Felszólalás adatai

Elszálltak a Fidesz ígéretei az önkormányzatokkal kapcsolatosan. A többlettámogatás elmaradt, alig indult új fejlesztés, egyre nagyobb a bizonytalanság az önkormányzatok gazdálkodása terén. Az önkormányzati törvény előkészítése csak úgy tessék-lássék módon történt, nem voltak igazi egyeztetések, az önkormányzati érdekszövetségek is elégedetlenek.

Az idő sürgeti a kormányt, hiszen 2012. január 1-jén szeretnék hatályba léptetni ezt a törvényt. Nem is került sor arra, hogy hatástanulmány készüljön, nem támasztották alá, nem alapozták meg számításokkal, elemzésekkel ennek a törvénynek az előkészítését.

(12.20)

Pedig az egyik legnagyobb állami alrendszerről van szó. Nincsenek meg az önkormányzatokat érintő ágazati jogszabályok, sok a hiányzó részletszabály, a későbbi külön törvényre történő utalás. Máskor előreszaladtak a szabályozással, mint ahogy például a megyei önkormányzatok esetében is tették ezt.

A kérdések sokasága van az asztalon: a jegyzők helye és szerepe, a szakmájuknak a jövője, hány járás lesz, mi lesz a járásoknak a feladata, az oktatás jövője, az átmeneti szabályok e tekintetben, nincsenek garanciák az alapértékek megőrzésére, az önkormányzati világ félelemmel, értetlenséggel és bizonytalansággal tekint a jövő felé. De ami még talán ennél is nagyobb probléma: a lakosságnak a bevonása teljesen elmaradt. Hol van itt a társadalmi párbeszéd? Pedig azt gondolom, hogy az embereket érinti majd a leghátrányosabban ez az átszervezés.

Magyarországon másfél éve hatalomkoncentráció folyik, a politikai érdekek mentén történő kinevezések, a demokratikus intézmények visszaszorítása, lebontása. Egyre nagyobbak a szociális feszültségek, az álmodott új nemzeti középosztály kiépítésének az árát az alacsony keresetűek, a rosszul keresők, a szegények, a hátrányos helyzetűek fizetik meg, ezek a szociális feszültségek viszont az önkormányzatoknál csapódnak le.

Most az önkormányzatok is a hatalom, a kormány markába, szorításába kerülnek. Jellemző, hogy a preambulum azt mondja, hogy az önkormányzatoknak az alapvető feladata az alaptörvényben foglalt államérdeknek a megvalósítása, kísértetiesen köszön vissza a régi tanácstörvényeknek a szellemisége.

Az 1990-es önkormányzati törvényhez képest csökken az önkormányzati autonómia, nő a kormányzat, a központi hatalom szerepe, jelentősen csökkennek az önkormányzatok feladatai, szervezeti, személyi autonómiája, vagyoni, gazdasági, gazdálkodási önállósága, csökken a decentralizációnak a mértéke. Rengeteg önkormányzati feladat, intézmény kerül kormányzati szintre, amiből sajnos önmagukban nem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy az ellátás színvonala egyenletesebb és magasabb színvonalú lesz.

Eltérő mértékben érinti ez a szabályozás a falvakat, a városokat és a megyéket, de nyertes nincs közöttük, legfeljebb szerencsésebb. A falvak a '90-es években úgy jártak, hogy a szövetkezetek felszámolása, a munkahelyek megszűnése, a bejáró dolgozók elsők között történő elküldése traumát jelentett a falvakban, nehezítette a sorsukat az elöregedés. De aztán sokan megkapaszkodtak, utak, járdák, csatornák épültek, és ma már természetes a telefon, az internet, az Új Magyarország fejlesztési terv és a vidékfejlesztési terv sokat segített ebben. A válság éveiben persze nőtt a szociális feszültség, romlott az önkormányzatok, az intézmények finanszírozása, és most az iskoláknak az államosításán van a sor, a források elvonásán, a polgármesteri hivataloknak a megszüntetésén, csökken a helyi összefogás, romlanak a falusi embereknek az életkörülményei.

Csökken a megyei jogú városoknak a presztízse és romlik az ellátási felelőssége, és ugyanez a helyzet a sarzsi nélküli kisvárosokkal is. Az egyik legnagyobb vesztes azonban a megyei önkormányzat vagy a megyei önkormányzatok, amelyeket a vezetőik szolgáltattak ki intézményestül és vagyonostul a központi hatalomnak, egy hangos szó, egy megjegyzés nélkül. Talán jellemzője ennek a törvénynek, hogy minél kevesebb a feladat, mint ahogy a megyei önkormányzatnak alig van, annál hosszabb az első számú vezetőnek a megnevezése, hiszen korábban még a megyei közgyűlés elnökéről beszélt a törvény, ma a megyei önkormányzat képviselő-testületének elnöke már a sarzsi.

A gazdálkodási feltételek is jelentősen romlanak, nyilvánvaló, hogy itt az újjáépítés címén forráskivonás történik az önkormányzatoktól, kevesebb pénzből gazdálkodhatnak majd az elkövetkezendő időszakban.

Ez a törvény bizonyosan nem hoz annyi pluszlendületet, mint amennyit az 1990. évi LXV. törvény, hadd mondjam ki ennek a törvénynek nevét: a jelenleg hatályos önkormányzati törvény. Nem hoz, mert központosít, centralizál, nem a szabadságot, az együttműködést, a kooperációt ösztönzi, fontos feladatokat és vagyont von el, államosít, kiérleletlen, bizonytalanságot hoz; az állami centralizáció, a politika sötét árnyékát, befolyását vetíti az önkormányzatra.

A Demokratikus Koalíció éppen ezért nem támogatja és magam sem támogatom ezt a törvényt. Azt javasoljuk, hogy vonják vissza, és azt gondoljuk, hogy minden demokratának a feladata az lesz az elkövetkezendő időben, hogy ezt a decentralizációt újraindítsuk ebben az országban, és újra több lehetőséget biztosítsunk az önkormányzati világnak.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és a függetlenek soraiban.)