Felszólalás adatai

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP). Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A vitának ebben a végső szakaszában is elég sok gondot okoz - és nem tudom megállni szó nélkül, hogy ne mondjam el -, hogy miközben a zárszámadásról beszéltünk, és 15 órás időkeret volt, de itt mi kényszerből beleszorultunk abba, hogy a 2001. évi pótköltségvetésről is vitatkoznunk kellett. Úgyhogy itt rendesen át tetszettek verni bennünket újfent és sokadszor, mert megspóroltak és elvettek tőlünk egy vitát.

Én néhány olyan dologról szeretnék beszélni, ami benn van a költségvetésben, és még sincs benn. Az egyik ilyen egy speciális dolog. A költségvetési zárszámadásban szerepel egy olyan tétel, hogy egy honvédségi laktanyát egy alapítványnak szándékoznak átadni a parlament jóváhagyásával. Tisztelt államtitkár úr, '99 óta megvan az a törvényi lehetőség, hogy a kormány ezt megtegye, ezt bizonyítja az a tény, hogy néhány nappal ezelőtt döntöttek például kaposvári, füredi laktanyák tárgyában - miért nem lehet akkor megoldani ezt, miért nem lehet átadni az önkormányzatoknak a költségvetési törvényben minden olyan honvédségi ingatlant, amelynek az állapota évek vagy egy évtized óta csak romlik és amelynek az őrzés-védelme csak költségeket okoz a büdzsének? Furcsának érzem, hogy amikor a gazdasági bizottságban erről beszélgettünk, akkor Stumpf miniszter úr azt mondta, hogy az önkormányzatoknak nincs elképzelése. Jelentem, ezt olyan helyen sem teszik meg, ahol a laktanya szomszédságában már folyik az ipari park beruházása. Tisztelettel kérem, hogy ezt fontolják meg, és ha lehet, akkor ezzel talán ezt ki kellene egészíteni.

A másik dolog, amit nem tudok szó nélkül hagyni, az, hogy ebben a pótköltségvetésben hogy vesz el a kormány úgy, mint hogyha közben adna, mert mindig arról esik szó, hogy hol és mit adnak. Nem nagy tétel, de a kormány magatartására jellemző a tűzoltók esete, akik hosszú munkával elérték, hogy végre rendeződjön az évek alatt felhalmozódott műszakpótlék kérdése... (Révész Máriusz: Az alattatok volt!) Igen, de végül is, miközben ezt nagy melldöngetve rendezik, a másik kézzel elvették tőlük a veszélyességi pótlékot.

Nem tudom megkerülni a címzett támogatást, még akkor sem, ha volt olyan képviselőtársam, akit azzal kritizáltak itt, hogy miért. Teszem ezt azért, mert az asztalon van, a Ház asztalán van, még akkor is, ha nem kezdődött meg az általános vita, és mivel a 2002. évi pótköltségvetést nem nyújtotta be a kormány - és én megnéztem a házelnök úr által beterjesztett és az önök által elfogadott őszi üléstervet -, amennyiben a következő heti ülésen nem kezdődik meg a 2002. évi pótköltségvetés általános vitája, akkor az azt jelenti, hogy ez már nem változik.

A mai napon többször szóba került, hadd említsem meg még egyszer: csak az adóbevételek, amelyek bennünket, az átlagfogyasztót, a kisembert érintik, 2001-ben meghaladják a 150 milliárdot, ez látszik a módosításból. De ha a 2001. évben ilyen mértékű többlet-adóbevételre számít a kormány, akkor mekkorára számít 2002-ben, és mire akarja azt elkölteni? Miért kell az, hogy mindenki azzal a normatívarendszerrel tervezzen, amiről most már egyértelműen bizonyított, hogy rossz és nem megfelelő. Lehetett volna, meglenne a lehetősége annak - és itt Domokos képviselő úrra hadd hivatkozzam, mert ő beszélt erről a címzett dologról -, hogy mondjuk 2002-ben ne 3 milliárd forint legyen az új induló lehetőség, hanem ennél nagyobb, és teszem ezt azért, mert ha ezt, mondjuk, csak a duplájára emeljük, akkor már lényegesen több és jól előkészített; hiszen az nem igaz, hogy több száz pályázat nincs kellően előkészítve, ha csak a felét vesszük úgy, hogy megalapozott munka, talán akkor is érdemes lett volna erre többletforrást áldozni. De én azt gondolom, hogy ez ugyanúgy történt, hogy itt, mondjuk, egy 100 százalékos növekedés is csak 3 milliárdba kerül addig, amíg a költségvetési tartalékok, céltartalékok vagy az ÁPV Rt. 44 milliárdja bizony 200 százalék fölötti teljesítések. Tehát ha ez 200 százalék fölötti lenne, az azt jelentené, hogy az új indulók jelentős részét meg lehetett volna valósítani, és akkor nem ébrednének az emberben olyan kételyek, hogy, mondjuk, a kormány a kihelyezett ülésen ígér 10 milliárdot az árvízi helyreállítások további folytatásához, közben pedig a címzett támogatásokból a szabolcsi térség szennyvízrendszere teljes egészében kikerül. De erről majd ennél a törvénynél még sokkal részletesebben fogunk beszélni. (Domokos László közbeszól.) Ezért mondtam, hogy gondoljuk végig, hátha ezt a kicsi összeget, ezt a költségvetés többletbevételéhez viszonyítva nagyon-nagyon szerény összeget meg lehet változtatni, talán a tartalékok rovására, mert akkor megvalósulhatna néhány cél, amely közös érdekünk.

Szeretnék foglalkozni a gázüzletággal, mert itt csupa hozzáértő ember ül. Igen, tessék végiggondolni azt a játékot, hogy mitől változhat meg a gázüzletág! Mondom ezt azért, mert amire Bauer Tamás hivatkozott, azt én fiatal pályakezdő koromban tapasztaltam: hogyan zajlott mintegy évtizeden túl, hogy olcsóbban adták el a gázenergiát, mint amennyiért megvásárolták. És itt ugyanez a helyzet. Ez az üzletág akkor változik meg és akkor lesz nyereséges, ha a kormánynak az Energia Hivatalra való ráhatása megváltozik, ha a függetlenségét engedi, és ezért joggal feltételezzük azt, hogy önök manipulálják ezt a piacot valaminek az érdekében, csak az a kérdés, hogy meddig és mikor.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP- és az SZDSZ-frakció soraiban.)