Felszólalás adatai

Ezért van az, hogy meg kell hallgatnunk két, családon belüli erőszak kapcsán tartott hozzászólás közben egy kuruc.infót védő hozzászólást a kuruc.info említése nélkül. Rendkívül érdekes! Ezt a Facebook-oldalamon jeleztem a nézőknek, hogy ha esetleg nem értik, hogy miért van ez: ez azért van, mert salátában volt képes beterjeszteni a kormány, ami szerintem szégyen.

Pontosan így akarták elsunnyogni az egész ügyet, hiszen százezer aláírást lényegében ignoráltak akkor, amikor a téma érdemi megvitatását követelték egy népi kezdeményezés formájában, önök mégis ezt az érdemi megvitatást egy éjjeli időpontra kitűzött vitával próbálták letudni, és olyan figurákat küldtek ide be, akik megoldották azt végső soron, hogy beszéljünk erről a kérdésről.

Idézzük fel, hogy aznap este mi történt: sok súlyos szöveg után egy olyan szöveg hangzott el, hogy nem is lenne családon belüli erőszak, ha megbecsülnénk egymást, hogyha a nők előbb szülnének négy-öt gyereket, és csak utána járna a fejük az önmegvalósításon. Csak arra nem számított a felszólaló, hogy akkorra már nők ezrei és a médiák voltak riasztva, hogy este tévéadáson kívül folyik a vita, és másnap reggelre az én Facebook-oldalamról kikerült az országos médiába az az ügy, és botrány lett belőle.

Arra hívom föl a figyelmüket, hogy ezt a figyelmeztetést most is kiadtuk. Tehát azt, amit önök itt mondanak, sokan figyelik, és az a civil társadalom és a nyilvánosság reakcióját fogja kiváltani, ezért azt javaslom, hogy vigyázzanak a szavaikra mind a két oldalon (Babák Mihály: Fenyeget?), mert ami elhangzik (Babák Mihály: Fenyeget!), az jegyzőkönyvbe kerül, és utánanézhetnek az emberek azután, hogy milyen álláspontot képviseltek a különböző oldalak ebben az ügyben. (Babák Mihály közbeszól.)

Azok a nők, akik jövőre döntik el például, hogy melyik oldalra adják a szavazatot, hova adják a szavazatukat, azok, akik azt fogják nézni, hogy ez a kormány végre tett-e valamit ebben az ügyben, ezek alapján a viták alapján döntik el esetleg, ugyanis lehet, hogy ön szánalmasnak tartja ezt, de nagyon sok nő ebben a pillanatban is, ahogy most vitázunk, szenved attól, hogy bántalmazza, veri az élettársa, volt élettársi kapcsolata, és a gyerekeit is ilyenfajta bántalmazás éri. Tehát azt gondolom, hogy érdemes önnek is belegondolni abba, hogy mit gondol erről a vitáról az, aki most is szenved, és azt várja, hogy itt ne elmúltnyolcévezzenek és egymást vagdossák, hanem érdemben vitatkozzanak.

Ahogy említettem, nagyon sokan szenvednek. Idézzük föl: havonta egy gyerek hal meg, és évente több mint hetven nő hal meg bántalmazásban, és mindennap szenvednek ezek a nők. Az erőszak, a hatalmi manipuláció ellen pedig a civil társadalom és a nyilvánosság a fegyver. Tehát ezért emlékezzünk meg rögtön ennek a vitának az elején a sértettekről, és azokról, akik küzdöttek azért, hogy idekerüljön ez a törvény, köztük azokról a százezrekről, akik Halász Pálma vezetésével végül is idehozták a törvényt egy népi kezdeményezés formájában. Ezúton is köszöntöm Halász Pálmát a páholyban. Igen, ez a civil akarat és a nyilvánosság az, ami, hála a kormányzat egyre erőszakosabb működési módjának, mostanában egyre inkább felemeli a fejét. Ez a mai vita is erről szól: meg kell akadályoznunk az erőszakot.

Most rátérnék arra, hogy miért mondjuk azt, hogy ez a javaslat sajnos jelen formájában túl kevés és túl késő. Bár nem utasítjuk el teljesen, és később fel fogom sorolni a pozitívumait is, mint ahogy ezt megtettem korábban már a koncepció alapján, mindazonáltal érthetetlennek tartjuk, hogy annyi egyeztetés, magyarázat, igyekezet és feltételezhető jóakarat ellenére végül is nem csinál mást a javaslat, mint kizárólag a büntetési tételek megemelésével operál, és egyáltalán nem ragadja meg a módszeres uralomkiépítést, amiről ez az ügy szól. Nem működik olyan speciális paragrafusként, amely akkor is alkalmazható, ha a családon belüli erőszak ténye megtörtént, de más tényállások nem valósulnak meg vagy nem alkalmazhatóak, és így nem tölti ki a meglévő tényállások közötti hézagokat, így alkalmatlan a probléma kezelésére, államtitkár úr. Sajnos nem kezeli a problémát, ha a jelenlegi Btk.-ból speciális körülményekre és speciális élethelyzetekre kiemelünk dolgokat.

Az a megoldás, miszerint a családon belüli erőszak körébe vonnak bizonyos, a Btk.-ban amúgy is meglévő bűncselekményeket, éppen azt nem éri el, amit a civilek százezer aláírással követeltek, hogy legyen önálló büntetőjogi tényállás, nem önálló büntetőjogi paragrafusszám, hanem a tartalom, a tartalmat akarták ezek a nők, családok, férfiak is és gyerekek elérni. Nem arra gondoltak, hogy legyen egy külön szám, hanem arra, hogy a tartalmában képes legyen a jogalkotó megfogni ezt a különleges természetű bűncselekmény-folyamatot, hogy ezzel aztán támpontot adjon a jogalkalmazónak, aki pillanatnyilag nincs abban a helyzetben, hogy jól ítéljen meg egy ilyen helyzetet.

(14.10)

Erre a jelen előterjesztés sajnos nem alkalmas, hiszen nem tesz mást, mint a testi sértés egyes eseteit, a becsületsértést, a személyes szabadság megsértését és a kényszerítést a jövőben súlyosabban bünteti. Nem is mondom el ezeknek a speciális eseteit, mert azt gondolom, mindenki ismeri, hogy milyen speciális esetekről és milyen elkövetők ügyéről van szó. Ezeknek a büntetési tételét emeli három, illetve öt évre.

Fontos és pozitív, hogy ez az új tényállás nemcsak az új Btk.-ban meghatározott hozzátartozóra, hanem az életnek, a valóságnak megfelelően a volt házastársra, a volt élettársra, a gondnokra, s a többi is kiterjed. De hiányoljuk azt a gondozotti kört, amely nem áll ilyen viszonyban, de mégis bántalmazóként léphet fel. Ezt tartalmazza az LMP javaslata, amit érdekes módon két hete fektetnek az alkotmányügyi bizottságban, pedig abban pontosan azt mondjuk, hogy amíg az intézményben élők bántalmazása nincs szabályozva, addig több ezer, még a családnál is kiszolgáltatottabb helyzetben lévő bántalmazott, intézményben bántalmazott gyerek, fogyatékkal élő, idős és mások helyzetén nem tudunk javítani. Ez súlyos hiányossága a törvénynek. Nagyon szeretném kérni a kormányt, hogy nézzen bele abba a javaslatba, amit be fogunk adni, és próbáljunk meg együtt javítani ezen.

Szintén pozitív, hogy korábban az együtt élők közötti kapcsolaton belüli erőszak eseteit is említi, de nem érint más formákat, az emberi kapcsolatok bizony bonyolult és csak a valósággal való szembenézés során megérthető és felfogható egyes eseteit és viszonyait.

Az Igazságügyi Minisztérium kommünikéjében, amit ma fideszes képviselőtársam lényegében szó szerint felolvasott, azt mondta, hogy a kormány nem tolerálja a rendezett családi viszonyokat támadó és aláásó cselekményeket. Nemcsak a rendezett családokban fordulnak elő ilyenek, sőt, kusza, adott esetben az önök definíciójának egyáltalán nem megfelelő, de valójában családként funkcionáló közösségekben is előfordul. Azt gondolom, fontos azt mondani, hogy nézzük meg, milyen körben lehet még ezt kiterjeszteni.

Azt is mondja az önök érvelése, hogy tudatosítani akarja a sértettekben, hogy merjenek lépni és feljelentést tenni, mert anélkül nem tud segítséget nyújtani az állam. Ez így van. De sajnos az ellenüzenet, amit a kormánypárt küld ezzel kapcsolatosan, Balogh József esete mintha nem tükrözné a KIM hangoztatott álláspontját. Lázár János múlt heti kijelentése szó szerint ellenébe megy annak, amit Répássy államtitkár úr nagyon helyesen mondott, miszerint a családon belüli erőszak nem magánügy, hanem közügy, Lázár János ezzel szemben a Fidesz részéről kijelentette, hogy ami otthon történik, ahhoz a pártnak semmi köze. Azt gondolom, hogy ez óriási tévedés, és ideje, hogy egymással elbeszélgessenek a kormány különböző erői ebben az ügyben.

Az sem stimmel, sajnos, hogy az államnak védelmet kell nyújtania azon polgárainak, akik éppen az otthonukban szenvednek el erőszakot, ráadásul olyan valakitől, akiben bíznak. Ez igaz, csak éppen ma a családból a menekülni kénytelen, többnyire nők és gyerekek alig tudnak hova menni. A kapacitások borzasztóan szűkösek. Azért ne áltassuk magunkat azzal, hogy ez a törvény mindazt, amit akkoriban az OGYH előírt a parlamentnek, biztosítani fogja az egész jogalkalmazói, illetve az adott akut helyzetből menekülők ellátására szolgáló intézményhálózatot.

Abban is egyetértünk, hogy a probléma gyökere nem a Btk.-tényállás megalkotásával fog egyszerűen megszűnni, hanem ez egy összetett, komoly összefogást igénylő kérdés, ahogy a KIM fogalmaz, társadalmi, tudományos, szakmai és politikai összefogást igényel.

Ezen a ponton térnék rá arra, amivel egyébként természetesen egyetértünk, hogy miért van az, hogy nem teljesíti ezt a kritériumot ez a törvénybeterjesztés. Jellemző, hogy néhány héttel ezelőtt, amikor a női albizottság ülésén még csak a koncepciót hozták elénk a KIM jogászai, gyakorlatilag nem tudtak válaszolni a kérdésre, hogy egyéb területeken mi fog történni. Teljesen izolált, a kormányzati silóban, silógondolkozásban egymástól is elszigetelt és a valóságtól is elszigetelt módon alkották meg ezt a normaszöveget, érdekes módon úgy, hogy egyik héten még azt mondták, hogy jó pár hetes előkészítő szakasz következik, majd megjelenik a normaszöveg, és aztán társadalmi vita lesz, és majd csak utána fog bejönni a parlament elé, de közben a vak komondor esete fölgyorsította az eseményeket, és most itt van egy normaszöveg, amely megkerüli a társadalmi vitát. Nem véletlen, hogy tegnap az LMP kiadta a jelszót, és megszólította ezzel nemcsak a kormánypártot, hanem a civileket is, hogy vissza a tárgyalóasztalhoz. Arra szeretném kérni Balog Zoltán államtitkár urat is - bocsánat, miniszter azóta -, aki annak idején a munkacsoportot létrehozta, és amit az LMP szorgalmazására civilekkel, Halász Pálma által meghívott és más szakértő civilekkel elkezdtek, üljenek vissza, mert ez így nem társadalmi vita. Ahogy Lendvai Ildikó képviselőtársam is mondta, egy sürgetett menetben, egy salátatörvényben gyorsan le akarják tudni ezt a dolgot, és a lényeg nem történik meg, a társadalmi vita.

Még egypár dolgot szeretnék elmondani a törvény tartalmáról, hiszen tanulságos az, hogy hogyan nem felel ez a törvényjavaslat az eddigi tapasztalatokra. 2000-ből idézek, az LMP egyik olyan szakértőjétől, aki évtizedeken át dolgozott bántalmazott nőkkel. "Elégtelen az a szabályozás, amely a huzamosabb időn át igen módszeresen elkövetett kisebb bűncselekmények sorozatát nem kezeli egyetlen súlyos bűncselekményként." Ez 2000-es idézet. Ez a javaslat tesz egy kicsi, de meglehetősen felemás lépést efelé. És ezek a paragrafusok elvileg valóban többek, mint a hivatkozott paragrafusok külön, és ezek minősített esetek, de egyszerűen nem szerepel az a konkrét magatartásforma, ami alatt családi erőszakot értünk. Az természetesen üdvözlendő, hogy nem magánindítványos, hanem hivatalból is feljelentést követel, de alapvetően nem terjeszti ki a büntetendő cselekmények körét, és ez egy nagyon fontos kérdés.

A Btk. jelenlegi rendszere nincs figyelemmel arra, hogy egyes kisebb súlyú cselekmények, amennyiben huzamosabb időn át követik el őket, igen súlyos hatással bírnak, olyan személyiségromboló hatásúak, ami már a bűncselekménnyé emelésüket indokolja. Ha a bántalmazó férj a felesége pénzét éveken keresztül elveszi, vagy egyszerűen nem engedi dolgozni - ez a valóság, kérem szépen -, éveken keresztül megalázza, szajhának nevezi, megtiltja neki, hogy másokkal szóba álljon vagy dolgozzon és így elhagyja a házat, olyanokkal is szóba álljon, akiktől esetleg segítséget kérhetne, ha ezt megteheti büntetőjogi fenyegetettség nélkül, akkor nem jutottunk előrébb. Nemcsak az lenne indokolt tehát, hogy meglévő bűncselekményeket súlyosabban büntessenek, ha a hozzátartozó sérelmére követik el, hanem egyes bűncselekménynek jelenleg nem minősülő cselekmények bűncselekménnyé váljanak. Ezt kellene megérteni mindazoknak, akik ezen dolgoznak, hiszen ebben nincs előrelépés.

Pontosan ezért terjesztettük be Schiffer András képviselőtársammal az LMP javaslatát, mely a kizsákmányolás, az elnyomás, az elszigetelés fogalmakkal képes megfogni azt a speciális erőszakformát, amit a családon belüli erőszak jelent a valóságban. Szomorúan hallgattam pár hete a KIM képviselőjét arról, hogy nem tudják megragadni a gazdasági elnyomás fogalmát. Csak a közös tulajdon, a válás során elosztott vagyon kérdésétől közelítettek, nem értették, hogy mit akarnak a civilek ezzel. Ijesztő belegondolni, hogy nem találkoznak a valósággal ezek a remek és jó szándékú fiatal jogászok. Nem is tudják elképzelni, milyen az, amikor a bántalmazó férj a felesége pénzét éveken keresztül elveszi. Nem tudják, hogy az erőszak speciális voltát meg kell ragadni, és ezért az LMP módosító javaslatként - hogy kompromisszumkészséget és eleganciát mutasson - azt a javaslatot, amit eddig önállóként terjesztett be, most módosítóvá átdolgozza, és megpróbálja ebbe a javaslatba javító szándékkal beleilleszteni.

Végül szeretnék arról szólni, hogy hogyan tükrözi ez a javaslat a kormány büntetőjogi világképét, hiszen a büntetési tétel szigorával, az elrettentéssel operál, de ez édeskevés.

ELNÖK: Bocsánat, képviselő asszony, egy percet tudok adni.

ERTSEY KATALIN (független): Köszönöm szépen. Tehát nem az a probléma, hogy az adott tényállások miatti retorzió gyenge, hanem az, hogy nem fogja meg azokat a hiátusokat, amiket említettem.

Még egy fontos dolog. A becsületsértéshez konkrétan szeretném elmondani, hogy ennek a szabálysértésből bűncselekménnyé válása ritkán fordul elő családban, ezt azért beláthatjuk, hiszen ahhoz nagy nyilvánosság kell. Konkrétan nem stimmel az önök javaslata. A becsületsértést, tehát egy ritkán elkövetett cselekményt javasolnak súlyosabban üldözni, miközben egy gyakorta elkövetett cselekményhez, ami valóban családon belüli becsületsértés, ahhoz nem nyúlnak hozzá.

Még további felszólalásokban szeretnék kitérni néhány részletre, mert azt gondolom, fontos, hogy érdemi párbeszédet folytassunk arról a törvényről, ami hosszú évtizedek után kerül elő, és ha már társadalmi vitára sajnos nem kerül sor, akkor legalább itt érdemben vitázzunk ezen.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz mögött ülő függetlenek soraiban.)