Felszólalás adatai

SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! A Magyar Honvédség ez év október 9-én hajtotta végre a Mistral légvédelmi rakétarendszer második ütegének rendszerbe állító gyakorlatát. A kis híján teljes kudarccal végződő bemutatón a honvédelmi bizottság tagjainak jelenlétében Juhász Ferenc honvédelmi miniszter bejelentette, hogy folytatják a francia cég által gyártott légvédelmi rendszer beszerzését. Ez azért különösen meglepő, mert a Mistral rakéták messze nem váltották be a hozzá fűzött reményeket. A két bemutató lövészeten hét indításból mindössze három találta el a célt.

A kezelő személyzetet kiválóan kiképezték, a katonák nem hibáztak. Világossá vált, hogy a technikai hibák sorozata okozta az elfogadhatatlan eredményt, noha a honvédelmi miniszter a közelben röpködő madarakra, később az ufókra hárította a felelősséget (Derültség.), és mindenkit madárnak nézve sikeresnek ítélte a galambvadászatot.

A honvédelmi minisztert nem zavarta a kudarc, és kiállt a további technikai beszerzés mellett. Ők is érezték azonban, hogy gyenge lábakon áll egy ilyen minőségű haditechnikai eszköz beszerzésének erőltetése, hisz az adófizetők további 30 milliárd forintjának ablakon való kidobása számon kérhető rajtuk. Meg is szólalt rögvest a televízióban a Honvédelmi Minisztérium újonnan szerveződött imázsközpontjának főigazgatója, aki a jól ismert recept szerint azonnal a polgári kormányra hárította a felelősséget, mondván: '99-ben az Orbán-kormány állította rendszerbe a Mistral első ütegét.

Nézzük azonban, mi is történt valójában Mistral-ügyben! Mi az igazság? Az Országgyűlés 1995-ben hozott határozatot a légvédelmi rakéták két ütemben történő beszerzésére. A Horn-kormány idején Keleti György honvédelmi miniszter és csapata folytatott tárgyalásokat a francia Matra céggel, és kötöttek szerződést '97 tavaszán a Mistral légvédelmi rendszer megvásárlására. Az akció 1997-ben, Medgyessy Péter akkori pénzügyminiszter határozott intézkedésére gyorsult fel, aki a nemzetközi gyakorlattól eltérően jóval a szállítások előtt kifizettette a vételár egyharmadát, annak ellenére, hogy az országgyűlési határozat két-három éves fizetési moratóriumot kívánt elérni. Ma sem tudjuk okát annak a sietségnek, bár azóta rálátást nyertünk Medgyessy Péternek a franciák iránt érzett megkülönböztetett figyelmére. Természetesen nem hiszem azt, hogy csupán a Mistralokért kapta volna meg 2000-ben a francia becsületrendet.

1999 májusában fejeződött be a szállítás, de az érvényes szerződés, a fizetési feltételek tehát a Horn-kormányhoz kötődnek. Mindezek ismeretében felmerül a kérdés: ki az, aki a kudarcok ellenére ezt a szerencsétlen konstrukciót a Magyar Honvédségre akarja erőltetni, veszélyeztetve ezzel nemcsak a röpködő madarakat, de hazánk légterének megbízható védelmét, összességében Magyarország biztonságát?

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)