Felszólalás adatai

Ugyan sajnálattal vettem tudomásul, hogy nem támogatta őket egyik kijelölt bizottság sem, ugyanakkor, miután a jegyzőkönyveket megnéztem, ahol nem a saját bizottságomról volt szó, ott szomorúan tapasztaltam, hogy ezeknek az elutasításoknak legfőképpen az az oka, hogy nem értették meg, hogy mit akarok ezekkel a módosító indítványokkal. Úgyhogy kénytelen vagyok ezekre a jegyzőkönyvben olvasott félreértésekre is itt reagálni.

Azt már az általános vita során is leszögeztem, hogy mindenképpen indokolt volt a jelenlegi törvény felülvizsgálata és egy átfogó módosítás, mert a jelenleg hatályos törvény gyakorlati alkalmazása során rengeteg olyan kérdés merült fel, melyekre a választ egyetlenegy jogszabályban sem találtuk eddig. Így az általam benyújtott módosító indítványok is igyekeztek ebbe az irányba mozdulni, azokat a hibákat javítottam ki benne vagy próbáltam meg kijavítani bennük, amelyek a most hatályos törvény alkalmazása során előtérbe kerültek, de ez a törvénymódosítás nem tartalmazza, nem orvosolja ezeket a problémákat.

Tehát itt arra gondolok, hogy a kisajátítás ténye, maga a kisajátítási eljárás érzékenyen érintheti az embereket, a tulajdonosokat, ezért ezen új törvény megalkotásánál különös gondot kellene fordítani - részben egyébként fordítottak is - arra, hogy a kisajátítási eljárás során felmerült problémákat minden esetben megnyugtatóan és az egész ország területén egységesen tudjuk kezelni. Látjuk, hogy jelenleg ezek nem mindig vannak így.

Úgyhogy rá is térnék az első módosításomra, ami az ajánlás 1. pontja. Itt a 2. §-ban úgy gondoltam, célszerű lenne, hogy a vételi ajánlattal kapcsolatban a törvény határidőt állapítson meg. Ez megtörtént itt most, azonban sokkal indokoltabbnak tartanám egy rövidebb idő, például a 90 napos határidő megállapítását.

Itt ki is emelném mindjárt, hogy a bizottsági ülésen olyan érvekkel nem támogatták ezt a módosító indítványomat, amelyek abszolút nem állják meg a helyüket, és látszik, hogy nem értették meg, hogy ezzel mi volt a szándékom, hiszen a kisajátítási eljárásnak végül is a legvégső igénybe vehető eszköznek kell lennie. Ha a tulajdonos kap egy vételi ajánlatot, amelyet akkor nem fogad el, és egy évvel később indul csak meg a kisajátítási eljárás, akkor lehet, hogy már elfogadná a vételi ajánlatot. Tehát ezért gondolom, hogy az egy év túl hosszú idő, és feleslegesen növeli meg a kisajátítások számát. A tapasztalatok alapján úgy gondolom, hogy kijelenthető, hogy a 90 napra történő csökkentés nem fog hátrányt jelenteni egyetlen érintett fél számára sem.

A 10. ajánlási pontban szereplő módosítómat sem támogatták, ahogy már említettem. Ez a tervezet 3. § 6. pontjában a törvény 4. §-át új (3) bekezdéssel egészíti ki, mely az építési engedélyt említi. Azonban nemcsak olyan tevékenységek elvégzése céljából lehet kisajátításnak helye, amelyek építésiengedély-kötelesek, és nemcsak olyan tevékenységnél indokolt az új (3) bekezdésben szereplő "könnyítés" bevezetése, amelyekre már építési engedélyt adtak, hanem például - ezt már itt elmondtam - a vízjogi létesítési engedélyt is nevesíteni kellene ebben a bekezdésben. Úgy gondolom, hogy ez a módosítás is egy valószínűsíthetően véletlenül kimaradt engedélytípust emelne be, és itt sem kaptam megfelelő választ a bizottsági vita során.

Az ajánlás 17. pontja szintén az én módosító indítványom, amelyet szintén nem támogattak. Ez a tervezet 17. §-a egy, a kisajátítást kérőre nézve rendkívül előnyös, a kisajátítási eljárás ügyintézési idejét jelentősen csökkentő rendelkezést tartalmaz, amit önök benyújtottak, azonban arról nem rendelkezik, hogy az újrazáradékoltatás költségét kinek kell viselnie. Higgyék el, hogy ez a gyakorlatban komoly problémákat okozhat.

Még egy a saját módosításomhoz, az a 20. ajánlási pontnál szerepel. Itt a 11. § nagyon helyesen módosítja a kártalanítási összeg kifizetésére vonatkozó szabályokat, kimondja az eddigiekhez képest leegyszerűsítve, hogy amennyiben a kártalanításra jogosult fizetési számlát nem jelöl meg, részére a kártalanítást postai úton kell kifizetni. Ez nagyon helyes, ez is sok gyakorlati problémát megoldhat, de nem egyértelmű azonban, hogy a kártalanításra jogosultnak meddig kell megjelölni a fizetési számlát.

Itt még hosszasan érveltem amellett, hogy miért kellene ezt pontosabban rögzíteni, ugyanis álláspontom szerint a felek érdekeit az első értelmezés szolgálná leginkább, de a kisajátítási határozat meghozataláig van lehetőség fizetési számla megjelölésére, vagy a kisajátítási hatóság kötelezettségévé tenni, hogy a fizetés módja a határozatban rögzítve legyen.

A kártalanítási összeghez kapcsolódik, ezért ezen paragrafusnál említeném meg azt is, hogy a gyakorlatban a kártalanítási összeg kifizetésénél problémát jelent annak kinyomozása, hogy a kártalanításra jogosult az áfatörvényben biztosított lehetőségekkel élve az ingatlanértékesítéssel, -bérbeadással összefüggő adóköteles tételt választotta-e. Ezt sem kaptam vissza megfelelően, tehát nem éreztem úgy, hogy jogosan lett elutasítva, hiszen amennyiben a kártalanításra jogosult a tárgyaláson megjelenik, a kisajátítási hatóság számára előírhatná például a törvény kötelezettségként, hogy felhívja a jogosultat a tárgyaláson nyilatkozattételre ezzel kapcsolatban, de ez csak egy rövid ötlet. (Az elnök csenget.)

Lejárt az időm, úgyhogy a többit majd egy következő felszólalásban folytatnám.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)