Felszólalás adatai

Egy nemzeti értékekben gondolkodó ember számára szerintem ez az ügy arról szól, hogy hogyan lehet az, hogy Magyarország életében a meghatározó jogszabályokat, mint például mondjuk, tegyük fel, az adatvédelmi hatósági szabályokat, de a mezőgazdaság működtetésére vonatkozó szabályokat, a nemzeti iparra vonatkozó szabályokat, a külkereskedelmi szabályokat, most már lassan a fiskális, tehát a költségvetési politikákat egyszerűen egy központi, brüsszeli irányító hatóság oldaláról vezénylik. Tehát egyre jobban csúszik át a nemzet kezéből a saját sorsunkról való rendelkezés, rémisztő gyorsasággal csúszik át a külföldi hatalmi központ kezébe, markába, annak a láthatatlan erőnek a markába, amelyről igazából csak azt tudjuk, hogy egyrészt nem választott tisztviselőkből áll.

Itt van Manuel Barroso, a Bizottság elnöke és az összes biztos, ideértve a hazaáruló Andor Lászlót, akit fel is jelentettünk két héttel ezelőtt azért, mert volt képe, volt mersze megtenni azt, abban reménykedett, hogy majd büntetlenül megússza azt, hogy Magyarország ellenében beszélt és Magyarország ellenében amellett érvelt, hogy vonják el a kohéziós alap támogatását 2013-ban, mert úgymond Magyarország költségvetési politikája nem teljesíti az Unió elvárásait. Ehhez képest Andor László és bűntársai voltak azok, akik az eladósításban döntő szerepet játszottak, kiszolgáltatott helyzetbe hozták az országot, ők voltak azok, akik 1990-ben vagy már 1990 előtt a spontán privatizációval elkezdték a cukoripar és az élelmiszeripar teljes körű privatizálását, rablóprivatizálását, elvtársból átvedlettek tőkéssé, és villámgyorsan odaszegődtek kiszolgálni az új megszálló és gyarmatosító hatalmat.

Erről szól számunkra ez a vita, meg arról szól, amit kedves Zoli barátom ma a kispesti uszodában nekem mondott, és lelkemre kötötte, hogy mondjam el mindenképpen, amikor szóba került a szaunában az, hogy most én miről fogok beszélni. (Derültség és moraj a kormánypártok soraiban.) Azt mondta, hogy kérem szépen, kedves Tamás... Igen, azért csinálom ezt egyébként, mert megpróbálom a kormányzati diktatórikus szövetkezéssorozattal szembeni vérnyomásszintemet lejjebb vinni ezekkel az életfenntartó funkciókkal. (Derültség a kormánypárti padsorokból.) Ugyanis folyamatos szómegvonás és folyamatos ilyen típusú bekiabálások miatt nem tudom elmondani a beszédeimet rendszeresen.

De ha már itt vagyunk, Zoli barátom mit mondott: azt mondta, hogy Tamás, azt mondd el a magyar embereknek és a kormánypárti vagy minden képviselőnek, hogy nem ez a fő probléma Magyarországon. Elnézést kérek, nem akarok vulgáris szavakat használni, hogy az embereket mennyire érdekli az adatvédelmi hatóság jogállása, vagy sem. Az embereket az foglalkoztatja, hogy hogy lehet az, hogy mondjuk, az Audi nevezetű kiváló német autógyár, amelyet nagyon szeretünk, tisztelünk, hogy lehet az, hogy a Győrben foglalkoztatott Audi-munkás, a magyar munkás, a szerelőszalag mellett a szakmunkás, mondjuk, tizedannyi munkabért kap ugyanazért a munkáért, amit a német munkás Németországban megkap. És mi fog történni? Ezt a legyártott Audit, amit a magyar munkás legalább olyan minőségben, sőt, akár lehet, hogy jobb minőségben megcsinál, ugyanannyiért fogják eladni, mint a német piacon tízszer annyi munkabérért megtermelt autót.

Majd pedig folytatódik a másik történet, a kedves másik társam azt mondja, hogy Tamás, nézz utána annak, hogy a nyugati határszélen mi zajlik, hogy tömegével építenek fel falvakat az osztrákok, osztrák útépítő cégek építik az utakat és az osztrákok egyszerűen szabályosan megszállják a nyugati határszéleket. Ugyanez van a keleti határszélen, ott a románok szállják meg, Gyulát is már, Gyulán bolygóvárosokat építenek a románok. Egyszerűen elképesztő, hogy mi zajlik ebben az országban, és akkor ilyenekről beszélünk, hogy az adatvédelmi hatóság jogkörének vagy a vezetőinek a jogállása pontosan hogy alakul. Nyilván nagyon jól tudjuk, hogy ez egy jéghegy csúcsa vita. Itt, ebben a jéghegy csúcsa vitában tökéletesen megmutatkozik szerintem az, hogy ki hogy viszonyul a nemzeti szuverenitás kérdésköréhez.

Hallottuk Steiner Páltól, már idefelé jövet is ittam szavait, ahogy mondtam, hogy milyen szörnyen sérti a nemzet szuverenitását az, hogy az adatvédelmi hatóság vezetőjének elmozdításával kapcsolatban kiiktatódik az Országgyűlés - most sem figyel rám, biztos sokkal fontosabb Lendvai Ildikó tanácsait hallgatnia -, milyen fontos, milyen szörnyű az, hogy kiiktatják az Országgyűlést ebből az elmozdítási folyamatból. Én meg azt mondom, hogy milyen szörnyű az, hogy a Magyar Országgyűlést kiiktatják az egész önsorsunkat meghatározó, jelentős jogszabályi környezet megalkotásának a lehetőségéből. És itt is végül is miről van szó? Arról, hogy Barroso, ez a senki által nem választott, senki által nem tisztelt ember, aki gyakorlatilag az Európai Unió - hogy mondjam - főkomisszárja, mert a biztost a Szovjetunióban komisszárnak hívták, az Európai Unióban commissioner, bizottság, és ő a főkomisszióvezető, főkomisszár - Szamuely és társai is komisszárok voltak.

Tehát, kérem szépen, hogy lehet az, hogy ez az ember, ez a senki által nem választott embernek a senki által nem választott igazságügyi biztosa, amikor megkérdeztem tőle múlt szerdán, a nők esélyegyenlőségével kapcsolatos konferencián Brüsszelben, amelynek az a tárgya, hogy hogyan szüntessük meg a nők és férfiak közötti fizetési egyenlőtlenségeket, rákérdeztem arra, hogy miért nem foglalkoztatja az Európai Uniót az, hogy a 99 éves Tamás Aladárnét Rimaszombaton, aki 99 év óta őshonos hazájában, városában él, egyik percről a másikra megfosztják szlovák állampolgárságától, mert felvette a magyart, és egy jogfosztott helyzetbe taszítják. És erre azt mondja az igazságügyi biztos, aki leckézteti most Magyarországot, és előírja azt, hogy nekünk milyen táncrendben kéne az adatvédelmi hatósággal, a Magyar Nemzeti Bankkal és egyéb más szabályokkal cselekednünk, ő azt a szemtelen választ adja, hogy a tagállamok konfliktusait és a kisebbségek kérdését ne hozzuk be ebbe a kérdéskörbe. Ez az egész egy szemforgató, hazug gyarmatosító rendszer.

Itt azt mondom, hogy az a frontvonal, teljesen világosan meg kell húzni, hogy ki van a gyarmatosítás ellen és ki van a gyarmatosítás mellett. Itt kell letenni a voksokat. Számomra a Szocialista Párt megint tökéletesen bebizonyította, de két héttel ezelőtt is, a migrációs törvény vitájában, emlékszem Harangozó Tamás szavaira, hogy tizenöt éves álom teljesült, hogy végre a legnagyobb nemzetpolitikai bravúr megvalósult, 2004-ben csatlakoztunk az Európai Unióhoz. És amikor megkérdeztük a cukoripar privatizációjáról szóló vitában a kormánypárti képviselőket, hogy mondjanak egyetlenegy előnyt, ami Magyarországnak származott az európai uniós tagságból, akkor felállt a jobb reményekre jogosult Ivanics képviselőtársunk, próbálta védeni az álláspontot, és azt mondta, hogy túl rövid az idő, hogy felsorolja az összes előnyt, és nem tudott egyet sem fölsorolni.

Tehát kérem szépen, nincs előny. Tehát Magyarország a szuverenitását egyrészt alávetett... - európai jogi jogászként tudom, és ezért kampányoltam az uniós csatlakozás ellen, hogy az uniós jog elsődlegességet élvez a nemzeti joggal szemben. Ha a fene fenét eszik, akkor se tudunk ez alól mentesülni, és hiába hirdeti meg, még azt mondom, én megelőlegezem a jó szándékot és - hogy mondjam - a helyes törekvéseket a kormányzat részéről, hogy megpróbál egyfajta szabadságharcot hirdetni, megpróbál őseink nyomdokain, Thököly-szabadságharc, Rákóczi-szabadságharc, '48-asok és nagyon sok más szabadságharcunk volt vagy a Rongyos Gárda felszabadító harcai, ezen nyomvonalon elindulni és Magyarországot elmozdítani abból a gyarmati függésből, amelybe '89-90-ben taszították. Bizony itt a volt elvtársak ugyanúgy részesei ennek a betaszításnak, mint a '90-ben felállt első kormány, aminek nem volt jobb dolga, mint a fő KISZ-vezér, volt KISZ-vezér, Csepi Lajos kezébe adni a magyar privatizációt. És mi történt az uniós tagságunk...

Martonyi Jánosról persze ne is feledkezzünk el, aki '88 és '90 között privatizációs biztosként dr. Tömpe Istvánnal, annak a véreskezű Tömpe István hóhérnak a fiával együtt készítette elő a privatizációt, amelynek nyomán ma a magyar élelmiszeripar, a magyar feldolgozóipar, a magyar textilipar és a magyar ipar döntő részét kiherélték, eladták, már elnézést kérek, egy tál lencséért. A felét elvitték a költségek a privatizációs bevételeknek.

Tehát amikor erről az egész kérdéskörről beszélünk, kérdezzük már meg, hogy miért nem lép fel az Európai Unió például olyan dolgok ellen, ami ellen igazán fel kéne lépni és nem ilyen álproblémákkal revolverezni Magyarországot. Ebben igaza van egyébként Vejkey képviselőtársamnak, akivel az Európai Tanácsban sokat harcolunk együtt a Magyarország ellen folyó keresztes hadjáratban Magyarországért, és nagyon igaza van abban, hogy abszolút tisztán és egyértelműen pártpolitikai vonalon vezényelt, irányított bosszúhadjáratról van szó.

(11.30)

Tehát ezt teljesen világosan látni kell, hogy Magyarország mozgásában azt a rémisztő jövőképet látják az európai háttérerők és az Európai Unió jelenlegi vezetése, hogy itt egy veszélyes folyamat indulhat el, mert a nemzetek öntudatra ébredésének folyamatát gerjeszti Magyarország. Most volt, nemrégiben 1848 évfordulója. Hány ünnepi beszédet hallottunk? És valószínűleg önök is nagyon sok ilyen beszédet mondtak el, hogy igen, dicső őseink, igen, felgyújtották a szabadság lángját, Európában elsőként és leghosszabban mutatták meg azt, hogyan kell az önkény ellen fellépni.

Az egész gyarmatosító rendszer egy önkényuralmi rendszer. Az más kérdés, hogy azért egy kis kritikát is megfogalmazzak a kormánnyal szemben, hogy ez azért nem hatalmazza fel a kormányzatot arra, hogy egy olyan közjogi szőnyegbombázást hajtson végre, és olyan mértékben, tulajdonképpen puccsolja meg a magyar alkotmányos rendszert, hogy abból az együttműködést mint elemet szinte teljesen kiejtette. Tehát azt gondolom, én ezt tartom a legnagyobb hibának. Én tehát erre fűzném fel a mondanivalóm lényegét, és nem megyek bele itt abba, hogy igen, milyen szabályok alapján mozdítható el; jaj de jó, perelhető a miniszterelnök. Tudjuk, hogy ezek akadémikus viták. Péterfalvi Attila egy tisztességes, elkötelezett adatvédelmi szakember. A kutya nem fogja őt bántani, és egyébként tényleg arról van szó, hogy maga a hatósági jogkörre emelt adatvédelem egy magasabb szintű védelmet biztosít. Mert ha a jogsértettek oldalán állna az Európai Unió és a csahos kutyák, akik mellette azt szajkózzák, hogy milyen fontos az Európai Unió diktátumait végrehajtani, akkor azt nézzék, hogy jobb-e az adatvédelem miatt védelemre szorulók számára ez a rendszer, vagy nem jobb.

És bocsánat, ne mondjuk már azt, hogy a biztosi, az ombudsmani rendszer jobb! Tényleg, a tiszteletre méltó Szabó Mátét nagyon tisztelem, szeretem. Én voltam az, aki annak idején Sólyom László köztársasági elnöknél, amikor megkérdezte a véleményemet, azt mondtam, hogy igen, én őt jónak tartom erre a pozícióra, és a mai napig is szerintem egy elkötelezett, komoly ember. De hát az ombudsman hatásköre lényegében egy üres hatáskör. Most már felerősödött az Alkotmánybírósághoz fordulás lehetőségével, de lényegében a hatóságok arra való rábírása, hogy valamit tegyenek, ne tegyenek, vagy bármilyen jogsértőnek a rábírása elvileg sokkal gyengébb, mint egy hatóság keretei között.

Tehát még maga a megoldás se volt rossz, amit a kormány választott, bár nagyon sok kritikát elmondtunk. Novák Előd volt a vezérszónokunk, és emlékszem, hogy nagyon sok kritikát elmondott. Módosítókat is nyújtottunk be, de önök nem hallották meg. Tehát nem az együttműködés útját választották, és azt a fajta megalázó eljárást kell most tulajdonképpen végigcsinálni, hogy tulajdonképpen elmentek a falig, és Orbán Viktor büszkén mondta még néhány hónappal ezelőtt, hogy "kiosztottunk néhány kokit, meg sallert". Most tényleg Magyarország kapott, és nem a kormány kapott, nem a kormányzati erők kaptak, hanem diadalt ülnek azok az erők az Európai Parlamentben. Én azért ott is előfordulok, gyakran figyelem az ottani vitákat, és megdöbbenve látom például, hogy milyen uszítás zajlik Magyarország ellen.

Nézzük már meg, hogy Bolgár Györgyék milyen plakáttal kampányolnak Magyarország ellen! (Felmutatja.) Azt mondják, hogy médiahelyzet - hova tart Magyarország? És azt üzenik ezzel a plakáttal, ráadásul egy nőt, egy megalázott, nemzeti szalaggal lefedett szájú nőt mutatnak be, tehát női mivoltában is sértik; azok a liberálisok, akik rettenetesen kényesek a női jogok védelmére, azok ilyen eszköznek, emblémaként használják a nőket. Majd Bolgár György arról beszélt több órán keresztül ezen a hearingen, meghallgatáson, hogy milyen szörnyű, hogy nincs szólásszabadság. És amikor megkérdeztük, hogy hány esetben tiltották meg Magyarországon, hogy valaki megszólaljon, hány lapot tiltottak be, mennyi bírságot szabtak ki, akkor nem adott erre választ, miután nem is történt ilyen.

Tehát a problémánk nekünk az, hogy nincs együttműködés igazából, pedig lehetne. A Jobbik kezdettől fogva úgy jött a parlamentbe, és most is így van, hogy ha nemzeti érdekű ügyekről van szó, akkor azokat támogatjuk, nyilván nem feltétel nélkül, hanem a legjobb tudásunk szerint hozzuk be az emberek véleményét hús-vér esetekből; a mindennapi bűnözéstől szenvedő Magyarország hangját és egyáltalán a gyarmatosítástól szenvedő gazdák hangját; vagy a földjüktől most nemsokára, ha nem teszünk valamit, megfosztott emberek hangját. Tehát ezen a talajon kellene együttműködni.

De hogy az Európai Unió Bizottságának a diktátumát hajtjuk végre, mert tulajdonképpen erről van szó - itt van a kezemben az Európai Bizottság sajtóközleménye, ahol a kötelezettségszegési eljárást három jogalapra teszi: a nemzeti központi bank függetlensége, az igazságszolgáltatás függetlensége és ez a bizonyos adatvédelmi hatóság témaköre. És akkor megkérdezem azt: körbenéztünk már abban, hogy hány európai uniós tagállam ellen folyik hány kötelezettségszegési eljárás? Hát akkor megsúgom, elmondom: több száz eljárás folyik, Franciaország, Németország ellen hemzsegnek az eljárások. És senki nem beszél arról, hogy ez európai botrány, szembemegy az európai értékekkel.

De tudják, mi megy szembe az európai értékekkel? Nem akarom szegény németeket bántani, tényleg nagyon jó viszonyban voltunk azért sok ideig velük (Derültség a Jobbik padsoraiból.), de például a női-férfi bérkifizetési témákban, tehát bérkülönbségek témájában az európai uniós átlag 17 százalékos, Magyarország 10 százalékos különbséget mutat; Németország 23 százalékos különbséget mutat; Csehország 30 százalékos különbséget mutat. És senki nem sikolt föl, hogy úristen, micsoda botrány!

Ráadásul, hozzáteszem, a Magyarországra települt külföldi cégek, tehát nyugat-európai tulajdonú, többségű cégeknél sokkal nagyobb ez a fizetési különbség, mint az európai uniós átlag. De megkérdezem akkor - végül is visszakanyarodok Zoltánhoz, ahhoz a kedves barátomhoz, aki elmondta ezt a véleményét, a lelkemre kötötte, hogy mondjam el -: kérem szépen, az a legfőbb probléma, hogy az ellen az esélyegyenlőtlenség ellen senki nem lép föl, és az Európai Bizottságnak kellene a leghangosabban fellépnie, ami jelenleg egy blokkosított, első osztályú és másodosztályú európai uniós tagságot jelent.

Kelet-Közép-Európát gyakran gyarmati sorban tartják. Ilyen feltételekkel csatlakoztattak minket az Unióhoz. Így lehetett az, hogy a magyar gazda a negyedét kapta annak a pénznek, annak a támogatásnak, amit a nyugati, például az osztrák gazda, aki szépen átpöfögött a traktorjával, és a zsebszerződéssel hasznosításba vett földön négyszer annyi támogatással, vidáman megműveli a földet; majd szépen hazaviszi, eladja saját termékként, és lefölözi az összes hasznát ennek a bérrabszolgának. Egyébként ez egy szabadrablás. Tehát az, amit az Audi, meg a többi... Örüljünk annak, hogy a Mercedes idejön? Azért jön ide, mert ebben a mesterségesen lenyomott életszínvonalú országban egyfajta messiásként próbálják magukat feltüntetni, hogy jaj, de remek legények vagyunk, hogy ilyen minimálbér közeli értéken foglalkoztatjuk a szerencsétlen, kizsigerelt munkavállalókat, akik jó esetben a szalag mellett még meg se szólalhatnak, mert különben kirúgják őket. S utána majd lehorgasztott fejjel mennek a Tescóba vásárolni, mert vidéken gyakorlatilag már alig van termelés.

Tehát ez a fő kérdés: hogyan tud talpra állni az ország, hogyan tud az államadósság-csapdából kikecmeregni? Erről beszéljen Nyugat-Európa! Erről beszéljen az Európai Unió!

Nyugat-Európának könnyű beszélni: megkapták a Marshall-segélyt '45 után. Megkaptak egy olyan hatalmas pénzinjekciót, amivel nagyon könnyű most hencegni és jó életszínvonalról beszélni. Svédország - most éppen ők nem kaptak Marshall-segélyt -, például a svédek a tökéletes példák számomra arra, egyszerűen nem tudom, hogy mi történt a svédekkel. Tehát mint hogyha valami ördögöt látnának bennünk. Én mostanában egyszerűen nem beszéltem úgy svéd képviselővel, hogy ne mutasson valami szörnyű haragot Magyarország ellen, meg a magyarok ellen.

De azért, ha már itt vagyunk a Bolgár György-féle fórumnál (Ismét felmutatja a plakátot.), az is érdekes, hogy ez ötpárti fórum volt. Tehát európai néppárti, francia képviselő vezényelte a vitát, a Magyarország elleni keresztes hadjáratot. És azért álljon már meg egy szóra a menet! Tehát itt azért, úgy gondolom, a kormánypártoknak is felelőssége és feladata is van. Az Európai Parlamentben jó lenne, ha aktívabban védenék Magyarország érdekét, és nem fordulhatna elő az, hogy egyedül Morvai Krisztina az, aki felállt a Parlamentben múlt héten, a biztosok kérdésének órájában, és pont a kohéziós alapról szóló döntés után egy órával neki is szegezte a hazaáruló Andor Lászlónak a kérdést, hogy mondja már meg, hogy ezek után milyen érdeke fűződik Magyarországnak ahhoz, hogy bennmaradjon az Európai Unióban. És elmondta Andor László, hogy érzelmek nélkül kell erről beszélni, és egyébként is, tőke már korábban is jött be, nyugalom, semmi gond. Hát persze, hogy jött be! Kényszerpályára lökték az országot!

Egy olyan látszatot próbáltak már 2003-ban is kelteni, hogy nincs más út, csak az uniós csatlakozás. Most pedig szabadságharcról beszélnek kormánypárti oldalon, de ugyanakkor meg, amikor a miniszterelnök úr erről beszél, az azt követő percekben vagy órákban Martonyi János feláll, elmondja a védőbeszédét az Európai Unió mellett és az euróövezethez tartozás mellett, meg a fiskális paktum mellett, és megszavazza ezt a felhatalmazást a kormánypárti többség, persze az MSZP-vel és az LMP-vel együtt, meg ha jól tudom, a gyurcsányista hazaárulók is megszavazták... (Dr. Schiffer András: Mi nem szavaztuk meg!) Nem szavazták meg, bocsánat, akkor tartózkodtak, vagy legalábbis valamilyen módon nem tetszett nekik. De nem azon okból nem tetszett, ami miatt nekünk nem tetszik, de ezt majd Schiffer András elmondja.

Mindenesetre a lényeg az, hogy ennek a fajta gyarmatosítási kényszerpályának véget kell vetni. Tehát mi ebben vagyunk partnerek. Mi abban nem vagyunk partnerek, hogy ilyen szervilis, megalázkodó helyzetekbe kényszerüljön Magyarország - ezért nem fogjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot.

Nem is megyünk bele a részleteibe. Elvi alapon azt mondjuk, hogy minket abszolút nem érdekel, hogy mit írt elő az Európai Unió. És egyébként igenis meggyőződésem, hogy ha, hogy mondjam: a jogértelmezés kevésbé elfogult talaján vizsgálnánk meg ezt az eredeti törvényt, akkor az megállna a lábán. Nyilván ez egy műprobléma, egy hajánál fogva előrángatott dolog. Emellett még lehet 150 másikat találni.

Mondjuk, azért nyilván engem is zavar, nem csak, mit tudom én, Kajdi Józsefet, aki megírta a "Rendszerváltás alkotmányos puccsal" című cikkét, és 14 olyan tisztséget talál, olyan 10-8-9 évre bebetozonott tisztséget, amelyek a létüknél fogva gyakorlatilag eleve szinte kizárják azt, hogy demokratikus választások legyenek Magyarországon. Csak egy példát mondok: a Költségvetési Tanács hozzájárulásához kötött a költségvetés elfogadása. A Költségvetési Tanács több évre fideszes többségű; ha nincs költségvetés, akkor a volt fideszes alelnök köztársasági elnök feloszlathatja az Országgyűlést, új választást ír ki.

(11.40)

Tehát gyakorlatilag itt azért álljunk meg egy szóra! Mi azt mondjuk, hogy ennek a gyarmati alárendelt sorsnak kell véget vetni, a magyar földet meg kell védeni, a nemzeti ipart újra kell építeni, Kelet felé kell nyitni. Nem az Európai Unió diktátumainak végrehajtásában van Magyarország jövője, hanem a magyar megmaradás a szövetkezésben és a magyar összefogó akaratban van, ami abban nyilvánul meg, hogy elődeinkhez hasonlóan megvédjük mindenáron a nemzet szabadságát.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)