Felszólalás adatai

DR. KÓKA JÁNOS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt bármit mondanék a költségvetést megalapozó törvényekkel kapcsolatban, szeretnék visszautalni Pokorni Zoltán képviselőtársam három nappal ezelőtt ebben a Házban elhangzott intelmeire. Pokorni Zoltán arról beszélt, hogy a stílusnak, a hangnemnek meg kellene változnia, hogy méltók lehessünk mi, országgyűlési képviselők itt, a Parlament falai között ahhoz a hivatáshoz, amelyet a választók bíztak ránk. Nos, valószínűleg nem arra gondolt, ami történt, de szeretném elmondani, hogy a hangnem valóban megváltozott. Vannak olyanok, akik szerint új szokásokat kellene bevezetni vagy éppen vissza kellene térni a régiekhez, és az egyik ilyen régi szokás, amit 65 év után éppen ezen a héten idéztek újra föl a parlamentben, tisztelt képviselőtársaim, az a nyílt színi tiszta zsidózás. Egy héttel ezelőtt volt 65 éve, nagyjából 1944-ben, 65 éve voltak olyan mondatok a magyar parlamentben, mint most kedden, és azt gondoltuk, hogy egyszer ennek a sorozatnak majd végeszakad, és nem elevenedik fel újra. Ezen a héten ugyanis a Jobbik európai parlamenti képviselőjétől megtudhattuk, hogy a magyar költségvetést valójában Simon Peresz és Jan Slota írta. De hát annak már lassan nincsen hírértéke, hogyha egy szélsőséges párt gyomorforgató náci beszéddel hívja föl magára a figyelmet.

De más a helyzet, ha közülünk, országgyűlési képviselők közül valaki hangoztat hasonló nézeteket. Mert mégiscsak elképesztő, hogy ha egy országgyűlési képviselő, aki egyben egy vidéki város polgármestere is, egy helyi televízióstúdióban azt fejtegeti, hogy a zsidó nagytőke be akarja kebelezni az egész világot és főleg Magyarországot. Ugyanez a képviselő, polgármester arról beszél, hogy Jeruzsálemben a kisdiákok azért tanulnak magyarul, mert készülnek elfoglalni nyilván az új országukat, Magyarországot. Főleg akkor, ha ugyanez a képviselő néhány héttel ezelőtt roma nőket gyanúsított azzal, hogy bottal verik a hasukat azért, hogy sérült gyerekeket szülhessenek. És főleg akkor, hogyha a képviselői mandátumát és polgármesteri székét egy olyan parlamenti párt színeiben szerezte, amely éppen kormányozni készül. Pontosan tudják, hogy kiről van szó, tudják, hogy a Fidesz egyik képviselőjéről van szó, és ez így együtt, ami ezen a héten a parlamentben, illetve az internet tanúsága szerint az edelényi helyi körzeti televízióban elhangzott, azt hiszem, ez egy olyan szint, amiről mindig azt gondolhatjuk, hogy nincsen már lejjebb. De mindig megtapasztaljuk sajnos, hogy van még lejjebb.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy költségvetés adott makrogazdasági keretek között, adott világgazdasági körülmények között készül. Ez a költségvetés például az 1929 óta legsúlyosabb világgazdasági válság keretei között készül. Tavaly a kormány sokáig azt hitte, hogy a válság majd megáll Hegyeshalomnál. Tévedett, nem állt meg. Azért nem, mert a világgazdasági trendek olyanok, mint a járványok: nem ismerik az országhatárokat. Talán még emlékeznek, tavaly szeptemberben az akkori pénzügyminiszter még 3 százalékos hiányt tervezett, aztán október elejére a prognózis másfél százalékra változott. Majd azt hitte, hogy 2009-ben stagnálás jön, pár héttel később viszont már mindenki azt számolgatta, megússzuk-e 1 vagy 3 százalékos recesszióval; ma már tudjuk, nem úsztuk meg: 7 százalék közelében lesz a visszaesés.

(9.30)

De ne legyünk igazságtalanok, nemcsak a magyar kormány volt túlzottan optimista, a Goldman Sachs például október közepén úgy vélte, hogy 2008 végére az euró 230 forint lesz, s az Európai Bizottság is sokáig, novemberig mondta, hogy a magyar gazdaság a következő évben minimális növekedésre számíthat csak, ehhez képest nemzeti valutánk éppen egy éve törte át az akkor lélektani határnak tekintett 250 forintos euróárat, hogy aztán meg se álljon 270-280-ig, és utána néhány héttel később már 317 forintos euróról kelljen beszélnünk. Tavaly ilyenkor az Államadósság Kezelő Központ kénytelen volt elhalasztani az államkötvények aukcióját, zuhantak a tőzsdék, a Dow Jones, a Nasdaq, persze zuhant a BUX is vele, az OTP- és a MOL-részvények többször egy nap alatt értékük több mint egytizedét elveszítették.

És emlékezhetünk arra is, hogy amint picit csillapodni látszott a válság, úgy hatalmasodott el az optimizmus újra a kormányon és az akkori pénzügyminiszteren. Mint apály után a dagály, először nem akartunk bankbetét-garanciáról hallani, aztán szerencsére változott a vélemény, először nem kellett az IMF-hitel sem, aztán a kormány észbe kapott, és egy óriási hitelcsomagot kért. Először visszavonták a közszféra 13. havi fizetését, aztán utána a szakszervezetek nyomásának engedve hirtelen kiengedtek a költségvetésből 120 milliárd forintot. Egyszer azt mondták, hogy a minisztériumok kiadásainak megálljt parancsolnak, aztán egyszer csak a minisztériumi többletigények mellett még kijött a költségvetésből további 80 milliárd forint, összességében így 200 milliárd forinttal rontva néhány hét alatt 2008 végén a költségvetés egyenlegét. Ezek után nem csoda, hogy a költségvetés 2009 elején rekordidő, két hét alatt összeomlott, és aztán nem sokkal később maga alá temette a kormányt és majdnem a forintot is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy ilyen nemzetközi gazdasági helyzetben hallhatunk kormányzati és ellenzéki oldalról is józan és kevésbé józan felvetéseket. Magyarországon például azt hallhatjuk, hogy a pénzügyminiszter arról beszél, hogy a most elhatározott stabilizáció fogja sikerre vinni azokat a terveket, amelyeket Magyarország már régen megfogalmazott, a stabilizáció, a növekedés esélyének visszaállítását, az euró bevezetésének esélyét, míg a Fidesz arról beszél, hogy a válságkezelésre ez a költségvetés nem alkalmas, lényegében egy felszámolóbiztos vezeti az országot, hogy euróról még hosszú évekig nem lehet szó, és egészen másféle gazdaságpolitika kellene Magyarországon, amely egyszerre takarékoskodik, egyszerre ömleszt pénzt mindenhova, és tartja meg a mostani költségvetési hiányt, vagy engedi el; erről pontosan nem beszélnek.

Ez rendben is van, hiszen ez a kormány és az ellenzék vitájának a természete, és nagyon nehéz benne igazságot tenni. Érdemes segítségül hívnunk azokat a nemzetközi elemző intézményeket, amelyek az utóbbi időben vagy szavaikkal, vagy tetteikkel, elemzéseikkel, illetve a forintkockázatok mérséklésére vonatkozó minősítésváltozásokkal kifejezték a véleményüket. Az elmúlt napokban, egy-két hétben megszólalt a Standard & Poor's, a HBSC, a GP Morgan és mindegyik elemző intézet, mindegyik pénzintézet, befektetői csoport szavaiból ugyanaz derül ki, azt látják, hogy ha Magyarország képes azon a költségvetési pályán maradni, amit most a kormány letett az asztalra, akkor ebből bizony lehet növekedés, sőt a legutóbbi GP Morgan-elemzés azt mondja, hogy Magyarország abban az esetben, hogy ha nem puhulnak föl ezek az intézkedések, Csehország és Lengyelország előtt vezetheti be az eurót fizetőeszközként.

Arról is beszél néhány elemző intézet, hogy bár van kockázat abban, amit a Fidesz csinál és mond, bár van kockázat abban, hogy egy kormányzásra készülő párt olyan megvalósíthatatlan ígéretekkel borzolja a nemzetközi közvéleményt, amely a költségvetés gyors összeomlásához és a forint bedőléséhez vezethetne, de felhívják a figyelmet, hogy minden valószínűség szerint ez csak egy korán megkezdődött választási kampány része. Elmondják, hogy a Fidesz szavai talán azért nem lehetnek veszélyesek, mert nem kell őket komolyan venni. De szörnyű megélni Magyarországon, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy kormányzásra készülő párt szavaival kapcsolatban a legpozitívabb elemzői vélekedés arról szól, hogy nem kell őket komolyan venni, mert remélhetőleg maguk sem gondolják komolyan.

Ha megnézzük a nemzetközi gyakorlatot, akkor is egy nagyon érdekes mintázatot látunk. Nagy-Britanniában a jobboldali ellenzéki vezető, David Cameron olyan beszédet mondott, amelyből az derül ki, hogy kormányzásra kerülése esetén fájdalmas megszorító intézkedéseket kell hoznia annak érdekében, hogy a rekordmagasságra szökő brit költségvetési deficitet valahogyan visszafogják. Figyelem, a brit jobboldal vezetője nem arról beszél, hogy még többeknek még többet kell adni, és nem bele akarja hajtani az éppen hatalmon lévő kormányt abba, hogy ésszerűtlen intézkedéseket tegyen, és veszélyeztesse még inkább a költségvetés stabilizációját, illetve engedje a költségvetési hiányt és az államadósságot növelni, hanem visszafogottságra és fájdalmas megszorító intézkedésekre buzdít. Így is lehet csinálni, tisztelt képviselőtársaim. Mert megtanulták Nagy-Britanniában, és megtanulhattuk most már mi is, hogy a kincstári optimizmus költséges mulatság, ha a kormány beveri a fejét a falba, akkor az mindannyiunknak fáj.

Most pedig azt láthatjuk, hogy a Fidesz már nem is narancssárgában, hanem rózsaszínben látja a jelent és a jövőt, egyszerre akar adócsökkentést és a kiadások növelését, utak százainak építését követeli, mindenhová iskolát és vasútvonalat ígér, visszaállítaná a gyes és a gyed korábbi szabályait, több pénzt adna a kórházaknak, több pénzt adna a rendőrségnek, több pénzt adna a bíróságoknak, az ügyészségnek, a köztársasági elnöki hivatalnak, több pénzt adna az Állami Számvevőszéknek, mindenhová több pénzt adna. (Zaj a Fidesz soraiban.) De ha gyorsan összeadjuk a Fidesz ígéreteit, ezeket a kiadásnövelő ígéreteket, és még hozzávesszük az ígért adócsökkentést is, akkor verbálisan látjuk, hogy máris szétosztottak 600 milliárdot. Csakhogy, tisztelt képviselőtársaim, kevesebb paprikából és paradicsomból nem lehet több lecsót főzni. Márpedig ennek ellentételezéseként nem elég a képviselők számát csökkenteni, nem elég visszavenni a bútorbeszerzésekből, nem elég visszavenni az állami vezetők autóbeszerzéséből, nem elég visszavenni a végkielégítésekből, mert mindez szükséges. Teljes az egyetértés közöttünk abban, hogy azt a néhány milliárd forintot, amit meg lehetne spórolni a végkielégítések ágán, az állami és önkormányzati intézmények és cégek gazdálkodása ágán, az állam közbeszerzéseinek elhalasztása ágán, nos, azt a néhány milliárd forintot meg kell spórolni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném mondani, hogy egyetértek a Fidesszel, amelyik talált szerintem nagyjából 10 milliárd forintot a költségvetésben, hogy hol lehetne spórolni ezeken az ágakon. 10 milliárdot talált! Tisztelt képviselőtársak, ha talált 10 milliárd forintot, akkor már csak arra kérem, hogy a másik 590 milliárdot is találja meg. Hiszen ha 600 milliárdos költségnövekedést ígér, akkor vagy mondja mellé, hogy a deficitet, a hiányt, az államadósságot ugyanennyivel meg szeretné növelni, mert ez egy korrekt beszéd - szerintem lehetetlen, képviselhetetlen politika -, de ez egy gazdaságpolitikai alternatíva, egy alternatív vízió, akkor a már fellelt 10 milliárd mellett még ezt az 590 milliárdot meg kellene találni.

S még volna ehhez egy tiszteletteljes javaslatom. Tegnap a Transparency International és a Freedom House nyilvánosságra hozott egy elemzést, illetve egy törvényjavaslatot, ami a kampányfinanszírozás rendbetételéről szól. Jól tudjuk, hogy a kampányfinanszírozás megoldatlansága nagyon sok állami és önkormányzati korrupció gyökere. Éppen ezért szeretném kezdeményezni, hogy még az őszi ülésszakban végre fogadjon el - illetve nem mi szeretnénk kezdeményezni, hanem a Transparency International kezdeményezte -, hogy ötpárti megállapodással próbáljunk meg elfogadni egy pártfinanszírozási törvényt. De ehhez az kellene, hogy a mai ellenzéki padsorokban ülők nagy része - egészen pontosan: a Fidesz és a KDNP - támogassa Magyarországon a pártfinanszírozás rendbetételét, hiszen akkor lehetne megtalálni azokat a pluszforrásokat, amelyeket önök a pártfinanszírozás rendbetétele ágán szintén nagyon gyakran említenek.

(9.40)

Tisztelt Ház! Vannak körülöttünk pozitív jelek is. Újra megnőtt az államkötvények iránti kereslet, augusztusban a külkereskedelmi mérleg már jelentős aktívumot mutatott (Babák Mihály: Ezek hektikus dolgok!), és beszéltem arról, hogy a hitelminősítők hogyan látnak bennünket.

Hogyha megnézzük a környezetünket, és megnézzük a jövőbeni kilátásokat, akkor azt is látjuk, hogy nagyon sok kockázattal kell szembenéznünk, és nagyon sok meglepetést is tartogathatnak az elkövetkezendő hónapok. Csak egy példát ha mondhatok: a cseh pénzügyminiszter éppen most jelentette be, hogy ha el akarják kerülni, hogy 2010-ben a recesszió 7,5 százalékos legyen, akkor újabb megszorításokra lesz szükség. (Babák Mihály közbeszól.) A tervek szerint Csehországban ennek keretében csökkenthetik a jóléti kiadásokat, és visszanyesik a lakástámogatásokat is. (Babák Mihály közbeszól.) Szeretném elmondani, hogy az ottani, a cseh ellenzék sem operál ugyanazokkal az eszközökkel, mint amelyekkel a magyar ellenzék. És persze azt is látni kell, hogy a válságnak még koránt sincs vége. Azoknak, akik korábban pesszimista oldalon voltak a válság kifejlődését nézve, azoknak lett igazuk, és azok most azt mondják, hogy adott esetben egy W alakú válságról is beszélhetünk, ahol most az utóbbi néhány hónapban tapasztalható felívelést újra csak egy csökkenés fogja kísérni. Szóval jó volna megtartani a józanságot, és azt a racionalitásra épülő költségvetési politikát vinni, amelyről ez a mostani költségvetés tanúskodik.

Tisztelt Ház! Szeretnék beszélni arról, hogy a költségvetési fegyelem megtartása mellett milyen módosításokat fogunk javasolni a költségvetést megalapozó törvényeknél. De mindenekelőtt hadd kezdjem azzal, ami a legfontosabb, hogy ne forduljunk vissza, hogy ha egyszer a kormány elindult egy olyan ágon, amely a józanságról szól, akkor ne forduljon vissza, és ne hozzon olyan intézkedéseket, amelyek a totális ésszerűtlenségbe kergetik vissza ismét a magyar gazdaság- vagy energiapolitikát. Itt arra gondolok, tisztelt képviselőtársak, hogy úgy tűnik, a parlament jobb- és baloldalán nagykoalíció kezd kialakulni az 5 százalékos távhőáfával kapcsolatban. Szeretném megkérni önöket, hogy ne tegyék. Szeretném megkérni a kormányt, hogy egyszer és mindenkorra álljon el az 5 százalékos távhőáfára vonatkozó elképzeléseitől, mert megvalósíthatatlan, igazságtalan, és nagyon sokba kerül az adófizetőknek. Évente 18 milliárd forintba kerülne ez az elképzelés. Tíz év alatt 180 milliárd forintot öntenénk áfatámogatásban, tehát tulajdonképpen ártámogatásban egy korszerűtlen rendszerbe, ahelyett, hogy ezt a 180 milliárd forintot, ha rendelkezésre áll, ráköltenénk arra, hogy a távfűtési rendszereinket korszerűsítsük. Kérem tehát a tisztelt kormányt, hogy álljon el a távhőáfa 5 százalékra történő leviteléről szóló terveitől.

Szeretnék beszélni arról is, hogy néhány módosítást még javasolnánk ugyanebben a törvénycsomagban. Egyrészt szeretnénk, hogyha a diákmunka az egyetemeken a jelenlegi duplájáig, azaz a minimálbér összegének kétszereséig számítana ösztöndíjnak. Ezzel közalkalmazotti munka váltható ki, aminek az adóvonzata semleges az állam számára, másrészt a hallgatók munkatapasztalathoz juthatnak, ami megkönnyíti számukra az elhelyezkedésüket.

Valamint továbbra is magyar abszurdnak tartjuk, hogy szinte valamennyi, az oktatásban dolgozó ember közalkalmazott, annak minden előnyével és vesződségével együtt, a gondnok, a takarító vagy éppen az agráregyetemen dolgozó traktoros is. Ráadásul a kutatók számára sem jelent motivációt, hogyha napi nyolc órában, fix jövedelem mellett folytatják a tudományos munkájukat. Ezért azt javasoljuk, hogy a közoktatásban, a felsőoktatásban, valamint a kutatók esetén felmenő rendszerben a nem szakmai dolgozókat közalkalmazotti helyett munkaviszonyban is lehessen foglalkoztatni.

A következő javaslatunk a közösségi közlekedés liberalizációjával kapcsolatos. Ma Magyarországon piaci vállalkozó nem indíthat távolsági buszjáratot. A kormány liberalizációs szándékát segítve ezért szeretnénk lehetővé tenni, hogy vállalkozói alapon, állami támogatás nélkül, emelt minőségű buszjáratokat lehessen indítani Magyarországon. Értem, hogy a Volán-lobbi, a MÁV-lobbi és a szakszervezeti lobbi ellenáll, értem, hogy a szakszervezeteknek ez nem érdeke, de az utasoknak érdeke, a magyar közösségi közlekedés fejlődésének érdeke, ezért szeretném, hogyha ezt önök a hallgatói önkormányzatok mellett, amelyek szintén támogatják, támogatnák.

Sok módosító javaslatunk közül két módosításról szeretnék még beszélni. Az egyik az "Út a munkához" program fundamentális átdolgozása, átgondolása. Gondoljuk el, hogy ha nem közintézmények öntenék a pénzt a munkaerőpiacra vissza nem vezető közmunkákba, hanem odaadnánk a kis- és középvállalkozásoknak ezt a pénzt, hogy teremtsenek ők munkahelyet tartósan munkanélkülieknek, mennyivel nagyobb volna ennek a hatékonysága. Ezt javasoljuk: a közintézmények közmunkaprogramja helyett a kis- és középvállalkozások támogatását.

Más oldalról szeretnénk, hogyha liberalizálnánk a munkaerő-piaci szolgáltatásokat, ne csak az országos munkaerő-piaci központok, hanem magánszolgáltatók is részt vehessenek a munkanélküliek munkához juttatásában, versenyezzenek a munkanélküliek elhelyezéséért, mert ez beindítani a piaci versenyt, és többlethatékonyságot hozna a munkanélküliek munkához juttatásában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kérem önöket (Az elnök csenget.), hogy felelős vitában, a túlzott optimizmus helyett az ésszerűség, az esélyegyenlőség és a piaci szempontok erősítése határozza meg a mostani költségvetést megalapozó törvényeket.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)