Felszólalás adatai

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Jelenlevők! Tisztelt Ház! Több módosító javaslatot nyújtottam be, amelyeknek a leglényege az volt, hogy az egyes vadfajok fenntartható legkisebb, illetve az élőhelyet még nem veszélyeztető legmagasabb vadlétszámát továbbra is határozza meg a törvény, tehát ezek a passzusok ne kerüljenek ki belőle. Kevésbé voltam ügyes egyébként, mint Pap János és Orosz Sándor képviselő urak, mert az ő módosító javaslatukat a mezőgazdasági bizottság, illetve ha jól emlékszem, a többi bizottság közül mindegyik támogatta, méghozzá az ajánlás 20. pontjában. Úgyhogy olybá tűnik, ha nem is teljesen úgy, mint ahogy én szerettem volna, de ez a passzus benne marad a törvényben.

Ennek a passzusnak a benne létét vagy benne hagyását a törvényben azért tartom nagyon fontosnak, mert ahogy az előterjesztés, az eredeti törvény indokolása, részletes indoklása is tartalmazza, egy adott területen a vadlétszám pontos meghatározása meglehetősen nehéz, de azt gondolom, mégis egy bizonyos hibahatáron belül statisztikai és egyéb módszerekkel meghatározható. Amennyiben a fenntartható legmagasabb vadlétszám kikerülne a törvényből, akkor azt gondolom, az a helyzet állna elő, hogy nem lenne mihez viszonyítani a területen levő vadlétszámot. Ez ahhoz vezetne, hogy akár elszabadulhatna, és a mostani, mondjuk, átlagosan a fenntarthatónak kétszerese a nagyvadlétszám Magyarország területein, bár vannak olyan részek, ahol még ennek is többszöröse, tehát azt gondolom, ha ez a fék nem lenne benne a törvényben, akkor a vadlétszám igencsak elszaladhatna. Most legalább van egy viszonyszám, amihez lehet mérni a dolgokat.

Amiben még szeretném a jelenlevők és majdan a szavazáskor a parlament többségének segítségét kérni, ez a 42. ajánlási pont, amelyet Orosz Sándor képviselő úr és jómagam is javasolunk. Ez pedig az, hogy a törvény 47. § (3) bekezdése is maradjon benne a törvényben. Ez az éves vadgazdálkodási tervek egyeztetési módját írja elő, mégpedig olyan formában, hogy az éves terveket, tehát nemcsak a tízéves vadászati üzemterveket, hanem éves szinten a terveket a természetvédelmi és erdészeti hatóságoknak is jóvá kelljen hagyni. Ezt azért tartom fontosnak, mert tessenek elképzelni egy olyan szituációt, amikor az ember területén, mondjuk, egy erdő területén valaki más olyan módon gazdálkodik, amire neki semmiféle ráhatása, semmiféle beleszólása nincsen.

Tehát ha az erdejét, mezejét esetleg tarra rágja a vad, gyakorlatilag tíz évig nemigen van arra lehetősége, hogy ezt a károkozást valami módon az ott gazdálkodó vadásztársasággal befolyásoltassa. Tehát ezt a lehetőséget venné ki a 47. § (3) bekezdésének eltörlése. Vagy mondhatnék más esetet, amikor az ártéri erdők kezelésébe nem szólhatna bele a vízügy, vagy hasonló dolgokat tudnék még említeni.

Tehát azt gondolom, ahhoz - és ez egy preventív jellegű intézkedés -, hogy konszolidált gazdálkodás folyjon mind az erdő-, mind a mezőgazdálkodó, mind a természetvédő hatóságok szempontjainak figyelembevételével egy adott vadászterületen, ahhoz mindenképpen szükségeltetik az, hogy a 47. § (3) bekezdése mindenképpen benne maradjon ebben a törvényben. Enélkül azt gondolom, hogy felborul az a mostanra kialakult, egyébként is meglehetősen törékeny egyensúly, ami az adott területen a vadlétszám, a természetvédelmi érdekek, illetve az erdőgazdálkodók érdekében hellyel-közzel lassanként kezd beállni.

Azt gondolom, a hosszú távú együttműködésnek és a békés egymás mellett élésnek is az egyik feltétele az, hogy ez a passzus továbbra is ezt a relatív békét szolgálja. Úgyhogy arra szeretném kérni képviselőtársaimat, hogy ugyan a bizottságok nemigen támogatták ezt a javaslatomat, de majd mindenképpen szeretnék róla külön szavazást kérni, és akkor majd támogassák ezt a módosító javaslatot.

Köszönöm szépen.

(21.00)