Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Miniszter úr nemrég úgy nyilatkozott, hogy „Magyarország hosszú távú, biztonságos gázellátása érdekében alapvető érdekünk egy hosszú távú, kiszámítható és megbízható együttműködés a Gazprommal, ezért a Gazprom vezetőjével együtt készek vagyunk megkezdeni a tárgyalásokat egy újabb, hosszú távú gázszállítási megállapodásról.” Ám ahhoz, hogy eldönthessük, a magyar energiafogyasztóknak valóban érdekükben álle egy ilyen szerződés, azt csak a szerződési feltételek ismeretében lehet eldönteni, ezen feltételeket azonban az Orbán-kormány rendre eltitkolja a közvélemény elől.

Magyarország jelenleg a 2015-ben lejárt, azóta többször meghosszabbított gázszállítási szerződés alapján kapja a gázt Oroszországtól. Az ár többszöri kérdésünk és a média kitartó érdeklődése ellenére ismeretlen. Pontosabban egy olyan bonyolult képlet alapján számítódik, hogy ahhoz egyértelmű gázárat rendelni még a szaksajtó sem tudott. Így a magyar közvéleménynek nincs támpontja arról, hogy milyen áron, milyen feltételekkel hozzák be önök a gázt Oroszországból.

(A jegyzői székeket Móring József Attila és dr. Varga László foglalja el.)

A gyanús jelek viszont sokasodnak. Néhány éve az Orbán-közeli tulajdonban lévő MET 50 milliárd forintos tiszta profitra tett szert az orosz gáz Magyarországra importálásán. Ezt még lehetett egyszeri, bár a fogyasztóknak így is jelentős veszteséget okozó botlásnak tekinteni. Amellett viszont aligha mehetünk el szó nélkül, hogy időközben a közpénzszázmilliárdokért visszavásárolt magyar gáztároló-kapacitást az orosz gázexportőr Gazprom rendelkezésére bocsátotta a kormány, a nagyságrendileg hasonló összegből kiépült alternatív gázszállító-kapacitásokat érdemben pedig nem használjuk. Mindkét lépés az oroszok monopolhelyzetének tartósítását szolgálja, ami aligha magyar érdek.

Az is feltűnhetett a figyelmes szemlélőknek, hogy a magyar fogyasztói gázár immár tartósan magasabb a szabadpiaci gázárnál, amin a magyar gázfogyasztók évente százmilliárdokat buknak. Hogy az említett összeg kinek a zsebébe vándorol, azt nem tudjuk, ezért is lenne fontos az importár megismerése.

Ezért kérem, szíveskedjen válaszolni néhány egyszerű kérdésre. 1. Jelenleg köbméterenként hány forintért vásároljuk a földgázt Oroszországtól? 2. Az alternatív beszerzési csatornák kiépítése után mi indokolja, hogy évtizedekre elkötelezzük magunkat egyetlen olyan beszállítónak, amely már így is egészségtelenül nagy szerepet visz a magyar energiaellátásban? 3. A jelenlegi árhoz képest milyen árszinten szeretnék az új szerződést megkötni? Várom válaszát. (Taps a Párbeszéd soraiból.)