Felszólalás adatai

A hazai kommunistákat, a karhatalmistákat, az ÁVH-sokat az akkori nemzeti összefogás még le tudta volna győzni, de már nem volt elég az agresszor, a szovjet hadsereg visszaverésére. Tehát nem a bukást, hanem a nemzeti egységet jelenti november 4-e, ezt kell hozzátenni még ahhoz, ahogy itt a Házban emlékeztünk, és amit Murányi Levente '56-os képviselőtársunk mondott. A szovjet hadsereg a törvényes, az egységet mutató nemzeti kormányt döntötte meg.

Politikai értelemben egység volt Magyarországon. A november 3-án megalakult úgynevezett harmadik Nagy Imre-kormány ugyanis már valódi többpártrendszert képviselő koalíciós kormány volt. Az MSZMP négy, a szocdemek három, a Kisgazdapárt szintén három és a Petőfi Párt két képviselője ült a kormányban. Benne volt a kisgazda Kovács Béla, a szocdem Kéthly Anna, a népi-nemzeti Bibó István és a baloldal részéről Maléter Pál is, akit később az a Kádár végeztetett ki, aki egyébként papíron párttársa volt. De egység volt a harcolók soraiban is. Több tízezerre tehető azok száma, akik a pesti utcákon vagy vidéken felvették a harcot a megtorlás ellen. Tanárok, ápolók, pincérek, munkások, sportolók és diákok védték az utcákat, védték a házakat. A forradalom eredményeit az egész magyar nép védte - ahogy Mindszenty bíboros mondta: a fiatal nemzedékkel az élen. Bibó István pedig úgy fogalmazott, hogy a harcban osztály- és felekezeti különbségek nélkül vett részt az egész magyar nép. És igen, ilyen pillanat elég, ha egyszer adódik egy nép életében - nekünk megadatott.

Nemzetközi források idézik fel, hogy a nyugati nagykövetségeken hogyan kértek segítséget a magyar szabadságharcosok. Sürgették az ENSZ-csapatokat, és megdöbbentek, amikor megtudták, hogy a világból senki nem siet a magyar forradalmárok megsegítésére, egyetlen ország sem. És akkor ezek a fiatalok kiléptek a diplomáciai fedezékből, visszamentek az utcára harcolni, és a követségi források rögzítik, hogy néhány óra múlva már vérbe fagyva ott feküdtek a pesti utcaköveken.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egységet mi sem szimbolizálja jobban, mint az, hogy '56 egyben keresztény indíttatású forradalom is volt. '56 keresztény ihletettségét sokáig ugyanúgy eltagadták a kommunisták, mint magát a forradalmat. Ám az '56-os küzdelem élén hívő, keresztény emberek is álltak, akik ellenezték az egyházi iskolák bezárását, az egyházvezetők és a kispapok elleni koncepciós pereket, akik elítélték az egyházak erőszakos visszaszorítását és a hívő emberek kirekesztését. Az '56-osok minden keresztény ember szabadságáért, az egyházak szabad működéséért és a vallás szabad gyakorlásának jogáért szálltak harcba. Mindannyian odaálltak a szabadság eszménye és a nemzeti függetlenség ügye mellé, családot, asszonyt, karriert, munkát, gyermekeket hagytak ott, és a legtöbbet adták: az életüket adták a hazáért, a nemzetért. Beálltak a szabadságnak a szolgálatába. Egy zászló alá soroltak mindannyian, a hitük szerint a jó oldalra álltak.

Tisztelt Képviselőtársaim! November 4-én a magyarok egységesen akarták formálni a saját történelmüket, azonban akkor, annak a történelemnek még része volt a nemzetárulók kisebbsége, akik idegen segítséggel le tudták verni a szabadságharcot, de '56 óta biztosak lehetünk abban, hogy a kommunistákat csak nemzeti egységgel lehet visszaverni. Köszönjük az '56-osoknak, köszönjük nekik, tanultunk november 4-éből.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)