Készült: 2024.09.22.03:12:51 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

75. ülésnap (2015.05.26.),  293-304. felszólalás
Felszólalás oka Bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája
Felszólalás ideje 25:50


Felszólalások:   269-292   293-304   305-313      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalokra a holnapi ülésnapon kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája. Az előterjesztés T/4452. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

A Gazdasági bizottság mint kijelölt bizottság részletes vitát lezáró bizottsági módosító javaslatát T/4452/8. számon, jelentését pedig T/4452/9. számon megkapták. A Vállalkozásfejlesztési bizottság mint vitához kapcsolódó bizottság részletes vitáról szóló jelentését T/4452/7. számon kapták kézhez. A Törvényalkotási bizottság összegző módosító javaslata T/4452/11. számon, összegző jelentése pedig T/4452/12. számon a honlapon elérhető.

Tisztelt Országgyűlés! A vitában elsőként a Törvényalkotási bizottság álláspontjának ismertetésére kerül sor. Erre összesen 15 perc áll rendelkezésre. Megadom a szót dr. Salacz László képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

(21.00)

DR. SALACZ LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezennel tájékoztatom az Országgyűlést, hogy a Törvényalkotási bizottság május 21. napján megtartott ülésén megtárgyalta a T/4452. számon benyújtott, az egyes adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, és ezzel összefüggésben 23 igen szavazattal, 6 nem ellenében, 6 tartózkodás mellett összegző módosító javaslatot és összegző jelentést fogadott el.

Az összegző módosító javaslat a Törvényalkotási bizottság által benyújtott módosítást tartalmazza, amely a Gazdasági bizottság által elfogadott módosító javaslat korrekcióját végzi el. Amint az a bizottsági ülésen elhangzott, a munkahelyvédelmi akció egyik legfontosabb tulajdonsága az, hogy célzott, és azokat a munkavállalói csoportokat célozza meg járulékkedvezménnyel, amelyek a leginkább sérülékenyek. A megfogalmazott kedvezményszabály pontosítása, hogy a törvényjavaslat 1. §-ában megfogalmazott szabály túlságosan széles személyi kört ölel fel, mivel a FEOR-08 7333 számon megjelölt foglalkozási tevékenységbe nemcsak a mezőgazdasági, hanem az ipari gépeket javítók, karbantartók is beletartoznak.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A javaslat szerint azonban kizárólag a mezőgazdasági gépszerelőkre, karbantartókra tekintettel érvényesíthető a kedvezmény. Az elfogadott módosító javaslatban található szűkítés pontosan azt a célt szolgálja, hogy a mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatott munkavállalókat részesítsük ebben a járulékkedvezményben.

Kérem szíves támogatásukat, köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Üdvözlöm önöket, folytatjuk munkánkat. Megkérdezem az előterjesztőt, kíván-e most fölszólalni. (Nincs jelentkező.) Nem. Ebben az esetben majd a zárszó elmondására a vita végén van lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a kijelölt Gazdasági bizottság előadót nem állított.

Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, a napirend szerinti időkeretben. A vita során kétperces hozzászólásra nincs lehetőség. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Ezek sorában is elsőként Cseresnyés Péter képviselő urat illeti a szó, Fidesz.

CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan javaslat van előttünk, amelyik a mindennapok egyik problémájára próbál választ adni, és remélhetőleg minél nagyobb eredménnyel teszi ezt. Sok esetben merül fel, ha mezőgazdasági vállalkozókkal, foglalkoztatókkal beszélgetünk, hogy problémák adódnak főként az idényjellegű munkáknál a munkaerő megszerzésével, a munkaerő toborzásával. Sok oka lehet ennek, de az egyik mindenképpen az, hogy esetleg kevés az a pénz, kevés az a fizetés, amit biztosítani tudnak a számukra.

Megoldásként tehát több javaslat jöhet szóba, és mondanak is megoldási javaslatokat. Az egyik lehet az, hogy magasabb jövedelmet adjanak nekik, ami természetesen nagyobb járulékkal is jár. A másik megoldás az, ami javaslatként most itt előttünk van, hogy a bérre rakódó járulékok egy részére kedvezményt kapjanak. Így lehetőségként a zsebbe adható, tehát a tényleges jövedelem, a tényleges fizetés több lehet a munkavállalók számára. Ez a második javaslat került be ebbe a törvényjavaslatba.

Így tulajdonképpen elmondhatjuk, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat a 2013-ban bevezetett munkahelyvédelmi akcióterv kiterjesztése a 25-55 év közötti munkavállalókra, pontosabban a mezőgazdasági munkavállalókra. A kedvezmény a munkáltatók által fizetendő 27 százalékos szociális hozzájárulási adóból és az 1,5 százalékos szakképzési hozzájárulásból vehető igénybe. A kedvezményeket a mezőgazdaságban dolgozók után eddig is igénybe vehették, amennyiben az alkalmazottak 25 év alattiak vagy 55 évnél idősebbek voltak. A gazdasági szereplők által adott pozitív visszajelzések alapján azonban indokolt, hogy a kormány a kedvezményt ki kívánja terjeszteni a 25-55 év közöttiekre is.

A Törvényalkotási bizottság összegző módosító javaslata az intézkedés célzottsága érdekében olyan pontosítást fogalmaz meg, amelynek értelmében kizárólag a mezőgazdasági gépszerelők, ‑karban­tartók esetében érvényesíthető a kedvezmény, az ipari gépeket javítók, karbantartók esetében nem. Amennyiben a tisztelt Ház elfogadja a kormány indítványát, a törvény már az idén július 1-től hatályba léphet, vagyis a nyári mezőgazdasági munkák idején az adókedvezmény már alkalmazható lesz. Éppen ezért én is azt szeretném kérni majd a Háztól, szeretném kérni most is a Háztól, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot, hogy az égetően szükséges munkaerő a mezőgazdasági munkák frontján és szezonjában rendelkezésre álljon. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most a következő előre bejelentett felszólaló jön, Gúr Nándor képviselő urat illeti a szó, MSZP.

Parancsoljon!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ennek a törvénytervezetnek az általános vitájában már több képviselőtársam részéről is jelzésre került, hogy nem biztos, hogy jól van belőve az az értékhatár, ami a járulékkedvezménnyel párosul. Biztos emlékeznek rá képviselőtársaim, vagy ha most lapozták, forgatták a törvénytervezetet, akkor látszik, hogy 100 ezer forintig terjed ki ez a 14,5 százalékos mértékű járulékkedvezmény. Magyarországon ma a minimálbér összege bruttóban 105 ezer forint. Most módosító javaslatokat is nyújtottunk be e tekintetben, hogy legalább a minimálbér összegéig vagy jobb esetben a garantált bérminimum összegéig, azaz 122 ezer forintig legyen meg ez a járulékkedvezmény. Mert ugye parciálisan nézve a dolgokat, nem is parciálisan nézve, hanem parciálisan alakul ki a járulékkedvezmény. Ez azt jelenti, ugye, hogy néhány ezer embert fog valójában érinteni. Az nem baj, az is jó, ha néhány ezer embernek valamilyenfajta segítséget nyújt, illetve itt nem direkten az embereknek, hanem a munkaadójuknak nyújt segítséget a járulékkedvezmény, ha ez megvalósul. De legalább a minimálbérig, jobb esetben, még egyszer mondom, a garantált bérminimum összegéig lenne célszerű, hogy ez a kedvezmény megvalósuljon.

De olybá tűnik, hogy a kormány ezen, bocsánatot kérek, pitiáner különbség tekintetében sem bír rugalmassággal, ami nem rengeti meg a költségvetést. Nem akarok fejszámolásba kezdeni, de nagyon jól láthatják, hogy ha egy főre vetítetten 5 ezer forintos különbséggel számolunk, akkor egy évben ez 60 ezer forintos, ha ezer embert érint, akkor az 60 millió forintos nagyságrendű, ha tízezret, akkor az 600 millió forintos nagyságrendű járulékkedvezményt jelentene összességében. A mértéket mondom, hogy mit jelent ez. Illetve volt más képviselőtársam is, Sallai képviselőtársam, aki elmondta, szerintem helyesen, hogy lehet, hogy nem is a minimálbérig, hanem éppen hogy a felette levő sávban kellene ezeket a kedvezményeket érvényesíteni, mert ezzel lehetne talán egy kicsit húzni, feljebb tolni a béreket.

Egy szó, mint száz, magával az elképzeléssel, hogy részlegesen adott felületen, a mezőgazdaságon belül ezek a kedvezmények, járulékkedvezmények megvalósulnak, önmagában nincs baj. Nekem a legnagyobb bajom ott van, amit az előbb elmondtam, hogy legalább a garantált bérminimum összegéig el kellett volna menni ebben a dologban; egy.

Kettő: hogy mindezek mellett olyan törvénytervezetet kellett volna a Ház falai elé hozni, ami nemcsak a munkaadónak nyújt kedvezményt, hanem a munkavállalót is kedvezőbb helyzetbe hozza. Azaz, ha egy magasabb összegig lenne a járulékkedvezmény biztosítva, például a garantált bérminimum 122 ezer forintos összegéig, és valaki ma, mondjuk, 116 ezer forintot keres, akkor könnyebben eljut addig a munkáltatója is, hogy kiegészíti a bérét azzal a különbséggel, ami a 122 ezer és az aktuális bére között van. Merthogy a járulékkedvezménnyel gyakorlatilag részben kompenzálni tudja azt a többletkiadását, ami esetleg bérfejlesztés kapcsán az ember zsebében is megjelenik.

(21.10)

So-so, egy a lényege a történetnek: egy lábon álló ez a dolog. Ez a járulékkedvezmény csak a munkáltatót kedvezményezi, a munkavállaló számára viszont semmifajta kedvezményezettséget nem nyújt. Márpedig ez a kedvezményezettség azért lenne fontos, mert önöknek azzal is szembesülniük kellene, hogy az elmúlt öt esztendőben olyan helyzetet hívtak életre, amely kapcsán a minimálbér vásárlóerő-értéke 5 ezer forinttal kevesebbet ér, mint 2010-ben. Hát legalább addig el kellett volna jutniuk, ha ma 68 750 forintos minimálbért kézbe vesz az ember, ami 2010-re átszámítva 55 ezer forintot ér, hogy akkor legalább a 2010-es 60 200 forintos vásárlóerejű pénzt odaadják ezeknek az embereknek. Tehát ez az egylábas javaslat, amit önök hoznak, ez a munkavállalót nem kedvezményezi, a munkaadó számára nyújt csak kedvezményt, ezért azt gondolom, hogy bár a gondolat nem helytelen, hogy részleges kedvezményeket biztosítson, mindezek mellett a munkavállalót nem kedvezményezi, ezért megfontolandó az, hogy önmagában ez így támogatandó-e.

Nem vagyok ellene a történetnek, szeretném jelezni, csak azt akarom mondani még egyszer, hogy sokkal korrektebb lett volna, ha kétlábassá teszik ezt a történetet. És hát akkor, amikor önök munkahelyvédelmi akciótervről és miegymásról beszélnek itt a mostani vita kapcsán is, akkor mindig csak azt szeretném a figyelmükbe ajánlani, hogy öt évvel ezelőtt, amikor a választások előtt voltunk, akkor önök nem munkahelyvédelmi akciótervről beszéltek, hanem egymillió új munkahelyről a gazdaságban. Nem a közfoglalkoztatás színpadán több százezerről, nem! Egymillió új munkahelyről a gazdaságban, adóforintokat termelő munkahelyekről; olyanokról, amelyek kapcsán az aktuális bérek nem kevesebbet érnek, mint amennyit azt megelőzően értek.

Szeretném jelezni önöknek, a mezőgazdaságban ma, ahol nem feketén, ahol nem szürkén foglalkoztatott formák alakultak ki, merthogy sok ilyen van, mindenki tudja, ellenőrzések igazolják vissza, ott ezek az emberek vesztesei az elmúlt öt esztendő történéseinek. Tehát önöknek arról kellett volna elsődlegesen gondoskodni, ha már egy ilyen törvénytervezetet szülnek, hogy ne csak a munkaadó, hanem a munkavállaló is kedvezményezett legyen. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, képviselő úr. Normál szót kérő képviselők következnek. Dr. Salacz László képviselő úr az első közülük, Fidesz. (Dr. Salacz László: Nem kértem szót.) Arról én nem tehetek, mindenesetre itt megjelent a képernyőjén. (Cseresnyés Péter és Tállai András közbeszól. ‑ Tállai András: De, tehet, az elnök tehet.) Értem. Akkor ezt megvitattuk itt a kormány képviselőivel. Értsünk egyet abban, hogy Sallai R. Benedek képviselő úr pedig nyomott gombot, és akkor most ő beszél.

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Én teljesen egyetértettem azzal a kormányzati céllal, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottaknak valamilyen segítséget nyújtson a kormányzat, és az, hogy százezer forintig ezzel a 14,5 százalékos kedvezménnyel lehetőséget teremtenek gyakorlatilag meghatározatlan időre a járulékkedvezményre, ez nyilván segítséget jelent. Emiatt, így első ránézésre ‑ ezt az általános vitában is elmondtam ‑ támogatható lenne. De mint azt is elmondtam az általános vitában, néhány módosító indítványt szükséges volt ehhez tenni, hogy senkit ne érjen hátrány e miatt a javaslat miatt. És sajnos módosító indítványaim szokás szerint, ugye, elvéreztek, és ebből adódóan nagyon kellemetlen helyzetbe hoz a kormányzat, mert tanácstalan vagyok, hogy mit kezdjek ezzel. Ugyanis, abban az esetben, ha foglalkoztatottak után jár ez a kedvezmény, abban az esetben megint nem az a fajta családi kis- és középbirtokos réteg lesz a kedvezményezett, akik mondjuk, most őstermelőként vagy családi gazdálkodóként vagy egyéni vállalkozóként tudják megvalósítani a gazdaságukat. Itt a kedvezményezetti kör az, ahol foglalkoztatott van, tehát alkalmazott van. És ott is maximum 100 ezer forintig és 14,5 százalékban ott lesz érdemi hatása, ahol több alkalmazott van, tehát magasabb a foglalkoztatás. És ez megint nem az a réteg, aki a kis- és családi gazdaságokat jelentené.

Ha választ adna itt a vita során esetleg államtitkár úr arra, hogy az egyéni vállalkozókat miért nem lehetett belevenni a járulékkedvezménybe, akkor ezt megköszönném, mert ez például egy teljesen politikamentes, jó szándékú javaslat volt. Ugyanígy, ugye, felmerül az, hogy ez a kedvezmény ismét a nagybirtokstruktúrának kedvezhet, hiszen ott, ahol 100 ezer forintos bérrel foglalkoztatnak többeket, ott lesz ez érdemi hatású segítség, és nem pedig ott, ahol a leginkább szükség lenne rá.

Ez azért probléma, mert ez a versenyképesség szempontjából ismét a nagyoknak fog segítséget jelenteni, hiszen gyakorlatilag ők olcsóbban jutnak hozzá ehhez a munkaerőhöz, mintha ezt egy mezőgazdasági egyéni vállalkozó csinálja a fiával, és így próbál megélni, mint azok, akik, mondjuk gyakorlatilag bármelyik ilyen milliárdos nagyvállalkozóval kapcsolatban, mondjuk, százakat foglalkoztatnak 100 ezer forintért.

Gúr Nándor képviselőtársam elmondta már a másik aggályomat, hogy ezzel nagyjából olyan, mintha plafont teremtenének, hiszen gyakorlatilag a járulékkedvezmény és bérkedvezmény esetében, amennyiben 100 ezer forintos felső határt határoznak meg, ezzel ösztönzik véleményem szerint a foglalkoztatókat arra, hogy nagyjából ennek a járulékkedvezménynek a mértékéig foglalkozhassanak és állapíthassák meg a munkabért, ami szerintünk megint nem kedvező.

Ha még a záróvitában lenne államtitkár úrnak reakciója, szívesen venném, ha reagálna, hogy azok a módosító indítványok, amelyek ennek a kiterjesztését segítették volna, hogy minél több kis- és középgazdálkodó részesülhessen ebből a kedvezményből, ezek kormányzati oldalról miért nem kerültek támogatásra, ezt megköszönném. Mert így jelen pillanatban magával a céllal könnyű egyetérteni, jó, hogy ez a célcsoport belekerül, viszont ugyanolyan, mint a sertéshús áfája, hogy kiválaszt egy kört, és teljesen öncélúan csak egynek akar adni, miközben ezzel másokat hátrányos helyzetbe hoz. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy a fennmaradt időkeretben kíván-e még valaki szólni. Igen, Gúr Nándor képviselő úr. Most el kéne döntenie, hogy két percben… ‑ ugyan úgy nem szólhat, hanem normál szót kérőként. Öné a szó, parancsoljon!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Igen, elnök úr. Köszönöm szépen. Véletlen nyomtam, és miután rádöbbentem, ezért nyomtam meg mindkettőt.

Három egyszerű gondolatot szeretnék még elmondani. Az egyik az, hogy Magyarországon főleg az alacsony jövedelmeket érintően igen magasak az elvonások. Ezt önök is tudják. 49-49,5 százalékos mértékű az elvonás mértéke. Ezt azért mondom, mert pont ezért minden olyan folyamat, ami járulékkedvezményként megfogalmazásra kerül vagy elgondolásra kerül, az így első rátekintésre nem elvetendő. Nem elvetendő, mindenképpen megfontolandó. Ezzel a 49,5 százalékkal szemben például a cseheknél 42, de a lengyeleknél 36 százalékos mértékű az elvonás mértéke. Tehát minden kedvezmény a munkaadónak is jó.

De még egyszer azt szeretném hangsúlyozni, hogy járulékkedvezmény és bérnövekedés. Ez a két dolog együtt kellene hogy mozogjon. A munkaadó kedvezményezettsége is meg kell hogy jelenjen, de a másik oldalon a munkavállaló haszonelvűsége, haszonérdekeltsége is meg kellene hogy mutatkozzon. Főleg akkor, amikor a Magyarországon dolgozó embereknek a 70 százaléka a mediánátlag alatt keres, és a mezőgazdaságban dolgozók pedig nem is tekinthetők abba a körbe tartozóknak, akik mondjuk, a mediánátlag feletti körben mértékadó módon megmutatkoznának, megjelennének. Magyarra fordítva a szót, a mezőgazdaságban, ha valaki hivatalosan foglalkoztatott, akkor sem magas jövedelmi viszonyok között éli az életét, de sajnos nagyon jellemző az, hogy feketén vagy szürkén foglalkoztatottak az emberek. Ha pedig egy magasabb értékű járulékkedvezmény jelenítődött volna meg, akkor ez egy picit serkentett volna a tekintetben is, hogy a szürkítés vagy a kifehérítés irányába lehessen haladni.

Megítélésem szerint ezért is lett volna célszerű, ezért is javasoltuk azt, hogy a minimálbér vagy a garantált bér összegéig emeljük meg a járulékkedvezményeket. Elnök úr, köszönöm szépen.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Ismét megkérdezem, hogy kíván-e még valaki szólni. (Nincs jelzés.) Megállapítom, hogy nem.

Tisztelt Országgyűlés! Ennek alapján a vitát lezárom. Megkérdezem az előterjesztőt, kíván-e reagálni. Államtitkár úr jelzi, hogy igen. Tállai Andrásé a szó. Tessék!

(21.20)

TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Ha megengedi a tisztelt Országgyűlés, akkor az általános vitában már elhangzott és itt újra elmondott érvekre nem reagálnék. Egyrészt abban a vitában kaptak reakciót a képviselők, másrészt nem is ez a mostani napirendnél a feladatunk. Egy rövid előterjesztés, azért is szokatlan előterjesztés, mert kedvezményt biztosít egy jelentős munkavállalói körnek, 30-35 ezer embernek, mégis lám, milyen vitát vált ki.

Ami a konkrét módosító javaslatokat illeti, Sallai R. Benedek kérdezte ‑ nem tudom, itt van-e (Sallai R. Benedek: Igen, itt vagyok.), igen, itt van ‑, úgy gondolom, teljesen külön kategória az, hogy valaki vállalkozó vagy foglalkoztatott. Eleve jogilag is egészen más. Más törvények vonatkoznak rá. A vállalkozónak nincs munkaideje, a foglalkoztatottnak munkaideje van. Nyilvánvaló, hogy egy egyéni vállalkozó adózása, gondolkodása, feladata, felelőssége ‑ vagy egy őstermelőé ‑ egészen más, mint egy alkalmazottnak. Nyilvánvaló, hogy ő különféle támogatásokhoz juthat, földalapú támogatáshoz, eszköztámogatáshoz, tehát a vállalkozása van adóztatva, illetve támogatva, illetve a vállalkozása van adóztatva. Ez mindig is örök vita volt, én úgy emlékszem vissza a parlamentben, hogy amikor kedvezmény van, akkor az egyéni vállalkozót is soroljuk egyébként a foglalkoztatottak közé. Rendszerint ezt az ellenzék kezdeményezte mindig. Én helyesnek tartom azt, hogy ez két külön kategória maradjon, és hogy ez a támogatási forma igenis a foglalkoztatottnak járjon, ugyanúgy esetleg az egyéni vállalkozónak is, akinek foglalkoztatottja van. Nem beszélve arról, hogy ennek költségvetési kihatása is van, de úgy gondolom, hogy nem ez a fajsúlyosabb ellenérv ez ellen, ezzel szemben, hanem az, hogy az egyéni vállalkozó a vállalkozói kategória előnyeit és adózási formáit is kell hogy viselje. Éppen ezért a többi módosító javaslat, és itt elsősorban a költségvetési szempontok domináltak, hiszen egy kedvezmény nyújtásakor egy határt kell tudni vonni, ezért került elutasításra, hiszen a munkahelyvédelmi akcióterv akciókedvezményeit a kormány hosszú távon fenn kívánja tartani, és azért egy kiszámítható tervezés szükséges.

Az egyéb kérdésekről a képviselőtársaim elmondták a véleményt, a módosító javaslatról, amely támogatva lett, amelynek a célja az, hogy kimondottan a mezőgazdasági szektor kerüljön támogatásra, és az ipari gépeket javítókra és karbantartókra ez ne vonatkozzon.

Én is azt kérem, hogy a képviselőtársak holnap fogadják el a törvényjavaslatot, mert akkor július 1-jétől már jó néhány munkavállaló után a foglalkoztató igénybe tudja venni a kedvezményt, és ahogy mondtam, nem szűk kört érint, hiszen mintegy 30-35 ezer ember várható, hogy ennek a kedvezményezettje lesz.

Köszönöm szépen a vitában elhangzottakat. (Taps a Fidesz soraiból.)




Felszólalások:   269-292   293-304   305-313      Ülésnap adatai