Felszólalás adatai

Mint mondtam, a vajúdó hegyek nagyon gyenge eredményt hoztak létre, egereket szültek. Attól tartok, hogy az előterjesztés nem fogja megnyugtatni a bajban lévő embereket, a bajban lévő családokat. Az előterjesztés két részre osztható, az egyik a már szinte segíthetetlen, szinte menthetetlen hitelesekről szól, akik ellen végrehajtást vezetnek. Ezeket a végrehajtásokat húzhatjuk-halaszthatjuk, de tulajdonképpen igazi megoldást a bajra nem jelentenek.

Az előterjesztés másik fele előrelépést mutat, és úgy gondolom, hogy inkább ezen az úton kellene elindulni. Ez arról szól, hogy a fennálló devizahitelek kamatterheinek devizaárfolyam-változásból adódó növekményeibe besegítenének a pénzintézetek és besegítene az állam. Mint az imént elhangzott - és Józsa képviselőtársammal tudok egyetérteni e tekintetben -, bizony az állam felelőssége nem elhanyagolható a devizaárfolyam változása miatt. Utalt ő már a 2010-es "nagy sikerű" Kósa-Szijjártó-nyilatkozatra, amely után a devizaárfolyam az egekbe szökött, és tulajdonképpen azóta nem tér magához.

Én úgy gondolom, hogy ezt a felelősséget nemcsak a pénzintézetekre kellene terhelni, hanem az államnak is részt kellene vállalnia a tőkére terhelődő ilyen jellegű pluszterhekből. Cipeljük ezt a problémát a hátunkon most már évek óta. Amikor arról szólt a történet, hogy képviselők, gazdag emberek hitelét kell rendezni a bizonyos végtörlesztés kapcsán, secperc alatt meg lehetett ezt oldani, 180 forintos frankárfolyamon, illetve kedvező euróárfolyamon le lehetett rendezni a hiteleket. Azóta a sajtó azon csemegézik, tisztelt képviselőtársaim, hogy melyik képviselőt hogyan érintette ez a végtörlesztés, ki hány millió forintot keresett ezen a dolgon. Igen ám, csakhogy ez azoknak az embereknek állt rendelkezésükre, akik vagy megfelelő készpénzzel rendelkeztek, vagy mit tesz isten, a bankok megfelelő forinthitelt adtak számukra, hogy törlesszék a hitelüket. Én végiggondolnám azt a lehetőséget, hogy a fennálló és még élő hiteleknél hogyan lehetne a kvázi végtörlesztést megvalósítani, és nem kizárólagos pénzintézeti tehervállalással, hanem tehermegosztással, akár a hitelfelvevő, az állam és a pénzintézet között.

Én nagyon érdekesnek tartom, tisztelt képviselőtársaim, és nem először mondom, de komolyan gondolom, hogy elő kellene venni azt a vizsgálati jegyzőkönyvet, amit a devizahitelekkel kapcsolatos bizottság, amely ezt a problémakört vizsgálta, vett elő. Többször elhangzott itt a pénzintézetek kioktatási felelőssége. Ezt mi is megkérdeztük a bizottságban az ott lévő bankszakemberektől, akik meg azt kérdezték, hogy mire tudtak volna ők kioktatni. Ők az addig eltelt időről tudtak volna számot adni, ahol ilyen jellegű drámai változások nem történtek meg. Azt senki nem tudta előre, hogy 2008-2009-ben világgazdasági válság lesz, és a forintárfolyam így elszabadul! És ezt el kellett fogadni nekik. Tehát nyilvánvaló - megítélésem szerint legalábbis -, hogy itt egy kvázi vis maior helyzet állt elő, de mintha ez egy kicsit feledésbe merülne. Én úgy gondolom, hogy ezt is figyelembe kellene venni, az így kialakult gazdasági válság adta szituációt akkor, amikor a devizahitelesek sorsán könnyíteni szeretnénk.

Azt kérem az igen tisztelt kormányzó pártoktól, hogy ezt az előterjesztést vonják vissza, és egy cizelláltabb, megalapozottabb, a devizahitelesek terheit jobban könnyítő előterjesztéssel rukkoljanak elő.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)