Felszólalás adatai

Félő, hogy mindezek következtében tömeges létszámleépítésre lesz szükség, ráadásul olyan arányban, ami már veszélyezteti az ellátottak életminőségét, amely jelenleg viszonylag magas színvonalat ér el az otthonban. A lakók tartanak attól, hogy a bezárt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben kezelt betegek sorsára jutnak, azaz utcára kerülhetnek, hajléktalanná válhatnak, elveszíthetik a létbiztonságukat. A lakók között akadnak, akik a megfelelő ellátás hiányában közvetlen veszélyt jelenthetnek önmagukra és a társadalomra is. A családi háttér nélkül maradt gondozottak esetében komoly problémát jelenthet, hogy nem tudnak visszailleszkedni a civil életbe. Az otthonban sok esetben több évtizede dolgozó, hivatástudatot érző munkatársaknak eddig biztos munkahelyet jelentett az intézmény. Számukra Szentgotthárd közelében nem található a végzettségüknek megfelelő egyéb munkalehetőség.

Az intézményben közel egy éve a teljes pszichiátriai szakma és közvélemény, valamint az alapvető jogok biztosa által is elismert, nagy volumenű és koncepciózus szakmai megújulás kezdődött. Ennek lényege, hogy betegeiket, pontosabban betegeik egy megfelelő csoportját igyekeznek szocio-, pszicho- és művészetterápiás módszerekkel visszajuttatni a társadalomba a hasznos foglalkoztatáson keresztül. Az elindult folyamat a fenntartó változásával, az államosítással könnyedén zátonyra futhat.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mindezek alapján kérdezem, hogy mi lesz a Fővárosi Önkormányzat szentgotthárdi Pszichiátriai Betegek Otthonának sorsa. Van-e remény arra, hogy az ott dolgozók és ott lakók érdekében felülbírálják elképzeléseiket?

Várom érdemi válaszát. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)