Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. CZOMBA SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Megpróbálok itt a vita elején néhány alapdolgot leütni, hátha sikerül bizonyos pontokban megegyeznünk, és akkor a vita további részében talán valóban érdemben tudunk beszélni.

Ma már Magyarországon nem a munkanélküliség a legnagyobb probléma a magyar emberek számára. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Az egyik...) 2010-ben ez még messze nem így volt. Ma a harmadik súlyos probléma, aminek persze nem lehet örülni, de annak, hogy nem a legnagyobb problémát jelenti ma Magyarországon (Dr. Varga László: Az egészségügy beelőzte…), annak azért egy fontos üzenete van.

2010 környékén sereghajtók voltunk minden szem­pontból, a munkanélküliség tekintetében, a fog­lalkoztatás tekintetében, mindenhol. A 20-64 éves korosztály tekintetében az Uniónak van egy elvárása, hogy 2020-ig 75 százalékos foglalkoztatási ráta legyen, ez a 60 százalékot nyaldosta 2010 környékén. Ember nem volt Magyarországon, aki azt merte volna mondani, hogy 2020-ra rendben lesz a 75 százalék. Mondtuk, mondtuk, én is mondtam fórumokon, több-kevesebb meggyőződéssel, de aggódtam, mert ez egy óriási szám. A helyzet az, hogy jelen pillanatban 72 százalék ez a foglalkoztatási ráta, tisztelt képviselőtársaim.

Minek köszönhetően? Tehát a világban történtek nagy események és emiatt, vagy esetleg a magyar kormánynak is van némi köze ezekhez? Szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy az elmúlt években szinte nem volt olyan hónap, hogy valamilyen foglalkoztatási program ne indult volna el. (Gyöngyösi Márton: Közmunkaprogram...) Ezek­nek a döntő többsége számszerűsíthetően, tízezres nagyságrendben hozott létre új munkahelyeket Magyarországon.

Talán a fiatalok tekintetében a leglátványosabb a változás: 2010-ben közel 30 százalékos volt a munkanélküliség és 18 százalékos a foglalkoztatási ráta. Mára majdnem megfordult a két szám, 11 százalékos a munkanélküliség ezen a területen, és közel 30 százalékos a foglalkoztatási ráta. Csak egy programot hadd mondjak, az „Ifjúsági garancia” program tekintetében: közel egy éve működik, 32 ezer fiatal helyezkedett el a versenyszférában ez alatt az idő alatt, és 16 ezren vesznek részt képzésben… (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Hol?) Magyarországon, az országhatáron belül.

Az sem igaz, és muszáj már megint leütni, többedszerre, hogy vajon mi a dinamikája a fog­lal­koz­ta­tás­bővülésnek: a közfoglalkoztatás, a külföldi munkavállalás vagy valami egyéb? Képviselőtársaim! Látni kellett, hogy 2010-2013 között nullaszázalékos GDP-növekedés mellett 500 ezer ember volt segélyen vagy még azon sem. Mit tehetett az akkori magyar kormány? Azt mondta, hogy kihúzom a segélyezési rendszerből, és munkán keresztül próbálok, ha ezt közfoglalkoztatásnak hívom is, átmeneti segítséget nyújtani, és nem segélyezésen keresztül.

2013 után valóban más a helyzet, különösen napjainkban, 2016-2017-ben, amikor már fordítva kell gondolkodnunk, mert nincs ember. A szabolcsiak, borsodiak is nyugodtan mondhatnák, hogy számos esetben betanított munkára sem találnak embert a tavaszi munkálatok kezdetén.

Ez már izgalmas. Nem azok vállalnának Magyarországon munkát, akik egyébként most külföldön vannak, mert ők másképp döntöttek, tiszteletben kell tartani egyébként a döntésüket. (Bangóné Borbély Ildikó: Hogyne! Megfelelő bérért elmentek…) Tehát a közfoglalkoztatás csökken, pont ‑ eb­ben talán állapodjunk meg, mert a számadatok egyértelműen bizonyítják.

A magyarországi harmadik országbeli munkavállalók statisztikája úgy néz ki, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormánynak minden évben megvan a lehetősége arra, hogy egy kvótát állapítson meg, ez olyan 40-50 ezer körül szokott lenni. A 10 ezret se szokta elérni, a tavalyi évben 6 ezer volt ez a létszám. Tehát nyugodtan pipáljuk ki, hogy nincs olyan aggodalom, hogy egyébként a harmadik országbeliek fogják itt a munkát elvenni a magyaroktól, mert ez az európai uniós csatlakozás óta különösen igaz.

A Magyarországról történő elvándorlás kérdésében szeretném felhívni a figyelmet, hogy a román migrációs ráta 10 százalékos, a lengyel 6 százalékos, a magyar 2-3 százalékos. Tessenek ezt a megfelelő helyén kezelni szerintem, és amikor a migrációról beszélünk, akkor ezeket a számadatokat is átgondolni. Nincsenek egzakt statisztikák, kétségtelen tény, különösen azoknál, akik éven túl vannak vagy akiket foglalkoztatnak Magyarországon kívül. Éven belüli van, ez 50 ezer és 110 ezer körül mozog 2004 óta, hol kisebb, hol nagyobb mértékben, de a dinamikát nem az ő számuk növeli a foglalkoztatásban az elmúlt időszakban.

A bérekkel kapcsolatban, tisztelt képviselőtársaim, lássuk be, hogy hol van a kormánynak szerepe, feladata, jelentősége a bérek megállapításában. A minimálbér és a garantált bérminimum kapcsán egy fontos dolog, hogy a kormány közvetítésével, de elsősorban a munkavállalók és a munkaadók állapodjanak meg. Ez nagyon lényeges kérdés, és az elmúlt években ez mindig így történt; 2010 óta mindig így történt. Ha a kormány erőszakkal próbált volna letolni a munkaadók vagy a munkavállalók esetében egy-egy súlyos számot, annak óriási és nagyon súlyos következményei lettek volna munkaerő-piaci szempontból.

(15.30)

Tehát itt a közgazdaságtan szabályait lehet, csak nem érdemes cincogtatni, mert ebből nagyon súlyos problémák jöhetnek. Tehát szerintem a kormánynak ezután is az a feladata, hogy a szereplők, a főszereplők problémáit kezelje. Nyilván a közszféra tekintetében van dolga, meg is tette a teljesítménynövekedésnek megfelelően az elmúlt időszakban.

Arra is szeretném fölhívni a figyelmet, hogy itt nagyon sokszor szokták mondani, hogy érje már el végre a létminimumot a minimálbér nettója. Tisztelt képviselőtársaim, erre nem volt példa Magyarországon soha, egyetlenegyszer sem sikerült még ezt elérni. Jövőre fogjuk elérni, ha minden jól megy, 2018-ra a betervezett növekedés kapcsán, hogy a létminimumot fogja elérni végre a nettó minimálbér mértéke.

Itt most nemzetközi összehasonlításba nem nagyon mennék bele (Közbeszólások a Jobbik és az MSZP soraiban.), nyilván, akik Londonban dolgoznak, ők arról, hogy mondjuk, vásárlóerő-paritáson érdemes‑e a béreket nézni és nem nettó értékben, sokat tudnának mesélni, arról, hogy egyébként milyen sokat keresek, de mennyit kell, mondjuk, lakhatásra és egyébre fordítanom, tehát nyilvánvalóan ez egy összetett… (Közbeszólások a Jobbik és az MSZP soraiban.) Beszéljünk erről! Beszéljünk! Szerintem azért vagyunk ma itt, tisztelt képviselőtársaim, hogy ilyen és ehhez hasonló fontos kérdésekről beszéljünk. Hát, akkor itt lesz a lehetőség!

Arra is szeretném fölhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy hazánkban a külföldi tulajdonban lévő vállalkozások által fizetett bérek átlagos értéke 50 százalékkal haladja meg a hazaiakét. 50 százalékkal! (Z. Kárpát Dániel: De adót nem fizetnek!) Ez nem így van, tisztelt képviselőtársam. 50 százalékkal!

Tehát egy nagyarányú béremelés, végig lehet gondolni, hogy kinek fog fájni, vagy kinek árthat, a magyar kicsinek vagy esetleg a multinak, aki egyébként eddig is meg tudta tenni. (Dr. Vinnai Győző: Így van!)

Képviselőtársaim, ha arról szól a mai vita, és egyetérthetünk esetleg abban, hogy teljesítmény nélkül nem lehet, nem szabad béreket emelni, akkor van miről beszélni. Ha azt mondjuk, hogy béreket lehet emelni különösen Brüsszel javaslatára, akkor szerintem ez a vita értelmetlen. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)