Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örömömet szeretném kifejezni a mentén, hogy a demográfiai kérdéskör végre napjaink gyakorta tárgyalt témakörei közé került számos egyéb politikai téma mellett, ugyanakkor ahogy Ander Balázs barátom szokta nevezni, a süllyedő Atlantisz közepén, egy demográfiai tél közepén nem árt tisztázni, hogy mennyire nehéz helyzetből indul az, aki változtatni kíván. Az ezredfordulóval való összehasonlítás elképesztő számsorokat tárt elénk, ez a Demográfiai portré 2018-as kiadásából egyértelműen kiderül. Ennek értelmében egyértelműen nőni látszik a gyermektelenség: az első gyermeküket vállalók aránya az ezredfordulós 92 százalékról 84 százalékra csökkent, ez azt jelenti, hogy 8 százalékról 16 százalékra, tehát duplájára emelkedett a gyermektelenek aránya. Csökkenés látszik a kétgyermekesek számarányában is, 78 százalékról 67 százalékra, viszont szerencsére egyértelműen nőni látszik a kétgyermekesekből nagycsaládosokká válók száma, ők azok, akik népesedés szempontjából, most idézőjelben, a hátukon viszik ezt az egész folyamatot. Nekik köszönhető, hogy a csökkenés bár kimutatható és gyors, mégsem sokkal inkább zuhanásszerű.

Ugyanakkor az is látszik, hogy növekedni tűnik az egy gyermeket követően megállók aránya, tehát azoknak a száma, akik egy gyermeket vállalnak, továbbit, továbbiakat nem tudnak, vagy pedig olyan döntést kényszerülnek hozni, amely eltántorítja ettől őket. A nagycsaládosok száma pedig, mint említettem, viszonylag stabil maradt.

Ugyanakkor a kormányzatnak szegezett kérdésekre védekezésképpen kétirányú folyamatot szoktak elkezdeni tárgyalni. Az egyik értelmében szoktunk vitatkozni arról, hogy a Magyarország területén kívül született gyermekek száma, számaránya hogyan alakul, és gyakran a kormány szemére vetjük, hogy a kivándorlás elképesztő felgyorsulása folytán egyes számítások szerint minden hatodik, óvatosabb becslések szerint minden kilencedik-tizedik gyermek jelenlegi határainkon kívül látja meg a napvilágot. Bár hosszú vitákat lehetne erről folytatni, önmagában számomra a legkijózanítóbb szám az volt, hogy az utolsó elérhető teljes évben, 2015-ben Erdélyben mindösszesen 9071 fő magyar gyermek született. Nem nehéz belátni, ha bármilyen Kárpát-medencét illető olyan tervünk van, amely egy Kárpát-medencei egységes gazdasági övezetet magyar dominancia mellett kíván kialakítani, úgy ennek a hátországa legalábbis csorba ebben a pillanatban, és mindenképpen beavatkozást igényel a családtámogatás kiszélesítése tekintetében.

Ugyanakkor azt is látjuk, és ezzel szokott védekezni még a kormányzat, hogy a nem Magyarország területén született magyar állampolgárok utólag is anyakönyveztethetik Magyarországon gyermekeiket. Érdemes megvizsgálni, hogy 2010 és itt a mérések szerinti 2016 közötti időszakban milyen gyakran került erre sor. Azt látjuk, hogy még úgy is csak 78 ezer ilyen eset volt, ha ideértendők a határon túl született testvéreink gyermekei is, tehát adott esetben például a Székelyföldön születettek.

El szeretném mondani azt is, hogy itt Magyarországon belül vannak olyan irányú kezdeményezések, amelyeket támogattunk, én magam is támogattam, a családi adókedvezmény ilyen. Nem véletlen ugyanakkor az sem, hogy egypár éves időszakot követően felismerni kényszerült a kormányzat, hogy a családi adókedvezmények rendszere jellemzően a felső középosztálytól felfelé tud hatni, szerencsésebb társadalmi csoportok irányába. Éppen ezért ezt felismerve 2014 óta már a családi járulékkedvezmény is szélesítette némiképp azt a kört, amit el lehetett érni ezáltal.

Ugyanakkor az alacsony jövedelműek tekintetében, a kivándorolt vagy kivándorláson gondolkodó magyar fiatalok tekintetében nem tud és eddig nem akart ez a kormányzat pozitív üzeneteket megfogalmazni. Itt ugye három pillér mentén kellene gondolkodnunk. Egy állami hátterű bérlakásprogramra lenne szükség a lakhatási nehézségek feloldására. A kormányzat erre a CSOK-ot szokta idecitálni, mint egyébként általam támogatott konstrukciót, de azt látni kell a számítások alapján, hogy a CSOK teljes kedvezménytömegét elvitte az ingatlanpiaci drágulás, a munkadíjak, a munkaerőhiány okozta drágulás. Tehát egyértelműen kedvezményezni kellene azt a társadalmi szegmenst is, amely alacsonyabb keresetűekből áll, adott esetben bérleményben is nagyon szívesen lakna vagy elkezdené az életét, de ilyen irányú kísérlet sem történt. Mindemellett az áfarendszeren belül mind az alapvető élelmiszerek, ahogy tegnap tárgyaltuk, mind a gyermeknevelési cikkek tekintetében Európa legmagasabb áfakulcsát csökkenteni kellene és csökkenteni kell, pontosan azért, hogy a demográfiai tél megszűnjön, és a süllyedő Atlantisz helyett Magyarország végre egy gyarapodó, önmagát építeni képes közösséggé váljon. Köszönöm a lehetőséget.