Felszólalás adatai

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Vendégeink! A külhoni anyaország és a világ bármely részére szakadt Nemzettestvéreink, akik figyelemmel kísérik munkánkat! A trianoni békediktátum aláírására emlékezik ma az Országgyűlés és az anyaország, a Kárpát-medence és a világ magyarsága. Torokszorító és szívszorongató érzés arra gondolni, hogy 92 évvel ezelőtt a bosszúvágy által hajtott hazug győztesek az egykoron jó szándékkal befogadott nemzetiségei által elárultatott honveszejtő és nemzetáruló vezetői által térdre kényszerített idegen hadaknak felelőtlenül kiszolgáltatott Magyarország területének 72 százalékát elcsatolták, közel 3,5 millió magyar nemzetiségű lakossal, az akkori összmagyarság 30 százalékával egyetemben.

Emlékezzünk ma 1920. június 4-ére, arra a napra, amikor a távoli Versailles-ban hazánk megcsonkításáról és sok millió nemzettársunk idegen, ellenséges uralma alá kényszerítéséről döntöttek azok a párizsi békecsinálók, akik bár békét akartak, és hittek abban, hogy békéjük tartós lesz, valójában azonban ezzel a békével az örök békétlenség magvát vetették el a Kárpát-medence nemzetei között. Bár a békediktátum aláírása immár 92 évvel ezelőtt történt, a következményei ma is alapvetően meghatározzák gondolkodásunkat, a világban, Európában és a Kárpát-medencében betöltött szerepünket, saját magunkról alkotott képünket és szomszédainkhoz való viszonyunkat.

Szomorú tény, hogy minden negyedik magyar gyermek az ország határain kívül születik, megkerülhetetlen felelősséget róva ezzel a mindenkori magyar kormányra, a mindenkori magyar parlamentre és annak valamennyi pártjára. Megmaradásunkat és a XXI. századi továbbélésünket tehát alapvetően meghatározza a külhonban élő magyar nemzettestvéreink sorsa, de tény az is, hogy a párizsi békecsinálók hozzá nem értésének, szemfényvesztésének és bosszúvágyának Trianonban kelt ékes bizonyítéka megmérgezte és mindenki számára kielégítő rendezése létrejöttéig továbbra is mérgezni fogja megcsonkított hazánk és szomszédaink egymáshoz való viszonyát.

Trianon a magyarság történetének legnagyobb nemzeti katasztrófája, mert Muhi és Mohács, Nagymajtény és Világos után is talpra állt és újra felépült az ország, de Trianon tragédiája a mai napig is kísért bennünket, meghatározva nemzetünk jelenét és jövőjét. Minden mai gondunk és bajunk tehát az emléknap ellen a mai ülés elején szégyenletes és gyalázatos módon távolmaradásukkal tiltakozó kommunisták mellett Trianonban gyökerezik, amelynek átka 92 éve sújt bennünket. Trianonra tehát emlékeznünk kell, Trianonról beszélnünk kell. Beszélnünk kell a családban, az iskolákban és minden más közösségben is. Nem véletlen, hogy a Jobbik a megalakulásáról kezdve szorgalmazta és választási programjában jelezte, hogy fontosnak tartaná egy Trianon-emléknap bevezetését. Ezt a kormánypártok módosított formában, nemzeti összetartozás napjának nevezve 2010-ben meg is szavazták. Átolvasva a mai nappal kapcsolatos híradásokat, a rendezvényekről való tudósításokat, ilyen mondatokkal találkozhatunk: országszerte ünnepségek a nemzeti összetartozás napján, vagy X. Y. ünnepi beszédet mond az emléknap alkalmából.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mai nap azonban, nevezzük bár a nemzeti összetartozás napjának, számunkra egyáltalán nem ünnep, nem lehet az, mert nincs mit ünnepelnünk. A nemzeti összetartozásunkra az év minden napján gondolnunk kell, így természetesen ma is, de a mai nap mégiscsak egy gyásznap, ezeréves történelmi hazánk, több ezer éves magyar nemzetünk feldarabolásának tragikus évfordulója. Az emléknap így persze nem jelenti azt, hogy az év maradék 364 napján is keseregnünk vagy gyászolnunk kell, épp ellenkezőleg, ezeken a napokon igenis munkálkodjunk a magyarság összetartozásának, a trianoni és párizsi békékben szétszakított nemzetrészeink gúnyhatárain átívelő összefogásának elősegítésén.

A Jobbik a mai napon elhangzásra kerülő interpellációk, azonnali kérdések és kérdések során egy-egy elcsatolt területünkön élő magyar testvéreink számára fontos vagy sérelmes kérdéssel kíván foglalkozni, bízva abban, hogy a kormányzat részéről meghallgatást találnak az általuk és az ő nevükben a képviselőink által felvetett kérdések. A Jobbik motorja kíván lenni a nemzet gyógyulási és egységesülési folyamatának, gúnyhatárokon átívelő összefogásának és együttműködésének, segítve minden jóérzésű magyart és támogatva minden olyan törekvést, amely előmozdítja, hogy gyermekeink egy önbizalomtól duzzadó büszke haza öntudatos polgáraiként élhessék jövőjüket. Teofil Delcassé egykori francia külügyminiszter szerint nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás. Innen üzenem hát a Jobbik és az anyaország minden jóérzésű magyarja nevében a Trianonban, majd Párizsban elszakított erdélyi, felvidéki, délvidéki és kárpátaljai, Dráva menti, muravidéki és őrvidéki magyar nemzettestvéreinknek, hogy tartsanak ki, ne adják fel küzdelmüket, sorsuk felett őrködünk, és soha, de soha nem fogunk lemondani róluk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban és a kormánypártok padsoraiból. - "Önrendelkezést az elszakított magyaroknak!" feliratú transzparenst emelnek fel a Jobbik frakciójának utolsó és utolsó előtti soraiban ülő képviselők.)

ELNÖK: Amennyiben a kormány nevében nem kíván válaszolni senki (Jelzésre:) - bocsánat, Rétvári Bence államtitkár úr fog válaszolni. Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A képviselő urat nem látom pillanatnyilag. (Derültség a kormánypárti padsorokból.) A céljaink nagymértékben hasonlóak, hiszen mindnyájan traumaként és diktátumként látjuk a trianoni békeszerződést. Egyrészt, ahogy ma már elhangzott és ma még sokszor el fog hangzani, valószínűleg családokat szakított szét, hiszen itt az ülésteremben és országban sincs nagyon olyan család, akinek valamilyen rokona ne élt, ne született volna, vagy ne élne még most is valahol Erdélyben, Felvidéken vagy más elszakított részen. Ugyanilyen katasztrófa volt Magyarország számára, hogy mivel ez a békediktátum rendkívül igazságtalan volt, ezért Magyarországot egy történelmi kényszerpályára sodorta, egy olyan szövetségesi rendszerbe a háború veszteseinek az oldalán, amely a későbbiekben egy második világégésbe vezetett. Visszatekintve láthatjuk, hogy talán ez volt a legfőbb ok, amely Magyarországot arra a pályára lökte, hogy belépjen a második világháborúba is.

Ugyanakkor Magyarország az egyik legnagyobb vesztese volt az első világháborúnak, az egyik legnagyobb területi és személyi veszteségeket könyvelhette el sajnálatos módon a háború végén, mintha ő lett volna a fő bűnös a háború kirobbantásával kapcsolatban.

(11.50)

Holott a birodalmi tanácsban a magyar miniszterelnök volt az, aki a legtovább ellenezte a háborúba való belépést, nyilvánvalóan egyszerű okok alapján. Ha nyerünk, egy még több nemzetiségű birodalom jön létre az Osztrák-Magyar Monarchiában, ahol még inkább kisebbségbe kerülnek a nagyobb nemzetek, mint az osztrák és a magyar, ha pedig vesztünk, akkor olyasfajta következménye lehet, mint ami lett is. Éppen ezért józan okokból Tisza István pontosan ezért állt ellen annak, hogy Magyarország a háború részese legyen. Ehhez képest óriási büntetést kaptunk, teljesen igazságtalan, nyers elvek alapján, radikális határmeghúzással, teljesen érzéketlen végrehajtással. Wilson elnök 14 pontjából a 10. szólt Ausztria-Magyarország népeiről, amelyeknek helyét a nemzetek között oltalmazni és biztosítani kívánjuk, meg kell adni az önálló fejlődés legszabadabb lehetőségét - írta az Amerikai Egyesült Államok akkori elnöke. Ebből a magyarok részére egyetlen szó sem valósult meg, hiszen egy megcsonkított részen maradtak magyarok, és mindenhol máshol a magyarok kisebbségi létre voltak kényszerítve.

Ugyanakkor két hibát is elkövettünk az elmúlt 92 évben Trianonnal kapcsolatban. Az egyik az volt, amikor csak a "mindent vissza" politikáját folytatta az akkori aktuális magyar kormányzat, nem volt hajlandó semmifajta egyéb lehetőséget mérlegelni, és csak a régi határok akár erőszakkal, akár külső hadi segítséggel való visszaállítását követelte. Ez volt az egyik szélsőség, egyik hiba, a másik pedig a kommunista 40 év alatt történt meg, amikor ezt a problémát elhallgatták, úgy próbáltak tenni, mintha nem is létezne. Talán jelképes is, hogy nem az internacionalista testvériség ideje alatt épült újra a Mária Valéria híd a felvidéki magyarok és az anyaországi magyarok, Magyarország és Szlovákia között, hanem egy demokratikus időszak polgári kormányzata alatt. Szerintem ez nagyon jó jelképe annak, hogy ki hogyan tekint erre a kérdésre.

Tehát bár 92 éves a trianoni probléma Magyarországon, arról szabadon beszélni csak 22 éve lehet, addig mindig valamilyen doktrína határozta meg azt az irányt, ami mentén arról beszélni vagy ami mentén azt elhallgatni kellett. Éppen ezért fontos a mi feladatunk még a következő 8 évben is és azután, hogy a 100 éves évfordulóra milyen Trianon-képünk lesz. Ugyanakkor Magyarország politikáját most is meghatározza az az adottsága, hogy minden irányból az egykori történelmi Magyarországgal határos. Hiszen éppen ezért kell, hogy a külpolitikánkban a szomszédságpolitikát mindig, mindenkor megelőzve a magyar nemzetpolitika és a szomszéd államokhoz való viszonyunkat az ottani államoknak az ott élő magyar kisebbséghez, nemzetrészhez való viszonya kell hogy befolyásolja. Így tehát Magyarországnak a legfontosabb külpolitikai célja a határon túli magyarok védelme, az ottani személyi és közösségi autonómiák biztosítása.

Ugyanakkor azt fontos még elmondanunk, hogy a magyar nemzetpolitika, a magyar egység, az, hogy működik a Határtalanul-program, a Bethlen Gábor Alapkezelő, ezzel a kérdéssel miniszterelnök-helyettesi szinten foglalkozik Magyarország, senki ellen nem irányul. Ezt semelyik országnak nem kell támadásnak venni magával szemben. Mi azt szeretnénk, ha az erdélyi magyarok ugyanolyan jó román állampolgárok lennének, mint jó magyar állampolgárok, és mindkét adottságukat, hogy Romániában születtek, de magyarul álmodnak, meg tudják ott valósítani. Mindkét ország számára ez lenne a legjobb. A mi nemzetpolitikánk senkinek kárt nem fog okozni, de a magyar nemzet egységét, az európai kultúrát erősíteni és sokszínűsíteni fogja. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   9-12   13-16   17-20      Ülésnap adatai