Felszólalás adatai

DR. KISS SÁNDOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Talán kevesen tudják, képviselőtársaim, hogy a gyógyszerészet, a gyógyszerellenőrzés Európában és talán a világon is az egyik legfejlettebb Magyarországon, hála a régi nagy gyógyszerész elődöknek: Than Károlynak, Jármay Gusztávnak, Winkler Lajosnak, Vámossy Zoltánnak és a többi nagyszerű embernek és nagyszerű gyógyszerésznek, valamint hála annak a magas szintű egyetemi szintű oktatásnak, ahol nemcsak magas szinten, hanem lelkiismeretesen oktatják a gyógyszerészhallgatókat.

Ezen a magas színvonalon csökkentett volna - talán csökkentett is - a 2006. évi XCVIII. számú törvény, ami az SZDSZ nyomására, a szocialisták bűnös közreműködésével lépett életbe. Ez a neoliberális szemlélet igen sok kárt okozott a magyar gyógyszerészetnek, a magyar gyógyszerellátásnak, és ezen keresztül a magyar lakosságnak.

A most tárgyaláson lévő saláta egyik levele foglalkozik ezzel, és megpróbálja ez a salátalevél helyreállítani azokat a károkat, amiket ez a 2006-os XCVIII. számú törvény okozott. 2006-ban rászabadították a magyar gyógyszerellátásra a tőkét, annak minden hordalékával együtt.

(A jegyzői székben Erdős Norbertet
Móring József Attila váltja fel.)

Tessenek elképzelni - én patikus vagyok -, engem is keresett meg zöldséges, butikos, és mondták, hogy na, csináljunk patikát, nyissunk patikát! És akkor mondtam neki, hogy figyeljetek, gyógyszerész kellene, akkor elcsodálkoztak ezen, hogy ez így van?

Ez a tőkerászabadulás, bizony, a nagykereskedőknek is kárt okozott. Biztosan tetszenek tudni arról, hogy micsoda károk keletkeztek a nagykereskedőknél, amikor patikát nyitott egy lánc vagy befektető, és aztán meglépett a nagykereskedő pénzével, sok tízmillió forinttal.

A gyógyszerellátás sokszereplős rendszer, sokféle érdek jelenik meg: gyártók, nagykereskedők, patikák - a gyártókon belül is vannak az originális gyártók, a generikus gyártók -, és bizony megjelenik a végén - és néha talán úgy érzem, hogy utolsósorban - a beteg érdeke. Ebben a törvényjavaslatban - megmondom őszintén - nem igazán látom azt, hogy a beteg érdeke is megjelenne, függetlenül attól, hogy igen komoly egyeztetés folyt az érdekeltek között abban, hogy végül is milyen legyen ez a törvényjavaslat. Még egyszer mondom: nem nagyon látom azt, hogy valóban megjelenne igazából a beteg érdeke ebben a törvényjavaslatban.

Mivel saláta a javaslat, ezért úgy gondolom, hogy sok minden belefért volna, de majd erre is kitérek. Viszont vannak olyan részei, amivel nem nagyon tudunk egyetérteni. Az egyik a gyógyszer reklámozásának kérdése, amikor azt látjuk a tévében, hogy ha fáj valamije, gyönyörű gyógyszerszemek jelennek meg - szinte esztétikai élményt nyújtanak bizonyos gyógyszerkészítmények -, csak bekap egyet, és mindjárt milyen jó lesz, és mindjárt jobban érzi magát. Ezt látjuk a tévében, egymás után jönnek a reklámok. Ezt mindenképpen károsnak tartjuk.

Tehát nem látjuk a törvényben azt, hogy valamilyen módon a gyógyszer fogyasztására ösztönzést próbálná gátolni. Képviselőtársaim, azt tudni kell, hogy amelyik gyógyszernek nincs mellékhatása, annak hatása sincs. Amikor tehát azt látjuk, hogy a dohányzásellenes kampány során a cigaretta dobozára az van ráírva, hogy halált okoz, mert tiltjuk a cigarettareklámot, tiltjuk az alkoholreklámot; nem azt mondom, hogy tiltsuk a gyógyszerreklámot, de mindenképpen olyan fékeket kell beépíteni, hogy a fogyasztásra ösztönzést megállítsuk.

Nem akarnék mindenféle irodalmi példákra hivatkozni, hogy hányan halnak meg például paracetamol-túladagolásban Nagy-Britanniában, hányan kerülnek kórházba ebből kifolyólag, mekkora költséget jelent az ellátórendszernek a túlzott, indokolatlan gyógyszerfogyasztás, és még ennek kapcsán - bár nem lesz rá időm, de - kitérnék arra az állami felelősségvállalásra, amikor igenis foglalkoznia kell az államnak az állam polgáraival. Tehát a verseny mindenhatóságát valamilyen szinten korlátozni kell, és nem győzöm hangsúlyozni azt, hogy mennyire oda kell figyelni az államnak, a gyógyszerészeknek, a kormányzati szakembereknek arra, hogy micsoda súlyos veszély a lakosságra nézve a túlzott gyógyszerfogyasztás.

Kérem szépen, tetszenek tudni, hogy kik a legkevesebb gyógyszert fogyasztók a társadalomban? Megmondom: a gyógyszerészek! Volt olyan professzor, aki életében nem is szedett be, csak már egészen-egészen az élete végén gyógyszert. Nem véletlen ez! Erről is vannak tanulmányok; azért fogyasztanak keveset, mert ők tisztában vannak azzal, hogy ennek milyen súlyos következményei vannak.

A másik kérdés a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények kérdése. Magyarországon lehet kritizálni azt a szabályozást, ami van, de higgyék el, hogy sokkal jobb, mint az, ami az Unióban van. Tehát hogy azért változtassunk ezen a szabályozáson, mert uniós direktíva írja ezt nekünk elő, ezt semmiképpen nem tartjuk helyesnek. Nem szeretnék kitérni arra - főleg a távol-keleti termékek esetében -, hogy milyen súlyos visszaélések és milyen súlyos egészségkárosodások lehetnek ezen termékek kontrollálatlan forgalmazásának és fogyasztásának következtében.

Amikor egy vérnyomáscsökkentő teában az originális gyógyszer hatóanyagát találják meg, és beszedi a beteg - nem a fogyasztó, majd erre külön kitérnék -, tehát amikor beszedi a fogyasztó ezt a teát, csodák csodájára valóban csökkent a vérnyomása, de nem a teától, hanem a törzskönyvezett gyógyszer hatóanyagától, amit úgy csempésztek bele. Én tehát arra kérném a kormányzatot, tudom, hogy itt határidő van, és uniós előírások vannak erre vonatkozólag, hogy erre a szakma bevonásával mindenképpen keressenek, keressünk - még egyszer mondom: a szakma bevonásával, a kutatók bevonásával - olyan megoldást, ami a magyar állampolgárok érdekeit képviseli. Tehát ne vegyük át az uniós direktívát azért, mert az nekünk kötelező. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)