Felszólalás adatai

A közösségek, a közösségeink nélkül nincs társadalom, egészséges közösségek, egyházi, nemzetiségi és civil közösségek nélkül nincs egészséges társadalom, és nincs egészséges, kiteljesedő emberi, egyéni, személyes élet sem. A most tárgyalt költségvetési javaslat megítélésünk szerint nemcsak, nem pusztán egy családbarát költségvetés, hanem a közösségek költségvetése is.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A fentiek jegyében is különös figyelmet kell szentelnünk az egyházi területre, a nemzetiségi területre és a civil területre, és erről szeretnék néhány gondolat erejéig beszélni most.

Örömmel nyugtázhatjuk azt, hogy az állam és az egyházak kapcsolatában nagy előrelépésnek lehettünk tanúi az elmúlt napokban, amely a vatikáni szerződés módosításának aláírásában nyert kifejeződést. Bizonyára mindannyian tudjuk azt, hogy ez a szerződés nemcsak a katolikus egyház vonatkozásában bír jelentőséggel, mint az Apostoli Szentszék és a magyar állam között létrejött nemzetközi megállapodás, hanem alapul szolgál a többi, törvényben elismert egyház és vallásfelekezet viszonylatában is. Ez a dokumentum egy olyan új mérföldkő, amely az 1997-ben létrejött megállapodás olyan módosítása, amelyet az új alaptörvény, illetve az idevonatkozó új sarkalatos törvények által meghatározott jogi környezet tett szükségessé.

Az aláírás politikai súlyát csak növeli, ha nem feledjük, hogy az előző nyolc esztendőben a szociálliberális kormányzat egyszerűen beszüntette, illetve takaréklángon tartotta a szentszéki magyar bizottság munkáját, tevékenységét, amelynek rendszeres és a módosítás aláírását eredményező tanácskozásai három esztendővel ezelőtt, a polgári kormányzatunk idejében indultak újra. A dokumentum köztudottan az egyházi tevékenységnek elsősorban azt a területét szabályozza, amelyben az egyház közfeladatokat vállal át az államtól az oktatás, a nevelés, a szociális gondozás, a kultúra területén és egyéb olyan területeken is, mint például a börtönökben vagy a fegyveres testületeknél végzett lelkészi, lelkipásztori szolgálat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy költségvetés meghatározásánál, a számok leírásánál a költségvetés alkotója elkerülhetetlenül döntéseket hoz, ítélkezik és nyilatkozik is. Ítélkezik és nyilatkozik arról, hogy mit tart fontosnak, mit tart olyannak, amelyre áldozni kell a közösség forrásaiból és vagyonából, és mit tart olyan értéknek, amelyet kevésbé támogat. Ez a kérdés a legvehemensebb vitákra adhat okot nyilvánvalóan családi költségvetéseknél, a vállalkozásoknál, és bizonyára így van ez az államháztartás döntéseinél is.

A "miért nem inkább erre vagy arra költünk" kérdést föl lehet tenni gyakorlatilag minden javaslatnál, melyek a fontos prioritások, melyek azok az értékek, amelyek megőrzéséhez vagy fenntartásához, működtetéséhez állami forrásokat kell biztosítanunk. A XXI. század technokrata beállítottságú világában különösen is örvendetes, ha egy állami költségvetés azt tükrözi, hogy a teljes ember méltóságát kívánja szolgálni egyénileg és közösségileg egyaránt.

(18.20)

Az ember egyénileg, közösségében pedig különösképpen is nagyon összetett, nagyon komplex létező. Könnyebb azt mondani, hogy az emberi élet ilyen vagy olyan szükségletének a fedezését bízzuk másra, bízzuk például magára az állampolgárra, spórolja meg a hozzávalót vagy keressen máshol forrást a szükséglet fedezetére. Az előttünk álló tervezetből azonban számomra, számunkra nyilvánvalóvá válik, hogy a múlt restanciáinak orvoslása, a közelmúltban elért eredmények megtartása és az országunk építésében való további lépés megvalósítása helyes egyensúlyban van az élet különböző területeit, szektorait illetően.

Tisztelt Országgyűlés! Bár még bőrünkön érezzük a gazdasági válság valóságát, bár még alig csitulnak a XIX-XX. században gyökerező, immáron a technokrácia életérzésének is minősülő liberális szólamok, ez a költségvetési tervezet világosan mutatja, hogy annak tervezői, benyújtója érzi a XXI. század társadalmának valóságát és elvárásait. A tervezet nyilvánvalóan nem kíván metafizikai kérdésekben állást foglalni és aszerint megvonni vagy osztogatni, hanem sokkal inkább egy modern plurális demokrácia igényét kívánja a szükséges anyagi javakkal szolgálni. Ez a helyénvaló kívánalom érvényesül az általam említett három területre, az egyházira, a civilre és a nemzetiségire, melyek nem egyforma súllyal, de egyaránt közfeladatot vállalnak az oktatásban, a nevelésben és a szociális gondoskodásban, illetve intézményfenntartásban. Ez a költségvetés tükrözi azt a törvényben is meghatározott elvet, hogy az általuk fenntartott intézmények ugyanolyan anyagi feltételek között töltsék be feladatukat, küldetésüket, mint állami vagy önkormányzati partnereik.

Ebben az esztendőben különösen is fontos megemlíteni a közoktatásban, a köznevelési rendszerünkben kötelező módon bevezetett és mégis alternatív kötelező módon bevezetett erkölcstan-, illetve hit- és erkölcstanoktatást. Ez nyilvánvalóan költségekkel is jár, melyet bizonyára némely balliberális véleményformálók szívesen megspórolnának egyéb célok számára, mi viszont csak a legnagyobb elismeréssel és örömmel tudjuk nyugtázni, hogy végre, közel negyedszázad halogatása után országunk is meghozta azokat az intézkedéseket, amelyek Európában általánosak, nevezetesen, hogy az iskolákban a felnövekvő generációk a spirituális és morális értékek közötti eligazodásban is segítséget kapjanak, segítséget nyerjenek. Természetesen helyénvaló, hogy ezt a polgárok választási szabadságának a tiszteletben tartásával kellett bevezetni. Ez a köznevelési program még kezdeti stádiumában van, és az elkövetkezendő évek tapasztalatai fogják a finomhangolást elvégezni, de örömmel láthatjuk és nyugtázhatjuk azt, hogy a költségvetés biztosítja ennek személyi és tárgyi szükségleteit. Ugyanez mondható el a szociális és egészségügyi területen is, ahol szintén növekvő mértékben látjuk az úgynevezett nem állami intézmények megjelenésének arányát.

Tisztelt Országgyűlés! Az állami feladat átvállalásának, ugyanakkor állami támogatásának a taglalásánál természetesen sosem feledkezhetünk meg arról, hogy az egyházak primer feladata mégiscsak a spirituális, a hitéleti és szakrális tevékenység és szolgálat. Az a költségvetési rendelkezés, mely szerint az adófizetők személyi jövedelemadójuk kétszer 1 százalékát az egyházak és a civilek szolgálatára ajánlhatják, azt sugallja, hogy az alaptörvényünk szellemében nagyra értékeljük az egyházak primer spirituális, szakrális, liturgikus és közösségformáló erejét és szolgálatát is. Ezek sorában a költségvetés nevesítve is támogat konkrét felekezeti projektumokat, amelyeket most nyilván nem sorolok fel, csak örömmel jelzem, hogy ezek be vannak építve a költségvetésbe. És azt is, hogy 2014-ben a korábbi évek mértékéhez hasonló pályázati keretet biztosít a költségvetés az egyházi épületek, intézmények felújítására, újak létrehozására, illetve közösségi, a közösségépítés szolgálatában álló programjaik támogatására és megvalósítására.

A 2010-2013 között az egyházak részére kifizetett költségvetési hozzájárulások és támogatások teljes összege jelentős mértékben növekedett. Ez a növekedés nyilvánvalóan folytatódik az említett hit- és erkölcstan tárgyi és személyi szükségleteinek fedezésével, és ami talán ennél is jelentősebb, azzal a ténnyel, hogy az egyházi közgyűjtemények támogatása az idei támogatáshoz képest közel a négyszeresére emelkedik, 750 millióról majdnem 3 milliárd forintra. Továbbá fontos megemlíteni azt is, hogy a vallási tevékenységet végző kisebb közösségek számára egy újszerű támogatási alap létrehozását is tartalmazza a javaslat mintegy 150 millió forintos előirányzattal.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt három esztendő egyik legnagyobb eredménye a civil területen, hogy húsz évvel a rendszerváltás, rendszerváltozás után elkészült az első civil törvény Magyarországon. A jogszabály hatálybalépésével csökkent a civil szervezetekre háruló adminisztrációs teher, emellett kiszámíthatóvá és követhetőbbé vált a civil szervezetekre vonatkozó követelményrendszer. 2012-ben elindult a Nemzeti Együttműködési Alapprogram, amely költségvetési előirányzat-fedezetet biztosít a civil szervezetek támogatásához, működési alapjaik megteremtéséhez, társadalmilag hasznos és közösségteremtő tevékenységük elismeréséhez, közérdekű, illetve közhasznú tevékenységük fejlesztéséhez, működéséhez.

Szeretnék reflektálni Szávay István képviselőtársam gondolataira, aki érintette a NEA költségvetési keretét, amely tényszerűen úgy van, ahogy ő fogalmazott. Annyi megjegyzést hadd tegyek hozzá, hogy az előtte működő Nemzeti Civil Alapprogram éves költségvetése sohasem volt száz százalékban kifizetve a szocialista-SZDSZ-es kormányok alatt. Volt, amikor a megállapított költségvetési keret 50-60-70 százaléka lett csak tényleges módon kifizetve a civil szervezetek számára. A Nemzeti Együttműködési Alapprogram minden fillérjét, minden forintját eddig százszázalékos mértékben kifizettük minden költségvetési esztendőben.

Azt is szeretném hozzátenni a NEA költségvetéséhez, hogy éppen néhány perccel ezelőtt lett benyújtva a parlament elé a kormány által a civiltörvény módosító csomagja. A csomag több pozitív változást fog eredményezni a civil szervezetek működése és támogatása területén. Ennek az egyik legfontosabb pozitívuma az lesz, hogy a következő időszakban mintegy másfélmilliárddal fog megnövekedni 2015-től a Nemzeti Együttműködési Alap a civil szervezetek működésére és szakmai programjainak a támogatására. És végre meg tudtuk oldani azt a több mint húsz esztendő óta a civil szervezetek és több parlamenti frakció által is kezdeményezett javaslatot, hogy az úgynevezett beragadt 1 százalékok visszaforgatását tudjuk elérni a civil szervezetek számára. Tehát az is egy pozitív változás és fordulat lesz az elkövetkezendő időszakban, hogy a bent ragadt 1 százalékok újra lesznek osztva a civil szervezetek támogatására, és ez mintegy másfélmilliárdos növekedést, növekményt jelent majd a civil szervezetek számára.

Azt is el kell mondani, hogy annak idején a Nemzeti Civil Alapprogram működtetése során sok esetben láttuk és tapasztaltuk azt - hogy is fogalmazzak finoman? -, hogy ál-civil szervezetek jutottak nagyon komoly forrásokhoz. Az új civiltörvény, illetve az újra való regisztráció és a Nemzeti Együttműködési Alap létrehozása tapasztalataink szerint pozitív változásokat jelentett és jelent ezen a területen is. Azt is szeretném kiemelni, hogy a NEA-n kívül a szakminisztériumokban természetesen továbbra is rendelkezésre állnak a szakmai civil szervezetek számára különböző források, úgynevezett pántlikázott pénzek.

(18.30)

Azt gondolom, hogy ez is egy jelentős mértékű forrást jelent a civil szervezetek számára, különösen a nagy és komoly szakmai munkát végző civil szervezetek számára, illetve nagyon komoly európai uniós forrásokhoz, sokmilliárdos európai uniós forrásokhoz tudnak hozzájutni a civil szervezetek természetszerűleg. Sőt, még abban is változást jelentett az új civiltörvény, hogy létrehoztuk az úgynevezett civil bankot, amit több mint húsz éve követeltek és kértek a civil szervezetek, és ezek segítséget adnak a komoly európai uniós projekteket bonyolító civil szervezeteknek a saját forrásaik megteremtéséhez, illetve az előfinanszírozáshoz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Nem utolsósorban szükségesnek tartom néhány mondattal a nemzetiségi terület fontosságának az aláhúzását. Szent István intelmei óta tudjuk, és az alaptörvényünkben is kifejezzük, hogy a hazánk területén élő nemzetiségek azzal gazdagítják országunkat, ha kultúrájukat, identitásukat megőrzik, ápolják, és azt közkinccsé teszik. Örömteli, hogy erre a kiadásra a kihívásokkal teli időszakban is ebben a szellemben tervez a kormányzatunk, az állami költségvetés. Ami ennél is több, az az, hogy a jövő évi költségvetés több mint duplájára emeli az idei nemzetiségi forrásokat, tehát megközelítőleg 1,3 milliárd lesz a következő esztendőben a nemzetiségek számára rendelkezésre álló keret. Két komoly, nagy nemzetiségi iskolának a teljes rekonstrukciója is meg fog történni a következő esztendőben ebből a forrásból. Ezzel a kiadással, ezzel a forrással miközben kifejezzük a nemzetiségek iránti elkötelezettségünket, reménységünk szerint jó példát is mutathatunk azoknak a szomszédos országoknak, ahol a magyar testvéreink élnek nemzeti kisebbségi sorban.

Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Befejezésképpen még egy örvendetes szempontra hívom fel a figyelmet. A fentebb felsorolt, a költségvetési tervezetben szereplő források többsége valamilyen formában megjelenik a határon túli magyar nemzeti közösségeknek, kultúra- és identitásápolási tevékenységének, szolgálatának a támogatásában és finanszírozásában is. Az előterjesztés tehát világosan mutatja a határokon átívelő nemzetegyesítési programunk további megerősítését és folytatását.

Mindezen érvek alapján a Kereszténydemokrata Néppárt támogatja a 2014. évi költségvetési törvényjavaslatot, és kérem képviselőtársaimat is, hogy támogassák az előterjesztett javaslatot.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)