Készült: 2024.09.20.15:33:24 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

318. ülésnap (2013.10.29.), 18. felszólalás
Felszólaló Dr. Cséfalvay Zoltán
Beosztás Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előttihez hozzászólás
Videó/Felszólalás ideje 5:03


Felszólalások:  Előző  18  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ha megengedi, csak néhány gondolatra válaszolnék azok közül, amiket felvetett. Valóban rendkívül fontos a maastrichti szerződés, és érdemes róla megemlékezni, hiszen egy nagyon jelentős fordulópont abban az integrációs folyamatban, ami sok-sok évtizede az Európai Unió megalapításával indult. Nagyon sokan vitatkoznak Európáról, de az igazi töréspont valahol itt van, a maastrichti szerződés már egy gazdasági uniót vetít előre, és attól kezdve egy gazdasági unió megvalósítása a cél. Azelőtt pedig az Európai Közösség gyakorlatilag egy szabadkereskedelmi zóna volt. A különbség az európai szabadkereskedelmi övezet és a gazdasági unió között abban áll, hogy a gazdasági uniónál már közös politikák vannak, közös agrárpolitika, felzárkózási politika és így tovább, mindez pedig nyilvánvalóan erősíti a brüsszeli központot, hiszen egy közös politikát valahonnan irányítani kell, és közös előírásokat kell hozni az országok számára.

Tehát azok a viták, amelyek nagyon gyakran előjönnek - hogy az országok szuverenitásába mennyire szól bele az Európai Bizottság vagy az európai politika -, pont a maastrichti szerződéstől indultak el, amikor már az Európai Uniónak volt közös politikája. A közös politikához kell persze közös bürokrácia is, annak a közös előírásai és mindaz, ami ebből származik. Tehát ez az, ami alapvetően megjelenik vitaként.

Említette azt is, hogy nyilvánvalóan ide vezetődik vissza az euró megteremtése. Azért hadd tegyem hozzá, hogy ami jelenleg zajlik, az szintén egy nagyon jelentős váltás. Az euró úgy jön létre - és ezek a maastrichti kritériumok, amit ön is említett -, hogy szabályokra épül.

(8.50)

Ilyen szabály a 3 százalék alatti hiány, a 60 százalék alatti GDP-arányos adósság és még néhány szabály hozzá. A szabályok pedig olyanok, hogy vagy betartják, vagy nem. Például a deficitszabályt az első ország, amely megszegte, Németország volt, a második meg Franciaország. És ezután a többi tagállam is úgy gondolta, ha már egyszer a nagy tagállamoknak lehet, akkor már ők is megtehetik ezt. A végeredmény pedig nagyon jól látható abban a részben euróválságban és abban a gazdasági válságban, ahol az Európai Unió van. Éppen ezért az Európai Unió most azzal próbálkozik, hogy szabályok helyett, amit vagy betartanak, vagy nem... - hiába vannak hozzá egyébként a megfelelő szankciók, ugye, kilenc éven keresztül folyt Magyarország ellen túlzottdeficit-eljárás, 2004 óta, a szocialista kormányok idején folyamatosan. Azt például soha nem értettem meg az életben, hogy hogyan lehetett az, hogy 2006-ban, amikor 3 százalék alatti maga az előírás, 4,5 százalékos hiánycéllal nyújtják be ebben a parlamentben a költségvetést, és 9,6 százalék lett belőle. Tehát eleve már a benyújtott költségvetés is magasabb volt annál. Akkor már két éve zajlik ellenünk egyébként a túlzottdeficit-eljárás, de az akkori kormány képes volt benyújtani és elfogadtatni ebben a parlamentben egy olyan költségvetést, amelyik nem arról szólt, hogy kikerüljünk a túlzottdeficit-eljárás alól, hanem eleve már a megadott hiánycéllal, amit a szocialista képviselő hölgyek és urak megszavaztak, a 4,5 százalékos hiánycéllal indította. És utána a valóságban még ennél tovább is ment.

Az történik jelen pillanatban Európában, a különböző tanácsüléseken is ez a legfontosabb vitapont, hogy hogyan lehet szabályok helyett kötelező erejű intézményeket létrehozni - a legutóbbi tanácskozáson is a bankunió, vagyis a bankfelügyelet, gyakorlatilag egy intézmény, vagy a költségvetéseknek az összehangolása.

Tisztelt Képviselő Úr! Említette a felzárkózást. Úgy gondolom, hogy a gazdaságtan és talán a közgazdaság egyik legnagyobb és legizgalmasabb kérdése, mitől tud felzárkózni egy ország, mi van egy-egy felzárkózás után. Egy biztos, ha valaki az Európai Unióban lezajlott gyors felzárkózásokat figyeli, legyen ez akár Írország vagy akár Finnország esete - ha visszamegyünk időben, ez is nagyon jól látható -, senki attól, hogy támogatást kapott az Európai Uniótól, még egyetlenegy ország sem zárkózott fel. Minden ország csak akkor tudott felzárkózni, ha valóban a saját lábára állt. És ezt a politikát folytatja a kormány: először saját talpára kell állítani a gazdaságot és az országot, és azután tud felzárkózni. Csak brüsszeli segélyekre ácsingózva nem zárkózott fel egyetlenegy ország sem, Magyarországon is a felzárkózás csakis a munkán keresztül megy.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)




Felszólalások:  Előző  18  Következő    Ülésnap adatai