A felszólalás szövege:

Az előterjesztés általános szándéka egy új támogatási rendszer kereteinek a bevezetése, amely átlátható, világos, egyértelmű és új feltételeket teremt az energiaszektorban, amelynek középpontjában a távhőfogyasztó megvédése áll.

Két fontos célt hadd emeljek ki a törvényjavaslatból. Idén októbertől ennek révén - amennyiben a parlament elfogadja - egy olyan új szabályozás kerül bevezetésre, amely a földgáz-, villamosenergia-szolgáltatás mellett bevezeti a távhő esetében is a kormány által garantált hatósági árat. Ennek a következménye, hogy a hatósági árképzés révén megzabolázható a távhőár, és ez védettséget ad a fogyasztóknak.

A másik fontos cél, pedig egy új hőoldali támogatási rendszer létrehozása. Jelentős fordulat, hogy a kormány a korábbi évek rossz gyakorlatától eltérően most már nem az energiatermelő cégeket, hanem a távhőszolgáltatókat és a fogyasztókat kívánja támogatni, illetve segíteni. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy a korábbi években a közel 100 milliárd forintra nőtt, nehezen megokolható támogatás 42 milliárd forint lesz, és ehhez nem a távhőtermelők fognak hozzájutni, hanem a távhőszolgáltatók.

Amennyiben a parlament elfogadja ezt a jogszabályt, utána rendeletalkotási feladata lesz a fejlesztési miniszternek, három fontos rendeletet kell alkotni, hogy október 1-jén az új rendszer elindulhasson.

(21.30)

Először is meg kell állapítani a termelők számára a hatósági maximalizált hőárat, ami alapján a távhőszolgáltatók vásárolják az energiát. Meg kell határozni a végfogyasztói árat, ami a lakossági felhasználókat illeti, illetve az önkormányzatokat, például kórházakat, iskolákat, és rögzíteni kell a távhőszolgáltatók számára a hőoldali támogatás részletszabályait. Ezeknek a támogatásoknak egyébként az ellenőrzésük is meg fog valósulni, az Energia Hivatal ellenőrizni fogja, és jogosulatlan igénybevétel esetén a támogatást bírsággal növelten kell visszafizetni.

Tisztelt Országgyűlés! A most októberben a fűtési szezon kezdetén bevezetendő új támogatási rendszer hosszabb távon is egy átlátható és tervezhető rendszert hoz létre, lehetővé teszi a távhő árának kordában tartását, ezáltal biztosítja a kormánynak a Széll Kálmán-tervben szereplő rezsiköltségek befagyasztására vonatkozó ígéretét.

Mindezekre tekintettel a gazdasági bizottság többsége 18 igen és 4 nem arányában támogatja a törvénymódosítási javaslatot, és kéri, hogy a parlament is hasonlóképpen tegyen.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

RIZ LEVENTE (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sajnálom Kovács Tibor képviselőtársamat, olyan depressziós mostanában. (Dr. Józsa István közbeszólása.) Próbáljon bízni a kormányban, és remélni azt, hogy ezek a garanciák majd a rendeletek útján önnek is megfelelő módon megszületnek. Hadd beszéljek most, mivel az idő már nagyon későre jár, és mindjárt tíz óra, egyetlen aspektusáról ennek az előterjesztésnek, ez pedig a társadalmi aspektus.

Egy hatalmas rendszerről van szó, a távhőszolgáltatás Magyarországon 640 ezer lakást jelent, több mint kétmillió ember él ezekben a lakásokban, az ország lakóinak több mint 20 százaléka. Ez azt jelenti, hogy nagyon fontos és nagyon jelentős társadalmi kérdés a távhőár képzése, a távfűtött lakások 85 százaléka panellakás, házgyári technológiával épített lakásokról van szó, lakótelepeken találhatók ezek.

Folyamatos az elmúlt évek során, jelenben is zajlik a panelprogram, de azt gondolom, hogy emellett is még mindig nagyon sok a rossz hőszigeteléssel, egyedi fűtési lehetőségek nélkül fenntartott lakások száma. Ezért is nagyon fontos a panelprogram intenzív folytatása mellett, hogy a kormány mindent megtesz azért, hogy megvédje a családokat, és megteszi azt, ami már nagyon régóta fontos, a távhő hatósági árának szabályozását. Ez egyfajta szociálpolitikai eszközként is működik, amire nagy szükség van. Hogy szűkebb pátriámról beszéljek, Budapestről, itt 241 ezer panellakásról vagy távhővel fűtött lakásról beszélünk. Sőt, még szűkebb pátriám, Rákosmente, Budapest XVII. kerület majdnem 7300 lakást jelent. Budapest-szerte több mint 600 ezer ember lakik ilyen lakásokban, a mi kerületünkben közel 20 ezer ember, tehát egy nagyon jelentős társadalmi kérdés a fővárosban. Éppen ezért is nagyon fontosnak tartom a távhőárak megzabolázását.

Az elmúlt 15 év úgy telt, hogy a közüzemi díjak, így a távhő is általában mindig az infláció felett emelkedtek. Ezt most a távhő esetében is meg lehet akadályozni a most beterjesztett törvényjavaslattal, illetve a majd kapcsolódó miniszteri rendeletek segítségével. Tehát a panellakásokban élő emberek érdekében ezért is nagyon fontosnak ítélem, hogy a villamos energia, földgáz után a távhő árképzése is a hatósági árak közé fog tartozni. Ez az előterjesztés ennek alapját teremti meg, ezért kérem a tisztelt parlamenttől, hogy támogassa azt.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

RIZ LEVENTE (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Egy költségvetés mindenkor a számokból áll, ugyanakkor a felszólalásomban - mivel ez egy általános vita - most nem elsősorban a számokról fogok beszélni, hanem a költségvetést körülvevő külső és belső körülményekről, illetve a törvényjavaslat mögött rejlő fontosabb gyakorlati feladatainkról. A célok mellett a hozzászólásom végén szeretnék pár szót Budapestről, a nemzet fővárosáról is szólni, amiért felelősséget érzek mint kerületi polgármester s mint a kerületeket összefogó önkormányzati szövetség elnökségi tagja.

Elsőként egy tézissel kezdeném. Azt gondolom, hogy a magyar gazdaságot teljesen új logika mentén kell felépíteni, mert az elmúlt évek gazdasági logikája szerint működtetett világ szétesett. Ezt néhányan még nem értik, vagy nem akarják tudomásul venni, de ettől ez még tény. Az a világ szétesett, amiben az elmúlt harminc évben éltünk. Lehet sajnálkozni emiatt, lehet nosztalgiázni rózsaszín illúziók után, amelyekben ringatott, sok mindent lehet, de egy nem lehet: visszahozni vagy visszacsinálni. Ezt nem lehet, mert ez a világ felemésztette magát és saját tartalékait.

Ez a világ, amely szétesett, az önbecsapásra, egymás becsapására épült: adócsalás; feketemunka; fiktív számlák; számlagyárak; fiktív vállalkozások; fedezet nélküli hitelek; spekuláció; a hitelfelvevők szándékos megtévesztése, tájékoztatásuk szándékos elmulasztása; nyugdíjfizetés azoknak, akiknek nem járna nyugdíj; diplomák, amelyekből nem lehet megélni. Az élet számos területe az önbecsapásról és egymás becsapásáról szólt. Ez a világ csődbe ment, és valószínű, hogy éppen ezért ment csődbe.

Az elmúlt harminc évben elköltöttük a következő húsz évünket. Óriási felelőtlenség volt, de megtörtént, ezt már nem lehet meg nem történtté tenni. Egy dolgot lehet tenni, hogy keserves erőfeszítésekkel megpróbáljuk ezt a becsapásra épülő logikát kiradírozni az életünk minden területéből, a költségvetésből, az adózásból, a nyugdíjrendszerből, az egészségügyből, mindenhonnan, az oktatásból is.

Itt a parlamentben sokszor elismételtük, ha 2012 legfőbb céljait szeretnénk kifejezni, akkor ezt egy rövid mondatban ki lehet fejezni: elrugaszkodás a válságzónától. Én ehhez hozzátenném azt is, ha eredményes gazdaságpolitikát szeretnénk csinálni, akkor ettől az önbecsapásra épülő világtól is el kell rugaszkodnunk. Ennek egyik fontos eszköze ez az országvédelmi költségvetés, amelynek feladata részben természetesen, hogy megvédjük az országot attól, hogy a görög útra sodródjon, másrészt pedig feladata, hogy folytassa a magyar gazdaság újjáépítését.

(11.50)

Az elmúlt néhány hétben, azt gondolom, az elmúlt néhány napban már többször elhangzott a parlamentben, hogy milyen feladatok vannak, milyen célok vannak ezzel összefüggésben. Én csak néhányat címszavakban emelnék ki. Ilyen például az, és talán az egyik legfontosabb, hogy tovább kell csökkentenünk az államadósságot. Látjuk azt, hogy mindez nő az eurózóna országaiban, a görög csőd hatásait sem lehet felmérni. Ha csak az elmúlt két nap fejleményeit nézzük, akkor rengeteg a bizonytalanság. Ebből adódik az, hogy nekünk egyértelműen az a feladatunk, hogy folytatnunk kell az adósság elleni küzdelmet. Ez az egyetlen garancia, hogy ne kerüljön sor arra, ami Görögországban is, a nyugdíjak csökkentésére, a közalkalmazotti bérek csökkentésére, hogy ne jussunk erre a sorsra. Ehhez az kell, hogy csökkentsük a költségvetés hiányát, és megvalósítsuk a tervezett növekedést, ez már önmagában csökkentheti az államadósságot.

Ezzel együtt meg kell mentenünk a bajba jutott devizahiteleseket. El kell érnünk, hogy egyetlen családnak sem legyen az országban devizatartozása, ezzel védhetjük meg az embereket, a gazdaságot a forint árfolyamának hullámzásától, amit az euró gyengesége okoz. Más országok pénzügyeit nem tudjuk befolyásolni, de magunkat meg tudjuk védeni ettől, ha minél inkább elszakadunk onnan.

Munkahelyeket is kell teremtenünk. A Start-munkaprogram erre ad lehetőséget, 200 ezer új munkahelyet tudunk létrehozni, és azt a célt, amit korábban már megfogalmaztunk, hogy segély helyett munkát adjunk az embereknek, ezen keresztül megvalósíthatjuk.

Új otthonteremtési programra is szükség van, egy széles otthonteremtési programmá kell bővíteni a már elindított bérlakás-építési programot. A cél az, hogy amit az otthonteremtés támogatása jelenthet, áttételesen munkahelyek jöjjenek létre, növekedjen a gazdaság.

Végül, hogy mindehhez ezeket a feladatokat meg tudjuk valósítani, szükség van az országvédelmi alapra, hogy az országot a külső, előre nem látható válsághelyzetektől meg tudjuk védeni.

Most szeretnék néhány szót szólni Budapestről is, merthogy nemcsak külső és pénzbeli tartozásaink vannak, hanem vannak súlyos belső adósságaink is, amelyek főként mulasztásokból halmozódtak fel. Az elmúlt 20 évben Budapest sok tekintetben leépült. A főváros sem önmagával, sem a kerületeivel nem törődött megfelelő módon, ez is egy olyan adósság, amit végre el kell kezdeni törleszteni. A fővárostól mindenki azt várja, hogy az ország motorja, húzóereje legyen, de Magyarországon és a fővárosban ebben az elmúlt 20 évben pont fordítva történt. Az ország ebben a 20 évben mutatott fel sikereket, érték kudarcok is, de Budapest Demszky-korszaka egyértelműen egy kudarctörténet volt. Az a néhány jelentős dolog, ami épült - Nemzeti Színház, Művészetek Palotája, Sportaréna, Megyeri-híd, hogy egészen korrekt legyek politikailag -, ezek általában a kormányok segítségéből adódtak, országos erőfeszítésből, vagy a kerületek tettek hozzá sok erőforrást.

Ennek a kudarckorszaknak főként két oka volt. Budapest és korábbi vezetése nem vállalkozott nagy dolgokra, nem voltak víziói, merész tervei, amelyek felszabadították volna a fővárosban rejlő energiákat, helyette ideológiai, politikai konfliktusokkal, vitákkal foglalták el magukat. A másik ok, hogy erre is rendezkedett be, a főváros politikai és közigazgatási rendszere eleve magában hordta a tehetetlenséget, a meddő vitákat, a konfliktusokat, a felelősség folyamatos áthárítását, a zavaros helyzetek tömkelegét, amelyekben egyre nagyobb teret öltött a korrupció. Ezért is kell 2012-ben Budapest átszervezését is megvalósítani, amely hamarosan az Országgyűlés elé kerülő önkormányzati törvény feladata lesz.

Budapestnek újra nagy, közös tervekre, vállalkozásokra van szüksége, amelyeket a kormány, a kerületek, a fővárosi vezetés és a budapesti emberek alkotó együttműködésével tudunk közösen megvalósítani. Ez is szükséges az elrugaszkodáshoz. Jövőre erre is sor kerülhet. A jövő évi költségvetés számos budapesti fejlesztést támogat vagy költségvetési forrásból, vagy európai uniós pályázatok segítségével.

Néhány példát szeretnék ebből még felidézni. Ilyen például a Demszky-korszakban elindított, a kontinens talán egyik legrosszabbul előkészített uniós projektje, a 4-es metró, amely a kormányváltás és a fővárosi vezetőváltás után végre botránytól mentesen és konszolidált körülmények között közeledik a befejezés felé. A munkákhoz a költségvetés jelentős forrást nyújt. Szintén szeretném kiemelni, hogy végre indulásra kész az 1-es, 3-as villamos fejlesztési projektje, ehhez 40 milliárd forint uniós támogatás járul. Végre elérhetjük azt, hogy az 1-es villamos átérjen Budára, ennek is hamarosan láthatjuk a megvalósítását. Folytatódik, illetve tovább várható a kerékpárút-hálózat bővítése, és végre elindul a közbringaprogram is.

A költségvetésben 3 milliárd forinttal szerepel a Széll Kálmán tér felújítása. Ez lehetőséget ad arra, hogy a tér, ami, azt gondolom, Budapest szégyene, végre megfelelő táj- és térépítészeti felújításban vegyen részt, és végre lehetőség legyen rendezni azt az adósságot, amit Budapest az elmúlt években felhalmozott.

Fontos a költségvetésben a budapesti kerületek földútjainak aszfaltozására előirányzott 2 milliárd forintos keretösszeg. Budapesten nagyon sok földút van, csak a budapesti XVII. kerületben, ahol én polgármester vagyok, több mint 100 kilométernyi a földút. Ezt minden budapesti kerületben, ahol ilyen utak találhatók, támogatja a költségvetés normatív alapon.

További 1 milliárd forint jár a budapesti fő közlekedési utak újraaszfaltozására, felújítására, ez is ennek a költségvetésnek a része, és nagyon fontos, hogy Budapest ilyen értelemben is fejlődjék. Mondhatnám még a római-parti árvízvédelmi védmű megvalósítására előirányzott 1 milliárd forintot, ez is budapesti fejlesztés. Mindezek mellett még egyébként több módosító indítvány is elő van készítve, amelyek tovább javíthatják Budapest költségvetési pozícióját.

Összefoglalva s rövidre zárva: a költségvetés, azt gondolom, önbecsapástól mentesen szembenéz ezzel a megváltozott világgal, azzal a válsággal, amely Európa-szerte most tombol, és reagál annak változásaira, egyfajta biztonságot is ad az országnak velük szemben. Egyúttal segít Budapestnek is, segít abban, hogy végre elrugaszkodhasson a Demszky-korszaktól, és olyan fejlődő pályára álljon, amely az itt élők jogos igénye.

Mindezek alapján azt kérem a tisztelt Háztól, hogy támogassák az ország jövő évi költségvetését. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

RIZ LEVENTE (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A vita eddigi szakaszában, illetve magában a bizottságot felállítani javasoló határozati javaslatban is úgy látom, hogy döntően a Malév ügye dominál, tehát a Malév privatizációja és a Malév csődbe jutása. Én most szeretnék egy picit a Budapest Airport privatizációjáról beszélni és annak visszásságairól (Kovács Tibor: De ez hogy jön ide a bizottsághoz?), ha megengedik.

Annak idején, 2010 júliusában már tettem egy napirend előtti felszólalást ebben a kérdésben. Jó néhány kérdés maradt még megválaszolatlanul, és azt gondolom, hogy ezért is nagyon fontos és nagyon hasznos, hogy feláll végre ez a vizsgálóbizottság, amely tisztázza minden részletét ennek az ügynek.

Tudjuk azt, hogy a Budapest Airport egy nyereséges állami vállalat volt, 2003-ban 6 milliárdos nyereséget termelt, 2004-ben már 10 milliárdos nyereséget termelt, ennek ellenére 2005-ben eladták. Ez a privatizáció, ha az egész történetét megnézzük, sőt az azt követő időszakot is, gyakorlatilag egy folyamatos törvénysértésekkel teli, az ország szempontjából rendkívül káros vagyonkiárusítás volt. Már magát a privatizációs eljárást sem sikerült törvényesen lebonyolítani, hiszen az első eljárást végül először a Fővárosi Munkaügyi Bíróság, aztán pedig a Fővárosi Bíróság semmisítette meg, ezért egy új eljárást kellett indítani, amely egyébként már csak egy zártkörű eljárás volt, és már csak az első körben pályázó öt céget hívták meg erre az eljárásra, és közülük választották ki végül a nyertes angol céget.

Maga a szerződés 2005. december 18-án köttetett meg, 464,5 milliárd forintért adták el a Budapest Airportot és a repülőtér 75 éves vagyonkezelői üzemeltetői jogát.

Az első kérdés, hogy hová került ez a hatalmas bevétel. Annak idején többféle magyarázat elhangzott, Veres János pénzügyminiszter úr egész szép nagyokat füllentett, mert több alkalommal is kijelentette, sőt még itt a parlamentben is elhangzott a jegyzőkönyvek tanúsága szerint, hogy ezt az államadósság csökkentésére fogják fordítani.

Nem így történt, az Állami Számvevőszék egészen egyértelműen megállapította, hogy ezt a 2005. évi költségvetés kozmetikázására fordították, minden bizonnyal a nyugdíjkasszában keletkező hiányokat próbálták ezzel befoltozni.

Néhány kérdést szeretnék elmondani ezzel a privatizációs folyamattal kapcsolatban, amit azt gondolom, hogy fontos, hogy majd vizsgáljon ez a bizottság.

Az első például, ami szerintem nagyon fontos kérdés, hogy hogyan történhetett meg, hogy az állami jogszabályalkotást egy privatizációs szerződés korlátozza. Ugyanis ez történt. Ugyanis ez a szerződés létrehozott egy olyan kategóriát, hogy állami kockázati esemény. A jogszabályváltozás a szerződés szerint egy állami kockázati esemény. Ezzel kapcsolatban így szól a szabályozás, engedjék meg, hogy felolvassam, mert nagyon-nagyon érdekes talán.

"Amennyiben a gazdasági szabályozás a zárást követően - ez 2005. december 22. - módosításra kerül oly módon, hogy annak 2006. január 1-jén hatályos rendelkezései alapján a 2006. január 1. és 2011. december 31. közötti időszakban megállapítható repülőtér-használati díjak a módosítás következtében csökkennek, az eladó, azaz a magyar állam köteles a társaságnak minden évben megfizetni azon szabályozott bevételek közötti különbözetet, amelyet a társaság a gazdasági szabályozás változása nélkül elérhetett volna, és amelyet a társaság a módosított gazdasági szabályozás alapján ténylegesen elért."

Tehát ez azt jelenti, hogy ha történik valami jogszabályváltozás, amely netán a repülőtér bevételeit csökkenti, akkor a különbözetet a magyar államnak meg kell fizetnie.

Azt gondolom, hogy például az egyik fő okot itt érhetjük tetten, amikor azokra a problémákra keresünk választ, amelyek a Ferihegyi repülőtér környezetében keletkeznek, mint zajhatás, az ott élők mindennapos nyugalmát veszélyeztető repülőtéri zajártalmak, hiszen a magyar állam ezen passzus alapján lényegében nem is változtathatott a jogszabályokon, ez a passzus befagyasztotta a repüléssel kapcsolatos több száz, akár több ezer jogszabályt. Azt gondolom, hogy ez egy botrányos dolog. Az állami jogalkotás szabadságát ez a szerződés ilyenformán korlátozta. Erre, azt gondolom, hogy az ÁPV Zrt. semmilyen módon nem kapott felhatalmazást annak idején.

De más további, úgymond jogfosztó rendelkezést is hadd idézzek fel a szerződésből. Például szerepelt ugyanott, hogy három éven belül egyik fél sem alapíthat, üzemeltethet, működtethet repülőteret, nem szerezhet tulajdoni részesedést, nem nyújthat évente 250 ezer főnél nagyobb utasforgalmat lebonyolító reptereknek reptéri szolgáltatásokat a repülőtér 250 kilométeres körzetében.

Tehát ez is gyakorlatilag a magyar állam jogát korlátozta, hogy például a repülés bizonyos ágazatait, például a cargoforgalmat vagy a fapados gépeket kitelepítsék, mondjuk, agglomerációs településekre. Milyen jogon és milyen alapon korlátozták a magyar állam jogalkotását? (Kovács Tibor: Ez hogy jön ide? Semmi köze nincs a bizottsághoz!)

Folytatnám tovább. A fejlesztések tekintetében egy nagyon komoly kérdés, azt gondolom, hogy a vizsgálóbizottságnak meghatározó feladata lesz, hogy miért nem valósultak meg a fejlesztések, és ezt miért nem kérte senki számon. Mit ígért a Budapest Airport?

A szerződésben is többfajta vállalás van, igaz, nincsen konkrétumokhoz, határidőkhöz kötve, de azért elhangzott több minden, és le is van írva. Például maga az ügyvezető igazgató elmondta, hogy a következő öt évben új repülőgép-parkolóhelyek épülnek, szatelit terminálok, új parkolók, cargolétesítmények. Maga Kóka János itt, a Magyar Országgyűlésben mondta el 2005. december 12-én: "Ha csak a következő 4-5 évet nézzük, a repülőtér körül épülnek parkolóházak, szállodák, konferenciaközpont, új utasterminálok, logisztikai központ, és Budapest elkezd majd hasonlítani a világ legnagyobb légiforgalmi központjaihoz." Hol vannak ezek?

Vagy Podolák György, MSZP, szintén ugyanezen a napon: "A pályázók százmilliárdos értékű befektetéseket vállaltak, Ferihegyen gyakorlatilag új előváros épül, utasterminálok, üzletek, szállodák, konferenciaközpont, logisztikai parkok, gyorsforgalmi út." Ha körülnézünk, akkor ennek nyomát se látjuk. Ha még felsorolnánk a környezetvédelmi fejlesztéseket, amelyeket a szerződés szintén előírt, annak sem látjuk nyomát. Ha volt is valamilyenfajta szigetelési program, arra lehetőséget adott a zajvédelmi díj, amely a Budapest Airport bevétele, és amely kapcsán elszámolni a lehető legfelületesebben köteles. Ebben a kérdésben is korábban már tettünk javaslatot szigorításra.

Tehát miért történhetett meg, hogy ezek következmény nélkül elmaradtak és nem valósultak meg? Azt gondolom, hogy ennek a bizottságnak ezt mindenképpen vizsgálnia kell, és tulajdonképpen arra is érdemes kitérni, hogy a szerződésben az szerepel, hogy az ingatlanberuházások, amit megvalósít ez a cég, a magyar állam tulajdonába kerülnek és a vagyonkezelői szerződés részévé válnak. Ezért is gondolom, hogy a meg nem valósult beruházások teljesen jogosan az állam érdekét sértik.

Mondhatnék egyéb példákat is, más olyan kockázatokat, amelyek, azt gondolom, hogy ebben a szerződésben mindenképpen érdekesek és fontosak, de nem akarom ezzel az időt húzni. Volt egy átütemezése egyébként a szerződésnek, 2011. december 31-éig átütemezett számos beruházást, de rendkívül érdekes, hogy egy 75 éves üzemeltetési jog kapcsán 2006-tól 2010 decemberéig ütemeznek elő fejlesztéseket, és utána, 2011 után még van, ha jól számolok, 69 év. Utána már semmi dolga a Budapest Airportnak? Hogyan lehetett ilyen szerződést kötni, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársaim? Azt gondolom, hogy ez mindenképpen egy botrányos kérdés.

Nagyon érdekes az is, hogy hogyan fizethettek ilyen komoly jutalmakat, privatizációs bónuszokat a vagyonkiárusítást elkövetőknek. Annak idején a Magyar Nemzet írta meg, hogy 291 millió forint jutalmat osztottak szét az ÁPV Rt. és a Budapest Airport dolgozói között. Minden bizonnyal Bajnai Gordon is kapott ezekből a jutalmakból, aki a privatizációig vezette ezt az állami vállalatot. Nagyon érdekes, hogy utána egyébként aztán az állam maximális mértékben, már az ő minisztersége és a miniszterelnöksége alatt is végig ahhoz asszisztált, hogy ez a cég szinte bármit megtehetett a magyar állammal szemben.

Azt gondolom, hogy ezeket a kérdéseket, amelyeket feltettem, és amelyeket még számosan ismételni lehet, ez a bizottság kell hogy vizsgálja. Mindenképpen kell hogy vizsgálja azt, hogy miért maradhatott mindez következmény nélkül, kik és milyen úton-módon ellenőrizték magát a privatizációs eljárást, hogyan kötötték meg ezt a privatizációs szerződést, hogyan lehetséges az, hogy a fejlesztések tekintetében konkrét határidők és elvárások nélkül a fejlesztések csak egy része valósulhatott meg. Azt gondolom, hogy ez a dolgunk és ez a feladatunk, és a bizottság reményeink szerint erre választ fog adni, ezért is fontos, hogy a tisztelt Ház ezt a határozati javaslatot elfogadja.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(20.10)

RIZ LEVENTE (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én az ajánlás 40., 41., 47., 62., 68. pontjaira, illetve számos egyéb pontjára vonatkozóan szeretnék hozzászólni, hiszen ezek foglalkoznak a budapesti körzeti hivatalok kialakításával. Úgy is, mint Budapest XVII. kerületének polgármestere, úgy is, mint a Budapesti Önkormányzati Szövetség alelnöke, szeretném néhány szóban ezt a módosító indítványt indokolni és megalapozni.

Nagyon fontosnak tartom azt, hogy az önkormányzati szektort érintően minden nagyobb ágazati döntést megelőzően ne csak makroszinten gondolják át a döntéseket és az előterjesztéseket, hanem vizsgálják meg azoknak a lokális kihatásait, a helyi jellegzetességeit. Azt gondolom, ez azért is fontos, mert a helyi önkormányzatok véleménye ebben a kérdésben nagyon fontos lehet. Ezért is szükségesnek láttam a törvénytervezet társadalmi vitája kapcsán is az önkormányzati érdekszövetségek véleményét megkérdezni, és meghallgatni azon önkormányzati vezetők állásfoglalását, akik érdemben látják a hétköznapi életet, akik helyi szinten, tehát nem makroszinten pusztán, hanem helyi szinten is értelmezni tudják azt, hogy mik a problémák, mik az igények az emberek szempontjából.

Azt gondolom, ezért is nagyon fontos és nagyon értékes volt az a fajta egyeztetés, amit a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium elvégzett, és ezt szeretném személyesen is megköszönni Navracsics Tibor miniszter úrnak és Szabó Erika államtitkár asszonynak, hogy leült velünk tárgyalni, a Budapesti Önkormányzati Szövetséggel és a mellette működő több, országos jelentőségű önkormányzati érdekszövetséggel, és meghallgatta a véleményünket, és figyelembe vette az állásfoglalásunkat.

A mi állásfoglalásunknak egyik fontos eleme volt a már idézett, hivatkozott módosító indítvány kapcsán az az igény, hogy a körzeti hivatalokat kerületenként kell kialakítani. Volt egy előzetes társadalmi vita, abban volt egy előzetes javaslat, ami arról szólt, hogy adott esetben Budapesten hét körzetet kellene kialakítani. Mi a kezdetektől fogva azt képviseltük, hogy ez nem feltétlenül találkozik az emberi szempontokkal, a Budapesten élők jogos igényeivel.

Miért? Egyrészt azért, mert ennek a javaslatnak eredendően nem volt történelmi megalapozottsága, hiszen járások soha nem voltak Budapesten. Budapesten a kerületek azok, amik történelmi értelemben már egy létező és hosszú évtizedek óta fennálló közigazgatási egységet képeznek, és az emberek hozzászoktak, szeretik, mert lokálisan, helyben ez jelenti számukra a megfogható hivatalt, ahol az ügyeiket el tudják intézni. Ezért mi rögtön ezzel a javaslattal úgymond a történelmi kitekintést vetettük föl.

Másodsorban pedig nagyon-nagyon lényeges kérdése a kerületi közigazgatás mellett való kialakításnak az, hogy az embereknek ne legyen szükségük arra, hogy utazzanak. Itt több összevonásról is volt elképzelés, javaslat, amelyek azt tették volna lehetővé, hogy adott esetben egy másik kerületbe kell egy állampolgárnak az ügyei intézése végett elutazni. Mi ezt nyilván nem támogattuk, nem tartottuk jó ötletnek, ezért is vetettük fel azt, hogy kerületenként hozzák létre ezeket a hivatalokat.

Azt is fontosnak tartottuk elmondani, hogy véleményünk szerint olcsóbb és hatékonyabb megoldás, ha a meglévő kerületekre alapozva alakítják ki ezeket a körzeti hivatalokat, hiszen így nem kell új költséges épületeket kialakítani, nem kell azokat fenntartani, a kerületi önkormányzatok a saját infrastruktúrájukat fölajánlják, és azok bázisán lehet létrehozni ezeket a hivatalokat. Azt gondolom, hogy ebben a kérdésben is sikerült nagyon jó megállapodást létrehozni a minisztérium képviselőivel. Még szempont volt egyebek mellett a méretarányosság is, hiszen az országos átlagos 60 ezer fős járások mellett Budapesten 240-260 ezer fős körzeti hivatalok lettek volna kialakítva, így viszont, hogy kerületenként hozzák létre őket, az országos átlaghoz hasonlóak a lélekszámuk tekintetében.

Azt gondolom, hogy ez a fajta kompromisszum, amit az ajánlási pontokban olvashatnak a képviselőtársaim, nagyon jó kompromisszum, és azt hiszem, hogy nagyon lényeges és fontos az, hogy ebben a Budapesti Önkormányzati Szövetség is pártállásra tekintet nélkül egyhangúlag foglalt állást, tehát a köztünk helyet foglaló szocialista polgármesterek is, illetve független polgármester úr is támogatta azt a javaslatot, ami egységesen kiállt a körzetek kerületenként való létrehozása mellett.

Ugyanúgy még egy ajánlási pontra föl szeretném hívni a figyelmet, ami a 49. számot viseli. Ez a hatáskörökről szól. A hatáskörök tekintetében szintén megfogalmazta a javaslat, tehát a Budapesti Önkormányzati Szövetség, ilyen volt többek között az építéshatósági ügyintézés helyi szinten, települési szinten való megtartása első fok tekintetében. Azt gondolom, hogy ez kulcsfontosságú a települések városképének kialakításában, az építészeti struktúra formálásában, azt gondolom, hogy nagyon jogos helyi igény volt a szubszidiaritás tekintetében is az, hogy az embereknek ne kelljen, mondjuk, azért elutazniuk, hogy egy építésiengedély-kérelem kapcsán egyeztessenek az építéshatósági ügyintézővel. Ezt továbbra is meg fogják tudni tenni helyi szinteken a településeken, és ez nagyon-nagyon lényeges. De ugyanúgy igaz ez az ipari és kereskedelmi bejelentésekhez és tevékenységhez kapcsolódóan, illetve a környezetvédelmi igazgatás tekintetében szintén fontos, hogy a hatósági döntések a kerületek, illetve a települések hatáskörében maradjanak, úgy is, mint például a környezetvédelmi ügyek, tehát a zajmérés, például a parlagfű elleni küzdelem, vagy az anyakönyvi igazgatás kérdése is nagyon fontos, hogy települési szinten maradhat.

Összességében tehát azt gondolom, hogy a települési önkormányzatok számára kedvező irányt vett a járási törvénytervezet; azt gondolom, a módosító indítványok a megfelelő és jó pályára állították a törvényjavaslatot, ezért mi, a Budapesti Önkormányzati Szövetség egyhangúlag is támogattuk, elfogadtuk, és javasoljuk azt a parlamentnek elfogadásra.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

RIZ LEVENTE (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Röviden, két percben szeretnék szólni egy módosító indítványról, melyet magam nyújtottam be, ez a 307. számot viseli, az ajánlásban a 48. pontban szerepel.

Röviden szeretnék szólni arról, hogy ez a Ferihegyi út meghosszabbítását célzó módosító indítvány. Ez egy nagyon fontos tranzitforgalmat kiszolgáló út lehet a következő években, amennyiben ez az út megépül. Ennek egyébként nemcsak abban a tekintetben van jelentősége, hogy a térségben fellendítheti a vállalkozásokat, fellendítheti a munkahely-teremtési törekvéseket, hiszen egy új út a repülőtér közelségében, azt gondolom, ilyen jelentőséggel bír, de ugyanakkor enyhítheti a reptéri zaj által halmozottan sújtott rákoshegyiek életminőségének problémáit, hiszen tudjuk azt, hogy ma a főútvonal ott a Baross utcát terheli leginkább, ez egy 11 méter szélességű út, a forgalom erre tevődik. Ha ez az út megépül, akkor így nagymértékben csökkenhet az észak-dél irányú tranzitforgalom, a tehergépjármű-forgalom és a személygépkocsik áradata. Fontos tehát az, hogy ez az út megépüljön. Ennek az első ütemét a tavalyi évben elfogadott idei költségvetés már támogatja, a jövő év a második ütemet is tudja így támogatni.

Azt is örömmel mondhatom, hogy a szakbizottságok, illetve maga az előterjesztő is támogatta ezt a módosító indítványt, így a részletes vitában reményeim szerint tudjuk tovább ezt képviselni, és a zárószavazáson is megkapja a kellő támogatást.

Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna elmondani. (Taps a kormánypártok soraiban.)

RIZ LEVENTE (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Gyakran vádolják ellenzéki képviselőtársaim a kormányt, illetve a frakciószövetséget is az elmúltnyolcévezéssel, de most végre-valahára, remélem, elégedetten csettintenek, hiszen ez a határozati javaslat, illetve az azt megelőző határozati javaslat az elmúlt 20 évet kívánja vizsgálni, annak olyan privatizációs szerződéseit, amelyeket az állam, illetve az önkormányzatok kötöttek meg, különös tekintettel az olyan szempontokra, mint természetvédelem, környezetvédelem vagy a kulturális örökség ügye.

Azt gondolom, ez nagyon helyes cél volt, hiszen az elmúlt 20 év kapcsán ilyen nyilvántartás, ilyen vizsgálat nem történt meg. Az elmúlt 20 év nagyon sok ilyen ügyet tartalmazott. Jó lenne tudni azt, hogy - néhány ügyet hadd emeljek ki - milyen út vezetett például a kolontári iszapkatasztrófához, mondjuk úgy, a magyar alumíniumipar privatizációjával összefüggésben, vagy például hogyan történhetett meg a magyar cukorgyártás kapcsán, hogy míg a rendszerváltozás idején még 12 nagy cukorgyára volt Magyarországnak, amelyek 600 ezer tonna cukrot termeltek, és ez 20 évvel később már egy cukorgyárra csökkent, összesen 105 ezer tonna megtermelt cukorral, holott átlagban 300 ezer tonna az éves fogyasztás Magyarországon, illetve talán tényleg érdemes azt is megtudni, hogy például a Budapest-Ferihegy nemzetközi repülőtér privatizációja kapcsán miért maradtak el a környezetvédelmi beruházások, amelyeket eredetileg a privatizációs szerződés előírt. No, erre van ez a vizsgálat, illetve sok egyéb más ügyre, és természetesen az önkormányzati világot is érinti a határozati javaslat, hiszen az is közvagyont kezel, az önkormányzatok is közvagyonnal bírnak, és mint önkormányzati vezető, én is helyesnek tartom az állam részéről az ilyen fokú kíváncsiságot. Igenis meg kell vizsgálni, hogyan zajlott a vagyon kezelése az elmúlt 20 évben az önkormányzati világ részéről.

(16.20)

A mostani javaslat, előterjesztés egy határidő-módosítás. Államtitkár asszony elmondta, hogy a korábbi, 2011-es határozatnak megfelelően elindult ez a vizsgálat, elindult az anyagok feldolgozása, az önkormányzatok beküldték a szerződéseket és a tájékoztatást, de természetesen ennek a munkának komoly időigénye van, ezért júniusról december végéig ki kell tolni a határidőt.

Azt hiszem, hogy még egy dologról kell itt számot adjak. A gazdasági bizottság benyújtott egy módosító indítványt, ennek a bizottságnak vagyok tagja, és így a bizottság nevében is nyilatkoznék. Ez az indítvány arról szól, hogy ez a vizsgálat, ami itt most elkészül a kormány részéről, az Állami Számvevőszék számára is tájékoztatásképpen küldessék meg. Az Állami Számvevőszék rendszeresen ellenőrzi az önkormányzatokat, évenként, illetve 3 évenként, és ezeknek a vizsgálati adatoknak, azt gondolom, hogy érdemes birtokába jutni az Állami Számvevőszéknek, hiszen jól tudják használni munkájuk során.

Végezetül azzal zárnám, hogy a gazdasági bizottság egyébként megtárgyalta ezt a határozati javaslatot, és 18 igen szavazattal, 2 tartózkodással, 2 nem ellenében általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

RIZ LEVENTE, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! A gazdasági és informatikai bizottság megtárgyalta a T/10402. számú törvényjavaslatot, amely a Nemzeti Eszközkezelő programjában való részvételt szélesítené, bővítené a lehetőségeket. Magyarország egyik legsúlyosabb problémája továbbra is a devizahitelesek gondja, amely nagy társadalmi problémát jelent. A 2010 óta eltelt időszakban számos eszközzel igyekezett a kormány az ezzel a társadalmi problémával küzdő családoknak segíteni. Ilyen volt például a kilakoltatási moratórium bevezetése, ilyen volt a törlesztőrészletek időszakának meghosszabbítása, a törlesztések időleges mérséklése, a forintkölcsönné való átalakítás, ilyen az árfolyamgát rendszere, amelyet eddig az időpontig közel 133 ezren választottak, ilyen lehetőség volt a végtörlesztés, amelyet 170 ezer főnek volt lehetősége kihasználni, és ilyen a Nemzeti Eszközkezelő programja, amely olyan családoknak ad lehetőséget, akik más módon nem tudnak a hitellel megbirkózni, az ő esetükben az állam megvásárolja az ingatlant, és engedi visszabérelni a korábbi tulajdonosoknak.

Ennek a mostani törvénytervezetnek a fő célja az, hogy szélesítse azok körét, akik ezt az eszközkezelő-programot igényelhetik. Én magam is korábban, a XVII. kerület polgármestereként Rákosmentén számos fogadóórán tapasztaltam, hogy bizony nehéz bejutni ebbe a rendszerbe, a devizahitelesek elmondták, ezért most nagyon örülök személyesen is annak, hogy bővülhet azok köre, akik bekapcsolódhatnak ebbe a programba, a jogszabálytervezet ezt teszi lehetővé.

A gazdasági bizottság megtárgyalta az előterjesztést, és 21 igen szavazat, 3 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta, ezért javasolom a tisztelt Háznak, hogy támogassa azt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)