Készült: 2024.09.20.03:46:47 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

208. ülésnap (2005.03.22.), 18. felszólalás
Felszólaló Kékkői Zoltán József (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:18


Felszólalások:  Előző  18  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az állampárt irataival kapcsolatos törvények meghozatala mindennél fontosabb feladat, hiszen az állampárti diktatúra elsődleges fenntartója és működtetője természetszerűleg maga az állampárt volt. Az állampárti iratok nyilvánosságának fontossága a pártállami tisztségviselők közéleti jogfolytonossága miatt vált a demokrácia létkérdésévé, ugyanis bebizonyosodott: a pártállami szereplők jogfolytonossága a diktatúra jogfolytonosságát hozta magával.

A jelenlegi közszereplőink közötti gyakori pártállami érintettség szorosan összefügg az elmúlt évek azon tapasztalatával, hogy Magyarországon a pártállam diktatórikus gépezete szinte érintetlen: valakik mind a mai napig működtetik. Valakik ugyanúgy zsarolják a magyar társadalmat és közéletet, mint ahogy azt 1990-et megelőzően tették. A politikai ellenfelekkel történő leszámolás szinte a klasszikus osztályharc metodikáját és arroganciáját idézi.

Például az egyházak elleni nyers támadások egyértelműsítették, hogy nagyobb súllyal érvényesülnek a mai magyar kormánypolitikában a diktatórikus elemek, mint a demokrácia intézményrendszereinek hangjai. Hiszen ilyen heves és ilyen magas szintről vezérelt egyházellenesség korábban az ötvenes években, na meg 1948-ban volt. Akkor is az egyház intézményeit és az egyház tisztségviselőit támadták, továbbá akkor is a gazdasági csődről való figyelemelterelés volt a mögöttes cél.

A hasonló példákat, a más társadalmi rétegekkel történő leszámolás eseteit garmadával lehetne sorolni. Igen, az elmúlt hetek után érthető, miért beszélt Medgyessy miniszterelnök és szt-tiszt úr egyfolytában két Magyarországról (Dr. Wiener György: Az Orbán Viktor volt!), a még ma is fungáló pártállami Magyarország és a demokratikus Magyarország egyidejű jelenlétéről. Ha valaki, hát ő, mint a diktatúra fedett állományú tisztje, hitelesen tanúsítja a pártállam még ma is létező jelenvalóságát és folyamatosságát. A pártállami családok és a kormánytámogatást élvező, irreguláris terrorista egységek közéletben elfoglalt kulcspozíciói ugyancsak azt igazolják, hogy egy átfogó törvényi rendezésre van szükség, amely törvényileg tisztítja meg a közéletet a diktatúra fenntartóitól. De csak abban az esetben, ha komolyan gondoljuk a demokratikus Magyarország létét, és amennyiben végre ki akarunk lábalni a pártállam mocsarából.

Az elmúlt 15 év ugyanis bebizonyította: egy társadalomban nem egzisztálhat egyidejűleg a jogfolytonos pártállami diktatúra és a csírázó demokrácia. Nincs az a csíra, amelynek a pártállami bakancsokkal szemben esélye lenne a túlélésre. A közéleti szereplőkkel szembeni feddhetetlenségi követelménnyel - az MSZP-t kivéve - mindegyik parlamenti párt egyetért. Az MSZP a benyújtott törvénytervezetével beismerte, hogy a diktatúrát működtető állampárti kedvezményezetteket továbbra is bújtatni kívánja, beismerve ezzel az egykori pártállami funkcionáriusok máig fennálló állampárti megbízatását.

Ezért is a diktatúra prominenseinek megnevezése helyett a megzsarolt mellékszereplők kipellengérezésére helyezi a hangsúlyt, ezzel továbbra is mozgásban tartva az általa birtokolt szálakat. Az MSZP mint jogutód párt a kormányzati és politikai módszereiben érzékelhetően még mindig a nagy jogelőd pártállami politikájának és kormányzati gyakorlatának a folytatója; mintha 2005-ben is Lenin egykori intelmeit követné a jogutód MSZP. Idézem: „ Minden lehetséges áldozatot, cselt, ravaszságot és törvénytelen módszert igénybe kell venni az igazság elhallgatása és eltitkolása érdekében.ö

Tizenöt évnyi demokratikus illúzió után tárgyilagosan be kell látni, hogy a jogutód MSZP megújulása elképzelhetetlen, hiszen a tudomány, a csúcstechnológia és a sztálini kegyetlenség ötvözeteként kifejlesztett jogelőddel a perszonálunió továbbra is fennáll, pedig az MSZP-nek is érdekében állna, hogy a pártot és az egész társadalmat terrorizáló pártállam jogfolytonos családjai végre kikerüljenek a közéletből, és ezáltal elkezdődhessen a rendszerváltás.

A komplex feladat komplex törvényalkotói munkát követel. A tovább élő múlt lezárása csak fogalomtisztítással, a hiányzó adatok rekonstruálásával, a teljes körű nyilvánossággal és a teljes körű kutathatósággal, továbbá a diktatúra működtetőinek a közhatalomból történő kizárásával valósítható meg. A Fidesz által benyújtott előterjesztés ezeknek az elvárásoknak maradéktalanul eleget tesz. Nem véletlen, hogy a kívánt cél csak több törvény egyidejű módosításával érhető el.

A Fidesz által benyújtott előterjesztés a demokratikus társadalom létéhez szükséges minimumtörvények meghozatalára tesz kísérletet. Akik azonban még ennek a lojális előterjesztésnek is ellene szegülnek, azok a pártállami diktatúra további életben tartása mellett teszik le a voksukat, burkoltan beismerve, hogy családilag a diktatúrában érdekeltek.

Az elfecsérelt 15 év sok tanulsága arra is megtanított, hogy csak a végrehajtható, hatályos törvényekkel valósítható meg a demokratikus közélet tisztasága. Azt a ma is hallható, áldemokratikus szirénhangot megcáfolta a gyakorlat, miszerint a nyilvánosság ereje és a társadalmi közízlés majd kiveti magából az érdemteleneket, spontán diszkriminálja őket a társadalom. Az elmúlt időszakban bebizonyosodott: ez nem működik. Egy fél évszázados kegyetlen diktatúrát követően nem tud érvényesülni semmiféle demokratikus közízlés, semmiféle társadalmi spontán diszkriminálás. Ha a társadalomra bízzuk azokat a döntéseket, amelyeket egy demokráciában a demokratikus intézményeknek kellene meghozniuk, igen hamar a weimari társadalom örök mementójához érünk. Az ilyen esetekben ugyanis igen hamar felbukkan egy küldetéstudatos, nárcisztikus szónok, aki a társadalomra hivatkozva hadonászik, jóllehet igazi társadalmi megmérettetés nélkül kerül a hatalom csúcsára. Itt az ideje tehát, hogy az érintetlenül tovább regnáló pártállami elit agresszivitásának társadalmi sötétségéből a transzparens törvények uralta demokratikus közélet tisztasága felé elmozduljunk végre.

Az elmúlt 15 év egyértelmű tanulsága, hogy egy tapodtat sem juthatunk előre a diktatúrát lezáró, a közélet megtisztítását szolgáló törvények meghozatala nélkül. Már Augustinus, az ókor nagy filozófusa is megállapította: „ Tekints el az igazságtól - nagy rablóbarlangokká lesznek az országok.ö

Itt az ideje, hogy kezdjünk végre hozzá az országépítő törvénykezésekhez! Köszönöm a figyelmet. (Taps az MDF padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  18  Következő    Ülésnap adatai