Felszólalás adatai

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap ünnepeltük az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc 161. évfordulóját. A történelmi példákra való visszaemlékezés mindig alkalmat ad nekünk arra, hogy a jelennel vonjunk párhuzamot. A '48-as szabadságharcnak és forradalomnak két fontos üzenete is van a ma számára. Az egyik, hogy csak a sokszínű, toleráns, befogadó Magyarország lehet sikeres. A másik, hogy oda kell állnunk a bátor reformok mögé, mert reformpolitika nélkül nincs a nemzetnek jövője.

Nézzük e két fontos üzenetet! Ma Magyarországon, amelyben - mindannyian tudjuk - egyszerre kell szembenéznünk gazdasági és társadalmi válsággal, nagyon nem mindegy, hogyan állunk egymáshoz, hogyan állunk a befogadás kultúrájához. Érdemes visszaemlékeznünk elődeinkre. Elődeink annak idején, '48-ban együtt, vállvetve harcoltak a magyar szabadságért. Együtt harcoltak lengyelekkel, szerbekkel, románokkal, zsidókkal, horvátokkal. A szabadságharc ezért tudott nagyszerű példa lenni a magyar történelemben. Emlékezzünk csak Bem Józsefre, Dembinszky Henrikre, a lengyel származású szabadságharcos hősökre, vagy Damjanich Jánosra, Vukovics Sebőre, akik szerb származásúak voltak. Vagy elég említenünk Petőfi Sándort, aki szlovák és részben szerb származású is volt. Vagy Gábor Áront érdemes például citálnunk, aki pedig cigány származású volt.

Nos, a szabadságharc erről szólt. A Magyarországon élő különböző nemzetiségek, etnikumok képesek voltak összefogni, együtt tudtak fellépni, egy befogadó nemzetet akartak teremteni. Mára Magyarországon, tisztelt képviselőtársaim, oda jutottunk, hogy - ha a tegnapi ünnepre visszaemlékezünk - Árpád-sávos zászlók alatt megint olyanok masíroztak Budapest utcáin, akik más nemzetiségekkel szemben, a demokráciával szemben fogalmaztak meg követeléseket. Magyarországon ma semmi sem aktuálisabb annál, mint hogy megint hitet tegyünk a befogadó Magyarország mellett, mert nekünk a magyar szabadságot ez jelenti. Magyarország később, többek között a XX. századi történelmi tragédiákat azért szenvedte el, mert lemondott a befogadó és toleráns politikai kultúráról. Nagyon sok történelmi traumánknak ez volt a kiindulópontja.

S ma, amikor azt látjuk, hogy vannak jó néhányan, akik a történelem szemétdombjára kínálkozó politikai követelésekkel állnak elő, és ahelyett, hogy a magyar zászló, a piros-fehér-zöld sokszínűsége mellett tennének hitet, a sokszínűség helyett fehér, fekete vagy szürke országot akarnak megteremteni, akkor semmi sem aktuálisabb annál, mint hogy hitet tegyünk a befogadás, a tolerancia és a sokszínűség mellett. Ahogy mondtam, képviselőtársaim, ez az egyik üzenete az 1848-as szabadságharcnak.

A másik pedig a reformpolitika melletti elszántság. Emlékezzünk vissza, hogy elődeink - akik között jó néhányan voltak a '48-as szabadságharc és forradalom vezetői között nemesi származásúak - hogyan mondtak le előjogaikról, kiváltságaikról azért, mert a haza szolgálatába kívánták állítani a polgári fejlődést. Ma Magyarországon azt kell látnunk, hogy bénult politikai helyzet van, a társadalmi és gazdasági válság miatt is. Nem tudjuk, a politikai élet szereplői nem tudják megtenni azokat a lépéseket, amelyek elegendőek lennének ahhoz, hogy olyan összefogás alakuljon ki ebben az országban, amely sikerre viheti a reformpolitikát.

Nézzük csak meg, kedves képviselőtársaim, hogy tegnap a beszéd alkalmával például a Fidesz elnökétől olyan gondolatokat hallottunk, amelyek egyértelműen arra utaltak, hogy a Fidesz nem teszi világossá, nem hozza az ország tudomására azt a programot, amely mellé támogatást kér. Ha a történelmi párhuzamot vesszük elő, akkor - gondoljunk csak bele - ez olyan lenne, mintha annak idején Petőfiék a 12 pontot nem fogalmazták volna meg, mondván, előbb a hatalmat akarjuk, és utána fogalmazzuk meg a programunkat.

De, tisztelt képviselőtársaim, azt látjuk, hogy a kormány oldaláról is bénultság van. Bár a kormány benyújtotta a programját, a javaslatait az elmúlt héten a parlament elé, de ez a program nem elfogadható, nem elegendő.

(13.40)

Ma Magyarország számára, ami elegendő, az egyértelműen az, hogy oda kell állnunk a Reformszövetség által képviselt javaslatok mögé. Mert ha mind a kormányoldalról, mind az ellenzéki oldalról egyértelmű az elköteleződés, akkor van esélye a reformpolitikának, és erre van ma szüksége Magyarországnak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)