Felszólalás adatai

Európa-szerte Magyarországon a legalacsonyabb a férfiak és a nők születéskor várható élettartama, a magyar lakosság létszámához képest nálunk fordulnak elő a legmagasabb számban a daganatos, valamint a szív- és érrendszeri megbetegedések. Évente egy kisvárosnyi, azaz közel 30 ezer embert veszítünk el úgynevezett elkerülhető halálokok folytán, továbbá az emberek egészségben megélt éveinek száma nálunk a legalacsonyabb. És még sajnos hosszasan folytathatnám az ilyen és ehhez hasonló szívfájdító adatok felsorolását.

Mit gondolnak, kedves képviselőtársaim, nemzetünk e romlása rajtunk kívül álló okoknak, netán valami sorsszerű átoknak köszönhető, amely ellen sokat nem tehet a földi halandó? Nos, kedves képviselőtársaim, bár annak ellenére, hogy mi is földi halandók vagyunk, mégis bizton állíthatom, hogy eddig is mi tehettünk volna a legtöbbet nemzetünk egészségi állapotának javításáért.

(20.00)

A fenti statisztikák a legárulkodóbb mutatói annak, hogy az állam, alapfunkciójának megfelelően, mennyire törődik polgárainak életkörülményeivel, jólétével. Az állam működésének ezzel kapcsolatos milyensége viszont elsősorban tőlünk, képviselőktől függ. Ezzel, képviselőtársaim, nem állítok kevesebbet, mint hogy a nemzet tragikus egészségügyi állapotáért elsősorban minket és elődeinket terhel felelősség, amiért a rendszerváltásnak hazudott folyamat kezdete óta hiányzott belőlünk az a politikai akarat, amely célként tűzte volna ki a fent említett szégyenletes mutatók javítását, vagy ha volt is bennünk ilyen akarat, nem tudtuk az aktuális kormányzatokra rákényszeríteni azt.

A végeredmény szempontjából ma már mindegy, hogy mit és hol rontottunk el. Az elmúlt esztendőkben sosem tettünk mást, mint jól vagy kevésbé jól, a jelenlegihez hasonlóan olyan egészségügyi költségvetéseket fogadtunk el, amelyek legfeljebb csak az egészségügyi intézmények túlélését, vegetálását szolgálták, de sosem készült még olyan költségvetés, ami az ország rossz népegészségügyi mutatóinak javítását célozta és eredményezte volna.

Sajnálatos, de sosem volt bennünk annyi kurázsi, mint a finnekben, akik az észak-karéliai programjukkal példát mutattak a világnak arra, hogy egy ország parlamentjének képviselői hogyan azonosulhatnak az ország állampolgárainak egészségi állapotát sújtó problémákkal, hogyan változtathatják meg azokat a körülményeket, okokat, amelyek miatt Finnország egykoron Európa legbetegebb országának számított.

A finn parlamenterek elsőbbséget adtak ezeknek a problémáknak, s több éven át, politikai kurzusokon is át, a megoldásokat szolgáló projektekre szabottan alakították ki az országuk egészségügyi költségvetését, amely elegendő volt a betegséget előidéző okok és körülmények felderítésére és kiküszöbölésére, a leküzdendő betegségek megelőzését szolgáló ismeretek terjesztésére, az emberek egészségtudatos magatartásának kialakítására, a betegségek időben történő felismerését célzó szűrővizsgálatokra, a felismert betegségek gyógyítására, gondozására, a betegek rehabilitációjára, valamint az ezekhez szükséges intézményi háttér, valamint a személyi és tárgyi feltételek biztosítására. S az eredmények, kedves képviselőtársaim, nem maradtak el. A korábban Európa legbetegebb országának számító Finnország kormánya nemrég jelentette be, hogy 2015-ben megpályázzák az "Európa legegészségesebb országa" címet.

A jelenleg tárgyalt 2014. évi egészségügyi költségvetésünk ebben az állapotában azt tükrözi, hogy önök, képviselőtársaim, vagy nem ismerik az ország valóságos egészségi állapotát és az egészségügyet jellemző közállapotokat, vagy ha ismerik, mindezek tekintetében érdektelenek. Ez a költségvetés nemcsak hogy nem alkalmas a tragikusan rossz népegészségügyi állapotok javítására, de sem a kórházak közel százmilliárdos adósságállományának konszolidációjára, sem a dicséretesen elkezdett egészségügyi bérfejlesztés lépcsőzetes folytatására, sem a bérfejlesztésből eddig kimaradt egészségügyi dolgozók, így az egészségügyben dolgozó technikai személyzet bérfejlesztésének első lépcsőjére sem, de még a 2012-ben befagyasztott ügyeleti díjak feloldására sem tartalmaz fedezetet.

Ebből a költségvetésből, kedves képviselőtársaim, kimaradt a nemzet egészségének az ügye, ami persze nem egyenlő az egészségüggyel. Ebből a pénzből persze, jó esetben, az egészségügy is csak vegetálni tud majd a 2014-es esztendőben. S hogy ez és ezek hogyan fognak hatni az ellátások amúgy is vitatható színvonalára? Csökkennek-e egyáltalán a végtelennek tűnő várólisták? Megáll-e az egészségügy amúgy is reménytelen humánerő-helyzetének romlása? Hány egészségügyi intézmény kerül olyan helyzetbe, hogy szakemberek híján be kell zárnia egyes részlegeit és a műtőket? Hány beteg fog ilyen körülmények között reménytelen helyzetbe kerülni, netán meghalni ellátásának elmaradása vagy annak elégtelensége folytán?

S végül a nagy kérdés: mindezek eredőjeként hogyan fognak alakulni azok a korábban említett megbetegedési és halálozási statisztikák, amelyek mementóként tükrözik képviselői hozzáállásunkat a nemzetünk létét alapvetően meghatározó sorskérdéshez, a magyar népesség tragikusan rossz egészségi állapotához?

Hogy ezeken az állapotokon milyen eredményességgel vagyunk képesek javítani, nos, kedves képviselőtársaim, munkánknak ez lenne az igazi fokmérője. Az egészségügy 2014. évi költségvetése jelen állapotában azonban nem jellemezhető másként, mint a népirtás költségvetése, amihez, kedves képviselőtársaim, nem adhatjuk a nevünket.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)