Felszólalás adatai

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Államtitkár Úr! Vidorné képviselő asszony, ön az előbb, nem a mostani, hanem az előző kétpercesben hivatkozott arra, hogy az önkormányzati törvény módosítására nem volt meg a megfelelő konszenzus. Ha jól emlékezem vissza rá, az önkormányzati törvény módosítása elkezdődött egy ötpárti egyeztetéssel, és vele párhuzamosan kellett volna módosítani a választójogi törvényt is. Ugye, vissza tetszik rá emlékezni, kérdés volt a regionális választójog kialakítása, a megyék rendszerének megszűnése és egyéb ilyen dolgok. Azon bukott meg egyébként; de ha életbe is lépett volna, akkor is csak a 2010-es választójogi törvénnyel. Tehát visszahivatkozni arra, hogy ez micsoda óriási bevételkiesés vagy többletkiadás lett volna?! Ez 2010 után jelentett volna bevételcsökkenést vagy adott esetben többletkiadást, ha a választójogi törvénnyel ezt elfogadjuk. Tehát az nem állja meg a helyét, hogy így rátoljuk az ellenzékre ezt, mert akkor még, abban az időszakban az önök padsoraiban ült rengeteg megyei közgyűlési elnök, és egy önkormányzati választás előtt álltunk, amikor erről szó volt. Tehát erre nem helyes hivatkozni.

A múlt héten csütörtökön volt fogadónapom Ajkán. Bejött egy idős nyugdíjas, hozott egy számítási rendszert és egy papírt, hogy most megváltozik a nyugdíj támogatási rendszere, amit az előbb képviselő asszony is elmondott. Másrészt pedig ott van a jelenlegi nyugdíjak egyenlőtlensége. Ha azt vesszük, hogy van olyan nyugdíjas réteg, amelyik 150 ezer forint fölött kap nyugdíjat, és ahogy Iván professzor is elmondta az általános vitában, megközelítőleg 637ezer nyugdíjas él 60 ezer forint környéki nyugdíjból; ha azt számítjuk, hogy ehhez még hozzájön a rokkantnyugdíjasok életminősége, az élethez való forrásuk, bevételük, akkor katasztrofális a helyzet. Ezt ön is tudja.

Az az idős nyugdíjas azt próbálta meg nekem elmagyarázni, kérve azt, hogy a parlamentben is mondjam el, számos országban van egy plafon, egy nyugdíjas plafon. Tehát bármilyen végzettséggel, aktivitással, keresettel rendelkezett valaki, azt a plafont nem lépheti át. Viszont abban az országban, ahol ezt a plafont alkalmazzák, az alacsony nyugdíjak mértéke közelít ehhez a plafonhoz. Az emelések mértékét elsődlegesen pontosan azok kapják meg, akik nehéz körülmények közé kerülnek. Talán itt ésszerűbb lenne átgondolni a jelenlegi nyugdíjrendszert és a kifizetési rendszert.

A másik ilyen kérdés, hogy az első lépésben az önök javaslatában, a szocialista javaslatban az volt, hogy 2016-tól bizonyos időintervallum keretén belül lenne megemelve 62-ről 65 évre a nyugdíjkorhatár. Ahogy most az anyagot látjuk, már 2012-től indul meg. Az az akarata a szakértői, MSZP-háttérrel bíró kormánynak, hogy 2012-től vezetnék be fokozatosan. Nézzük meg, Németországban ugyanezt a kérdést 20 év alatt kezelték. Ugye, államtitkár úr? Ezzel kapcsolatban önnek is van egy nagyfokú ismerete. (Korózs Lajos bólogat.) A társadalmi előkészítése nem egy hét alatt zajlott le, nem két hét alatt zajlott le, hanem több évet vett igénybe a társadalmi egyeztetés, az előkészítés, a véleménynyilvánítás, és ennek révén tartott 20 évig, mire megemelték és bevezették.

Mit mondott ez az idős nyugdíjas? Ma Magyarországon, nagyon jól tudjuk, 55 éves kor után nagyon nehezen lehet munkahelyet találni. Ez a nők esetében még erőteljesebben köszön vissza, hiszen a nők 55 éves kor után jóformán nem is találnak munkahelyet. Tehát ha megemeljük a nyugdíjkorhatárt, és a jelenlegi viszonyok között is azt feltételezzük, hogy a gazdasági eredmények, fogalmazzunk így, tartósak, és nem bízunk abban, hogy 2010 után a gazdasági növekedés lehetővé teszi azt a mozgásteret, amit az az idős nyugdíjas a maga részéről elmondott, és más országban is alkalmaznak, akkor egészen biztos, hogy egy kaotikus állapot fog kialakulni. Legyünk optimisták közösen! Legyünk optimisták úgy, hogy majd igenis lesz esélye ennek az országnak, hogy a demográfia kérdésében, szociális kérdésekben, gazdasági növekedésben el fogja érni azt a szintet, amivel jobban fog tudni sáfárkodni és gazdálkodni.

Még egyszer mondom, az idős nyugdíjas is kihangsúlyozta, hogy ha kitolódik az élet folyamán a tanulás esélye és lehetősége, és ha jelen pillanatban valaki egy szakképző iskola után egyből elmegy dolgozni, annak 65 éves koráig hány évet kell ledolgoznia ahhoz, hogy valóban el tudjon menni nyugdíjba. Tehát az évek számát tessék összeadni! Az a személy, aki elmegy főiskolára, diplomát szerez, adott esetben másoddiplomát is szerez, és nem munka mellett, mert az anyagi lehetőségei olyanok, annak a tanulása kitolódik 28 éves korig. Ez azt jelenti, hogy a munkába állás időszaka jóval később következik be. Ha megvizsgáljuk, és államtitkár úr is egészen biztosan osztja a véleményemet, hogy kik veszik igénybe annak lehetőségét, hogy a nyugdíjkorhatárral párhuzamosan vagy egyidejűleg, vagy nyugdíjas korukban még aktívak tudnak lenni. Nem azok az állampolgárok, akik kőkeményen dolgoznak olyan munkahelyen, amit példaként az általános vitában is felhoztam, kohóban, bányászatban, üvegfúvásban, buszvezetőként, vagy lehet még sorolni, ahol a hideg-meleg hatásai miatt egy szervezet totálisan leépül 60 éves korára. Ebben az esetben ő kevésbé alkalmas arra, hogy a nyugdíjba vonulása után még aktív tudjon maradni.

(16.20)

Örül, ha az egészsége megmarad abban az állapotban, hogy kevesebb gyógyszert kell vásárolnia ahhoz, hogy az életvitelében óriási változás ne alakuljon ki. Tehát próbáljuk meg ezt a kérdést úgy vizsgálni, hogy toljuk ki az indítás idejét, legyen ebben egyfajta társadalmi vita, vegyük figyelembe, hogy ma a nyugdíjas jövedelmi viszonyok hogy alakulnak, nézzük meg, van-e lehetőség egy plafon beállítására, milyen eszközök kellenek ahhoz, hogy annak a 637 ezer nyugdíjasnak, akinek 60 ezer forint körül van a nyugdíja, az életvitele más forráselosztással meg tudjon változni, és vizsgáljuk meg annak lehetőségét, hogy ne 65 éves korban, hanem ledolgozott 40 vagy 42 év után mehessen nyugdíjba. Ez igazán jó mérce arra, hogy mikor kezdett el dolgozni. Az előbbi nagyon rossz felvetés és nagyon rossz felfogás, mert ha azt nézzük, egy utcaseprőre is szükség van. Ha valaki 30 éven keresztül azt csinálja, a társadalomnak akkor is megbecsült része és tagja, mert olyan tevékenységet végzett el, ami fontos a környezettudatos nevelésben, munkája nyomán jobb a környezethez való viszonyulásunk, és jó érzést vált ki az emberben. De ugyanígy szükség van egy tervezőmérnökre, egy tudósra, egy szellemi egyéniségre, valamint a gép mellett sorozatgyártásban dolgozó személyre is.

Ha így kezeljük ezt a kérdést, akkor sokkal demokratikusabbak tudunk lenni, és adott esetben sokkal kisebb ellentétet szül a nyugdíjas korúak és a nyugdíjas korúvá válók között is. Mert most cipelünk egy hatalmas nagy ellentétet a költségvetés szempontjából, cipelünk egy olyan hatalmas nagy ellentétet, amikor társadalmi vagy foglalkozási csoportok szemben állnak egymással, és cipelünk egy örökséget is.

S vissza szeretnék térni oda, képviselő asszony, hogy nagyon sokszor elhangzik, az elmúlt 20 évben az önkormányzati rendszert nem alakítottuk át. Elnézést kérek, de az önkormányzati rendszer a rendszerváltozással vált önkormányzati rendszerré, és annak is van egy kifutási ideje; vagy fogalmazzunk úgy, hogy tapasztalati ideje. Nagyon bosszantó és sértő, ha ezzel így foglalkozunk. Nagyon sok olyan kistelepülési önkormányzati képviselő és polgármester van, aki fel se veszi a tiszteletdíját. Ha vizsgálódunk, akkor meg kell nézni a főváros és a kerületek kérdését, a nagy elosztórendszerekben működő apparátus nagyságrendjét, és ha vizsgálódunk, ne azt mondjuk, hogy 3160, mert egy kistelepülést is - még ha összevont önkormányzati rendszerben gondolkodunk, 6, 8 vagy 9 település esetében - legalább egy embernek képviselnie kell ahhoz, hogy demokratikussá tudjon válni a rendszer. Egyébként Németországban is ezt csinálják, csak ezeket sokkal konkrétabban kellene megvizsgálni, összerakni a képet.

Sokszor elmondtam már a parlamentben, nem kellene attól ódzkodni, hogy ötpárti vagy négypárti egyeztetés legyen, hanem az időt rá kell szánni. Svájcban és Németországban is éveket szánnak rá arra, hogy egy ilyen erős törvényt a parlamenttel el tudjanak fogadtatni. Nem kell ettől idegenkedni, és nem kell azt mondani, hogy az ellenzék nem volt partner. Lehetett volna partner, ha önök türelmesebbek lettek volna. Akkor is felhívtuk a figyelmet arra, a választójogi törvényt is módosítani kell ahhoz, hogy a regionális választójogi törvénnyel együtt a régiók a választójogi kereteken belül tudjanak kialakulni. Erre akkor is felhívtuk a figyelmet. Úgy érzem, hogy ebben a kérdésben utólag nem helyes a vádaskodás.

Köszönöm a figyelmüket.