Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ön ugyan azt várta tőlünk, hogy felhördüljünk, de nem hördülünk fel. (Zaj az ellenzéki oldalon.) Megszoktuk az önök stílusát, és megszoktuk az önök témaválasztását. Önök egypár évvel ezelőtt ugyanilyen elánnal engem gyaláztak a származásom miatt, most pedig a miniszterelnököt gyalázzák a pozíciója miatt. (Taps a kormánypártok soraiban.) Képviselő úr, ön pontosan tisztában van azzal, hogy ezt az ügyet egyszer már kivizsgálták. (Zaj a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Nyugalom, nyugalom! Nem mondom, hogy uraim, de nyugalom!

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Én sokszor végighallgattam önöket a négy év alatt nagy türelemmel, arra kérem, hogy ezt az öt percet adják meg nekem. Ezt az ügyet egyszer már kivizsgálták, s önök ezt pontosan tudják. Pontosan tudják, hogy megkezdődött a kampány, pontosan tudták, hogy az OLAF most csak megismétli azt, amit évekkel ezelőtt már megkezdett, amit évekkel ezelőtt egyszer már kivizsgáltak. Vizsgálatakor azt az eredményt hozta, amit hozott, s ezzel önök nem értenek egyet  szívük joga.

Ugyanakkor nem mehetünk el amellett, hogy az OLAF ezt az újrakezdést, ezt az újravizsgálatot éppen a választási kampány kezdetén hozta megint elő. Meggyőződésünk és meggyőződésem, hogy az OLAF-nak ez a kezdeményezése nem más, mint egy brüsszeli kampányakció, nem más, mint egy brüsszeli kampányjelentés, nem más, mint az a brüsszeli szándék, amely furcsa módon egy most mást mutató pártot kíván támogatni.

Egyébként, tisztelt képviselő úr, ez a lejárató hadjárat célt is tévesztett, hiszen az idézett OLAF-jelentés a 2009-2014 közötti időre vonatkozik, és ha önök addig nem tudták, az azóta eltelt időben, ha máshonnan nem, a sajtóból is megtudhatták, hogy ebben az időben az önök által felemlegetett cég fő tulajdonosa nem a miniszterelnök veje, hanem Simicska Lajos cége volt. (Gyöngyösi Márton: De akkor veletek volt a Simicska!)

(13.30)

Ha már itt tartunk, és a pénzügyi kérdésekben önök ennyire elmerültek, hadd emlékeztessem önöket arra, hogy a Jobbiknak az elmúlt 30 év legsúlyosabb pártfinanszírozási botrányára kellene végre választ adni. A kérdés az, hogy egy ilyen nagyon kemény, esetenként ordas hangokat megütő pártot hogyan lehetett tokkal-vonóval, cakpakk felvásárolni. Márpedig önöket néhány plakáthellyel felvásárolták, ez az igazság. Tudom, hogy ez rosszulesik, tudom, hogy nem szívesen hallgatják, tudom, hogy sok minden az eszükbe jut, de erre választ kellene adni. Ezt az erre illetékes hatóságok kimondták, önök jogsértő módon, áron alul kaptak sok ezer plakáthelyet az előbb említett vállalkozótól. Önök azt állítják, hogy ez üzleti titok, nem árulhatják el, hogy mennyibe kerültek ezek. Ez mutatja egyébként azt is, hogy a politikát mennyire üzletnek, és ami még rosszabb, napi üzletnek, piaci üzletnek tekintik.

Nem ez az egyetlen eset. Nem tisztázták, mi a szerepe a frakcióvezetőjüknek egy kiterjedt áfacsalási ügyben. Nem szívesen hallgatják, és nem szívesen beszélnek róla, hogy a nepotizmus ügyében erős dolgok derültek ki. A Jobbik korábbi nyolctagú elnökségéből legalább hét tag közeli rokonának jutott pénz vagy valamilyen pozíció a pártban, vagy egy hozzá köthető szervezetben. Nem először hallják, nem először hallják, és úgy gondolom, hogy ez a választási kampányt megelőző időszakban és jelenleg is, de a jövőben is az egyik legnagyobb tanulság lesz. Önök, egy radikálisnak indult párt a pénzért és hatalomért mindenre képesek. (Taps a kormánypárti padsorokban.)