Felszólalás adatai

Erről a törvényjavaslatról mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy államosítani kíván, viszont bevezet egy olyan jogintézményt, az elővásárlás jogintézményét, amely egy váratlan, nem baráti esetben azt tudja rendezni, hogy az állam be tud lépni egy nem kedvező részvényértékesítési vagy gáztároló-értékesítési folyamatba. Azt hiszem, ez számunkra is fontos, hogy biztonságban tudjuk azokat a készleteinket, azokat az eszközöket, amelyekkel a lakosság ellátását hosszú távon tudjuk biztosítani.

Ennek érdekében hadd mondjam el az elővásárlási jog tartalmát. Az elővásárlási jog nem azt jelenti, hogy az állam odamegy, és konfiskál, azaz államosít, hanem ahhoz kell egy komoly szerződéses ajánlat az adott dolog megvásárlására egy vevő részéről. Amennyiben ilyen ajánlat nincsen, akkor fel sem merülhet az elővásárlási jog gyakorlása.

A másik része a dolognak, hogy még ha van egy komoly ajánlat, akkor sem kötelező élni az elővásárlási joggal. A törvény nem tartalmaz ilyesmit, hogy kötelezően kell élni az elővásárlási joggal, ha egyébként a törvényben megfogalmazott vagy megjelölt eszközökre beérkezik az adott tulajdonoshoz egy komoly vételi ajánlat. Olyankor az államnak erre kellő időtartama van - azt hiszem, 120 nap a törvényjavaslat értelmében -, mérlegelési joga van, hogy vajon élni kíván-e ezzel az elővásárlási jogával vagy nem kíván élni. Nyilvánvalóan ebben komoly állambiztonsági, ellátásbiztonsági kérdések vetődnek fel, hogy az adott társadalmi, gazdasági körülményeket figyelembe véve érdemes-e élni az elővásárlási joggal vagy nem. Vagy ahogy mondja Kovács képviselő úr is, az az új vevő, aki az adott dolog megvásárlójaként jelentkezik, egyébként nem veszélyezteti azokat a folyamatokat, amelyek a szénhidrogén-készletezési törvényben benne vannak vagy a kőolaj-készletezési törvényben is benne vannak.

Hadd világítsam meg, hogy mi a különbség a kettő között, a földgáz-készletezési kérdések és a kőolaj-készletezési kérdések között. A kőolaj esetében a kőolaj- és a készletezett szénhidrogéntermékek a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség birtokában és tulajdonában vannak. Ezt a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetséget a magyar állam képviselője, a miniszter a törvény erejénél fogva irányíthatja, ő dönt arról, hogy mikor értékesítik ezeket a készleteket, mikor cserélik le ezeket a készleteket és mikor nem.

Egészen más a helyzet a földgázkészletezéssel kapcsolatban, ugyanis a szocialisták, amikor ezt a döntést hozták annak idején, hogy a földgáz szempontjából is kell készletezést hozni, akkor természetesen - bár dübörgött a gazdaság - pénzük nem volt rá, ezért rábízták úgymond a piacra ennek a kialakítását, és ebből következően jelen pillanatban a tárolási engedélyes MMBF Földgáztároló Zrt. tulajdonosa a földgáztárolónak. A benne levő földgáznak különböző tulajdonosai vannak: egyik részében az MMBF maga, a másik részében, a kereskedelmi részében az, aki a kereskedelmi tevékenységet folytatja.

Ezért indokolt ilyen szempontból egyfajta blokkolást, egyfajta védelmet biztosítani azoknak az eszközöknek a felvásárlása ellenében, amiket a törvény felsorol.

(19.30)

De hozzá kell tenni még egy dolgot. A szocialista képviselőtársak és a távozott LMP-s képviselőtársam is szándékosan - jó megítéléssel vagy jó megközelítéssel talán a tudatlanság vagy a véletlenszerűség miatt - keverik a földgáztárolóra vonatkozó elővásárlási jogot, és ezt automatikusan kiterjesztik a benne lévő gázkészlet elővásárlási jogára is. A törvény a benne lévő gázkészlet elővásárlási jogáról nem rendelkezik. Arra a műszaki objektumra, műszaki, gazdasági egységre, amit földgáztározónak nevezünk, gondolja, hogy a törvény erejénél fogva elővásárlási jogot biztosít. Megjegyzem, az ilyen módon történő elővásárlási jog biztosítása akár az állam, akár magánszemélyek vagy társaságok részére nem idegen a magyar joggyakorlattól, tulajdonképpen a Ptk.-ban is a társtulajdonos elővásárlását is törvény erejénél fogva lehet gyakorolni.

Úgy gondolom, ha ezeket a dogmatikai alapvetéseket tisztába tesszük, akkor tényleg csak az a kérdés merül fel, hogy a saját biztonságunk érdekében indokolt-e ilyen védelmet beépíteni a földgáztárolási törvénybe vagy nem indokolt. Erről lehet vitatkozni meg arról is - ezt hozzá kell tennem, mert kibújik belőlem a jogász -, hogy a javaslat azért némely esetekben javításra szorul az elővásárlási jog terjedelmét illetően, illetve a tekintetben, hogy a cserét be kell-e venni az elővásárlási jog tárgyai vagy módszerei közé. De azt hiszem, a kormányzatban és az előterjesztőben erre vonatkozóan megvan a szándék, hogy a jobbító módosító javaslatokat, amelyek polgári jogi és dogmatikai szempontból jobban rendbe teszik ezt a javaslatot, befogadják.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Egyébként magát az alapvető célt, hogy a jövőnket illetően biztonságban legyünk bizonyos tranzakciókkal szemben, támogatni lehet. Azt azért hozzá kell tennem, Varju képviselő úr említette, hogy akkor is milyen ragyogóan működött a gázellátás, a földgázellátás, amikor nehézségek voltak az orosz-ukrán viszonylatban. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy akkor nem ebből a tárolóból történt a gázellátás biztosítása. Azt azért ne feledjük el, hogy jelentős mennyiségű és jelentős kapacitással rendelkező kereskedelmi földgáztárolóink vannak, és ez a fajta biztonsági földgáztároló tulajdonképpen a legvégső megoldás lehet egy krízishelyzet kezelésében, viszont ez adott esetben stratégiai potenciált tud felmutatni a különböző zsaroló álláspontokkal szemben.

Ennek tükrében a KDNP részéről nem látom akadályát, hogy erről a törvényről érdemben vitatkozzunk az általános vita során. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)