Felszólalás adatai

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Nem lehet más célja egy ország kormányának, mint hogy biztosítsa polgárai nyugalmát, biztonságát, segítse az ország gyarapodását és fejlődését. A külpolitika célja ettől nem eltérő. De a külpolitika célja, hogy saját eszközeivel, sok esetben a belpolitikától eltérő eszközeivel segítse ezen nemzeti célok megvalósítását, egy biztonságosabb ország megteremtését, az ország polgárainak nyugalmát, azt, hogy kedvező feltételek legyenek a fejlődéshez, a gyarapodáshoz.

Ez a cél vezeti 2002 óta a szocialisták és a liberálisok közös kormányát is. “Magyarország a hazánk, Európa az otthonunk, az Egyesült Államok a szövetségesünkö - mondtam a kormányprogram expozéjában, és tettem hozzá később, hogy olyan külpolitikát szeretnénk, amely ezen nemzeti célok megvalósításában kevesebbet foglalkozik a múlttal, többet a jelennel és a jövővel, kevesebbet az ideológiával, többet a praktikus kérdésekkel, azaz reálpolitikát folytat, harmadrészt kevesebbet beszél és többet cselekszik. Az elmúlt három évben ezek a szándékok vezették Medgyessy Péter kormányát, és ezek a szándékok vezetik az én kormányomat is.

Fontos és érdemi pontokon hajtottunk végre hangsúlymódosítást. Először is új fejezetet kívántunk nyitni olyan országokkal való kapcsolatunkban, amelyek érdemtelenül háttérbe szorultak 2002 előtt, és sok-sok év kihagyás után, mondhatom, hogy oktalan mellőzést követően, 2002-t követően újraépítettük az orosz-magyar kapcsolatokat. Újraépítettük, mert Magyarország számára Oroszország továbbra is a világpolitikát befolyásoló, fontos tényező, olyan hatalom, amelynek szava és cselekedete befolyásolja, hogy mi történik a világban. De tettük azért is, mert úgy láttuk, hogy a hétköznapokban családok, gazdálkodók, vállalkozók sokasága sínylette azt meg, hogy azt hiszem, végig nem gondolt és alapvetően ideológiai okokból a magyar-orosz kapcsolatok 2002-t megelőzően csaknem fagyossá váltak.

Magyarországnak szüksége van Oroszországra mint a globális biztonság fenntartásában együttműködő, közreműködő, befolyásos partnerre és mint piacra. Mind a kettő igaz. Ezért történhetett az meg, hogy legfelsőbb szinten az elmúlt három évben - pótolva és helyrehozva jó néhány hibát és hiányosságot - több magas szintű látogatásra került sor, ezek között a legutolsó, a legmagasabb szintű találkozó Putyin elnökkel Moszkvában történt, azt követően pedig az elmúlt hetekben itt, Budapesten az orosz miniszterelnökkel.

Értettem mindazt a vitát, amely az egyre sűrűbbé váló délkelet-ázsiai és általában vett ázsiai látogatásunk kapcsán itthon kibontakozott. Ebben a vitában nem egy esetben vetette szemünkre a mai ellenzék, hogy mit keresünk mi Kínában, mit keresünk Délkelet-Ázsiában, Indonéziában vagy éppen Vietnamban, és erre mindig azt válaszoltuk, hogy a sikerünket keressük és a sikerünket építjük, az ország sikerét. Az ország sikerét, amely az emberek sikere, a gazdálkodók sikere, a vállalatok sikere, az egyetemek sikere.

Az alig több mint egy éve európai uniós tag Magyarország számára rendkívüli kihívás, hogy európai uniós tagsága ne járjon együtt az Európai Unióba történő izolált bezáródással. Miközben kereskedelmi kapcsolataink túlnyomó nagy részét, 70-80 százalékát az Európai Unió országaival folytatjuk, muszáj azt tudni, hogy az Európai Unió növekedési lehetőségei ezekben az években messze elmaradnak más régiókétól, például Délkelet-Ázsiáétól, például az Egyesült Államokétól. Ha Magyarország fenn akarja tartani a sokkal dinamikusabb gazdasági növekedést és fejlődést, dinamikusabbat, mint az európai átlag, akkor fejlődő, dinamikus piacokat kell keresnie, olyan piacokat, ahol előrébb jut. Ezért ez nem ideológiai és elméleti kérdés, tisztelt hölgyeim és uraim. Ez arról szól, hogy a magyar társaságok, a magyar alkalmazottak, a magyar munkásemberek tevékenységükhöz, eredményeikhez találnak-e piacokat. 2002-t követően mind az Oroszországgal, mind pedig Délkelet-Ázsia legfontosabb országaival folytatott külkereskedelmi kapcsolatunk évente 30-40 százalékkal bővül. Olyan ütemben bővülnek ezek a kapcsolatok, amely elképzelhetetlen lenne az Európai Unió tagországaival.

Ki szolgálja tehát az ország érdekét? Azok szolgálják-e, akik megkérdőjelezik, hogy miért kell Moszkvába menni? Azok szolgálják, akik megkérdőjelezik, hogy mi keresnivalónk van Vietnamban és mi keresnivalónk van Kínában? Azt gondolom, hogy nem.

(13.10)

Azok szolgálják az ország érdekét, akik - felhasználva a kormányzati, politikai befolyást - utat keresnek és utat találnak a magyar teljesítménynek. Mert ha el tudunk adni, akkor itthon lehet termelni, ha itthon tudunk termelni, akkor több munkahely van, ha tudunk termelni, akkor több jövedelem van, abból megint csak beruházás van. Ezek nem bonyolult összefüggések!

Kétségtelen, kell hozzá valami, hogy az ország valóságos érdekeiből vezessük le a külpolitikát, hogy a külpolitika ne a félreértett és a múltban az igazát kereső nemzetpolitikát próbálja meg a határon túl képviselni, hanem azt, ahogyan itt szokták nekem időnként mondani ellenzéki képviselők is: ami az embereket érdekli, hogy foglalkozzunk az emberek dolgaival. Hát mi más az emberek dolga a külpolitikában, mint a prosperitás, a fejlődés lehetőségének a keresése? Ez az igazi külpolitika!

Ugyanez a szándék vezetett bennünket akkor, amikor az elmúlt napokban az Egyesült Államokba látogattunk. Sokat nem szólnék erről, mert a magyar sajtó részletesen és - amennyire én ezt láttam - meglehetősen pontosan számolt be az ottani eseményekről. Pontos képet kaphattak a legtöbb tárgyalásról - kétségtelen, volt egy-két olyan tárgyalás, döntően üzleti tárgyalás, vagy az amerikai politikai élet részét képező, zártkörű intézeti előadásoknak a sora, amelyekről kevesebb szivárgott ki.

Mit tudok mondani? Azt, hogy például olyan vállalat, amely az elmúlt években elég sok politikai vitát is kiváltva kivonult Magyarországról, és több száz munkahely szűnt meg mindezek nyomán, most visszajön, lényegében ugyanannyi munkahellyel, de már nem azért, hogy nagyon egyszerű fizikai munkát ajánljon, hanem hogy sokkal magasabb hozzáadott értékű üzleti szolgáltatást kínáljon, és ehhez keressen sok száz munkást; azt, hogy már itt lévő nagy amerikai vállalat tovább bővíti a tevékenységét. Sok tízmillió dollár befektetésről és sok ezer munkahely teremtéséről tudtunk tárgyalni. Ehhez persze nyilvánvalóan az is kell, hogy az amerikai-magyar kapcsolatok a korábbinál nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szövetségesnek lenni annyit jelent, hogy értjük, hogy érdekeink képviselete a másikkal együttműködésben jobban valósítható meg. De ennél több a szándék. A szövetség az érdekre épül, a partnerség, a barátság a nyitottságra, hogy nem egyszerűen a magam érdekeit kívánom képviselni, hanem kíváncsi vagyok a másikra, és meg akarom érteni a másikat.

E tekintetben volt áttörés a Bush elnök úrral való találkozás, mert ez a találkozás nem arról szólt, hogy Bush elnök úr elmondta, hogy az Egyesült Államoknak milyen szándékai vannak, és mihez keres támogató partnert Magyarországban és fordítva, hanem arra volt kíváncsi, hogy nekünk milyen szándékaink vannak, mi mihez keresünk támogatást és fordítva. Azaz: jobban kíváncsiak voltunk egymásra, mint amennyire csak egyszerűen el akartuk mondani, hogy nekünk mi a fontos. Ez egy fontos áttörés.

És szükség volt erre az áttörésre, mert továbbra is azt mondom, hogy oktalan és elhibázott volt az a politika, amely 2001 szeptembere után nem értette meg, hogy az Egyesült Államokat miért rázza meg a New York-i ikertornyok elleni támadás, hogy ez miért nem egyszerűen csak politikai kérdés, hanem mély társadalmi-emberi tragédia, mély társadalmi-emberi kihívás. És hogy bár soha nem gondolom, hogy az akkori vezető kormánypárt nem ítélte el mindazt, ami történt, de nem volt bátorsága a saját radikálisaival szembemenni, és azt mondani, hogy nincs igazatok; nincs igazatok, amikor azt mondjátok, hogy megérdemlik. Fontosabb volt a radikálisokkal fenntartott szövetség, mintsem megérteni azt, hogy van olyan érték, van olyan érdek, amely nem engedi meg, hogy az ember kacsingasson szélsőséges radikális partnereire és szövetségeseire, van olyan, amikor az ügy előrébb való, mint a hatalom.

Azt gondolom, hogy volt, amikor ezt nem értette meg az akkori miniszterelnök, akinek nem volt bátorsága személyesen azt mondani, hogy Csurka Istvánnak nincs igaza, és Csurka István támogatásával nem akarok kormányozni, és nem akarok sohasem olyanokkal kormányozni, akik nem értik meg, hogy ebben nincs alku. (Moraj és közbeszólások a Fidesz és a függetlenek soraiból. - Taps az MSZP padsoraiban.)

Magyarország számára nagyon fontos tanulság mindaz, amit Albright volt külügyminiszter asszonytól hallottam. Lehetőségem volt arra, hogy a látogatás utolsó előtti napján egy nagyon hosszú megbeszélést folytassak a Clinton-kormány egyik legbefolyásosabb korábbi tagjával, Albright volt külügyminiszter asszonnyal, e régió nagy ismerőjével, akiről talán pontosan tudják nemcsak a teremben ülők, hanem a bennünket hallgató rádióhallgatók és a bennünket néző tévénézők is, hogy cseh származásával, erős családi kötődésével különös érdeklődést mutat a régió politikája iránt. Albright volt külügyminiszter asszony ugyanazt mondta, amit aztán már hazafelé olvastam a repülőgépen az egyik magyar hetilapban, egy cikket, amelyet Anthony Giddens és Ulrich Beck írt, amelynek az a címe, hogy európai mai ellenség, a nacionalizmus. Arra figyelmeztet ez a cikk is, arra figyelmeztetett Albright asszony is, hogy az egyébként okszerű nemzeti érdekképviseletnek és a köteles nemzeti érdekképviseletnek meg kell találnia a maga okos kapcsolatát a régió stabilitásának fenntartásával és a globális felelősségvállalással.

Azaz ennek a három dolognak kéz a kézben együtt kell járnia: hatékony nemzetpolitika, okos regionális szerepvállalás a stabilitás fenntartásáért és felelős globális szövetségesi magatartás. Ha e három dolog együtt van, akkor Magyarország sikeres lesz. Ha bármelyik ezek közül nem találja meg a maga párját, partnerét a másik két elemben, akkor felbukik a magyar külpolitika, akkor felbukik a magyar nemzeti érdek képviselete.

Ajánlom önöknek, valamennyiünknek figyelmeztetésként mind Anthony Giddens és Ulrich Beck cikkét, mind pedig Madeleine Albright intő szavait. Igen, az a dolgunk, hogy segítsük az ország felemelkedését, hogy nagyobb biztonságot és prosperitást teremtsünk, külpolitikában és belpolitikában egyaránt.

(13.20)

Igen, az az érdekünk, hogy olyan politikát kövessünk, amelynek a vége az, hogy ebben az országban könnyebb élni, hogy kiszámíthatóbb a holnap; hogy lehet tudni, hogy a gyerekeink még jobban fognak élni, mint ahogyan mi éltünk; hogy a szabadság és a demokrácia eszményei végső soron közösen kell hogy értelmet nyerjenek egy igazságosabb országgal és a felemelkedő lehetőségek hétköznapi sorával. Ezért dolgozunk. Erről szól az a politika, amely kormányomat vezeti. Erről szól a száz lépés politikája: megváltoztatni azt a helyzetet, amelyben túl sok a bizonytalanság, megváltoztatni azt a helyzetet, amelyben túl sok az igazságtalanság. Sok-sok területet érintett a belpolitikában a száz lépés programja. Ma már többen tudják, mint pár hónapja, hogy az az igazságosság és a biztonság programja, a felemelkedés programja.

Igaz-e ez a szándék akkor is, amikor arról beszélünk, hogyan lehet nagyobb nyugalmat és biztonságot teremteni falvakban, hogyan lehet nagyobb biztonságot teremteni a vidéken? Igen, hogy a föld ne kockázat legyen, hanem lehetőség. Kevesebb kockázat és több biztonság; ez az, ami azt a politikát formálja és keretezi, amelyet a száz lépés részeként a vidéken élők, a földből élők, a falun élők számára, az ő felemelkedésük támogatásának szándékával dolgoztunk ki.

Ennek a programnak nagyon sok eleme van, most mégis leginkább arra hívnám fel a figyelmet, amely a földdel, a föld biztonságával kapcsolatos. Azokra az elemekre, amelyeknek egy része már kormányzásunk korábbi időszakában is bevezetésre került, amelyet tovább kell vinni. Ilyen a “földért életjáradékö program. Több mint 18 ezer földtulajdonos, döntően egyébként 50-60 éves emberek mondták azt, hogy szeretnénk odaadni a földet a Nemzeti Földalapnak, ha azért kapunk életjáradékot. (Font Sándor: Már tönkretettétek…!) 18 ezer ember az, aki ma átlagosan 31-32 ezer forintos földjáradékért odaadta a földet, és azt mondta, hogy jövedelmet, biztos jövedelmet szeretnék, biztos holnapot a több bizonytalansággal járó ma helyére.

Három ilyen programot zártunk le sikeresen. Most indul a negyedik program, amely összesen 7 ezer embernek fogja újra megadni a havi járadék fizetésének a lehetőségét. 7 ezer nagyobb biztonságban élő nyugdíjasnak tesz majd új számítható, várható pénzt az asztalára havonta a “földből életjáradékö program negyedik üteme. Ez az ütem a következő hetekben indul. (Taps az MSZP soraiban.)

Ugyanez a szándék vezet bennünket akkor, amikor azt mondjuk, hogy szociális földprogramot kell hirdetni. Szociális földprogramot azok számára, akiknek nincsen elegendő tehetsége, hogy földet vásároljanak maguknak, de egypár hold, egypár hektár vagy kertészet esetén még ennél is kisebb földterület megművelése is, a föld termése, gyümölcse lehetőséget teremt arra (Vincze László: Gázáremelés…!), hogy több jövedelmet szerezzenek, hogy nyugodtabbak legyenek a hétköznapok. (Vincze László közbeszólása.)

A szociális földprogram részeként a Nemzeti Földalapból földet fogunk átadni az önkormányzatoknak, annak érdekében, hogy ezen a földön azok gazdálkodhassanak a falvak, városok polgárai közül, akiknek szociális helyzete, tehetsége, szaktudása, érdeklődése lehetővé teszi azt, hogy egy keveset termelve, dolgozva könnyebbé tegyék önmaguk és családjuk életét. Földet adni a földet megművelni kívánó embereknek, földet adni azoknak, akiknek szociális helyzete ezt megkívánja. Erről szól a szociális földprogram. (Taps az MSZP soraiban.)

A harmadik elem mindazokat szolgálja, akik úgy gondolják, hogy versenyképesebbek lehetnek, mint amilyenek ma, versenyképesebbek, ha megteremtjük ennek a termelőalapjait, a földalapjait. Hogy nagyobb parcellán, nagyobb területen egyre sikeresebben felvehetik majd a versenyt nyugat-európai gazdákkal, és persze az amerikai gazdákkal is. Igen, arra kell törekedni, hogy a határban ott lévő állami tulajdonú földet hosszú hitelekkel, jelentős kamattámogatás mellett, érdemi kedvezménnyel, jelentős türelmi idővel, 50 millió forint értékig nyújtott hitelekkel odaadjuk azoknak, akik azt megművelik. Mert jobb helyen van a föld a gazdánál, mint ahogy az államnál van ez a föld. (Dr. Géczi József Alajos: Úgy van!)

Arra kértem Gráf miniszter urat, hogy a következő hetekben dolgozzák ki ennek a programnak a részleteit - ez a munka egyébként zajlik -, és amikor az őszi munkák befejeződnek, onnantól kezdve a következő időszak arról szóljon, hogy hogyan lesz még könnyebb a következő év. Mert nem elég az, hogy növekszik a költségvetési támogatás, átlépjük a 400 milliárd forintos álomhatárt, de növekednie kell a földnek is, amelyet megművelhetünk, a vidékért, Magyarországért és a köztársaságért.

Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)