Felszólalás adatai

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Sajátos volt a címválasztása ennek a napirend előtti felszólalásnak, és nagy szabadságot adott a hozzászólóknak, hiszen mind a három reagáló képviselő másról beszélt. Én most egy negyedik aspektust, egy negyedik álláspontot szeretnék megvilágítani.

Az, hogy miniszterelnök úr delegáció élén az Egyesült Államokban járt, örvendetes dolog, valóban szolgálja azt a képet, amely Magyarország biztonságát sugallja, azonban lássuk be, hogy ez ennek a képnek csak egy nézete, egy vetülete és egy dimenziója. Egyébként üdvözlendő a dolog, hiszen ez az antalli külpolitika folytatása, amely három pilléren nyugodott: a határon túli magyarság ügye, az európai gondolat és az euroatlanti kapcsolatok erősítése. A dolognak ezzel a részével tehát nincs baj.

De egy ügy az, hogy a magyar kormányküldöttség kiutazik az Egyesült Államokba, és gesztusértékű látogatást tesz, és egy másik dimenziója a történetnek, a biztonságnak, a rólunk kialakult képnek az, hogy itthon mi történik, hogy az ígéreteink, a vállalásaink teljesülnek-e, vagy nem teljesülnek. Nevezetesen, az eurózónához való csatlakozás ügyéről szeretnék szót ejteni, és erre gondolok.

Hiába utazzuk be a világot, hiába próbálunk meg olyan képet kiállítani magunkról, amely a jó partner üzenetét hordozza, ha a cselekedeteink, parlamenti döntéseink, azok végrehajtása ezzel nincs összhangban, ezzel nem harmonizál. Bizony az a kép, ami rólunk ki fog alakulni, ha a 2010-re beígért, eurózónához történő csatlakozás csúszik, semmiképpen nem lesz jó, és nem biztos, hogy a diplomáciai erőfeszítések képesek lesznek a negatívum ellensúlyozására, sőt meg merem kockáztatni, hogy biztosan nem lesznek elegendők.

Rólunk olyan kép alakult ki a rendszerváltás idején, Antall miniszterelnök úr kormányzása idején, amely a legjobb reményeket keltette a magyar polgárokban. A csatlakozó országok közül mi voltunk a sikerre a legesélyesebbek. Eltelt tizenöt esztendő, és bizony most a sereghajtók között leltük és találtuk magunkat. Az eurózónához való csatlakozás ügyében meg fog előzni Szlovénia, Észtország, Lettország, tehát számos ország meg fog minket előzni, ami a mi gazdaságunk szereplői számára rendkívül kellemetlen és rendkívül hátrányos lesz.

Miniszterelnök úr egy cikk címét idézte, amely az Európai Unió egyik legnagyobb ellenségeként a nacionalizmust tüntette fel. Ez rendben is van. De az már nincs rendben, hogy nem törődünk eleget a nemzeti érdekeink védelmével. Nem elég földet ígérni, nem elég földet olcsó pénzért elosztani, meg kell teremteni annak a feltételeit is, hogy abból a földből valóban meg lehessen élni. Ehhez pedig erős nemzeti érdekérvényesítő képességre van szükség, ehhez védeni kell a magyar piacot, ehhez abban a versenyben, ami ma Európára jellemző - ahogy támogatási rendszerek versenyeznek egymással -, meg kell állni a helyét a magyar kormánynak is; helyt kell állnia. Valójában annak az országnak van sikerre esélye az Európai Unióban, amelynek a nemzettudata, a nemzeti identitása is rendben van, amelyik büszkén vállalja múltját, jelenét, amelyik bízik a jövőjében. Tehát a politikának ígéretet kell adni, és ígéretet kell tenni erre is, de ennek alapvető feltétele az, hogy amit tegnap kimondtunk, az igaz legyen ma is, és igaz legyen holnap is.

Megragadom az alkalmat, hogy felhívjam miniszterelnök úr figyelmét: rendkívüli hátrányokkal járna, ha az eurózónához való 2010-es csatlakozás sérülne, ha az időpont kitolódna, ha ennek a feltételeit nem tudnánk megteremteni. Nem egyszerűen arról van szó, hogy eldöntendő kérdésként tesszük fel, hogy autópályát építünk, nyugdíjat emelünk, vagy az eurózónához csatlakozunk. Beláthatatlan következményei vannak egy ilyen kérdésfeltevésnek, amire nem lehet jó választ adni.

Egyébként a jó gondolat és a jó közelítés az, hogy a magyar gazdaság helyzetén, amely minden jóléti kiadásnak a forrását jelenti, az eurózónához való csatlakozás nagyot lendít. Ha a kormány ebben a kérdésben, például a költségvetés tárgyalásakor szavatartó lesz, és kitart eredeti álláspontja mellett, akkor az a biztonság, amiről miniszterelnök úr a bevezetőjében beszélt, jobban szolgálható, és nagyobb lehetőségünk van a beteljesülésre és a megvalósulásra.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)