Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban, 1676. március 27-én Borsi várában született meg II. Rákóczi Ferenc, és ennek az évfordulóját kívánják az előterjesztők egy emléknapot állítva gyakorlatilag megünnepelni. Magam egyébként alapvetően örülök annak, ha olyan előterjesztések kerülnek a Ház elé, amelyek közös történelmi múltunkra, közös emlékeinkre megfelelő méltósággal kívánnak emlékezni, és ez szerintem egy ilyen javaslat. Az MSZP ezt támogatja, én magam is támogatom.

Ha már viszont ez szóba került, akkor engedjenek meg néhány gondolatot! Bár az én választókörzetem egy kétezer éves múltra mindenképpen visszatekint ‑ Óbuda, Békásmegyer ‑, de most megnyugtatok mindenkit, hogy én nem fogok erre a kétezer évre utalni, mert lehet, hogy akkor valóban kicsit elmenne az idő mástól is. De ha az ember történelemmel foglalkozik, magam is történész vagyok, akkor ismerjük a múltat, és nem féljük használni.

Mindenképpen azonban fontos arról beszélnünk, hogy van egy olyan iránya is ennek a javaslatnak, ami szerintem talán a mindennapokban is nagyon hasznos lenne, ha érvényesülne: az, hogy az iskolákban milyen Rákóczi-kép érvényesül, vagy egyáltalán érvényesül-e Rákóczi-kép. Azt lehet mondani, hogy a kerettantervi szabályozások megváltozása óta, mondjuk, a modern kori magyar történelemben vagy a modern kori magyar oktatás történetében soha ennyire keveset nem tanultak a gyerekek Rákóczi Ferencről, mint amennyi most a tankönyvekben szerepel. Például, amit Dunai Mónika képviselőtársam mondott, a szécsényi országgyűlés, az a kerettantervi követelmények között egyébként sem évszámban, sem pedig fogalomként nem szerepel a mai napig sem, sem a gimnáziumi, sem a szakközépiskolai kerettantervi követelmények között, és a szakiskolairól nem is beszélve, ahol a történelem tantárgyat most már társadalmi ismeretnek nevezik.

Nagyon sok mindent elmond erről a vitáról, hogy a Nemzeti összetartozás bizottságának ülésén egy kicsit elébe mentünk az előterjesztés vitájának, és jobbikos képviselőtársam a szakiskolai köz­ismereti tankönyvet ‑ merthogy nincsenek külön tantárgyi tankönyvek ‑ emelte föl, és lehetett idézgetni belőle, hogy mennyire foglalkozik akár a történelemmel, akár konkrétan Rákóczi Ferenccel is ez a tankönyv. Mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy a 260 vagy 280 oldalas közismereti tankönyv ‑ ami, még egyszer mondom, tehát nem a tantárgyi tankönyv, amiről beszélünk, hanem az összes tantárgy benne van ‑ milyen mélységben tárgyalhatja ezt a témát. De azt kell mondjam, hogy amikor én magam 2002-ben elkezdtem tanítani, akkor lényegesen jelentősebb információk voltak a Rákóczi-szabadságharcról az akkori történelemkönyvben, ami megdöbbentő módon, egyébként érdekes módon az volt, amiből én magam tanultam a történelmet még annak idején, a Walter Mária-féle történelemtankönyv, mint amikor befejeztem a tanítást néhány évvel ezelőtt, akkor mennyiben volt szó Rákóczi Ferencről és tevé­kenységéről.

Azt lehet mondani, hogy körülbelül felére csökkent az információanyag, ami ezekben a tan­könyvekben szerepel. Értem, hogy meg kell változtatni, a modern kor igényeihez kell igazítani a történelemtankönyvet is, ezzel semmi probléma nincsen, hiszen ezt minden oktatási kormányzat egyébként csinálja, azonban az mindenképpen érde­kes, hogy ha jelentősen csökkentünk egy információs anyagot ‑ például a Rákóczi-szabadságharc konkrétu­mai jelentősen áldozatul estek ennek a fajta ollónak ‑, akkor bizony felelősségünk az, hogy a jövő gene­rációja ezekről a dolgokról mennyit fog tudni.

Ezért én is igazodom ahhoz, amit képviselő asszony mondott, hogy ne csak szavakkal, hanem tettekkel is tegyünk ezért a célért. Tehát például nézzük azt meg, hogy a mai magyar törté­nelemoktatásban hogy fordulhat elő az, hogy sosem tanultak ennyire keveset Rákóczi Ferencről és a szabadságharcról a gyerekek, mint most. Miért van az, hogy a kerettanterveket és a tankönyveket így kellett meg­változtatni?

Érdemes lenne azt is végigpörgetni, hogy az elmúlt néhány évben hányszor fordult elő az, hogy a Rákóczi-szabadságharc egyes aspektusai, fogalmai, évszámai a középszintű vagy az emelt szintű érettségi tételek között kérdésként szerepeltek. Tehát miközben persze ide tudunk hozni egy ilyen javas­latot, és ezt persze én magam jó szívvel tudom is tá­mogatni, aközben azért korábban gyakorló tör­ténelemtanárként azt láttam, hogy messze a valóság nem ez volt, amiről itt önök beszéltek. A valóság az volt, hogy az elmúlt időszakban ez a szabad­ságharcunk egy kicsit elsikkadt, pedig lehetne kreatív eszközökkel is élni.

Én emlékszem arra, amikor 2010 előtt, már sajnos meg nem mondom, hogy mikor, az akkori oktatási minisztérium egy játékot, egy számítógépes játékot készíttetett, először a ’48-49-es forradalom és szabadságharcról, majd azt követően a Rákóczi-szabadságharcról is; zárójelben megjegyzem, egyébként az amerikai függetlenségi háborúról is. Ennek a számítógépes játéknak jelentős nóvuma volt, hogy nem lehetett úgy játszani, hogy az ember rákattintva az egyes hadvezérekre, ne kapott volna nagyon-nagyon mély ismereteket arról, hogy a szabadságharc hadvezérei kik is voltak, mi is köthető a nevükhöz. De hogy még ennél is jobban szolgálja egy játék a gyerekek tanulását, gyakorlatilag egy történelmi adattár, egy tárgymutató is rendelkezésre állt azoknak, akiknek egyébként érdeklődésük is volt, hogy ezzel foglalkozzanak.

Nem gondolom, hogy most feltétlenül le kell másolni ezt a múltat, azonban jól mutatja ez a példa is, hogy milyen kezdeményezések lehetnek azok, amelyekkel akár ezt a célt is, amelyet az előterjesztők kitűztek, el lehet érni. Igazából azt hiszem, hogy ezek az emléknapok akkor érnek valamit, és ezt nagyon helyesen mondta a képviselő asszony, ha ezt meg tudjuk tölteni tartalommal; ha valóban van szándéka a kormányzatnak, hogy tartalommal töltse meg; ha valóban van szándéka a kormányzatnak arra, hogy olyan közös emlékezetpolitikába illessze be Rákóczi Ferenc és szabadságharcának a történeti értékelését is, amelyet a nemzet közössége tud vallani. Ez akkor tud sikeres lenni, ha nem a napi politikai párharcok céltábjául tesszük ezt az emléknapot, de talán sokan kritikaként megfogalmazták már azt, hogy ilyenkor adott esetben akár hasznos lenne a többi frakcióból is felkérni olyan embereket, akik lehetséges, hogy vállalják ezt a fajta közös emlékezetpolitikát.

Mert jobban szolgálná ennek az előterjesztésnek és más emlékezetpolitikai előterjesztésnek a sikerét is az, ha előfordulhatna ebben a Házban az a rendszerváltás óta egyébként ritkán látott pillanat, hogy valamennyi frakció közösen nemcsak támogat, hanem akár ki is dolgoz egy javaslatot. Nem gondolom, hogy ez a pont most eljött, hiszen látszik, hogy nem. Ez már a második emlékezetpolitikai elő­terjesztés, amelyet én magam egyébként támogattam itt a Házban, illetve a Magyar Szocialista Párt támogatott, annak ellenére, hogy ott is elmondtuk már, és most is elmondtuk kritikaként, hogy szeretnénk, ha azok az emlékezetpolitikai momentumok, ame­lyeket valóban mindenki tud vallani ebben a Házban, ebben a demokráciában, ebben az országban, az közös előterjesztésként kerüljön ide. Ez most sincs így, de ennek ellenére megint csak tudjuk támogatni ezt, annak reményében, hogy ez a helyzet meg fog változni.

Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy ezek a nemzeti minimumok, azok a nemzeti történeti minimumok, amelyeket a magyarság közössége egységesen vall, ebben a Házban is egységesen tudjanak megjelenni. Mi ennek semmiképpen nem kívánunk kerékkötői lenni, de egyúttal ezen az úton is kifejezem a Magyar Szocialista Párt abbéli igényét, hogy szeretnénk azt, ha az előterjesztések, emlékezetpolitikai tárgyú előterjesztések legalább törekednének arra elő­terjesztői szinten, hogy a Ház összességét, a magyarság közösségét egészében is megszólítsák és egészében is tudják képviselni.

Persze természetesen, ha valamely frakció nemet mond egy ilyen igénynek, az egy üzenet az előterjesztők felé is, hogy nem kíván részt venni ebben a közös emlékezetpolitikában, nyilván ilyen­kor meg kellene mondani azt, hogy mi az oka elutasításnak. Azonban sajnos az a helyzet, hogy a megkeresésig sem jutottak el feltétlenül.

(18.20)

Azt gondolom, hogy nagyon jó lenne, hogyha ez a határozati javaslat meg tudna valósulni. Nagyon jó lenne, hogyha az általam a közoktatásban szerzett tapasztalatok, mondjuk, megváltoznának. Nagyon jó lenne, hogyha az előterjesztők szándéka nem merülne ki abban, hogy kipipálják a feladatot, és tennének képviselőtársaim is azért, hogy a mindennapokban is Rákóczi-emlékév legyen, a mindennapokban is programok legyenek, iskolai ünnepélyek legyenek, és az, hogy nem a „futottak még” rovatban, nem zárójeles információként vagy adott esetben még akként se gondolhassunk a Rákóczi-szabadságharcra, ha a történelemkönyvet lapozgatjuk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)