Felszólalás adatai

Mindenekelőtt pár szót szólnék a törvényjavaslat számunkra elfogadhatatlan szemléletéről. Mint az alaptörvényből is kiolvasható, a szimbólumok terén a Fidesz az 1944 előtti állapotok helyreállítására törekszik. Ezt jelképezi a Kossuth tér történelmi restitúciója is. Amikor azonban nem a jelképekről van szó, akkor a Fidesz is a Kádár-rendszer intézményeit tartja tovább életben vagy éleszti fel.

A modern büntetőjogot Magyarországra importáló Csemegi-kódex, amiről egyébként már Farkas Zoltán is beszélt, francia mintára a bűncselekmények hármas felosztását vezette be: bűntett, vétség és kihágás. Bár a kihágások elbírálására egyszerűsített eljárásban került sor, az már a szocializmus vívmánya volt, hogy a szabadságtól való megfosztáshoz nem kellett bírói döntés, az előzetes letartóztatást az ügyész, a rendőrhatósági őrizetet a rendőrség, a szabálysértési elzárást a tanács rendelte el.

A rendszerváltás után a rendőrhatósági őrizet megszűnt, papíron megszűnt az előzetes ügyészi elrendelése is, a szabálysértési kódex azonban még tíz évig hatályban maradt. A rendszerváltó törvényalkotás egyik szégyene, hogy Magyarország 1992-ben fenntartással csatlakozott az emberi jogok európai egyezményéhez. Az egyezmény 6. cikkét, amely kimondja, hogy szabadságától bárkit kizárólag bírói döntéssel lehet megfosztani, a magyar törvényhozás csak azzal a kikötéssel vállalta, hogy az a szabálysértési eljárásra nem vonatkozik.

Fordulatot csak az Alkotmánybíróság 1997. december 12-ei határozata hozott, amely az 1968. évi I. törvény lényeges rendelkezéseit alkotmányellenesnek minősítette. Az 1999. június 15-én elfogadott új szabálysértési törvény azonban, amely lehetővé tette, hogy a pénzbüntetés elzárásra változtatása esetén a bíró felülvizsgálja a szabálysértési hatóság döntésének törvényességét, csak 2000. március 1-jén lépett hatályba.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenleg még hatályos törvény annyiban visszatért a Csemegi-kódex és az azt követő szabályozás jogelveihez, hogy szabadságvesztés kiszabására csak bírói eljárás során kerülhet sor. Éppen ezért vált ismét időszerűvé a kérdés, ami már a rendszerváltás előtt, az 1980-as évek végén is megfogalmazódott, hogy fenn kell-e egyáltalán tartani külön jogágként a szabálysértési jogot. Mindmáig a külön szabálysértési ágazat fenntartása a büntetőjogban csupán felesleges volt, a pártállami rendszer múzeumi relikviája.

Az új törvény azonban ismét távolabb viszi a szabálysértési ügyekben döntést hozó bírói eljárást a Be. általános szabályaitól. Az igazságszolgáltatásról szóló hatályos törvény 102/A. §-a értelmében a bíró akkor is érdemi döntést hoz, ha a meg nem fizetett pénzbüntetést változtatja át elzárássá. Meg kell vizsgálni az alapeljárás törvényességét, a szabálysértőt pedig ki kell kérdezni a pénzbüntetés meg nem fizetésének körülményeiről.

Az új szabályozás összegszerűen meghatározza, hogy 5000 forint pénzbüntetés egynapi elzárásnak felel meg. Az elzárásra való átváltoztatás tehát semmiféle bírói mérlegelést nem tesz lehetővé. A bíróságnak tehát csak az a dolga, hogy ráüsse az igazságszolgáltatás pecsétjét a hatósági határozatra.

A törvényjavaslat 42. §-ának (5) bekezdése értelmében a helyi bíróságra tartozó ügyekben a bírósági titkár is eljárhat. A szabálysértési eljárásban az elzárásról szóló döntés a helyi bíróság illetékessége, a jövőben tehát a szabálysértők szabadságvesztéséről fő szabályként bírósági titkárok fognak dönteni. A szabálysértési törvény ilyen értelmű megváltoztatását az Alkotmánybíróság már kétszer is alkotmányellenesnek minősítette, de a kétharmad az alkotmány július 22-ei módosításával elhárította ezt az akadályt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogok európai bíróságának következetes gyakorlata alapján, amennyiben a szabálysértési jog kis büntetőjog, úgy az alapjogvédelmi garanciákat egy az egyben érvényesíteni kell. Ezt a gyakorlatot sérti a törvényjavaslat. Bár tartalmazza azt, hogy az eljárás alá vont személy jogosult megismerni, milyen eljárás folyik ellene, csakhogy a javaslat nem tartalmaz erre vonatkozóan hatósági kötelezettséget. Joggal merül fel tehát a kérdés: a határozat meghozatalát megelőzően honnan tudja meg az érintett, hogy mivel terhelik, ha egyébként nélküle is lehet dönteni? Mélységesen jogállamellenes az, hogy a törvényjavaslat indoklása célként fogalmazza meg a legfontosabb személy, az eljárás alá vont kizárását a folyamatból.

Mint arról Dorosz képviselőtársam is beszélt, a Be. 221/A. §-a lehetővé teszi a közvetítői eljárást, és ennek kapcsán az eljárás felfüggesztését, illetve a büntetés korlátlan enyhítését. A kár megtérítése a szabálysértési eljárásban is enyhítő körülmény, de a közvetítői eljárás nem szerepel a törvényjavaslatban, pedig éppen a szabálysértési eljárásokban lehetne meghatározó szerepe a helyreállító igazságszolgáltatásnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat különös része tovább erősíti az embereket kiszolgáltatott helyzetbe taszító és abban tartó gyakorlatot. Elfogadhatatlannak tartjuk azt, hogy a törvényjavaslat súlyosan sérti a gyermekek jogairól szóló New York-i egyezményt, amelyhez Magyarország is csatlakozott. Az egyezmény szövege egyértelműen kimondja, hogy 18 éven aluli fiatalkorú csak végső esetben tartható fogva, és akkor is érvényesíteni kell a fiatalkorú neveléséhez, reintegrációjához fűződő érdekeket. 16 éven aluliak munkáltatása pedig a gyermekmunka tilalmába ütközik. Pénzbüntetésre fiatalkorút pedig csak abban az esetben lehet ítélni, ha önálló jövedelme, önálló vagyona van. Ebből adódóan éppen a 14-16 év közötti gyerekek esetében tehát a törvény nem kínál más szankciót, csupán az elzárást. E lépés egyáltalán nincs tekintettel arra, hogy a 16 éven aluliak tankötelesek, az elzárás többek között megfosztja így őket attól, hogy ezt a kötelezettségüket teljesítsék.

A szabálysértési elzárást büntetés-végrehajtási intézetben kell letölteni, a törvény még azt sem teszi lehetővé, hogy a fiatalkorúak javítóintézetbe kerüljenek, holott ha bűncselekményt követtek volna el, erre volna mód mind az előzetes letartóztatás idején, mind pedig a jogerős elítélés után. A múlt évben rabosítottak két diáklányt egy bolti lopás miatt.

Az új szabályozás alapján meg kell barátkozni tehát azzal a gondolattal, hogy rendezett körülmények között élő diákok is börtönbe kerülhetnek, ha csokit csennek a közértben. A börtönbe kerülő fiatalkorúak megaláztatására pedig számtalan példa akad. Néhány évvel ezelőtt egy fiatalkorút összezártak négy felnőtt bűnözővel. A 17 éves fiút súlyosan bántalmazták, megalázták, megerőszakolták. A négy elkövetőt sokéves börtönbüntetésre ítélték, de az őröket, akik felnőttzárkába helyezték a fiatalkorút, nem büntették meg. A 14 éves szabálysértő, akit Tökölön megerőszakolnak, az új szabálysértési törvény áldozata lesz majd. A képviselők pedig, akik a törvényt ebben a formában támogatják és megszavazzák, valamennyien bűnrészesei lesznek ennek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az új törvény önálló büntetéssé teszi a közérdekű munkát. Csakhogy az elmúlt években a szabálysértési eljárásoknak mindössze 3-4 százalékában változtatták át a pénzbüntetést közérdekű munkává. 2009-ben ez az arány 1,88 százalék volt. Vajon honnan lesz megfelelő számú munkahely a szabálysértők számára az elkövetkezendő időkben? Pedig ha az elkövető nyilatkozott, hogy vállalja a közérdekű munkát, a büntetését nyilvánvalóan nem lehet elzárássá változtatni azért, mert a hatóság nem tud számára munkát biztosítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül hadd említsek egy példát a törvényjavaslat abszurd, kiszolgáltatottságot fokozó lépései közül, ami ellen e Ház falai között már többször is szót emeltünk, és amelyről Harangozó képviselőtársam is beszélt részletesen. A törvényjavaslat 186. §-ának (1) bekezdése szerint: aki a közterület belterületét rendeltetésétől eltérő módon életvitelszerű lakhatás céljára használja, illetve életvitelszerű lakhatáshoz használt ingóságokat közterületen tárol, szabálysértést követ el.

(18.20)

A büntetést azonban csak akkor lehet kiszabni, ha az önkormányzat szállást ajánlott fel a hajléktalannak, ő azonban nem fogadta el. Indokolt volna a szabályozást azzal kiegészíteni, ha az önkormányzat szabálysértési eljárást kezdeményez a hajléktalannal szemben, de nem tud számára olyan szállást biztosítani, ahol élete, testi épsége és javai biztonságban vannak, akkor az önkormányzat fizessen az állam számára 1-3 millió forintig terjedő pénzbüntetést.

Végezetül hadd kérjem meg Kontrát államtitkár urat arra, hogy vegyen részt aktívan a vitában, ha erre ideje és kedve engedi. Az utóbbi időben nagyon hozzászoktunk ahhoz, hogy az előterjesztő csak a zárszóban szólal meg újra. Számos alkalommal előfordult az, hogy félreértelmezett bizonyos kijelentéseinket, bizonyos aggályainkat, és miután csak a zárszóban reagált erre, nekünk már nem volt módunkban válaszolni, illetve érdemben megvitatni, hogy valóban volt-e félreértés, vagy itt érdemi nézetkülönbségről van szó. Láttam, hogy többször csóválta a fejét - ha esetleg valamit bármelyikünk félreértelmezett, akkor javítson ki és nyugtasson meg minket.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az LMP, az MSZP és a Jobbik soraiból.)