Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! "Miért fontosabb a korhatár, mint a nyugdíjas státus?" Ezt a címet adtam a kérdésemnek, amiben egy olyan témát szeretnék idehozni a Házba, amit már többször kifogásoltam. Nevezetesen az özvegyinyugdíj-rendszerben meglévő anomáliákat; azt, hogy a jelenlegi szabályaink háromféle özvegyet is ismernek: olyat, akinek az elhunyt házastárs nyugdíjának 50 százaléka jár, aki 30 százalékot kap, és aki egy forintot sem. Utóbb ez a probléma - ami abból fakad, hogy elvész az özvegyi nyugdíjra való jogosultság, ha túl hosszú idő, több mint tíz év telik el a haláleset és az életben maradott fél nyugdíjazása között - megoldódni látszik, hiszen a korrekciós csomag 2010-re kilátásba helyezi, hogy ez a szabály megszűnik.

Most egy olyan problémára szeretném ráirányítani a figyelmet, amiről sokkal kevesebbet beszéltünk eddig, de ez is nagyon élő probléma. Azoknak a nőknek a helyzetéről van szó, akik korengedményes, előrehozott nyugdíjba mennek, és akkor szembesülnek azzal, hogy elhunyt házastársuk után nem kapnak özvegyi nyugdíjat, mert ez a jogosultság nem a nyugdíjas státushoz van kötve, hanem a korhatárhoz. Tehát, ha például valaki akár 57 vagy 59 évesen elmegy nyugdíjba, egy évig kapja az ideiglenes özvegyi nyugdíjat, de utána az özvegyinyugdíj-ellátása megszűnik, hogy aztán majd évek múlva - jó esetben - újra keletkezzen a jogosultsága 62 éves korában.

Tisztelettel várom az államtitkár úr válaszát, helyesnek tartja-e ezt a gyakorlatot. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)