünnepeinkről vagy keresztény hagyományainkról.

Több ezer éves hagyomány alapjain állunk - legalábbis kétezer évesnek - a karácsony megünneplésével kapcsolatban, jelképes is a karácsony időpontja, tehát a fényről a sötétségbe történő átlépés időpontja, amikor az egyre sötétebb, egyre hosszabb éjszakákból végre az egyre rövidebb éjszakák és egyre nagyobb fények időszaka jön, ez jelképezi azt, hogy közénk jött a Megváltó.

És arra végül, hogy a szeretet miként lopózhat be a karácsonyba, én is szeretnék mindenkinek nagyon áldott karácsonyt kívánni a politikai patkó minden oldalán, mindenkinek, aki bárkire szavaz, és azoknak is, akik nem szavaznak senkire. Áldott karácsonyt kívánok egyetlenegy kis idézettel (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), egy hétéves gyerek írta a karácsonyról és a szeretetről, így mondja: "A szeretet az, ami karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani."

Áldott karácsonyt kívánok! (Taps.)

Felszólalások:   1   1-4   5-8      Ülésnap adatai