Felszólalás adatai

Elsőként foglalkozzunk a 71. §-sal, amely lehetővé tenné a megváltozott munkaképességű munkavállalók határozott idejű munkaviszonyának a munka törvénykönyve szabályaitól való eltérő foglalkoztatását. Ez konkrétan azt jelenti, hogy nézzük meg, mi van a hatályos Mt.-ben, ha arról beszélünk, hogy határozott idejű munkaviszony. Konkrétan azt látjuk, hogy itt maximálva van öt évre ez a munkaviszony, és azt is kimondja, ha egymás után több határozott idejű munkaviszony történik, akkor azokat egybe kell számítani.

Ha azonban megváltozott munkaképességű emberekről van szó, akkor tudnunk kell azt is, hogy hamarosan egy új rendszert vezetnek be az ő támogatott foglalkoztatásukhoz. Jelen állás szerint január 1-jétől fog ez a rendszer hatályba lépni. Azt is láthatjuk, hogy ebben a rendeletben benne van az, hogy bér- és költségtámogatás csak határozott idejű munkavállalás esetén jár.

Ha erről a salátatörvényről beszélünk, ami előttünk van, és megváltozott munkaképességű emberekkel foglalkozunk, akkor látnunk kell azt, hogy emellett a rendeletet is figyelembe kell vennünk. Tehát nem elég ezt a törvényt néznünk megváltozott munkaképességű emberek esetében, hanem folyamatosan szem előtt kell tartanunk azt is, hogy várhatóan január 1-jétől egy teljesen új rendelet fogja az ő támogatott foglalkoztatásukat szabályozni.

Ha ezt a két jogszabályt egybevetjük, akkor látjuk azt, hogy módosítani kell a mostani törvényt ahhoz, hogy öt éven túl is lehessen foglalkoztatni a megváltozott munkaképességű embereket határozott munkaviszonyban, és ez a törvény egy ilyenfajta módosítást tartalmaz.

Én a továbbiakban ezt a kérdést fogom vizsgálni kettébontva és kritikával illetve. Elsőként arról fogok beszélni, hogy mi a baj azzal, hogy a kormány csak határozott idejű munkaviszony esetén nyújtana a jövőben támogatást a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásához, utána pedig rátérek arra, hogy mi a problémánk azzal, hogy a határozott idejű munkaviszony öt éven túli hosszabbítását is lehetővé tennék.

Ha megnézzük az előttünk fekvő törvény indoklását, ott az olvasható, idézem: "A rehabilitáció célját tekintve elsősorban határozott idejű foglalkoztatásban valósul meg. Indokolt biztosítani a lehetőséget arra, hogy a foglalkozási rehabilitáció határozott idejű foglalkoztatás keretében történjen." Ez az indoklás álláspontom szerint félrevezető, mert itt nem arról van szó, hogy a kormány lehetőséget kívánna adni a rehabilitáció határozott idejű munkaviszonyban való megvalósítására, hanem szó szerint arról van szó, tehát gyakorlatilag előírja, kizárólagossá teszi ezt a munkaviszonyt; a határozatlan idejű munkaviszony, mint olyan, teljesen másodlagos szerepet kap, sőt el is tűnik abban az esetben, ha valaki támogatást szeretne igénybe venni megváltozott munkaképességű ember foglalkoztatásához.

Álláspontom szerint ennek inkább csak a tranzit foglalkoztatásban lenne létjogosultsága, és ketté kellene bontani azt, hogy a rehabilitálható emberekre, akik tranzit foglalkoztatásban vesznek részt, más szabály kellene hogy vonatkozzon, mint azokra az emberekre, akik nem rehabilitálhatóak. Ezzel kapcsolatban módosító indítványt is megfogalmazunk.

Tehát így általánosságban kezelve azt mondhatjuk, hogy ez egy hátrányos, megkülönböztető előírás a megváltozott munkaképességű munkavállalókkal szemben, hiszen gyakorlatilag így általánosságban kizárja annak a lehetőségét, hogy a munkáltató határozatlan időre foglalkoztasson valakit, ha e megváltozott munkaképességű ember után támogatást akar igénybe venni. Ezt nagyon komoly problémának látjuk, elfogadhatatlannak tartjuk.

Elfogadhatatlan az, hogy a kormány gyakorlatilag egyformán kezeli a rehabilitációra épülő tranzit foglalkoztatást, és a nem rehabilitációs célú tartós foglalkoztatást ebben az értelemben. Ha ezt megvizsgáljuk, akkor látni kell azt a rendeletet, amit jelen állás szerint január 1-jétől be fog vezetni a kormány. Ebben megkülönbözteti a tranzit foglalkoztatást és a tartós foglalkoztatást.

Röviden elmondom azt, hogy a tranzit foglalkoztatás, mint olyan, egy alkalommal igényelhető, és három évig tart, és ide alapvetően rehabilitálható embereket sorolnak. Ezzel szemben egy alap támogatási időszakként egy hároméves időszakot jelöl meg, de ez korlátlanul meghosszabbítható, megnyújtható, és ezek az emberek, akik viszont idetartoztak, ők nem rehabilitálhatóak. Itt olyan fogyatékos, egészségkárosodott emberek lesznek az érintettek, akik foglalkoztatási rehabilitációja kifejezetten nem javasolt, illetve egészségiállapot-romlásuk mértéke miatt csak folyamatos támogatással foglalkoztathatóak.

Az új szabályok tehát az utóbbiak, a tartós foglalkoztatásban részt vevők foglalkoztatásának támogatását is határozott idejű munkaviszonyhoz kötnék, holott az esetükben világosan látszik, hogy egyáltalán nem áll meg a kormány fent idézett érve, hiszen a foglalkoztatás időtartama alatt semmiféle rehabilitáció nem zajlik, így kérdezem én, hogy miért kell az ő foglalkoztatásukat is belekényszeríteni a határozott idejű foglalkoztatásba. Miért kell arra ösztönözni ilyen módon a munkáltatókat, hogy egymás után kössenek akár határozott idejű szerződéseket a munkavállalókkal, ha támogatásban kívánnak részesülni?

Igazából ez egy költői kérdés, amely átvezet a másik problémámhoz, ami a határozott idejű munkaviszony öt éven túli újabb határozott időre szóló meghosszabbíthatóságát teszi lehetővé a jogszabály értelmében. Ugyanis, mint ahogy említettem is, a hatályos szabályok alapján van egy objektív akadálya annak, hogy újabb és újabb határozott idejű szerződések köttessenek. Ez a már idézett Mt.-nek az ötéves felső plafonja. Pontosan emiatt nem lehetne öt éven túl ugyanazon a cégnél támogatással foglalkoztatni a megváltozott munkaképességű munkavállalókat, ezért is látják önök szükségesnek azt, hogy ezt a jelen módosítást bevezessék.

A törvényjavaslat indoklásában önök kitérnek arra, hogy a módosítás tekintettel van a határozott idejű munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló EK-irányelv rendelkezéseire, amely kimondja, hogy az államilag támogatott beilleszkedési programok esetén lehetőség van az irányelvtől eltérő szabályozásra.

Ha a tartós foglalkoztatásról beszélünk - hiszen egyáltalán öt éven túli támogatott munkaviszony csak ott jöhet szóba, hiszen a tranzitnál hároméves maximum van -, ezt semmiképpen nem nevezhetjük egy beilleszkedési programnak, hiszen nem átmeneti időre szóló foglalkoztatásról van szó, és egyáltalán nem célja az integrált foglalkoztatásra és a nyílt munkaerőpiacra való kivezetés. Alapvetően az a célja, hogy a meglévő munkaképességet és az egészségi állapotot védett körülmények között őrizzük, lehetőség szerint fejlesszük olyan személyek esetében, akiknek a foglalkoztatási rehabilitációja nem javasolt. Az ő foglalkoztatásuk sem a jelenben, sem a belátható jövőben nem valószínű állami támogatás nélkül. Tehát ez egy meglehetősen álságos hivatkozás, beilleszkedési kérdésekre hivatkozni egy ilyen esetben.

Ugyanakkor paradox módon pontosan az EK-irányelv lenne irányadó arra vonatkozóan, hogy hogyan kellene eljárni, és itt még szeretném azt is elmondani, hogy gyakorlatilag egy álságos hivatkozásról van szó, és az ettől eltérő szabályozás gyakorlatilag azzal az alapelvvel megy szembe, miszerint a határozott idejű munkaszerződés a munkaviszonyok általános formája. Tehát gyakorlatilag a szabályozás ennek mond ellent egyrészt azzal, hogy kizárólagossá teszi a határozott idejű munkaviszonyt a támogatott foglalkoztatás esetén, másrészt nem szab korlátot a határozott idejű munkaviszony meghosszabbításának sem.

Összességében tehát az LMP kifejezetten rossz, védhetetlen és a megváltozott munkaképességű munkavállalókat hátrányosan megkülönböztető lépésnek tartja mindazt, hogy önök általánosan, minden foglalkoztatás esetében határozott idejű munkaviszonyt írnak elő, és azt is, hogy öt éven túl pedig ezt korlátlanul meghosszabbíthatónak tartják.

Visszatérve tehát az EK-irányelvekre, idéztem az előbb, hogy arra, hogy milyen szabályozásra volna szükség ahelyett, mint amit itt olvashatunk, pontosan az említett EK-irányelvben kaphatnánk meg a megfelelő választ, ebben ugyanis az áll, hogy a kötelességszegés miatti jogszerű elbocsátás kivételével a fogyatékossággal élő munkavállalók bizonyos időre folyamatos foglalkoztatásra jogosultak.

Itt kell megint kitérnünk a tervezett rendeletre, ami január 1-jétől lép érvénybe, s amely mellett érveltem, hogy miért szükséges azt is figyelembe venni, hogy erről a törvényről beszélünk, mert ha a tervezett rendeleti szabályozás éppen ezt a folyamatos foglalkoztatást nem fogja biztosítani, hiszen nem ír elő meghatározott időre kötelező foglalkoztatást, mint az eddigi szabályozás, ami korábban 12 hónap volt; tehát gyakorlatilag eddig 12 hónapi foglalkoztatáshoz kötötték a támogatás igénybevételét, ez most eltűnt. Emellett, szemben a korábbi szabályozással, nem zárják ki azt, hogy a munkaviszony megszűnjön a munkáltató működésével összefüggő okból. Gyakorlatilag csak az azonnali hatályú felmondással szemben nyújt garanciát.

Itt ismét figyelembe kell venni azt, hogy az új munka törvénykönyvének a határozott idejű munkaviszony megszüntetésére vonatkozó rendelkezései miatt már jóval könnyebben elbocsáthatóak az emberek, sokkal könnyebb tőlük megszabadulni, mint eddig. Ezentúl elbocsátható lesz a határozott idejű szerződéssel foglalkoztatott munkavállaló akkor is például, ha a munkaviszony fenntartása elháríthatatlan külső ok következtében lehetetlenné válik. Magyarán, ha itt határozott idejű munkaviszonyról beszélünk, akkor azt látjuk, hogy nem ad garanciát a foglalkoztatásra, hanem pontosan egy garanciát helyettesít úgy, hogy közben semmiféle ésszerű előnyt nem nyújt sem a munkavállaló, sem a munkáltató számára. Ezért is érthetetlen az, hogy minden esetben miért ragaszkodnak önök a határozott idejű munkaviszonyhoz.

(16.20)

Rátérve a 72. §-ra, itt ugye, a mai módosítás, amely 2012. december 31-ről 2013. december 31-ig tolja ki azon megváltozott munkaképességű támogatottak foglalkoztatásának a határidejét, akik még nem estek át a komplex felülvizsgálaton. Ezt mi támogatni tudjuk, ésszerű, hiszen van rengeteg ember, akik önhibájukon kívül nem tudtak megfelelni annak a szabálynak, amely 2013. január 1-jével lép életbe, mely szerint csak a komplex felülvizsgálaton átesett személyek után vehető igénybe támogatás. Itt azonban mindenképpen meg kell említenem, hogy van két ok, ami miatt az LMP szerint összességében elfogadhatatlan ez a szabályozás. Ugye, ezeket korábban is már sokat kritizáltuk.

Az egyik az, hogy ez a módosítás azon korábbi első és második csoportos fogyatékosok és rokkantak esetében gyakorol úgymond kegyet, akiknek azért kell önként kérniük a felülvizsgálatokat, mert különben nem vehetnek részt a támogatott foglalkoztatásban. Gyakorlatilag ez a kvázi kötelező felülvizsgálat álláspontunk szerint a súlyosan fogyatékos személyek esetében teljesen indokolatlan lesz, ezt már korábban is többször elmondtuk. A mostani módosítás ugyan haladékot ad nekik 2013 végéig, egy évvel későbbre tolva a korábbi határidőt, azonban semmiféle garanciát nem nyújt az ellen, ha önhibájukon kívül addig sem tudnak átesni a felülvizsgálaton. Információim szerint az NRSZH már jelenleg sem győzi határidőben elvégezni az új igénylők, a soros felülvizsgálatra várók, valamint az önkéntes felülvizsgálatra jelentkezők igényét, úgyhogy figyelembe kell venni azt, hogy a korábbi szabályozás ráadásul tartalmazott egy garanciát, amit önök fű alatt kivettek a nyáron a szociális salátatörvényből, méghozzá azt, hogy a kérelem benyújtását követő 60 napon belül a felülvizsgálatnak meg kellett történnie. Ez most már nincs benne a törvényben, így gyakorlatilag egy nagyon aszimmetrikus, egyenlőtlen állapot jött létre. Bár a törvény kötelezi ezeket az embereket arra, hogy a támogatott foglalkoztatáshoz azt a feltételt teljesítsék, hogy átestek a komplex felülvizsgálaton, de lehetőséget nem garantál ehhez.

Összességében tehát azt gondolom, vagy eltöröljük a határidőt, azaz erre a személyi körre is alkalmazzuk azt a szabályt, hogy a felülvizsgálat időpontjáig igényelhető a bértámogatás utánuk, vagy garantáljuk azt, hogy aki akarja, tudja is teljesíteni az előírt feltételt, azaz a 2013. december 31-ei határidőt az NRSZH-ra is vonatkoztatjuk, nem csak a felülvizsgálandó emberekre.

Végül az utolsó módosításra térek át, amivel szintén messzemenőkig nem értünk egyet. Ugye, itt a 72. § kapcsán arról beszéltünk, hogy a komplex minősítés megszerzésének a határidejét a súlyosan rokkant emberek esetében kitolta egy évvel, a 73. § viszont kimondja, hogy januártól, amennyiben még nem rendelkeznek új minősítéssel a korábbi első és második csoportos súlyos fogyatékossággal élő rokkantak, az ő foglalkoztatásukkal nem váltható ki a rehabilitációsjárulék-fizetési kötelezettség. Ez, kérem, egy nagyon nagy probléma, mert ez súlyosan visszavetheti a foglalkoztatásukat, sőt egyenesen ellenösztönzést jelenthet az ő foglalkoztatásukra. Módosítót fogunk beadni ehhez kapcsolódóan is, mert kezdeményezni kell azt, hogy 2013 végéig komplex minősítés nélkül is minősüljenek megváltozott munkaképességűnek ezek a munkavállalók, és amint az előző esetben is mondtam, legyen garancia is arra, hogy lehetőségük van a komplex felülvizsgálaton átesni.

Gyakorlatilag összességében azt tudom elmondani, hogy az LMP nem tudja támogatni a törvényjavaslat megváltozott munkaképességű emberekre vonatkozó módosításait. Módosító javaslatokkal kíséreljük meg ezt a törvényt jobbá tenni. Köszönöm. (Szabó Timea tapsol.)