Felszólalás adatai

Azt, hogy ne lenne jelentősége az indokolásnak, nagyon nagy tévedésnek tartom, és sokszor elmondtam már, hiszen önök az alaptörvényben, azt mondom, e tekintetben nagyon helyesen pártolják az úgynevezett teleologikus jogértelmezést, ami a jogalkotó akaratának a kutatását jelenti, azaz hogy milyen célból terjesztette elő a jogalkotó a javaslatát; e tekintetben pedig ez a törvényjavaslatból és nyilvánvalóan a parlamenti vitából tudható meg, olvasható ki. E tekintetben ön helyre tette a dolgot, mert a parlamenti vitában elmondta, hogy ez nem egy szándék, csak egy tévedés, de ettől még ennek van jelentősége, és része a törvénynek és a törvényhozási metódusnak.

Másrészt valóban én is az egyszerűsítés híve vagyok, és ha indokolatlanul nehezítjük meg befektetők itt-tartózkodását, az valóban hiba. Csak még egyszer mondom, az indokolással van a probléma, mert önök az indokolásban elsősorban nem ezt a motivációt hangoztatják, hanem az államháztartás finanszírozhatóságát ebből a 250 ezer eurós összegből, nyilván felszorozva meglehetősen sokkal. Én elhiszem, képviselő úr, hogy az ötletet a kínai delegáció ittléte adta, de én úgy tudom csak értékelni, ha ezt az indokolást elolvasom, hogy ez adta az ötletet, és önök ezt továbbfejlesztve azt mondták, hogy hoppá, ez egy nagyon jó módszer arra, hogy egyébként az államháztartást finanszírozni lehessen, és így - ha úgy tetszik - két legyet ütnek egy csapásra.

Megmondom őszintén, én jobban örültem volna annak, ha a bankban kell elhelyezni; egyszerűen azért, mert más volna az indok (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), de valószínűleg, úgy tűnik, ezt egy következő felszólalásomban vagyok kénytelen elmondani.

Köszönöm szépen.