Készült: 2020.02.27.03:37:55 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

252. ülésnap (2002.02.26.), 4. felszólalás
Felszólaló Dr. Nagy Sándor (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előttihez hozzászólás
Videó/Felszólalás ideje 5:20


Felszólalások:  Előző  4  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök annak a hangnak, annak a hangnemnek, amit Mádl Ferenc köztársasági elnök úr ütött meg. Ha a magyar közéletben a viták, a polémiák ezen a hangon folynának, akkor nekünk nem lenne semmi gondunk. (Taps a kormánypártok és az MSZP soraiban.) Én éppen ezért csak csatlakozni tudok az ön által elmondottakhoz, de az alkalmat felhasználva én az elmúlt négy évről szeretnék beszélni.

1998-ban a választópolgárok akaratából és a magyar választójogi törvény jóvoltából a Fidesz-kisgazda-MDF koalíció került kormányra. Sokan voltak, talán még az MSZP szimpatizánsai közül is, akik várakozással, megkockáztatom, bizalommal tekintettek a változások elé, hiszen egy új nemzedék új stílust, új hangnemet, új lehetőségeket hozott, hozhatott volna a magyar közéletben. Voltak, akik emlékeztek arra, hogy Orbán Viktor - akkor még pártelnökként - mit mondott egy interjúban: "A legfontosabb talán az, hogy megértettem: kormányozni nagyon nehéz." Volt ebben a mondatban némi alázat, aminek oly sokan vannak híján a magyar közélet szereplői közül. Azonban hamar kiderült, hogy ez a kormány nem az alázatot, a szolgálatot, hanem a hatalom kínálta eszközök birtokában az egészpályás letámadás eszközét választotta. Meggyőződésem szerint ez a Fidesz szempontjából stratégiai, Magyarország szempontjából pedig történelmi tévedésnek bizonyult.

Ezen az úton ez a kormány, semmilyen kritikát meg nem hallgatva, eljutott odáig, hogy semmibe vette az ellenzéket, minimálisra korlátozta a társadalmi párbeszédet, megnyirbálta a nyugdíjakat, a korábbinál mélyebbre taszította a mezőgazdaságot, elfelejtkezett az egészségügyről; nem csökkentette, sőt tovább növelte a társadalom egyes csoportjai és az ország egyes területei közötti különbséget; megkerült vagy megsértett törvényeket. De ami még ennél is messzebb vezet: fokozatosan teret engedett annak a hangnak és hangulatnak, amely alkalmas a társadalom nyugalmának, békéjének megzavarására. Pedig az európai demokratikus hatalomgyakorlás kereteibe nem illeszthető be semmiféle kirekesztés, nem fér bele a faji, vallási, világnézeti, etnikai vagy bármely más alapon történő megkülönböztetés; nem fér bele az sem, hogy valaki a kollektív bűnösség vádjával illessen egy népcsoportot. Ezért, ahogy nem tartjuk elfogadhatónak a Beneš -dekrétumok tartalmát, úgy nem tartjuk elfogadhatónak azt sem, ha ideológiai, politikai alapon nyúl bárki a kollektív elmarasztalás és megbélyegzés eszközéhez, legyen az akár a Magyar Köztársaság miniszterelnöke is.

Tisztelt Ház! Mi mindig ellenállunk annak, hogy azon az alapon vegyük fel a harcot, hogy egyik oldalon vannak a tiszták, másik oldalon a gonoszok; hogy az egyik oldalon állnak a hazafiak, a másik oldalon a hazaárulók. Mi továbbra sem fogunk engedni annak a csábításnak, hogy ellenfeleinket ne partnereknek, vetélytársnak, hanem kiiktatandó ellenségnek tekintsük. Továbbra is kerülni fogjuk, hogy beleugorjunk azokba a lövészárkokba, amelyeket ellenfeleink ástak számunkra. Ha ellenfeleink az országnak károkat okozó politikát folytatnak, azt megmondjuk ugyan, de nem nevezzük őket nemzetellenesnek, a haza árulóinak. Az utóbbi időben a kormány és hívei nem csupán a nemzeti eszme és a keresztény értékrend egyedüli letéteményeseinek tekintik magukat, hanem hovatovább a tiszta múlt kizárólagos letéteményeseinek is. Nem csupán azért szegülünk szembe ezzel a gondolattal, mert a mögöttünk hagyott évtizedek nem írhatók le a makulátlan tisztaság és a sötét gonoszság küzdelmeként, hanem azért sem fogadjuk el ezt a hamis, primitíven egyszerűsítő beállítást, mert tudjuk, hogy akik az állítólagos tiszta múlt folytatóinak tekintik magukat, a legkevésbé sem tartoznak azok közé, akik az első követ vethetnék másokra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Orbán Viktor 1992-ben, a Fidesz pécsi kongresszusán elmondott beszédéből idéztem. Lehet, hogy meglepő, de mi egyetértünk az akkori Orbán Viktor akkori gondolatával. És még valami: Bibótól tudjuk, hogy demokratának lenni annyi, mint nem félni. Mi ehhez fogjuk tartani magunkat. Már csak azért sem félünk, mert sokan támogatják a törekvéseinket, mert sokan kitartottak mellettünk ezekben az években is. Köszönjük nekik. És köszönjük azoknak is, akik ugyan nem minket akarnak választani, de szabad akaratukból akarnak dönteni április 7-én és 21-én. Meggyőződésünk szerint ők vannak többen, akik nem szeretik az acsarkodást, nem szeretik a gyűlöletkeltést.

 

 

(10.30)

 

Azok, akiknek négy év kormányzás és minden mesterkedés sem vette el a kedvüket attól, hogy magyarként Magyarországon jól érezzük magunkat és attól sem, hogy továbbra is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ebben az országban akarják leélni az életüket.

Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  4  Következő    Ülésnap adatai