Felszólalás adatai

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Három megállapítást szeretnék mondani. Az egyik: az egészség a nemzeti együttműködés rendszerének egyik szilárd pillére. Hallottuk ma már. A következő, ezt is félig-meddig hallottuk, hogy a salátatörvény soha nem a jogalkotás gyönyöre. Mindig valamiféle szükség hozza létre, és soha nem gyönyörű jogi alkotásokat tisztelhetünk benne. Ez a törvény is ilyen, nyilvánvalóan valamiféle kényszer hozta létre.

A harmadik megállapítás, ez itt a vezérszónoklatok, illetve az itteni fölszólalások után jutott eszembe, miszerint vádolják itt a kormányt, vádolják az egészségügy irányítását azzal, hogy rögtön nem alakította azonnal át az egészségügyet. Egy dolgot felejtünk el, az pedig a következő. Ülünk egy rohanó vonaton, és ezen a rohanó vonaton próbálunk meg mozdonyt cserélni, vagy legalábbis a mozdony hajtóművét kicserélni, ugyanis a rohanó vonat az egészségügy rendszere. A beteg tegnap is, meg tegnapelőtt is, meg holnap is beteg lesz, egészségügyi ellátásra szorul. Tehát mindenképpen úgy kell átalakítani ezt a rendszert, hogy közben működőképes maradjon.

Miről volt szó? Arról volt szó, hogy az idei esztendő feladata a működőképesség biztosítása. Arról is volt szó, hogy bizony kevés volt az a beavatkozás, és azonnali nagyszerű dolgokat vártak MSZP-s képviselőtársaink. Úgy gondolom, hogy a minimumrendelet megszüntetése például az egészségügy továbbmenetelének a feltétele volt, és biztosította is. A gyógyászati segédeszköz-beszerzés nehézségeit a kormányrendelettel sikerült megszüntetni. Azt hiszem, hogy olyat várunk a mostani törvénytől, amely ezen a rohanó vonaton a mozdony kicserélését lehetetlenné tenné abban az esetben, ha megállítanánk. Ha megállítanánk, a mozdonyt cserélhetnénk, csak a betegek ellátása nem folytatódhatna.

Mire van szükség? Tökéletesen egyetértünk, együttműködésre van szükség és hosszú távú tervekre. Igen, mentésre van szükség. A mentésben is úgy működik ez az egész dolog, hogy először diagnózist kell fölállítani, itt tartunk most, aztán a terápiát meghatározni, és a terápia meghatározása után úgy kell ezt végrehajtani, hogy bizony életben maradjon még a beteg.

A mostani törvény, ami, mondom, nyilván nem a jogalkotás csúcsa, tehát egy szükségeltető szabálymódosítást tartalmaz, 12 törvény ilyen-olyan részeinek a módosítását hivatott befolyásolni.

(14.40)

Ha valamiféle ívet próbálnánk ebben összeszedni, nyilván nem tudnánk, de nagy csoportokat próbálunk találni ebben: az egészségügyi struktúrát, az egészségbiztosítást, az emberi erőforrást, az egészségügy szerepének meghatározását, a fogyatékkal élők helyzetének javítását, illetve a gyógyszergazdálkodást befolyásoló törvényeknek a kiigazításáról, átalakításáról van szó.

Az egészségügyi ellátás struktúrájával kapcsolatban foglalkozik az alapellátás kérdésével. Az alapellátásban azt mondja, hogy három dolgot erősít, illetve három dologban veszi figyelembe az alapellátás teljesítményét: egyszer a többletmunkát értékeli, nagyon lényeges, hogy a szűréseket külön jutalmazza, és azt is igyekszik megtenni - bár nem a korbácsrendelet formájában -, hogy az azonos hatóanyagú, különböző árú gyógyszereknél az olcsóbbat preferálja. Mi várható vagy mit szeretnénk ebből az egészből? Azt szeretnénk, hogy a szűrések preferálásával a népegészségügyi folyamatokat megfordítsuk, magyarul az emlőrák, a méhnyakrák, a vastagbélrák előfordulása, az ebből eredő halálozás csökkenjen.

A kórházakkal kapcsolatban a súlyponti kórház mint fogalom megszűnik. Soha nem definiálták a dolgot, most akkor meg ne is használjuk, mert értelme nem sok van. Annak viszont jelentősége van, hogy ha a kapacitások átalakítására, illetve a kapacitások belső átalakítására lehetőséget nyújtunk a törvényben, a fenntartó az általa fenntartott intézetekben a kapacitások átalakítására hivatott lesz ezután.

Az egészségbiztosítással kapcsolatban annyit említenék csak meg, hogy növeli az egészségbiztosító ellenőrzési szerepét, ennek a lehetőségét.

Az emberi erőforrást illetően rettentő nagy probléma az egészségügyben a szakemberhiány. Két oldalról szüntethető meg ez. Az egyik: a képzésben olyan szakembereket képezünk, akikre szükség van. Ehhez az kell, hogy végre legyen egy olyan listánk, amely tartalmazza az egészségügyben dolgozók szakképzését. Ha jól tudom, ilyen listával nem rendelkezünk még, most igyekeznek összegyűjteni ezt a tudásanyagot. Rettentően fontos az egészségügy jövőjének meghatározása szempontjából, az egészségügyben az oktatás meghatározása szempontjából nagyon fontos dolog.

Semmelweis-nap: úgy gondolom, hogy mindannyian egyetértünk vele; örülünk, ha ilyen történik.

Az egészségügy szerepéről. Említettem, hogy a nemzeti együttműködés programja egészségüggyel foglalkozó fejezetének 3.9. pontja szerint Magyarország gazdasági fellendülésének, versenyképességének egyik feltétele az egészség szerepének újraértékelése. Az egészségügyet a magyar gazdaság egyik hajtóerejének kell tartanunk, úgy kell meghatároznunk. Egészséges emberek nélkül nem lehet megfelelő gazdasági produkciót sem végrehajtani, elérni.

A következő a fogyatékkal élők helyzetének javítása, a gyógyászati segédeszköz-ellátás beszerzésének egyszerűsítése. Úgy gondolom, ez olyan kérdés, amellyel mindenképpen foglalkozni kell, és a racionalizálás mindenképpen azt segíti elő, hogy a jövőben könnyebben, bár kontrolláltan juthassanak hozzá ezek a betegek, illetve a megváltozott egészségi állapotú emberek a gyógyászati segédeszközhöz.

A gyógyszergazdálkodás kérdésével a törvény jelentős része foglalkozik. Én úgy gondolom, hogy erről sokan sok minden okosat mondtak, és itt ebben a vitában, ami előtte zajlott, szintén rengeteg minden elhangzott, olyan is, amivel egyetértettünk, olyan is, amivel nem.

Azt engedjék meg, hogy egy mondatot felolvassak, ami a szándékot tükrözi. A gyógyszerellátásra vonatkozó új szabályozás elsődlegesnek tekinti a gyógyszerellátás biztonságát, a betegérdekek érvényesülését, az állam szabályozó és ellenőrző funkciójának a visszaállítását, a gyógyszerész felelősségének és függetlenségének helyreállítását a gyógyszertár szakmai és gazdasági működéséért, a gyógyszerellátás finanszírozhatóságának megteremtéséért, a vidéki gyógyszerellátás javítását, a gyógyszertárak szolgáltatásainak fejlesztését és a lakossági gyógyszerellátás nemzeti érdekkörbe tartozását. Én úgy gondolom, ez a mondat vagy ez a két mondat volt az, amely a salátatörvény gyógyszerellátásra vonatkozó alaphangulatát, alapszemléletét türközi.

Tisztelt Képviselőtársak! Azt hiszem, hogy a folyamat, az egészségügy megmentése elkezdődött, az idei évben a működés biztosítása, a jövő évben pedig az átrendeződés megindítása a cél. Ezt szolgálja a salátatörvény, aminek az elfogadását javasolom mindenki számára. (Taps a kormánypártok soraiban.)