Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy látom, hogy Gúr képviselő úr folytatja azt, amit az ünnep alkalmából Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a szocialisták megemlékezésein már megkezdtek. Mindenesetre nagyon örülünk annak, hogy újra kimondták a Magyar Országgyűlésben, hogy az MSZP a közjót kívánja szolgálni. Itt volt az ideje, tisztelt képviselő úr. Örülünk neki, hogy végre fölismerték a kötelességüket, azt a kötelességet, amelynek a végigvitele érdekében a képviselőtársaimat is ideküldték a Házba a választópolgárok. (Zaj az MSZP soraiban.)

Tisztelt Képviselő Úr! Valóban négy évre kaptunk felhatalmazást, és meg kell nyugtassam képviselő urat, hiába reménykedik, ezt a négy évet ki fogjuk tölteni, és az előttünk álló három évben is tisztességes alázattal fogjuk szolgálni a magyar választópolgárokat mind az anyaországban, mind a határainkon túl, tisztelt képviselő úr. (Zaj az MSZP soraiban.) Nem hagyjuk magukra a szegényeket. Mindaz, amit ezzel kapcsolatban mondott, nem igaz, ez a kormány elkötelezett a szegénység felszámolása érdekében. Nem ringatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy ezt négy év alatt meg lehet tenni, de folyamatosan és tisztességesen dolgozni kell ezért. (Zaj az MSZP soraiban.)

A minimálbér emelését rajtunk számon kérni, képviselő úr, öntől, cinizmus. (Zaj az MSZP soraiban.) Az Orbán-kormány az…

ELNÖK: Gúr képviselő úrnak nem volt elég az öt perc? Elég volt, ugye? Köszönöm szépen.

Parancsoljon!

L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm, elnök úr. Az Orbán-kormány volt az, amely mindkét korábbi ciklusában jelentős mértékben emelte a minimálbért. S ha ön azt kéri rajtunk számon, hogy növeltük-e az adófizető új munkahelyek számát, akkor azt kell mondjam, tisztelt képviselő úr, hogy először is a minimálbért keresőket is bevontuk az adózói körbe, ők is fizetnek szja-t, s úgy fizetnek szja-t, hogy ettől a keresetük nem lett kevesebb. Mindösszesen 400 ezer új munkahelyet teremtettünk az elmúlt négy évben. (Zaj az ellenzéki oldalon.)

Tisztelt Képviselő Úr! Nem mi szakadtunk el a magyar valóságtól és vidéktől, hanem önök. Önök nem tudják, hogy mi van ebben az országban, önöket büntették éppen ezért a választók. Szó szerint ugyanezeket fogalmazta meg tavaly a választások előtt ön is és a frakciója is, hogy az emberek változást akarnak, hogy elegük van ebből a kormányból, ehhez képest kétharmados felhatalmazással küldtek bennünket a parlamentbe.

Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon nagy élvezettel olvastam az MSZP honlapján a beszámolót a tegnapi, illetve a tegnapelőtti ünnepségekről, amelyeket önök Borsod-Abaúj-Zemplén megyében szerveztek. Például Káli Sándor megyei önkormányzati képviselő, Miskolc volt polgármestere Görgey Artúr életútját méltatta. Hangoztatta, a világosi fegyverletételt követően Görgeyt nagyon sokan átkozták, árulónak tartották, pedig ő csak az egyetlen racionális lépést cselekedte meg. De Görgey keményen állta a sarat, tűrte a mocskolódást, és a történelem végül bebizonyította az igazát. Idézem szó szerint az önök honlapjáról Káli Sándort: „Nem szabad mindent elhinniük az embereknek, amiket másokról állítanak, mert gyakran kiderül, mint ahogy napjainkban is, hogy azok a gazemberek, akik másokat legazembereznek.” ‑ utalt a képviselő arra, hogy az elmúlt években sorra mentette fel a bíróság az igaztalanul megvádolt és meghurcolt szocialista politikusokat. Mintha Káli Sándor elfelejtette volna Keller László áldásos tevékenységét, mintha elfelejtett volna minden olyan kísérletet, amellyel folyamatosan le akarták és most is le akarják járatni az ország érdekében cselekedő kormánypárti politikusokat.

Mindenesetre Káli Sándor és az ön figyelmébe is szeretettel ajánlom ennek a Háznak egy korábbi jeles képviselőjét, Mikszáth Kálmánt. Mikszáth Kálmánnak van egy örökbecsű regénye, az Új Zrínyiász. Nem ártana, ha a képviselő úr elolvasná. Az Új Zrínyi­ászban van egy jelenet, amelyben a sírjaiból föltámadt Zrínyi megismerkedik Görgey Artúrral. Bemutatják őket egymásnak, és elmondják Zrínyinek, a nagy szigetvári hősnek, hogy ő korunk legnagyobb hőse. S akkor Zrínyi megkérdezi, hogy mit csinált, amitől ő korunk legnagyobb hőse. Letette Világosnál a fegyvert. Mire Zrínyi annyit mondott, hogy ezt nem értem, ha ő hős, akkor én nem vagyok az, mármint Zrínyi, és nem érdemlem meg a hősként való ünneplést; ha én hős vagyok, akkor őt nem mutathatnák be nekem hősként.

Mindez, tisztelt képviselő úr, csak azért jön ide, mert önök nem tudják megkülönböztetni egymástól azokat, akik valóban a haza ügyében, a haza érdekében cselekednek, és ezt a választók is jutalmazzák, azoktól, akik ezt az országot adósságspirálba kergették, akik ezt az országot tönkretették. Azok pedig önök. (Taps a kormánypártok soraiban.)