Készült: 2024.09.23.11:57:23 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

319. ülésnap (2013.10.30.), 108. felszólalás
Felszólaló Vágó Sebestyén (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 7:52


Felszólalások:  Előző  108  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A teljesség igénye nélkül próbálok az idő szűke miatt fontosabb témaköröket érinteni. Szociális szakemberként nem nagyon foglalkoznék csak mint politikus kötelességszerűen a kormány által kikalkulált számokkal, statisztikákkal, egyebekkel, de kénytelen vagyok vele foglalkozni, például ha a jövő évi kalkulált inflációt vesszük figyelembe. Ugyanis nagyon sok ellátás, többek között a nyugdíjemelés is ennek a mértékétől, a kalkulált infláció mértékétől függ, ami a következő évre - és ez a megfelelő fejezetben a nyugdíjkiadásoknál is látszik - 2,8 százalék.

Nem hiszem, hogy a jövő évi tényleges reális infláció 2,8 százalékon lenne vagy esetleg az alá menne jó esetben. Ugyanis ha megnézzük, hogy mi a kalkulált infláció és mi a tényleges infláció, akkor nagyon nagy különbséget tapasztalunk. Nézzük csak azt, hogy a mostani kalkulált infláció mennyi: 1,9 százalék. Ha az átlagembereket megkérdezzük, hogy ez az 1,9 százalék reális-e vagy nem, azt fogják mondani, hogy nem, ugyanis ők hónapról hónapra, szinte napról napra érzik azt egy-egy bevásárlásnál a saját pénztárcájukon, hogy az sajnos nem ezzel az összeggel, nem ezzel a százalékkal arányos annak az értéke, ami a pénztárcájukban van, nem ezzel az összeggel, nem ezzel a százalékkal csökken. De ha nem is megyünk le a köznapi emberek szintjére, hanem más, közgazdászok által kalkulált inflációt veszünk figyelembe, akkor azt láthatjuk, hogy a mostani 1,9 százalékos infláció, kalkulált infláció egyes közgazdászok, banki szakemberek szerint nem 1,9 százalék, hanem 3 százalék. Ha ezt az arányt figyelembe vesszük, akkor azt mondhatjuk, hogy a jövő évre tervezett 2,8 százalékos infláció és az ezzel meghatározott nyugdíj-értékállóság nincsen egyenes arányban, tehát azt mondhatjuk, hogy a jövő évben a nyugdíjasok nyugdíjának a vásárlóértéke körülbelül 2-3 százalékkal csökkenni fog, és ez nem elfogadható.

Ha már a nyugdíjnál és az összegeknél tartunk, az sem elfogadható, akármilyen kalkulált inflációt veszünk figyelembe, hogy a nagyon sok, akár szociális ellátás alapját képező öregségi nyugdíjminimum összege sem változik. Még az inflációt sem követi, stagnál egy olyan szinten, ami elfogadhatatlan, főleg ha figyelembe veszik, amit már mondtam, hogy nagyon sok ellátás ennek a szintjétől, ennek a mértékétől függ. Nem látunk jelet arra sem, hogyan kívánják megállítani a vidéken egyre jobban tapasztalható bűnözési hullámot, és a bűnözési hullámnak majdnem első számú célpontját, az egyedül élő időseket milyen szinten kívánjuk megvédeni.

Erre van egy javaslatunk, ugyanis van egy nagyon jól működő rendszer a szociális ellátórendszeren belül, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, aminek egyébként az országos kiterjesztése nagyon régóta, a teljes országra való kiterjesztése már régóta várat magára, és ennek a kiterjesztésével párhuzamosan ezt a funkciót minisztériumok közötti együttműködéssel akár egy rendvédelmi riasztórendszerrel is fel lehetne szerelni. Máris biztonságosabbá és élhetőbbé válna főleg a kelet-magyarországi kis falusi vidék az egyedülálló vagy házastársával együtt élő idős emberek, kiszolgáltatott idős emberek számára.

A másik érdekes kérdés a szociális ágazatban dolgozók bérének a helyzete. Szóba került már, Bertha Szilvia képviselő asszony Tarnai Richárd képviselő úrtól megkapta, hogy örüljünk, hogy nálunk nem például 50 százalékos mértékű a közszférában az elbocsátás, mint Görögországban a jelenlegi gazdasági helyzetben. Csak azt nem értem, hogy ha folyamatosan azt halljuk, hogy Magyarország jobban teljesít, régi, régebbi mondattal élve "dübörög a magyar gazdaság", akkor miért hasonlítjuk magunkat a közszférában dolgozók helyzetét tekintve a csőd közeli állapotban, sőt csődhelyzetben lévő Görögországhoz.

(11.40)

Akkor miért nem lehet megadni a jogos követelést a szociális szférában dolgozóknak, mégpedig a béremelést? Ez éves szinten 30 milliárd forintot jelentene. (Kőszegi Zoltán közbeszólása.) Lehet gombot nyomni. Bocsánat, nem lehet, mert elbeszélték már az idejüket, akkor - Zagyva Gyula szavaival élve - ne zavarja a felszólalásomat, majd a folyosón megbeszéljük. (Csenger-Zalán Zsolt: Ezt ismerjük! - Az elnök csenget.) Tehát a lényeg az, hogy ezt nem találjuk meg a költségvetésben.

Közben pedig azt látjuk, hogy a szférában dolgozók sokszor a napi megélhetésükért küzdenek. Manapság a szociális szférában kétféle embert találunk. Találjuk az abszolút fanatikusokat, akik annyira szeretik a szakmájukat, hogy még az éhkoppot is vállalják azért, hogy ezt űzhessék, de ez hosszú távon nem alkalmazható, ugyanis ezeknél az embereknél egy idő után elszakad a cérna, és lehet, hogy a maslow-i szükségletpiramisban a megélhetésük magasabbra fog kerülni, mint a szakmai elhivatottságuk. A másik részük pedig az, akik - sajnos ilyen jelenséggel is találkozunk - kényszerpályának választják a szociális szférát, nem tudnak máshol elhelyezkedni, ezért mennek oda, és ők az "amilyen a bér, olyan a szolgáltatásom minősége" elvét követve végzik a mindennapi tevékenységüket.

Még egypár érdekes kérdést említenék. A másik érdekes kérdés, hogy a szabálysértési törvény módosításánál nagyon nagy elánnal láttuk azt, hogy a hajléktalanság kérdését szeretné a kormány megoldani, de erre lépéseket nem igazán tapasztaltunk a költségvetésben. Gondolok itt arra, hogy a devizahitelek kérdését a kormány még mindig nem oldotta meg; hogy amit már mondtam, a fizetések, a nyugdíjak reálértéke, vásárlóértéke szinte napról napra romlik, nagyon sok család kerül egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe, és nagyon sok család, tisztességes, dolgozó család nézhet szembe azzal a ténnyel, hogy elveszíti a feje fölül a lakást. Ez az a pont, ahol még meg lehet állítani ezt a folyamatot, és meg lehet állítani azt a folyamatot, hogy aztán a végén esetleg bármelyik családtaggal utcalakóként, fedélnélküliként találkozzunk. Erre egy nagyon jól működő, fedélnélkülivé válók lakásprogramja lenne az, amely megoldást jelentene. Módosító indítványunkkal egyébként tettünk is erre javaslatot, ugyanis a költségvetésben erre semmi fellépést nem láttunk, hogy ezt a problémát próbálja megoldani.

A másik dolog, amit már a polgári törvénykönyv módosításáról szóló vitában említettem - erre sem látok jelet, hogy itt bármiféle fejlesztés lenne -, hogy a pártfogó felügyelet hatáskörébe fog tartozni a polgári ügyekben végzett mediáció, közvetítés. De a polgári törvénykönyvről szóló vitában nem kaptam választ a kérdésemre, és a költségvetésben sem látok garanciát arra, hogy ebben a nagyon fontos és egyébként költséghatékony rendszerben ezt a szolgálatot kompenzálnák, és a mediációt végző dolgozói létszám fejlesztésre kerülne, hogy hatékonyan tudják végezni mind a büntetőjogi - amit egyébként eddig nagyon eredményesen is végeztek -, mind a polgári mediációt.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)




Felszólalások:  Előző  108  Következő    Ülésnap adatai