Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Pánczél Károly bizottsági Elnök Úr! Engedjék meg, hogy először is egy évfordulóra világítsak rá! A tegnapelőtti EP-választások időpontja éppen egy évforduló is volt, hiszen 2010. május 26-án az akkori kormány megalakulása előtt döntött a parlament arról, hogy megadja a kettős állampolgárság lehetőségét a határon túli magyarok számára. Ez az évforduló, illetve az akkor hozott kettős állampolgársági törvényünk tette lehetővé azt is, hogy az EP-választáson a határon túli magyarság is már több módon tudott szavazni, például annak okán is, hogy 2018 végén lehetővé tettük, hogy a kárpátaljai, illetve a vajdasági magyarok is részt vehessenek a szavazáson.

(14.00)

Szeretném megköszönni az ő segítségüket is. A Kárpát-medence más országaiban élő magyaroknak pedig megköszönöm, hogy az EP-választásokon részt vettek, illetve a nemzeti érzelmű pártokat támogatták. Szeretném kiemelni az RMDSZ-t, és egyben gratulálni is nekik, Winkler Gyula képviselő úrnak pedig jó munkát kívánok az Európai Parlamentben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt kilenc év számos, illetve számtalan nemzetpolitikai eredményt tud felvonultatni, ezek közül nagyon sokat elmondott képviselőtársam. Úgy gondolom, hogy a ’10 és ’14 közötti időszak egy olyan keretrendszert dolgozott ki, illetve közösen egy olyan keretrendszert hoztunk létre, amelynek része volt a kettős állampolgárságról szóló törvény, része volt június 4e mint a nemzeti összetartozás napjának az elfogadása, törvénybe iktatása, része volt az, hogy végre Magyarországon a magyar nemzetnek egy új Alaptörvénye születhetett meg, és része volt az is, hogy mind a ’14-es, mind pedig a ’18-as országgyűlési választások kiterjedtek az egész Kárpát-medencére, sőt a diaszpóra magyarságára is, és így az ő szavazatuk is benne van a ma itt ülő képviselők eredményében.

Ez a keretrendszer tette lehetővé azt is  és Magyarország gazdasági erősödése , hogy ’14-től folyamatosan a szülőföldön való boldogulás irányába tudtunk előrelépni, és gazdaságfejlesztési programokat indítottunk el a Kárpát-medencében, először a Vajdaságban, utána Kárpátalján, majd Erdélyben, Felvidéken, Muravidéken, illetve a horvát Baranyában. Nyilván ezeket a gazdaságfejlesztési programokat csak úgy lehetett elindítani, hogy egyeztettünk az ott élő magyarsággal, politikai érdekképviseleteikkel, és természetesen az utódállamok kormányaival is egyeztetnünk kellett annak érdekében, hogy ezeket a programokat be tudjuk vezetni, és ezek a programok el tudjanak indulni.

Tízezres nagyságrendben támogatja Magyarország a határain kívül élő és dolgozó vállalkozókat, mert ezek a vállalkozók 92,5 százalékban magyar embereket foglalkoztatnak, 4-5, 5-6, akár 10 magyar embert egy-egy kisvállalkozásban. Ez azt jelenti, hogy legalább ennyi magyar családon tudunk segíteni, és tudunk biztos jövőt adni nekik, gyermeket tudnak vállalni, ezek a gyerekek magyar intézményekben tanulnak, szülőföldjükön válnak magyarrá, és nagyon reméljük, hogy jóval kevésbé hagyják el a szülőföldjüket a Kárpát-medencei felnövekő magyarok, mint az elmúlt évtizedekben tették meg ezt, hiszen a szülőföldjükön tudnak majd boldogulni.

Nagyon sok eredményünk van az elmúlt időszakban, ilyen fontos eredmény az is, hogy ’18-ban a Magyar Állandó Értekezlet elfogadta a zárónyilatkozatában azt, hogy a programjaik és tevékenységük fókuszába a családok támogatását helyezi. Ez egy fontos előrelépés, hiszen Magyarország mellett a környező államok magyarsága, a magyar pártok is a közéleti tevékenységük, politikájuk középpontjába állították a magyar családok támogatását, illetve a felnövekvő generációk, a gyerekek és fiatalok támogatását és a gyermekvállalási kedv ösztönzését. Úgy gondolom, hogy mind a bölcsőde- és óvodafejlesztési program, mind az iskolák fejlesztése, mind az, hogy nemcsak gazdasági értelemben, hanem az oktatás szempontjából is most már egységes Kárpát-medencei térről beszélhetünk, ez a gyerekeket, illetve a fiatalságot erősíti meg, és teljes életet kínálunk számukra a határon túl is magyarként. Természetesen ehhez hozzátartozik az is, hogy megerősítjük a határon túli magyar médiát is annak érdekében, hogy a magyarság meg tudjon jelenni a szomszédos országokban és a Kárpát-medence hírfolyamaiban ott is és itt is.

Azt gondolom, hogy támogatásokról lehet beszélni, de nyilván nem minden a pénz, és erről az előbb elnök úr is szólt, de talán kiemelhetjük azt is, hogy az utolsó szocialista kormány idején, amit szűken vett nemzetpolitikán értünk, az 9,1 milliárd forint volt. Tavaly és tavalyelőtt is, ha a gazdasági év egészét nézzük, több mint 100 milliárd forintot tudtunk határon túli magyar intézményeknek, magyar egyházaknak, magyar egyházi és civil szervezeteknek támogatásként nyújtani, ezáltal is erősítettük őket, és ezekhez járul még hozzá az, hogy gazdaságfejlesztési programokat tudtunk elindítani.

Mindezek a közös célok eredményezték azt, hogy ma már egy erősödő és nemzeti érzésekben is erősödő Kárpát-medencei, illetve összmagyarságról tudunk beszélni, hiszen a diaszpóratámogatások, a diaszpóraprogramok ezzel párhuzamosan indultak be és zajlanak ma is a nagyvilágban. Sok mindent lehetne ott is felsorolni, én azt gondolom, hogy az idő szűkössége ezt nem teszi lehetővé, de talán nem is kell, csak néhány tényt erről: két és fél milliós magyarságról beszélünk, ha Nyugat-Európáról, illetve a tengerentúlról beszélünk. Végre az ottani iskolákat, civil és egyházi szervezeteket is az elmúlt években tudjuk támogatni, meg tudjuk erősíteni annak érdekében, hogy élő, virulens magyar közösségekről tudjunk beszélni a diaszpórában is.

A kormány részéről üdvözlöm a határozati javaslatot. Azt mondhatjuk, hogy ez a határozati javaslat, reméljük, hogy az egész parlament egyetértésével fog találkozni, annál is inkább, mert több párt fogalmazott meg hasonló gondolatokat az elmúlt időszakban. Jó lenne, ha többpárti, illetve összparlamenti szinten egy konszenzussal tudnánk erről dönteni annak érdekében, hogy a 2020-as esztendő nyilván bemutassa a száz évvel ezelőtt történteket is, de rávilágítson arra, hogy az elmúlt száz esztendőben minden nehézség ellenére mind a Csonka-Magyarország, mind pedig a Kárpát-medencei magyarság számos kulturális, oktatási, sport- és gazdasági eredményt tudott bemutatni és tud most is felvonultatni.

Ez a múltba kapaszkodás is lehetővé teszi számunkra azt, hogy közösen tudjuk megfogalmazni a jövő céljait, és együtt lehetünk erősek a következő évtizedekben is.

Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Taps.)