Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Én örülök, hogy Fónagy miniszter úr itt maradt, és vitatkozhatunk. De azt gondolom, hogy félreérti az álláspontomat - nem véletlenül. A kishitűség álláspontját tulajdonítja nekem vagy nekünk, mint ahogy itt más fideszes, kormánypárti képviselők is pesszimizmusról beszéltek. Nem, miniszter úr, nem erről van szó! A vita köztünk nem arról szól, hogy optimisták vagy pesszimisták vagyunk, kishitűek vagyunk-e vagy alkotni szeretnénk. Nem! A vita másról szól.

A '98-as választások előtt volt nekünk egy közös gazdasági filozófiánk, amit a szabad demokraták is meg a fideszesek is úgy fogalmaztak meg, hogy csökkentsük az adókat, engedjük át az alkotást sok-sok ezer vállalkozónak. Ehhez képest, amikor a Fidesz kormányra lépett, feladta ezt a filozófiát, és ehelyett azt mondta, hogy nem csökkentem az adót, nem hagyom ott a pénzt a vállalkozóknál, majd én adom nekik, én osztom ki, vagy én magam költöm el. Adócsökkentést ígértek, adónövelés lett belőle. A centralizáció csökkenését ígérték, egy átmeneti év után a centralizáció növekedése lett belőle. Az olimpia - ugyanúgy, mint az egykori expó - egy hatalmas nagy állami vállalkozás, ahol az állam oszt el rengeteg pénzt, az állam tudja, hogy mit akar vele csinálni.

Én pedig optimistább vagyok, mint önök! Én ambiciózusabb vagyok, mint önök! Én az alkotás pártján vagyok! Csak nem én akarok alkotni mint állam, hanem azt akarom, hogy sok tízezer és sok százezer magyar vállalkozó a maga ötlete, a maga elképzelése szerint alkothasson. Önök ezt fogják megakadályozni, ha ezeket az elképzeléseiket végigviszik.

Köszönöm szépen.