Felszólalás adatai

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A minap fogadóórámon felkeresett egy idős parasztember, és elmondta, hogy az idei esztendő volt az, amikor életében utoljára almát termesztett, s ebből az alkalomból hozott nekem is egy szatyorral. Elmondta, közel százmázsányi a termése, amelyet a közeli almafeldolgozóba szállított, és még csak reménye sincs arra, hogy akár a közeljövőben, akár a következő esztendőben ezért pénzt kapjon. Az idei esztendőt is csak úgy tudta családjával együtt átvészelni, hogy a temetésükre félretett pénzüket költötték permetezőszerre és napszámosra.

Sajnos, az eset nem egyedi, sokan gondolják úgy, hogy a mezőgazdaságból immár csak vegetálni lehet, megélni vagy jövőt teremteni ez az ágazat nem képes. Ennél jobb helyzetben a hagyományos növénytermesztést folytató gazdák sincsenek, ők hol az áfa-visszatérítésre, hol a géptámogatásra, nemritkán a felvásárlók halasztott fizetésére várnak. Kilátástalanság és kétségbeesés jellemzi ezt az ágazatot.

Való igaz, hogy a földalapú támogatások kifizetése megkezdődött, azonban az is látszik, hogy ezek a kifizetések lassan haladnak, pillanatnyilag jó esetben a beadott igények 20 százalékát érhetik el országosan. Ezért aztán azon sem lehet csodálkozni, hogy a hét derekán ismét az utakra vonulnak a gazdák. A Magyar Demokrata Fórum természetesnek tartja, és támogat minden olyan önszerveződésen alapuló megoldást, amely a magyar gazdatársadalom érdekeit, napjainkban sokszor már csak egyszerű megmaradását védik. Természetesnek tartjuk, hogy a létükben, saját és családjuk fenntartásában veszélyeztetett gazdálkodók minden eszközt igénybe vesznek céljaik elérésére.

A Magyar Demokrata Fórum az év elején már elkészíttette a magyar mezőgazdaság nemzeti önvédelmi programját. A program azon a felismerésen alapszik, amin az év eleji és a mostani demonstráció is, a gazdatársadalomra kétfrontos küzdelem vár. Nemcsak a belső piacunkat elözönlő import, szemét, mint például legutóbb a fertőzött paprika vagy a hormonkezelt csirkék s a többi és a multik ellen kell küzdeni, hanem a magyar kormányzat álságos kommunikációba burkolt közönye ellenében is. Jól kifejezi ezt a baromfi- és sertéstartó gazdák most elkezdett küzdelme, amellyel egyetértünk, és mint az önvédelem szükséges megnyilvánulását, támogatjuk.

A cseh kormányzat 2003-ban 200 millió koronát fordított arra a kampányra, amely arra készítette fel a cseh lakosságot, hogy az uniós csatlakozás után fogyasszanak, válasszanak az ottani mezőgazdaság termékeiből. Ebben az időszakban ez rendkívül fontos lépés volt, hiszen az egyenlőtlen támogatási rendszer miatt a csatlakozás utáni néhány érzékeny évben a hazai portékák a hazai piacon hátrányba kerülhetnek. Ilyen lépést a magyar kormányzat nem tett. Nem tett érdemi lépéseket az elmúlt évben hihetetlen módon megnőtt sertésimport fékezésére, amivel mérhetetlen károk érték az ágazatot, amelynek néhány szereplője önkezével vetett véget kilátástalanná vált életének.

Az Unióban a szabadon áramló termékek, tőke és szolgáltatások rendszerében az elmulasztott lehetőségek felett ma már csak keseregni lehet. Megmaradó lehetőségeink korlátozottak, ezért felszólítjuk a kormányzatot, hogy folytasson kampányt annak érdekében, mutassák be a magyar lakosságnak, miért van szükség minden területen arra, hogy azonos minőség esetén keressék, követeljék a kereskedőktől a hazai élelmiszert, a hazai alapanyagot. Nem diszkriminálunk, csak védjük azt, ami még a miénk, a magyar földet, a magyar vidéket, évezredes hagyományainkat, parasztságunkat.

Felszólalásomat azzal az esettel kezdtem, hogy egy idős parasztember elhozta hozzám az utolsó, idén termett almáit. Tartok tőle, az ország számos, hagyományosan gyümölcstermelő körzetében sokan hagynak fel ez irányú tevékenységükkel, és a tavaszi metszést már a Stihl-fűrésszel tervezik elvégezni. Persze, ettől még a boltokban lehet majd kapni szép nagy, zöld almákat, darabonként akár száz forintért, amelyeket ráadásul több ezer kilométerről hoznak.

A kérdés azonban nyitva marad: van-e abban felelősségünk, ellenzéknek és kormánynak egyaránt, hogy pár éven belül akár az egész magyar gyümölcstermesztő kultúra tönkremenjen, hogy a kiélezett versenyben alulmaradjon? A válaszunk: ebben felelősségünk óriási. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Ezért hívtam fel a kormányzat figyelmét újból a tovább nem halasztható problémák orvoslására.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)