Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BANA TIBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik nem tudja támogatni az előttünk fekvő törvényjavaslatot, ugyanis mi nem csupán jogharmonizációs célú indítványként tekintünk erre, másrészt pedig szeretnénk kezdeményezni csatlakozási szerződünk nemzeti érdekeink mentén történő módosítását, így ebből az alapállásunkból egyértelműen következik, hogy a saját források rendszerére vonatkozó, előttünk fekvő indítványhoz sem tudjuk az igen szavazatunkat adni.

Több szempont is van, amely alátámasztja azt, hogy miért nem tudjuk támogatni ezt a javaslatot. Az egyik legfontosabb, hogy a brit korrekció továbbra is szerepel a saját források rendszerében, és ez a magyar költségvetést, a jövő évi, 2016-os költségvetésünket 21 milliárd forinttal terheli meg. Érdemes kicsit utánanézni annak, hogy honnan is ered ez a visszatérítés, mi ennek a háttere. Ezt még Margaret Thatcher harcolta ki 1984-ben, rabatt néven létezik ez, és az egyes tagországoknak biztosítaniuk kell évről évre a megfelelő hozzájárulásokat. Annak idején ezt a britek a mezőgazdaságuk helyzetével indokolták, de azóta azért nagyon jelentős változások következtek be, egyrészt abból a szempontból, hogy az Egyesült Királyságban az egy főre jutó jövedelem jelentősen emelkedett az eltelt évtizedek során, másrészt pedig a mezőgazdasági támogatások mértéke is jelentős mértékben visszaesett, az akkori magas szintről 50 százalék alá, sőt most már csak 40 százalék körül vannak a KAP-források az uniós költségvetésben. Nem volt az véletlen, hogy a 2000. márciusi berlini csúcson Ausztria, Németország, Hollandia és Svédország elérte azt, hogy mentesült a visszatérítés fizetésének 75 százaléka alól, ennek persze az lett a következménye, hogy a további terheket a többi tagállamnak, köztük hazánknak kell állnia.

Először az előző költségvetési ciklusban, tehát a 2007-2013-as időszakban következett be a visszatérítés összegének érdemi módosulása, aminek hátterében az áll, amire már utaltam, hogy a közös agrárpolitika súlya a ’80-as évektől kezdve folyamatosan csökkent, így a jelenlegi 40 százalékos szintet érte el, másrészt pedig a ’90-es évek KAP-reformjai azon termékcsoportok ‑ marha, juh, gabona ‑ közvetlen támogatottságát növelték, amelyekben az Egyesült Királyságnak viszonylag jó pozíciói voltak, és utaltam arra is, hogy Nagy-Britannia gazdasági helyzete is teljesen más már, mint a ’80-as évek közepén.

(15.30)

Nem véletlen az, hogy a korábbi egyeztetések alkalmával, amikor a hétéves költségvetések összeállítása előtt ilyen hosszú tárgyalásokra került sor, rendre felmerült a csökkentés, sőt a megszüntetés lehetősége is a tagállamok jelentős része oldaláról.

Persze, egy fontos adalék az is, hogy ha a britek szemszögéből nézzük ezt, akkor az ő hozzáállásuk mindig is az volt, hogy a keleti bővítést támogatták, hiszen az ő hozzáállásuk az Európai Unióhoz mindig is az integrációs bővítését helyezte előtérbe, sokkal inkább támogatták ezt, mint az integráció mélyítését, nem véletlen az, hogy a népszavazás lehetősége ‑ mellyel a Jobbik a maga részéről teljes mértékben egyet tud érteni, és mi is ezt kezdeményezzük Magyarországon ‑ felmerült. Végeredményben az történt, hogy miután az új tagállamok beléptek 2004-ben, majd 2007-ben, a visszatérítés összege is növekedett, és a Nagy-Britannia szintjétől jócskán elmaradó tagországoknak, így Magyarországnak is fizetniük kellett és kell évről évre a rebate-et.

Belátta aztán Nagy-Britannia, hogy engednie kell ebben a kérdésben, és a brit elnökségi fél év alatt ‑ ami 2005 második felében volt ‑ a decemberi Európa-csúcson született egy olyan irányú döntés, hogy ennek végül is egyötödét feláldozták. Erre utaltam, amikor jeleztem, hogy az előző, a 2007-13-as időszak vonatkozásában már kisebb összegű volt ez a bizonyos rabatt. A többéves pénzügyi keret tárgyalásai során ez valóban állandó kérdésként előjött, így a mostani 2014-2020-as tervezési időszak tekintetében is ez volt a helyzet. Erről a hét évről azt azért mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy a középtávú pénzügyi tervezés bevezetése óta először fordult elő, hogy csökkent a rendelkezésre álló összeg, a tényleges kifizetések előirányzata pedig első alkalommal lett alacsonyabb az EU-s szintű GNI 1 százalékánál.

A tárgyalások során a brit delegációnak végül is sikerült mindkét célját elérnie, amelyek a legfontosabbak voltak számukra. Az egyik a költségvetési kiadások csökkentése volt, nettó befizetőként ők ezt rendkívül fontosnak tartották. A másik pedig a visszatérítés megvédése, és ez szintén így történt, hisz azt fontos megjegyezni, hogy az ő hozzájárulásuk nélkül valóban nem történhet meg ennek a megszüntetése. De azt gondolom, ha megfelelő módon kiállunk uniós színtéren nemzeti érdekeinkért ebben az ügyben is, akkor igenis tudnánk eredményeket elérni.

De nemcsak ez az egy oka van annak, hogy nem tudjuk támogatni ezt az indítványt, hanem összességében az uniós költségvetéssel kapcsolatban is másként látjuk a helyzetet, mint például Firtl Mátyás, a KDNP vezérszónoka, aki euforikus hangulatban üdvözölte ezt. Itt azért látni kell azt, hogy a kohéziós források jelentős mértékben csökkentek. Maga a költségvetés nagyjából 4,5 százalékkal lett alacsonyabb a főösszeg vonatkozásában, a kohéziós források 8,4 százalékkal estek vissza, ez pedig tovább növeli a centrum- és a perifériaországok közötti különbséget, fenntartva a status quót és megőrizve a régebbi tagállamok erőfölényét.

Hazánk tekintetében pedig még rosszabb a helyzet, ugyanis Magyarország vonatkozásában a kohéziós források 20 százalékkal csökkentek 2014-20-ban a 2007-2013-as időszakhoz képest. Itt a korrektség jegyében azt meg kell jegyezni, hogy a tárgyalások során valóban a végeredmény jobb lett, mint az előzetesen előjött adatok, hiszen még ennél rosszabb helyzetnek a lehetősége is felmerült, de azért azt gondolom, látva azt, hogy egy ilyen jelentős mértékű visszaesésre került sor a kohéziós források vonatkozásában, az a sikerpropaganda, ami a kormányoldaláról hallatszott, mindenképpen álságosnak tekinthető.

A saját források rendszerével kapcsolatban egyébként is felmerülnek uniós színtéren is rendre a kritikák, hiszen egy bonyolult, átláthatatlan rendszerről van szó, amire ráerősítenek a kivételek, és a visszatérítések tovább növelik ennek az átláthatatlanságát. Nem véletlen az, hogy a tavalyi esztendőben felállt egy bizottság, aminek a reform kidolgozása az elsődleges feladata, és ők maguk is kimondták azt, hogy nem igazságos és nem hatékony a saját források rendszere, változtatásra van tehát szükség.

Összességében pedig, amit még egyszer alá szeretnék húzni: a mi alapállásunk egyértelmű az Európai Unióhoz való viszonyunkkal kapcsolatban. Azt mondjuk, hogy az alapszerződéseket és a jogilag ezek részét képező csatlakozási szerződésünket érdemben módosítani kellene. Ennek céljából kezdeményeztünk is egy vitanapot. Sajnálatos módon az látszik, hogy ehhez csak a XXI. század pártjai adják jelen állás szerint a támogatásukat, hiszen az LMP aláírta ezt a kezdeményezésünket, a szocialisták egyértelműen elzárkóztak ettől, holott én azt gondolom, hogy uniós tagságunk nemzeti érdekeink mentén történő módosítása kapcsán lehetne nekik is mondanivalójuk. A kormány oldaláról és a Fidesz-KDNP részéről még várjuk a visszajelzést. Én bízom benne, hogy végül támogatólag fognak állni ehhez a kezdeményezéshez, hiszen azért számtalan olyan pontot megjelöltünk a benyújtott vitanapi kezdeményezésben, amiben a kormány oldalról is hallhattunk nyilatkozatokat, de sajnos ezek minden esetben megmaradtak a szavak szintjén.

Arra is szeretnék utalni, hogy természetesen vannak olyan ügyek, amelyekben adott esetben éppen Nagy-Britanniáéval hasonló, Nagy-Britanniáéval azonos az álláspontunk, de vannak olyan kérdések, mint az említett visszatérítés ügye, ahol pedig velük kellene konfrontálódnunk. Mi az, amiben ugyanúgy látjuk a helyzetet? Például a piroslapos eljárás kérdése, ami a nemzetállami, tagállami parlamentek számára további lehetőségeket biztosítana, és vétójogot jelentene azokban az ügyekben, amelyek sértik a szuverenitásunkat. Mi azon dolgozunk uniós színtéren is, hogy ez bevezetésre kerülhessen. A nemrégiben Rigában lezajlott COSAC-ülésen is felemeltem a szavamat ennek érdekében, támogatva a brit álláspontot. De természetesen vannak olyan ügyek, amelyekben pedig más partnereket kell találnunk, akár közép-európai szinten közösen fellépve a horvátokkal, a lengyelekkel. Így tehát ügyenként kellene megvizsgálni azt, hogy milyen módon tudnánk érvényesíteni az érdekeinket, hiszen azt is el kell mondani, hogy a két oldalnak, a Fidesznek és az MSZP-nek, a XX. század pártjainak közös felelősségük van abban, hogy előnytelen feltételekkel csatlakoztunk 2004. május 1-jén a Közösséghez.

A visszatérítés összege 21 milliárd forint, mint jeleztem. Ez az összeg természetesen, ha úgy szemléljük, hogy az egész költségvetés összegéhez viszonyítjuk, akkor mondhatjuk, hogy nem egy hatalmas összeg. Viszont utalnék itt a tegnapi egészségügyi vitanapra, bizony akár az egészségügyben, akár az oktatásban meg tudnánk találni ennek a pénznek is a megfelelő helyét.

Azért azt is túlzásnak tartom, ami az államtitkár úr részéről elhangzott, hogy egyértelműen pozitívan jöttünk ki abból az évtizedből, amit magunk mögött hagytunk a csatlakozásunk óta, hiszen azért érdemes a közvetett hatásokat is figyelembe venni, és ilyen módon elkészíteni egy átfogó mérleget. És én nem is csak 2004. május 1-jégig mennék vissza, hanem a korábbi éveket is szemlélném ebből a szempontból, hiszen azért volt egy előzménye is az uniós csatlakozásunknak. Azt azért tőlünk teljesen független szakértők kimondják akár uniós szinten is, hogy a nettó befizetők jelentős mértékben profitáltak az új tagállamok belépéséből, olyan módon, hogy a hozzájuk kötődő cégek, vállalatok jelentős hasznot vittek ki az egyes új tagállamokból, Magyarország esetében kiemelten ez volt a helyzet.

Az uniós források felhasználásával kapcsolatban is fontos aláhúzni azt, hogy itt sem pozitív tapasztalatokról beszélhetünk, hiszen nagyon sok esetben presztízsberuházásokra mentek el ezek a pénzek ahelyett, hogy munkahelyteremtő, foglalkoztatás­növelő, gazdaságélénkítő célokra költöttük volna el ezeket.

A mostani, a 2014-2020-as időszak vonatkozásában számtalanszor hallhattuk kormányzati oldalról azt az ígéretet, hogy a rendelkezésre álló források 60 százalékát gazdaságfejlesztésre fogjuk fordítani. Nagyon bízunk benne, hogy ez valóban így lesz, követni fogjuk ezt a folyamatot, hiszen elsődleges szempont lenne, hogy élve a lehetőségekkel, itt a magyar kis- és középvállalkozásokat helyzetbe tudjuk hozni, hiszen komoly lemaradásban vagyunk az európai uniós átlagtól ebben a tekintetben. Elég utalnom arra, hogy például a kutatás-fejlesztés tekintetében is, elismerve azt, hogy az elmúlt évek során némi elmozdulás történt, de még mindig bőven le vagyunk maradva az európai uniós átlagtól, és ez kiemelten igaz a kis- és középvállalkozások tekintetében, holott azt szakmai tanulmányok alátámasztják, hogy a kutatás-fejlesztéssel foglalkozó, innovatív módon működő vállalatok nagyobb mértékben tudják bővíteni alkalmazotti létszámukat. Ez kiemelten igaz a kis- és közepes méretű gazdaságokra. Tehát ebbe az irányba kellene elmozdulni. Csak remélni tudjuk azt, hogy az előttünk álló időszakban az európai uniós források felhasználása során valóban ezt fogjuk majd szemünk előtt tartani.

(15.40)

A kormánytól tehát érdemi fellépést várnánk azokban az ügyekben, amelyekről említést tettem. A szavak szintjén számtalanszor hallhattuk önöktől azt, hogy kiálltak a magyar érdekek mellett, de amikor arra került a sor, akkor pedig mégis egy más hozzáállás jellemezte önöket. Itt szeretnék azért arra utalni, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr a költségvetési paktum kapcsán annak idején itt az Országgyűlésben, a pulpituson fejtette ki azt, hogy megfontolandó lenne a brit álláspont támogatása, aztán, amikor egy hónappal később az Európai Tanács ülésén állást kellett foglalnia, akkor már másként gondolta ezt miniszterelnök úr, és Magyarország is a támogatását adta ehhez a nemzeti önrendelkezésünket tovább csorbító rendelkezéshez.

Tehát azt kérjük, és arra ösztönözzük a kormányt, hogy valóban a megfelelő színtereken a nemzeti érdekeinket szem előtt tartva lépjenek fel, és azt pedig a jelen lévő, gyér számban jelen lévő kormánypárti képviselőtársaimtól szeretném kérni, hogy az alapszerződések és a csatlakozási szerződésünk módosításáról szóló és az „Európai uniós tagságunk nemzeti érdekeink mentén történő módosítása” címet viselő vitanapi kezdeményezésünket támogassák, hiszen lehetőség nyílna arra, hogy kifejtsék ezen alkalommal álláspontjukat. Mi azt gondoljuk, hogy fontos lenne erről nemcsak itt a parlamentben, hanem a társadalomban is egy komoly vitát folytatni, és ezt követően természetesen egy népszavazás során lehetne érdemi változásokat megtenni.

Kérem tehát önöket, hogy bírálják felül eddigi álláspontjukat, és várom önöktől a határozott és konkrét lépéseket. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)