Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindig óriási megtiszteltetés egy LMP-s képviselőtárs után megszólalni, ugyanis ahogy megszokhattuk, ez igen nehéz. Én kevésbé vidám felszólalással készültem, ugyanis úgy értettem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy a Ház méltóságának helyreállítása az egyik elsődleges céljuk a jelen törvénymódosító javaslattal. Én igazándiból kérdést szeretnék önöknek feltenni, mert azt vettem észre, hogy itt, ebben a Házban amikor én magam például az egyenlő méltóság és az egyenlő bánásmód elvéről beszélek, akkor nem értjük egymást, pedig azt hiszem, tudok úgy beszélni, és tudok úgy fogalmazni, hogy jól érthető legyen az álláspontom. Ilyen ügyekben még csak vitába sem szálltak velem.

Ha jól értem önöket, akkor szeretnék ennek a Háznak a méltóságát helyreállítani, de én szeretném megkérdezni, hogy tervezike például a méltóság helyreállítását a kórházakban, az olyan kórházakban, ahol a penésztől lassan a személyzet is megbetegszik, nemcsak a beteg. Tervezike például az oktatási intézményekben helyreállítani a méltóságot, az olyan oktatási intézményekben, ahol például szegregáltan kénytelenek tanulni azok a roma honfitársaink, akik egyébként is az öröklött nyomorban vesznek el, pláne még a 2010 után megteremtett és folyamatosan fokozódó szegregációs körülmények között? Szeretném megkérdezni, hogy tervezneke valamit például a szülészeti erőszak visszaszorításáért, mert itt jelentősen sérül egyébként mind a szülő nő, mind pedig az éppen születő gyermek méltósága és jogai.

Szeretném megkérdezni például, hogy ha fontos önöknek a méltóság, akkor az akadálymentesítés teljes hiánya hogyan hat az önök szemléletére a méltóság kérdésében. Ez ügyben egyébként felfedezni véltem bizonyos álláspontot kormánypárti képviselőtársak részéről vagy az önök párttársai részéről, amikor meghallgattuk Deutsch Tamástól azt, hogy a paralimpikonnak fél pénz jár; gondolom, az alapján, hogy ő fél ember. Nagyon örülök, ha ezekre a nem teljesen költői kérdésekre választ tudnak adni kormánypárti képviselőtársaim.

Aztán hallottam itt a bekiabálások során, hogy azzal érveltek, hogy önökre ugyanazok a szabályok vonatkoznak majd, mint ránk. Tisztelt képviselőtársaim, lehet, hogy önöket nem zavarja a diktatúra, de bennünket igen, azért ülünk itt. Tehát lehet, hogy önöket nem zavarja a jogcsorbítás, lehet, hogy önök nem szeretnék gyakorolni például az ellenőrzési jogkörüket mint országgyűlési képviselők, mi viszont igen, és úgy látjuk, azért vagyunk itt önökkel ezen a hajnali órán, hogy meggyőzzük önöket vagy legalább a közvéleményt arról, hogy amire önök készülnek, az jogcsorbítás.

Az a helyzet, hogy önök most egy olyan gumiszabályt alkotnak, amelynek tudjuk, hogy a NER-ben mi szokott a következménye lenni, ez pedig az önkényes alkalmazás. Mondok önöknek példát a jelenlegi házszabály önkényes alkalmazására, és azt hiszem, akkor kicsit érthetőbb lesz ez az álláspont. Amikor Hadházy képviselőtársunk feltartotta ezt a táblát, egyébként szerintem is jogosan, pénzbüntetéssel sújtották, 300 ezer forintnál is nagyobb volt a büntetés, amit fizetett.

Azok a képviselőtársak, egyébként az önök párttársai, akik odamentek, és fizikai erőszakot alkalmaztak Hadházy Ákos ellen, fejenként 50 ezer forintos pénzbüntetést kaptak. Hol van itt az igazság?! Én azt gondolom, nem kellene elkezdeni a magyar zászlóval hadonászni ebben a helyzetben, tehát megvárhatták volna például a teremszolgálatot. (Boldog István közbeszól.) Nyomjon gombot, képviselőtársam, és akkor nyugodtan reagáljon! Meg tudom várni a bekiabálást, de tudok így is reagálni. Ki tudom például a mikrofonban hangosítani, ha most újra bekiabálja, akkor szívesen megteszem önnek, tisztelt fideszes képviselőtársam. Ha nem, akkor viszont folytatom ezt a felszólalást  jó? (Nagy Csaba: Nem, nem jó.)

Tehát azt szeretném mondani, hogy igazándiból önök egy elképesztő nagy hibát követnek el, és ezt a hibát azért követik el, mert az ellenzék itt, a Parlament falain belül jól végezte a munkáját. Attól félnek, ha tovább folynak ezek a folyamatok, amelyeknek az eredményeit október 13-án is látták…  azt gondolom, az elég egyértelmű folyománya volt az elmúlt kilenc és fél évnek, amit október 13-án este realizálni tudtak több városban, megyei jogú városokban, Budapesten, budapesti kerületekben, hadd ne soroljam tovább. A választók jelentős hányada most ellenzéki vezetésű városban, településen él, és végre az ellenzék meg tudja mutatni azt, hogy az önök által hangsúlyozott inkompetencia, rosszindulat meg „nem akarja”, „nem tudja jól vezetni” szemenszedett hazugság.

Önök attól félnek, hogy ez a kettős hatás, az, hogy a parlamenti ellenzék egyébként az ellenzéki választók számára szimpatikus módon politizál, és egyébként talán olyan településeken élnek, ahol most már ellenzéki polgármester van, ne adj’ isten ellenzéki testületi többség is, el tud vezetni odáig, hogy 2022-ben az önök kormánya leváltható. Én értem, hogy ez önökben riadalmat kelt, és azt is értem, hogy ilyen helyzetekben az ember sokszor kapkod.

(4.30)

De nem tudom, hogy azok után, hogy az Európai Unió szégyenpadján ülünk önöknek köszönhetően most már 2010 óta, mi nem érthető abban, hogy legalább a relatív kulturált tagországok körében meg kellene maradni.

A jogállami normák lábbal tiprása, a demokratikus intézményrendszer folyamatos lebontása egyáltalán nem segít önöknek az európai mainstreamben maradásban. Értem, hogy Orbán Viktor arra játszott, hogy majd az európai szélsőjobb megerősödik, és akkor arra a vonatra felkapaszkodva majd lehet szövetségeseket találni az európaiak között, de ez nem jött be. Tehát az önök logikus iránya jelen pillanatban nem az volna, hogy tovább haladnak a jogállami normák megsértésének folyamatában, és kiiratkoznak a kulturált európai pártcsaládokból vagy a pártcsaládjukból.

Jelen pillanatban önöknek egyáltalán nincs arra esélyük, hogy bárki még el tudja fogadni önöket a kontinensen, leszámítva a szélsőjobbosokat, akik persze lehet, hogy önöknek számítanak. Nekem nem számítanának már, ha normális mederben szeretnénk tartani ezt az országot. Azt hiszem, hogy ezzel önök hallgatólagosan bebizonyítják, hogy egyáltalán nem céljuk ez. Azt is gondolom ezenfelül, hogy Bányai képviselőtársam érvelt azzal, hogy minden oldalnak itt az a pont, hogy el kell gondolkodnia, merthogy minden korosztály, minden társadalmi csoport megéli valahogyan a jelenlegi közéleti folyamatokat és a jelenlegi közállapotokat.

De szeretném fölhívni az önök figyelmét arra, amikor azzal érvelnek, hogy a jelenlegi ellenzék elment a falig, kulturálatlan, csürhe módon viselkedik vagy bármi hasonló, akkor mondják el nekem, hogy amikor a tévészékház ostroma zajlott itt a Szabadság téren, az autók felgyújtása, a rendőrök kockakővel való megdobálása, súlyos testi sértések és sorolhatnám (Folyamatos közbeszólások a Fidesz padsoraiban.), az önök politikai közösségének a Kossuth térre költözése, aminek köszönhetően a komplett parkot le kellett cserélni, azok a sátrak, amelyek között megtalálható volt gyújtóbomba az egyik aktivista zoknijában…  korabeli sajtóorgánumokból idézek, tisztelt képviselőtársak.

Mi mindketten nagyon fiatalok vagyunk, de ahogyan Bányai képviselőtársam elmondta az imént, minden korosztályt érintenek a közállapotok, és éppen ezért van abban felelősségünk, hogy ne hagyjuk szélsőségesedni a saját politikai közösségünket. Ebben önöknek is felelősségük van, és szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy a 2006-os események egyáltalán nem jogosítják fel az önök képviselőtársait arra, hogy azt állítsák a jelenlegi ellenzékről, hogy elment a falig. Gondoljanak abba bele, hogy ki volt az, aki a tévészékház mellett autót gyújtott, ki volt az, aki kockakővel dobált. (Felzúdulás a Fidesz padsoraiban.) Az önök politikai közössége volt ez.

Az önök politikai közössége volt ez! Annyira egyszerű, hogy nem kell ideköltözni sátrakkal, nem kell a vizeletükkel kiégetni a füvet! Ez történt, tisztelt képviselőtársaim, amikor önök voltak ellenzékben. Ha tehát azt állítják, hogy itt néhány hangos szó, néhány füttyszó, ne adj’ isten, az MTVA-székházban eltöltött éjszaka, élőzés, szelfizés, a falig való elmenetel, akkor arra kérem önöket, hogy gondoljanak a 2006-os eseményekre és arra, hogy azzal a jelszóval, hogy a haza nem lehet ellenzékben (Folyamatos zaj a Fidesz padsoraiban.), tisztelt képviselőtársaim, önök fogták magukat, és elvitték abba az irányba ezt a társadalmat, hogy magyart és magyart összeveszejtettek különböző közügyekben.

Önöknek nem célja a nemzeti együttműködés! Önök egyetlen politikai közösséggel kívánnak együttműködni, az a sajátjuk. Ahogyan utaltak már rá olyan képviselőtársaim, akik kormányozták már ezt az országot, igenis a többség az, amelynek felelőssége áll abban, hogy fenntartsuk a demokratikus intézményrendszert, a jogállami normákat. Ez az, amit önök a 2010-es esztendőt követően folyamatosan bontottak le, és ez az, ami elvezetett odáig, hogy az önök rendszerén belül folytatólagosan sérül milliók méltósága ebben az országban. És ezen folyamatok közepette önök a Ház méltóságára hivatkozva csorbítják a képviselők jogait.

Szóval, egészen elképesztő arcátlanság, ami zajlik, és valóban azt gondolom, hogy egyszerűen nem csinálnak mást, mint behozták az önök társadalomszemléletét ebbe az ülésterembe. Mert én is nagyon szívesen értenék egyet Bányai képviselőtársammal, és mondanám azt, hogy igen, nekünk mindkét oldalról kell gesztusokat tenni. Higgye el, képviselőtársam, megpróbáltam. Az a helyzet, hogy falakba ütköztem. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiban.) Igen azért, mert önök gyakorlatilag le vannak arról tiltva, hogy bármifajta egyezkedést kezdjenek az ellenzékkel. Egészen egyszerűen arról szól az önök kormányzása, hogy falak közé zárják saját magukat, bizonyos csoportokat korlátlan jogokkal ruháznak fel, más csoportoknak előszeretettel vonják meg a jogait. Nem működik ez másként ebben a Házban, mint ahogyan az egész Magyarországon.

És azt is gondolom ezenfelül, hogy ez nem most, ebben a parlamenti ciklusban fog visszaütni. A következő évtizedekben fog visszaütni, mert nézzék meg azt a 600 ezer magyart, aki a lábával szavazott. Ők nem biztos, hogy megfogalmazták ezt önmaguknak, de gyakorlatilag megérezték azt, hogy keresnek valamit, ami ebből az országból már rég elveszett: a toleranciakultúrát, a jogegyenlőséget, az egyenlő méltóság és az egyenlő bánásmód elvét.

Ezek azok, amelyek megléte mellett önök ennek a Háznak a méltóságát jogosan kérnék számon bárkin. Az, hogy ezt a szörnyeteget teremtették nemzeti együttműködés rendszere címszó alatt, amit teremtettek, az az önök szégyene! Az, hogy mi ez ellen hogyan tiltakozunk, az meg, azt gondolom, hogy a mi büszkeségünk és az a mi felelősségünk, mert ez történelmi felelősség, hogy jelen pillanatban… (Közbeszólásra:)

Igen, csak most ön egy olyan képviselőtárssal próbál vitatkozni, aki jelen pillanatban nem tartózkodik a teremben, én pedig jelen pillanatban egy olyan képviselő vagyok, akinél a szó van. Nyugodtan nyomjon gombot, és akkor reagálhat arra, amit én fölvetettem.

Még egyszer, és ezzel zárom a gondolataimat: nekünk történelmi felelősségünk van abban, hogy a jogállami normákat helyreállítsuk, hogy a demokratikus intézményrendszert helyreállítsuk, és igen, ezt nem úgy kell megtenni, hogy az Alkotmánybíróságtól elkezdve a Legfőbb Ügyészségen keresztül önök a kormány fennhatósága alá vonnak mindenfajta intézményt, amely még tarthatná ebben a társadalomban azt a látszatot, hogy itt jogállam működik.

Nem, itt nem működik jogállam. Nem véletlen, hogy bírálatok sorozatát kapja a magyar miniszterelnök és a magyar kormány egésze. Éppen az önök embere volt az, aki több ízben elhatárolódott Brüsszelben nemrégiben a magyar miniszterelnöktől. Én azt gondolom, hogy nekem ez lenne a pont, amikor elgondolkodom a kormánytöbbség helyében, bár Bányai képviselőtársam felszólalása alapján gondolhatnám azt, hogy a törvény benyújtása az a pont, amikor mindnyájunknak el kell gondolkodni.

Azt gondolom, hogy az önök kilenc és fél éves működése után nem mi vagyunk azok, akiknek el kell gondolkodni. Köszönöm, hogy meghallgattak.