A felszólalás szövege:

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Schiffer András tapsol.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Én is örülök, hogy örül tisztelt képviselőtársam. Azt szeretném mondani tisztelt Horváth képviselőtársamnak nagy tisztelettel, egyetértek önnel, egy probléma van, ez a törvényjavaslat a kormány által van benyújtva, mert a Magyar Köztársaság költségvetését a kormány hivatott benyújtani, bár lehet, hogy megérjük még egyszer, hogy ez is képviselői önálló indítványként kerül a Ház elé. Ezzel együtt ez a költségvetés, amiről már ettől a pillanattól kezdve tárgyalunk, az önök számára is ismeretlen. Tehát ne is hivatkozzanak rá, ne is akarják elmagyarázni, hogy mitől lesz itt növekedés, mert már rég nem arról tárgyalunk, mint ami kint zajlik. Ezért tettük a javaslatot, hogy ne azzal foglalkozzon a Ház, ami már nem igaz, mert nem igazak a számok, tisztelt képviselőtársam, nagy tisztelettel szeretném önnek mondani. (Ughy Attila: Honnan tudod? Honnan tudod, hogy nem igaz? - Zaj. - Az elnök csenget.)

A másik, amit szeretnék megjegyezni, hogy önök éppen a tegnapi napon arról beszéltek, hogy milyen fontos a prudenciája a költségvetésnek, hogy mennyire kell, hogy átlátható legyen. (Ughy Attila: Az a transzparencia, nem a prudencia.) Hogyha fél óra leforgása alatt valakit megszáll az ihlet, bár a tündérmesék világában még ilyen előfordulhat, és mint tudjuk, Matolcsy miniszter úr sűrűn jár a tündérmesék világában, megszállhatta őt az ihlet, hogy az 1,6 százalékból hipp-hopp lehet 2 százalékos növekedés, csak úgy. Szeretném mondani, hogy még mielőtt nagyon belemelegednének, fogadják el, hogy lehet még 3 százalékos a növekedés is, sőt, tudják mit, 5, csak egyről ne beszéljenek: hogy megalapozott, prudenciális, és úgymond a növekedés pártján van, mert ennek mostantól ehhez semmi köze.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva Tapolczai képviselőtársamat, az jutott eszembe, hogy sok dologban nem értünk egyet, de abban messzemenőkig egyetértek vele, hogy ennek a törvényi szabályozásnak egy része, amely kimondottan a fogyatékosok számára nyitja meg az egyenlőséget és az általános elvet, hogy mindenkire egyformán vonatkozik, ez az elv érvényesül a törvényben, ezt messzemenőkig támogatom. Ez viszont nem von le semmit abból, hogy egy rész jó, de az egész úgy felesleges, ahogy van, és erre a mai vitában igyekszünk képviselőtársaimmal rávilágítani, hogy az 1989-ben megalkotott jogszabály hogyan és miképpen bírta ki az idő próbáját, hogyan, miképpen tudott neutrális, semleges maradni a választási eljárások lebonyolítása során az állam részére nyújtott szolgáltatásokban. Az, hogy mennyire csorbul ez a jelenleg, napjainkban éppen tárgyalandó törvényjavaslat megfogalmazásában, annak a képét vetíti előre, hogy valójában nem bővíteni igyekszik a törvényalkotó, illetve a Fidesz-többség a demokráciához való hozzáférést, bár a demokráciához nemcsak a választásokhoz való hozzáférés a legitim mód, hanem a munkavállalói szabadságban a gazdaságban is lehet érvényesíteni a demokráciát, merthogy a kompromisszumok, egyeztetések művészetéről van szó, de itt most a választójogi törvényről fogunk beszélni.

Meggyőződésem, abból kell kiindulni, be kell mutatni, hogy a jelenlegi szabályozás milyen eszközrendszerrel, milyen feltételekkel, milyen jogszabályi környezetben biztosítja az általános választásokon való alapelvek érvényesülését, és a jelenlegi jogszabálytervezet, amelyet éppen tárgyalunk, az hogyan, miképpen viszonyul ehhez. Ezért, ha megengedik, én a névjegyzék vezetésére vonatkozó hatályos törvényi rendelkezéseket konkrétan a választási eljárási törvény, valamint a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény rendelkezéseit kívánom számba venni, annak alátámasztására, hogy a jelenleg alkalmazandó szabályok mellett milyen álságos és átlátszó az a kormánypárti javaslat, amely a választási feliratkozás általánossá tételére vonatkozik.

A hatályos választási eljárásról szóló névjegyzék egyik fontos adataként jelöli meg a választópolgár lakcímét, amely egyrészt meghatározza, hogy a választópolgár mely választókerületbe tartozik, másrészt alapját képezi a szavazóköri beosztásnak is. A választópolgárt a lakcíme szerinti névjegyzékbe kell felvenni. Az a személy, akinek sem bejelentett lakóhelye, sem bejelentett tartózkodási helye nincs, de az adott településen településszintű lakcímmel rendelkezik, választásra jogosult. Ezek a személyek a helyi választási iroda vezetője által kijelölt szavazókörökben szavazhatnak. A névjegyzék és a névjegyzékbe vételről szóló értesítés elkészítéséért a helyi választási iroda vezetője a felelős. A helyi választási iroda vezetője azokat maga készíti, vagy ezzel megbízhat más helyi választási irodát, kormányhivatalt, a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalát. A névjegyzék elkészítéséhez a személyi adat, a lakcímnyilvántartás adatai nyújtják az alapot. Ebből le kell válogatni azoknak a személyeknek az adatait, akik állampolgárságuk vagy egyéb státusuk, nagykorúságuk és lakcímük alapján választhatnak, majd törölni kell azokat, akik a választójoggal nem rendelkező nagykorú állampolgárok nyilvántartásában szerepelnek, azaz aki jogerős ítélet alapján cselekvőképessége korlátozása vagy kizáró gondnokság alatt, illetőleg a közügyek gyakorlásának eltiltása hatálya alatt áll, szabadságvesztés büntetését vagy büntetőeljárásban elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti. Az így megmaradt nevek és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok alkotják a névjegyzéket. A névjegyzék, illetőleg az értesítők elkészítéséhez szükséges adatállományokat a kormányhivatal, illetőleg a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala bocsátja rendelkezésre.

A választójoggal nem rendelkező nagykorú polgárok nyilvántartását a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala vezeti, a gyámhivatalok és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága által nyújtott folyamatos adatközlés alapján. E nyilvántartást elkülönítetten kell kezelni, és csak a választójog megállapítása céljából kapcsolható össze a személyiadat- és a lakcímnyilvántartás. A választójoggal nem rendelkező nagykorú polgárok nyilvántartása nem nyilvános, abba csak az érintett személy, a bíróság, a választási bizottság és a választási iroda tagjai tekinthetnek be.

Nézzük, miről is szól a névjegyzék, mit tartalmaz! Családi és utónév, születési családi és utónév, lakcím, névjegyzékbeli sorszám, személyi azonosító. Abban az esetben, ha egy lakcímen két azonos nevű személy szerepel, a névjegyzék tartalmazza a választópolgár születési idejét, ennek azonossága esetén egyéb természetes személyazonosító adatát is. A névjegyzék a választópolgárok adatain kívül tartalmazza még a választás típusát, a választás évét, a megye, a település megnevezését, valamint a szavazókörök sorszámát. A helyi választási iroda vezetője a névjegyzék összeállításával egy időben elkészíti vagy elkészítteti a névjegyzékbe történő felvételről szóló értesítőket.

Mit tartalmaz az értesítő? A választópolgár családi és utónevét, születési nevét, lakcímét, személyi azonosítóját, névjegyzékbeli sorszámát, egyéb technikai adatokat, a szavazás helyét és idejét, valamint a szavazással kapcsolatos egyéb tudnivalókat. Az értesítőt meg kell küldeni minden választópolgárnak, oly módon, hogy a szavazást megelőző 45. napig a kézbesítésük megtörténjen. Aki az értesítőt nem kapja meg, az a helyi választási irodától kérheti.

A névjegyzékben bekövetkező változásokat ez a vezető a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalától és más jegyzőktől kapott értesítések, valamint a hozzá beérkezett jelzések alapján folyamatosan vezeti a szavazást megelőző második nap 16 óráig. A helyi választási iroda vezetője felveszi a névjegyzékbe a választópolgárt, ha a névjegyzékből törvénysértő módon kimaradt, például akinek a névjegyzékből történt kihagyását hivatalból vagy jelzés alapján észleli, vagy akit jogos kifogás alapján névjegyzékbe kell venni. Választójogot szerzett például a kiskorú házasságkötése esetén, vagy magyar vagy európai uniós állampolgárság, letelepedési engedély, menekültstátus megszerzése révén, választójogát visszanyerte, a településre beköltözött, az igazolás alapján az igazolással szavazni kívánó polgárt az illetékes szavazókör jegyzékébe, valamint az igazolás alapján névjegyzékbe vett választópolgárok jegyzékére veszi fel, egyidejűleg az igazolást bevonja.

A helyi választási iroda vezetője törli a névjegyzékből azt a polgárt, aki magyar vagy európai uniós állampolgárságát elvesztette, azt a polgárt, aki a választójogát elvesztette, azt a polgárt, akit jogos kifogás alapján a helyi választási iroda vezetőjének döntése vagy bírósági határozat alapján a névjegyzékből törölni kell.

Tisztelt Országgyűlés! Azért bátorkodtam untatni önöket, hogy ilyen részletességgel ismertessem a névjegyzék vezetésére vonatkozó hatályos szabályokat, hogy érzékeltessem, a nyilvántartási rendszer adott, a választási eljárási szempontból jól működik, bejáratott, szakszerű, a jegyzők által eredményesen alkalmazott szisztéma áll rendelkezésünkre.

Nem tudtak mondani az általános vita eddigi szakaszában egyetlenegy olyan szakmai érvet sem, hogy ennek a kiépített struktúrának mi okozná az önök általi felszámolását.

Lássuk most a személyiadat- és a lakcímnyilvántartásról szóló törvény vonatkozó rendelkezéseit! Ezek azt igazolják, hogy a feliratkozás bevezetése csak akkor és annyiban igazolható, ha az országos nyilvántartás működése nem lenne rendben.

(20.20)

Tehát a nyilvántartási törvény 3. §-a szerint olyan hatósági nyilvántartásunk van, amely a polgároknak a törvényben meghatározott személyi és lakcímadatait, valamint az azokban bekövetkezett változásokat tartalmazza.

A 4. § szerint a törvény hatálya alá tartoznak: a Magyarország területén élő magyar állampolgárok, a bevándorolt és letelepedett jogállású, valamint menekültként vagy oltalmazottként elismert személyek; szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek, amennyiben a szabad mozgás és a három hónapot meghaladó tartózkodási jogukat Magyarországon gyakorolják; a magyar állampolgárságról szóló törvény alapján honosított vagy visszahonosított, külföldön élő állampolgáraink, azaz a kedvezményesen honosított határon túli magyar állampolgárok; külföldön élő magyar állampolgárok, ha kérték, hogy őket vegyék fel a személyiadat- és lakcím-nyilvántartásba.

A kedvezményesen honosított vagy visszahonosított, külföldön élő polgárok adatai az állampolgári ügyekben eljáró szerv értesítése alapján hivatalból szerepelnek a nyilvántartásban. A 11. § (1) bekezdése pedig szövegszerűen rögzíti, hogy a nyilvántartás tartalmazza a polgárok lakcímét is. Nem igaz tehát, hogy a lakcímadatokkal nem teljeskörűen rendelkezik az országos nyilvántartás, legalábbis a törvényi felhatalmazás alapján ezzel rendelkeznie kell.

A 14. § jelöli meg, hogy a nyilvántartás szervei az adatokat milyen forrásból gyűjtik. Ezek között szerepel a külföldön élő, kedvezményesen honosított magyar állampolgárról az állampolgársági ügyekben eljáró szerv által küldött értesítő is. Ez az értesítés tartalmazza a külföldön élő polgár esetében a természetes azonosító- és a külföldi lakcímadatait is. A 26. § pedig azt rögzíti, hogy magyarországi tartózkodási hellyel nem rendelkező, külföldön élő magyar állampolgárnak a külföldi lakhelye megváltozását a központi szervnél vagy a konzuli tisztviselőnél kell bejelentenie. Az országos nyilvántartásban tehát átvezetik a külföldön élő, kedvezményesen honosított polgár lakcímváltozását, ha a változást bejelenti.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a farizeus magatartás, hogy önök folyamatosan a benyújtott törvényjavaslatban arra hivatkoznak, hogy mindez azért kell, hogy a határainkon túl lévő magyar állampolgárok - akikről úgymond nagyon széles skálán hol félmilliót hallunk, hol másfél millió emberről hallunk - hogyan fognak szavazni. Ha figyeltek volna, az elmúlt tíz percben arra tettem kísérletet, hogy felsoroltam az elmúlt 22 évben működő törvény összes paragrafusát - beleértve az önök által 2010-ben elfogadott módosításokat is -, amelyek a honosított állampolgárok szavazati jogáról szólnak.

Tehát aki a feliratkozási időszak első napján jogosult arra, hogy kérje a névjegyzékbe felvételét, a feliratkozási időszak előtti augusztus hónapban, azt veszi fel a Választási Központ; aki a feliratkozási időszak első napját követően válik jogosulttá arra, hogy kérje a névjegyzékbe vételét, jogosultságának megszerzését követően levélben tájékoztatja a választójoga gyakorlásának feltételeiről, a névjegyzékbevétel módjáról.

Nyilvánvaló, nyilvánvaló, hogy a választások lebonyolítására léteznek megfelelő nyilvántartások már ma is, hiszen önök el is ismerik a benyújtott törvényjavaslattal, hogy mindennek a genezise az, ami az elmúlt 22 évben kialakult Magyarországon, csak úgy tesznek, mint ha erről nem akarnának tudomást venni, hogy ez a típusú passzív feliratkozás, amit az államnak kell elvégeznie, megvan, csak azt mondják a javaslattal - ezt mondják ki konkrétan -, hogy erre mi képtelenek vagyunk az állam részéről megszervezni, ezért oda akarjuk adni aktívan a választóknak, hogy az ő terhüket nyomja ez a dolog, miközben minden rendszer rendelkezésre áll.

Persze kérdés, hogy hogyan vehetnek részt választásokon azok a határon túli magyar állampolgárok, akik egy fideszes képviselő szerint ötszázezren vagy több millióan vannak. A Fidesz szónokai az előzetes választási feliratkozás szükségességét azzal magyarázzák, hogy az a határon túl élő magyaroknak a lehetőséget adja meg, hogy szavazzanak. Ezzel lényegében ugye bevallják - az elmúlt 12 percben elmondottak alapján -, hogy a törvény minden eszközt, minden lehetőséget megad a magyar államnak, hogy ezt a feltételt a határainkon túl élő magyar állampolgároknak is biztosítsa.

Tehát szeretném önöknek nagyon őszintén mondani, hogy minden szakmai vitában van értelme paragrafusokról beszélni, hogy az az adott jogszabály kellően tudja-e biztosítani a választásokon való részvételnek az erősítését. Csak szeretném mondani, hogy ez nem szakmai kérdés, amit önök itt benyújtottak: tisztán és világosan egy politikai szándék. Világos, Kőszegi úr, egyet is értek önnel ebben, hogy ez egy politikai szándék, de akkor nevén kell nevezni, nem szabad arra hivatkozni, hogy csak azért, mert hogy a határainkon túl élő magyar állampolgárok hogyan fognak szavazni, vagy ettől lesz-e teljesebb a demokrácia.

A demokrácia attól lesz teljes, ha az állam saját magát korlátozná, hogy nem akarna beleszólni adminisztratív eszközökkel abba, hogy ki és hogyan vehet részt a választásokon. Nem megyek abba az élethelyzetbe bele, hogy arról kezdjek mesélni, hogy van-e az a 48 éves keseredett ember, aki az elmúlt huszonév alapján érzi úgy, hogy már reménytelen a helyzete, és most még azt kérik tőle, hogy ahhoz, hogy változtasson akár csak idealisztikusan a helyzetén, ezért induljon el, fizessen azért kétezer forintot, hogy bejusson egy városba, hogy leregisztrálja magát úgy, hogy két héttel a választások előtt már nem mozdulhat sehova?! Ne haragudjanak, képviselőtársaim, ez álságos és vicces! Vicces, őszintén mondom, vicces az, amit önök csinálnak.

Egyet nem tudnak megváltoztatni, higgyék el: amíg lesz Magyarországon szavazás, amíg lesz urna, és lesz olyan szavazólap, ahol nem önök írják meg előre, hogy mi a végeredmény, addig önöket le fogják váltani; nem azért, mert mi mondjuk, hanem azért, mert a politikájuk olyan, és ezzel a törvénnyel csak azt erősítik, hogy szűkíteni akarják a hozzáférést a társadalmi kontrollban, szűkíteni akarják abban, hogy egy szavazás útján a véleménye a választópolgárnak eljusson önökhöz. Ez a törvény csak erről szól (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), de higgyék el, a változást nem tudják megállítani.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy tudtam, hogy az általános vitát folytatjuk, és nem a részletes vitában vagyunk, tehát szólnék Csizi Péter úrnak, hogy eljön annak is az ideje, higgye el, a képviselőtársaim el fogják mondani a következő száz oldalnak is a tételeit. Nem fog ennyire mosolyogni neki, de inkább majd annak nem fog mosolyogni, amit a választóktól kap ebben az ügyben. Ez nem az én állításom, hanem az embereké, akik 70 százalékban úgy ítélik meg, hogy a regisztráció amúgy nem szerencsés - finoman fogalmaztam.

Kettő. Ami nagyon fontos és le kellene szögezni: elég jól tudtam értelmezni, amit leírtam, hiszen azért írtam le, hogy elmondjam még önnek is. Ez arról szól, hogy igenis az, akit honosítanak Magyarországon, tisztelt képviselőtársam, az a magyar lakcímnyilvántartóban, névnyilvántartóban rögzítve van, sorszáma van, benne van az ő neve, benne van az ő lakcíme, azért olvastam fel a törvényt, tudják? Hátha maguk nem ezt alkalmazzák, amikor kiadják a honosított állampolgárságot, azért nem a rendszert kell megbántani, a rendszer attól még működik! Hát nem jól alkalmazzák!

(20.30)

A dolog lényege az, hogy ha még fel is vetődik, hogy lehet egy úgymond regisztráció azért, hogy a határainkon túl élő magyar állampolgárok is szavazzanak, legyen, de ezért az önök amúgy hibás törvénye okán, mert nem így kellett volna megoldani a választójogi törvényt, ne büntessen másik 8,2 millió állampolgárt azért, mert önök ezt eltolták. Tetszett volna jó törvényt csinálni!

Hozzáteszem, az önök padsoraiban volt is olyan, nem egy képviselő, ha jól tudom, még tisztségviselője is a Háznak, aki azt a javaslatot vetette föl, hogy legyen egy olyan mandátumszám, amit átadunk a határon túl élő magyaroknak, és ők maguk indítsanak, magyar szervezetek versengjenek és szerezzék meg a mandátumot, és abban a pillanatban nem lett volna probléma ezzel a regisztrációval. Ezt ott kellett volna megoldani. De mivel elrontották, most legyenek szívesek ne ezen az ágon büntetni azt, hogy miről szól ez az egész, mert az egész nem arról szól, hanem a demokráciáról, tisztelt Csizi úr, ha még érti, amiről én beszélek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az az igazság, hogy lehetett volna ebből akár egy szellemileg nagyon inspiratív vita is, az a baj, hogy önök nem arról beszélnek, ami a valóság. És tudják, mi az igazi szomorúság, ami engem valódi szomorúsággal tölt el? Az, hogy önök kategorizálnak, jelzőkkel látnak el magyar állampolgárokat. Szeretném mondani, hogy a vérlázító az, amit önök csinálnak, de az, hogy aktív választópolgárt akarok, felelős állampolgárt akarok, uraim, ebben - nem ebben, mert még ez nem, de még lehet sajnos, de - a XX. században ezek a mondatok visszaköszönnek. Sajnos, emlékszem a végére is, emlékszem a végére is, és tudják mit, lehet, hogy én csak '70-ben születtem, és nem tudok arról, amiről Kőszegi képviselőtársam beszél, de egy dolog biztos: ha az állam meg akarja mondani az állampolgárainak, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy ők boldogak lehessenek, és nem önmagát korlátozza azért, hogy boldogok lehessenek az állampolgárai, akkor nagy baj van.

Önök meg akarják mondani, hogy hogyan éljenek az emberek, az emberek meg szeretnének élni adott keretek között, hogy mások szabadságát ne sértsék. Önök most a döntés szabadságát veszik el az emberektől, ezt nem akarják megérteni? Jön nekem itt példákkal bármelyikőjük, hogy elmehet majd ide meg oda? Önök elvesznek valamit az emberektől. Sok mindent elvettek már, amiről vitatkozhatunk, most azt veszik el, ami veleszületett joga, és önöknek nincs ehhez joguk. (Kőszegi Zoltán a fejét fogja.) Ne a fejét fogja, képviselőtársam! Majd fogja fogni a fejét, de mindannyian fogjuk fogni, mert a politika veszíti el a legitimitását azzal, amit most önök csinálnak, ezt kellene megérteniük. Könyörgöm, értsék már meg!

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Megtisztelő miniszterelnök-helyettes úrnak a jelenléte, de az a jel, amire várok, ahhoz a miniszterelnök úrra szükség van, tehát vele szeretném megbeszélni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Két év alatt társadalmi reménytelenség, két év alatt gazdasági bizonytalanság - ez a mérlege az elmúlt két év kormányzásának. (Wittner Mária: És 8 év alatt mi volt?) 2010-2012 között az úgynevezett unortodox gazdasági modellnek velejárója volt az ősbűn, az egykulcsos adórendszer létrehozása, amely 500 milliárd forintot csoportosított át és vett ki a költségvetésből, és biztosította a tehetősebb társadalmi csoportoknak azáltal, hogy majd a fogyasztást generálja. De ez a fogyasztás nem valósult meg, megtakarítások formájában jelentkezik.

A társasági adó csökkentéséről, mint egy unortodox modellről, hiszen ezzel segítik a hazai kis- és középvállalkozásokat, az az egyöntetű vélemény, hogy inkább lenne munkánk és kicsit magasabb adó, de tudnánk munkát adni az embereknek, és tudnánk termelni. Jövedelemarányos családpolitikát alkalmazott az unortodox modell, amelyből ma egyértelmű és világos, hogy minden gyermek annyit ér, amennyit a családja keres. A gazdasági szereplőknek kedvező munka törvénykönyve létrehozása, hogy ezáltal már egy rugalmas munkaidőben majd a gazdaság ki tud teljesedni, és bővülni fog a gazdaság teljesítménye, ezzel szemben annyi történt, hogy a modern kor rabszolgáit állították elő a törvénykezéssel. A magán-nyugdíjpénztári vagyon államosításával, mint az államadósság legfőbb célkitűzése, hogy hogyan és miképpen kell csökkenteni, amely csökkentése révén majd a gazdaság beindul, hát ebből sem lett semmi.

Mégis ennyi döntés az elmúlt két év alatt mégsem működik. Nem működik, mert leálltak a beruházások, tisztelt képviselőtársaim, Magyarországon. Az elmúlt másfél évben 12 százalékkal csökkent Magyarországon a beruházási intenzitás. Az infláció éppen a legutóbbi napokban megjelent közlés szerint 6,6 százalékon áll, éves szinten 5 százaléknál magasabb lesz, a reálbérek 3,9 százalékkal kevesebbet érnek az előző évhez képest, és ami a legszégyenteljesebb, hogy a versenyképességi listán 2011 48. helyéről a 60. helyre esett Magyarország.

(13.30)

Ha ennyi intézkedés az önök által elmondott két év grandiózus szabadságharca és gazdasági forradalma után nem működik, akkor meg kell kérdezni, hogy mi lehet a baj, miért nem működik ez a történet. Nagyon egyszerű a válasz, a válasz pedig abban van, hogyha megszüntetik a kiszámíthatóságot, ha hetente, kéthetente új adótörvényeket hoznak be; ha a 2013-as költségvetés nemhogy az évet vagy az év elejét, még a nyarat sem bírja ki, hiszen már a szavazásnál önök a fő számokat fogják módosítani azzal a 400 milliárdos mindegy, hogy minek nevezik, megszorítással, akkor világos, hogy ez a gazdaság szereplőinek nem teremt kiszámíthatóságot.

Önök csökkentették a jogbiztonságot, ugyanis ha bármilyen megkötött szerződésbe az állam egyoldalúlag, jogorvoslati lehetőség nélkül bele tud nyúlni, akkor ott a gazdaság szereplői elgondolkodnak, hogy érdemes-e Magyarországra befektetni.

Önök átláthatatlanságba vezették a közbeszerzéseket, ma egy-két cégen kívül senki nem tudja, hogy a közbeszerzéseken egyenlő esélyekkel, egyenlő feltételekkel tudnának indulni akár hazai cégek is.

Egy szó, mint száz, az elmúlt két év bizonytalansága áttevődött a társadalomra, ahol viszont a társadalmi reménytelenséget okozta. Soha nem állítjuk, és nem is állítottuk, hogy ne lett volna feladat bármely kormánynak, hogy csökkentse a jövedelemkülönbségeket Magyarországon, amúgy az elmúlt öt évben erre számos példa volt, és az iránya is az volt, hogy zárta az ollót, az elmúlt két évben pedig, azt kell mondjuk, sőt az előző évben radikálisan változott: nőtt a különbség az alsó osztály és felső, tehetős osztály között. Ez érdemében másfélmillió ember átlagjövedelem alatti létét hordozza; ez 600 ezer munkanélküli létét hordozza, akik már nem a jövő reményével vagy reménytelenségével, hanem a hétköznapok konfliktusaival, a hétköznapi megélhetéssel találkoznak. Akkor, amikor nagyon sokan a dolgozói szegénységről beszélnek; akkor, amikor a fiataloknak közel 40 százaléka azon gondolkozik, hogy hogyan hagyja el az országot és boldoguljon határainkon kívül, akkor azt kell mondani, hogy egy hibás gazdaságpolitika egy nagyon torz társadalompolitikává alakítható ebben az országban az önök kormányzása következtében.

Végezetül: ha a miniszterelnök úr úgy gondolja, hogy 2014 után hazajönnek a fiatalok, akkor ebben egyetértünk, ehhez kormányváltásra van szükség. 2010-ben önök jöttek, a fiatalok elmennek, 2014-ben változás lesz, és a fiatalok hazajönnek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból. - Szórványos taps az LMP padsoraiból.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Megtiszteltetés Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes úrral vitatkozni, de megvárnám a kérdésemmel a miniszterelnököt.

Köszönöm szépen.

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Megtisztelő, hogy miniszter úr jelen van a teremben ezen harmadik alkalommal. Negyedik alkalommal már megvárnám a miniszterelnök urat ezzel a kérdéssel.

Köszönöm szépen.

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A gyerekekről is beszélhetnénk, de a miniszterelnök úrral elsősorban a jelekről szeretnék beszélni. Azért szeretnék erről beszélni, hiszen ez év szeptemberében a jelekből való olvasás tudományát osztotta meg hallgatóságával Ópusztaszeren. Az őskép, a vér, a turul és a magyarok világra jöttének összefüggéséről tartott beszédének eszenciája: a turulmadár pedig a most élő és már meghalt és az ezután megszülető magyarok nemzeti azonosságának a jelképe. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból: Így van!)

(16.00)

Miniszterelnök Úr! Idéznék egy másik beszédből. A jelenlegi hatalom - és mostantól szó szerinti az idézet - egy olyan elkorhadt, régi világot képvisel, ami soha nem fog Magyarországon visszatérni. A 20. század közepén, az európai integráció, a parabolaantenna, a motorizáció és a számítógépek korában már nem lehet elsüllyedt világokat restaurálni. A mi generációnk ennek fizikai, biológiai akadályát képezi. Meggyőződésem, hogy az 1992-es szónok az ópusztaszerihez hasonló beszéd hallatán élesen határolódott volna el attól a történeti és fogalmi szempontból egyaránt zűrzavaros tartalomtól, amelyet képvisel ma. Ezt ön mondta, miniszterelnök úr, az 1992. évi pécsi kongresszuson.

Miniszterelnök Úr! Jómagam, és azt hiszem, a mai magyar társadalom döntő többsége politikai hovatartozástól függetlenül hisz a békében és hisz a biztonságban, hisz egy olyan Magyarországban, ahol nem a vér, amely igaz családot és közösséget, nemzetet összefűz, hanem az egymás élete iránti tisztelet és az a sorsközösség, amely, ha vállalja, a közös siker érdekében teszi, nem pedig a másként gondolkodó ember ellenében jön létre.

Miniszterelnök Úr! A kérdés ma már csak annyi, hogy mi motiválja, hogy az elsüllyedt világok restaurációját a XXI. század elején újraélessze. Kérem a válaszát. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tényleg lehetne arról folytatni... (Zaj a kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.) Tudják, a modernséghez és a hagyományhoz a tisztelet is hozzátartozik, ami megillet mindenkit, legyen az egy miniszterelnök vagy legyen egy átlag állampolgár. Azt gondolom, ebben a Házban meg joggal vethetjük fel ezt a kérdést a miniszterelnök úr után.

Nagyon egyszerű, miniszterelnök úr, tényleg lehetne hosszú órákat zengeni arról, hogy a modernség és a hagyomány hogyan illeszthető, de az a hagyomány, amely nem egyesíti a magyarságot, csak politikai értelemben arra használja föl a miniszterelnök úr, hogy egy spirituális térben, a valóságtól elrugaszkodva most olyan nemzeti hívószót fogalmazzon meg, amely alá nem rendezhető be a teljes magyar társadalom belföldön és külhonban egyaránt, mert nem teremt nemzeti sorsközösséget; a nemzeti sorsközösség egy vállalás, az nem egy megmondás a miniszterelnöktől. (Zaj a kormánypártok soraiban.) A miniszterelnök jelen pillanatban elrugaszkodik a valóságtól. Miniszterelnök úr, ön már csak a hatalmára gondol, amikor ilyeneket megfogalmaz, nem azokra, akik fizikai és biológiai korlátai lesznek a múlt restaurálásának.

Köszönöm szépen. (Zaj a kormánypártok soraiban. - Taps az MSZP soraiban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ugye, egy olyan törvény zárószavazása előtt vagyunk, és egy olyan záróvitát folytattunk le, amely valójában több elemből is áll. Mielőtt még az a helyzet állna elő, hogy Rogán képviselőtársam a maga 5 percét felhasználná arra, hogy elmondja, mi hogyan és miképpen gondolkodunk a szolgáltatókkal kapcsolatban, szeretném leszögezni, hogy az a módosító javaslat, amely jobbá és alkalmazhatóbbá teszi a fogyasztók védelme érdekében a szolgáltatókkal szembeni eljárásokat, a szolgáltatók fogyasztókkal szembeni eljárásait egyszerűsíti, fogyasztóbaráttá teszi, védelmet nyújt számukra, a korábbiaktól eltérő módon erőteljesebben, ezeket mindenféleképpen támogatjuk. Ilyen, hogy az előfizetői szerződés, illetve a szolgáltatás igénybevételére vonatkozó feltételeket kizárólag az előfizető számára előnyös módon változtathatják meg a jövőben. Ez üdvözlendő és támogatható is. Ez el is hangzott az általános vitában, képviselőtársaim folyamatosan emellett érveltek, hogy ez a döntés helyes.

Továbbá az is egy fontos társadalmi cél, hogy a digitális átállás támogatása megtörténjen, bár ezen a területen a vitában is elmondtuk, hogy számos alkalommal merült már föl az elmúlt egy évben, lásd az előző törvény kapcsán, ahol a schengeni szerződésről, annak módosításáról szavaztunk, ahol adatvédelem, adatnyilvántartás, nyilvántartások hogyan kerülnek ki az állam fennhatóságából, és válnak magánrendszerek, gazdasági szereplők lehetőségévé, hozzáférhetővé, ez önmagában aggályos. A vitában is elmondtuk, azt, hogy a KSH lesz az, amely lebonyolítja a digitális átálláshoz szükséges fogyasztói csoportoknak, amelyek ezt hátrányos szociális helyzetük okán nem képesek megfinanszírozni, miközben a Magyar Államkincstár minden ilyen paraméterrel rendelkezik, senki nem érti, és ebben a vitában nem is kaptunk erre választ, hogy ezt mi indokolja.

Valójában van egy másik törvény is ebben a törvényjavaslatban, és inkább erről szeretnék beszélni, hogy legyen világos. Ha csak az előbbi lenne, a szocialisták minden okkal, fenntartásaikkal együtt támogatnák ezt a javaslatot, amely a fogyasztóvédelmet erősíti ezen a területen is. A baj az, hogy bár jó szándékú a javaslat, leplezve igyekszik eltakarni egy fennálló jogviszonyokba történő beavatkozás megjelenését. Értem én, tisztában vagyok vele, hogy önök nem tudnak veszíteni, ez rendben van. Nem képesek bírósági döntésekbe belenyugodni, ez is rendben van. Láttuk ezt már az Alkotmánybíróságnál, amely kimondta, hogy mely törvény alkotmányellenes, az önök alaptörvényének nem felel meg, erre nem az a válasz, hogy módosítanak a törvényen, hanem egyszerűen az Alkotmánybíróság jogköréből elveszik azokat a jogokat, ahol vizsgálni lehetne ennek az alkotmányosságát. Ez így van, értem én, miniszterelnök úr, csak ez az, amit nem jogállamnak hívnak, de semmi baj nincs vele, ettől még ez normális. Jogállamban a jogalkotó alkalmazkodik egy független hatalmi ág álláspontjához, és módosítja azt.

Jelen pillanatban ugyanez történik. Fennálló, folyamatban lévő ügyre akarja kimondani a törvény, hogy annak a hatóságnak, amely már így is túlzott kormányzati, parlamenti kontroll nélkül működik, egy személyben a felelőse, azt kell mondanom, formálisan erősebb, mint a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, hiszen folyamatban lévő ügyre tud, értelemszerűen bírság nélkül, de tud olyan szűkítő szabályt mondani, amely egy gumiszabály, nevezetesen, egyéb körülményeket figyelembe véve vagy egyéb feltételeket szabva a szolgáltatónak, hogy megfeleljen.

Szeretném kérdezni nagy tisztelettel az Országgyűlés minden egyes oldalán ülő képviselőt: el tudnak képzelni egy olyan törvényt, amely törvény elfogadását követően a köztársasági elnök által már többször jelzett és visszaküldött törvényjavaslatról is beszélhetünk, ahol folyamatban lévő ügyben visszamenőleges hatállyal akarja kimondani a törvény, hogy bár a bíróság döntött, de ezzel együtt ezen új törvény alapján, mivel folyamatban lévő ügyről van szó, a hatóság elnöke egyéb körülményeket is figyelembe vehet, egyéb feltételeket is támaszthat annak érdekében, hogy érvényt szerezzen az igazának? Szeretném mondani önöknek, hogy ez az, ami számunkra elfogadhatatlan.

(17.50)

A harmadik ilyen téma, amire vártunk és abban bíztunk, hogy önök talán észreveszik, bár árulkodó az, hogy hogyan és miképpen alakult, hogy a Kúria volt az egyedüli döntéshozó vagy jogorvoslati fórum, most már bekerült a közigazgatási és munkaügyi bíróság, miközben a 44. §-ban önök bent hagyták, hogy a törvényszék kizárólagos illetékessége fennáll. Ebből az keletkezik, hogy újra fogjuk tárgyalni ezt a törvényt, mert a köztársasági elnök vissza fogja küldeni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a parlament számára. Ezért nem fogadjuk el tehát a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót. Elfogadom, elnök úr, a miniszter úr válaszát.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az egypárti alaptörvény tárgyalásának utolsó szakaszában Lázár János benyújtott egy alaptörvény-módosító javaslatot, amely rögzítette a bírák, ügyészek nyugdíjba vonulásának szabályait, meghatározta, hogy milyen rendben, a nyugdíjkorhatár elérése után nem gyakorolhatják szolgálati viszonyukat. Ezt követően egy sarkalatos törvényben már a részletesebb szabályozása is megjelent ennek a gondolatnak, ahol kimondták, hogy a nyugdíjkorhatár elérésével megszűnik a bírák szolgálati jogviszonya.

2012. január 1-jével, visszamenőleges hatállyal az Alkotmánybíróság a bírák esetében megsemmisítette ezt a szabályt - és nem is utólagos normakontroll esetében járt el, hanem az érintettek beadványára hozott egy ilyen döntést az Alkotmánybíróság -, amelyben kimondja, a bírák elmozdíthatatlanságának a független, pártatlan bírósághoz való jog a garanciája.

Ezt követően benyújtották az alaptörvény második módosítását, majd hozzá egyfajta igazságszolgáltatásról szóló törvény módosítását. Érdekes módon szeptembertől októberig zajlott ez a vita ebben a Házban, majd egyszer csak eltűnt mind a két javaslat. Ezt követően kimondta az Európai Bíróság, hogy diszkrimináció és elfogadhatatlan, ha valakit az életkora alapján hátrányos megkülönböztetés ér Európa bármely államában. Ezt követően a miniszterelnök úgy fogalmazott, nem tudom idézni, mert egyszerűen elképesztő ez a hasonlat, hogy a döglött kutyát fejbe vágják, rég látott ön olyat - mondja a miniszterelnök úr. Nem tudom.

Én csak egyet szeretnék kérdezni öntől: a jó kormányzás alapja-e az, ha olyan törvényt hoznak, amely törvény következményeként háromszáz bíró nem tud dolgozni Magyarországon a kora miatt, és még eszükbe sem jut, hogy kárpótolják őket? Mikor nyújtják be azt a jogszabályt (Az elnök csenget.), miniszter úr, amely ezt a törvénytelenséget rendezi?

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót. Miniszter Úr! Az a helyzet, hogy önnek lehet akár igaza is az eljárásban, bár ez egy hosszabb távú politikai vita lehetne Magyarországon, hogy az öregségi nyugdíjkorhatárhoz közeledő bírák esetében egyenszabályozást akarnak, mégis, a benyújtott javaslat a vezető bíráknál 62 évet tart benn, miközben, azt gondolom, a többinél 65 évet kívánnak meghúzni.

De mindezzel együtt a törvénysértés fennáll, a törvénysértés azt mutatja, hogy 294 bíró joggal követelheti azt, és mint a munkaügyi bíróságokon megnyert perek mutatják, ők törvénytelenül lettek, a törvény semmissége okán nincs velük viszonya a magyar államnak. A magyar kormány jelen pillanatban nem a jó kormányzást, hogy jót és jól, hanem csak a konfliktusokat generálja, társadalmi csoportokat állít szembe egymással.

Miniszter Úr! Ha indoklás nélkül ki lehet rúgni ma egy köztisztviselőt, ha a Hszt.-ben a korkedvezményes nyugdíjat visszamenőleg el lehet venni, és 294 bíró sorsát ilyen tétlenül lehet nézni, amint önök teszik, hogy egyetlenegy ellenzéki javaslatot nem hajlandók még tárgysorozatba sem venni, ez nem jó kormányzás. (Az elnök csenget.)

Önök ebben az ügyben elbuktak, miniszter úr. (Taps az MSZP soraiban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Megpróbálok felülemelkedni az előbbi vitán, és értelemszerűen elfogadom a miniszter úr válaszát.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tóbiás József frakcióigazgató urat illeti a szó. Parancsoljon!

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Olyan kérdésben szeretném most éppen kérdezni, olyan témában szeretném kérdezni, ami a választókerületben Magyarországon nagyon sok helyütt jelenik meg, és mint a közigazgatási és igazságügyi minisztert kérdezem ebben az ügyben.

El tudja-e képzelni a miniszter úr azt a helyzetet, hogy Navracsics Tibor néven valaki aláhamisít egy hitelszerződést, és több milliárd forintot felvesz, majd ezt követően, mert önnek erről nincs tudomása, néhány hónap múlva - amint lejár a türelmi idő - a bank felkeresi önt, hogy akkor legyen szíves fizetni az adósságot, merthogy ön felvett hitelt. Azt hiszem, hogy amit most elmondtam példaként, nem fog megcáfolni, és mondhatnám bármely magyar állampolgárt, csak a példa kedvéért tettem, ma nagyon sok ember, közel ezer család van ebben a helyzetben Pest megyében. Ezer család, akik társasházban élnek, és a nevükben valaki felvett pénzt, amely nem a társasház tulajdonába került, nem oda került beépítésre, nem ott lett panelprogram, -rekonstrukció, nem ott lett lift felújítva, semmi nem ott történt, eltűnt 1,2 milliárd. Ma egy bank Magyarországon követelést akar végrehajtani ezeken a családokon, azokon a családokon, akik az elmúlt 30-40 évben nem vettek fel hitelt, tisztes jövedelmükkel szerezték meg ezeket a társasházi lakásokat, és ma azzal szembesülnek 55-60 évesen, hogy nekik hosszú távra kell másfél-két millió forint hitelt felvenniük.

Azt szeretném kérdezni a tisztelt miniszter úrtól, hogy egyrészt nem hiszem, hogy ismeri a történetet, de akkor felhívnám a figyelmét, hogy mind a társasházi törvény, mind pedig a jogszabályok felülvizsgálatával a kormány ismerje meg ezt a problémát, a kormányhivatalon keresztül tájékozódjon, az önkormányzattól kérjen információt, és ne hagyja, hogy egy bank csak azért, mert valaki hibázott, egy ember (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ezért ezer családot büntessen.

Kérdezem ebben az álláspontját, miniszter úr. (Taps az MSZP soraiból.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az a helyzet, hogy zajlik rendőrségi feljelentés nyomán nyomozás ebben az ügyben, és pontosan ez a probléma, hogy bár zajlik egy nyomozás, amely meg fogja állapítani a közös képviselő személyes felelősségét, de eközben ezer család lakása terhelődik meg olyannal, amit ők nem követtek el. Tehát vétlen emberek százairól van szó.

Azt szeretném kérdezni és kérni a miniszter úrtól, hogy amennyiben megismeri ezt a helyzetet, mondom még egyszer, kormányhivatalon keresztül, az önkormányzaton keresztül, ha kell, mi is megtesszük ebben azt a szívességet, hogy tájékoztatjuk a tárcát erről, tehát vissza fogunk rá térni, hogy a kormány érdemben lép-e, hogy mondjuk, a közös képviselők szakmai szervezetének a kamaráját kezdeményezi-e, miközben maga a társadalmi csoport e rétege szakmai szervezetként kívánja, hogy legyen egy olyan szakmai képviseleti szervezet, amely pontosan kiszűri ezeket az anomáliákat és segít egy társasházi törvény érdemi helyre rakásában.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Országgyűlés! Mondanék néhány jelzőt, fogalmat, amely megvilágítja azt, hogy miért is ez a napirendi címe a mai hozzászólásomnak: semlegesség, emberiesség, pártatlanság, függetlenség, önkéntesség, egység, egyetemesség. (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Nem szocialista erények.)

(9.20)

Egyetértek önnel, nem is arról van szó, bár jobb lenne, ha figyelne, tisztelt képviselőtársam, mert egy önök által készített törvényjavaslatról beszélek, és ezek a 150 éves Magyar Vöröskeresztnek a jelzői, fogalmai, hite, értékrendje, amely 150 éve ebben a világban, bárhol is legyen abból a 158 országból, mindenhol igaz, mindaddig, amíg a magyar kormány úgy nem döntött, hogy állami gyámság alá kívánja fogadni a Magyar Vöröskeresztet, felrúgva minden olyan egyetemes értéket, amelyet amúgy a Vöröskereszt a magáénak vall. Köztestületet szerettek volna csinálni önök a Vöröskeresztből, amely lehetővé teszi az állami beavatkozást. Éppen Habsburg Ottóról beszélünk; a teljes tisztelet mellett, a méltatás mellett azért emlékeztetném önöket, hogy Habsburg György az ő fia, aki a Magyar Vöröskeresztnek a vezetője, és akit úgy választottak meg, hogy önök nem mondták meg neki, hogy amúgy ez a választás csak két ciklusra szólhat, sőt önök ezután nem a saját adományaikkal, a saját bevételeikkel, a társadalom által nyújtott adományokkal gazdálkodnak, hanem ezentúl erről az állam fog gondoskodni, mert állampapírban kell tartani mindazt, ami pluszpénz a Vöröskereszt számára. Nevetséges, hogy a Vöröskereszt egyik legnagyobb szimbolikáját kifejező tevékenysége, az önkéntes véradás nem szerepel az előterjesztésben. Nem tudja megmondani ma senki, hogy akkor ezzel majd ki fog foglalkozni, miközben lépten-nyomon halljuk, látjuk és érezzük, hogy szükség van erre a tevékenységre Magyarországon.

Tehát a dolog úgy áll, hogy most önök éppen ezt a törvényjavaslatot visszavonták. Nem tudom, ki volt az a bölcs, aki felismerte, hogy mindennek van egy határa, hogy nem lehet minden az önöké, hogy nem lehet felülírni azt, ami nem ebben az országban, hanem egyetemesen igaz. Ezért azt kell mondanom önöknek, hogy akár meg is süvegelhetnénk önöket, hogy végre valamire ráeszméltek, hogy nem lehet így a politikát alakítani, nem lehet minden civil kezdeményezést önnön képükre formálni.

De hogy ez igaz legyen, engedjék meg nekem, hogy még néhány témával gazdagítsam a felvetést, hogy legalább kezdjenek el gondolkodni rajta, ha már ebben az ügyben képesek voltak felismerni, hogy mi a valóság, és nem pedig a saját maguk direkt politikai, hatalmi érdekeit tekintik szem előtt, akkor mondanék még néhány javaslatot.

Két és fél éve e Ház falai között folyamatosan zajlik egy vita az egykulcsos adórendszernek a szerepéről, helyzetéről, társadalompolitikai és gazdaságpolitikai vonatkozásairól is. Az első egy évben önök azt mondták, hogy kifutás kell ennek az adórendszernek a kialakításához, legyen türelmes az ellenzék. Türelmesek voltunk, bár nagyon sokan tőlünk elmondták, hogy nem értenek vele egyet. Két és fél év után, amikor a magyar társadalom felső 20 százaléka és alsó 20 százaléka között radikálisan nőtt a különbség, amikor az önök adórendszere következtében az első száz leggazdagabb magyar 130 millió forint plusz adókedvezményt kap, miközben 112 milliárd forint marad benn a költségvetésben azért, mert a társadalom döntő többsége nem tudja érvényesíteni az adókedvezményeket, akkor azt szeretném önöknek mondani, hogy ismételten találkozzanak a valósággal, változtassák meg az egykulcsos adórendszert. Nem azért, mert mi kérjük, hanem azért, mert a magyar társadalomban, világosan látszik, nem jött be ez az elképzelés, bármennyire is hittek ebben önök, nem találkozott a magyar valósággal.

Mondanék még egy példát, amit érdemes lenne önöknek végiggondolni, ez pedig a tranzakció kérdése. Én tiszteletben tartom, hogy a jelenlegi kormány filozófiája úgy néz ki, hogy sok-sok bevételt szerezni bármi áron, legyen az magánnyugdíjpénztár, legyen az tranzakciós adó, legyen az bármilyen ágazati különadó, a lényeg az, hogy a kiadásokon ne csökkentsenek. Nem tudom, hogy önök ezt meddig akarják csinálni, de higgyék már el, hogy amíg érdemi átalakításba nem fognak bele, addig-addig növelhetik a bevételeket, míg a végén kipukkan - már látszik. A tranzakciós adó és az eddigi lépéseik nem más, mint olyan eszközök, amelyek csak lassítják és befagyasztják a magyar gazdaságot. Kérem, ha úgy tetszik... (Boldog István közbeszól.) Majd elmondja ön is a véleményét, tisztelt képviselő úr, nem velem kell vitatkoznia (Boldog István közbeszól.), hanem azokkal az emberekkel, akik a csekkjeik után majd látják, hogy be kell fizetni a különadójukat. (Boldog István: A szuperbruttóról beszéljél!) Erre adjanak választ! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Már nagyon sokadszor visszatérek arra, hogy a miniszterelnök azt mondta ebben a Házban, hogy nem szereti a cinizmust. Amit most az önök arcán látok, az nem más, mint a félelmet öltött cinizmus. (Felzúdulás a kormánypártok padsoraiban. - Az elnök csenget.)De semmi baj nincs vele. Ebben a teremben még önök nagyon büszkék lehetnek, még meg is tapsolhatják, de a világ, a valóság ezzel szemben áll.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindaz, amit önök ma korlátozás címén elő akarnak adni mint demokráciabővülés, önmagában a demokrácia arculcsapása. Tisztelt Gulyás képviselőtársam, ön fiatal kora ellenére hihetetlen mértékű cinizmussal van megáldva akkor, amikor ezt a törvényt ön 22 év után a demokrácia kibővítésének, kiszélesítésének nevezi. Akkor, amikor a választójogi törvénybe azt a mechanizmust nem merik berakni, hanem majd politikailag, ahogy önöknek jó, cserélgetik, majd változtatják a választókerületeket, mert nem merték bevállalni, hogy mi legyen az a független intézmény, amely megindokolja, hogy szükségszerű-e egy változás vagy sem.

Szeretném önöknek mondani, hogy lehet, hogy önök gazdaságilag mélybe nyomtak négymillió magyar állampolgárt, lehet, hogy önök megpróbálják eljátszani azt, hogy hogyan ne jussanak el a választóurnákhoz, de szeretném önöket megnyugtatni: ott lesz mindenki 2014-ben, mert egyszer adtak önöknek lehetőséget, soha többet nem kívánják ezt megadni. (Soltész Miklós: Akkor mi a baj?)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt frakciója kezdeményezi rendkívüli házbizottsági ülés összehívását a tegnapi napon az azonnali kérdések órájában elhangzottakkal kapcsolatban. Kérem, hogy a házelnök tegye lehetővé a házbizottság mihamarabbi összehívását.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az az igazság, hogy örülök annak, hogy ezek a módosító javaslatok megérkeztek - ugyanúgy a 4., 6., 7. ponthoz szeretnék hozzászólni -, bár meg kell mondjam önöknek őszintén, hogy nem elég bátrak. Még mindig nem bírják eltalálni a közepét ennek a történetnek, azt a valóságot, amellyel szembe kellene nézni.

Beszélhetünk a Ház méltóságáról, beszélhetünk az emberi méltóság tiszteletéről, amelyek megsértése esetén pénzbírsággal vagy kizárással - feltételes módban - élhet a levezető elnök. Többször elmondtuk, már az országgyűlési törvényről szóló vitában be is nyújtottuk ugyanazt a módosítót, amely a gyűlöletkeltésre alkalmas kifejezéseket és megnyilvánulásokat nagyon kemény retorzióval illetné; akkor önök ezt leszavazták. Benyújtottuk azt az országgyűlési határozati javaslatot, amely szintén a gyűlöletbeszéd-törvény megalkotására biztatta volna önöket, hiszen már hat éve ez a téma jelen van, az előző Házban is és a jelenlegiben is.

Önök, sokszor virtuálisan, a miniszterelnökön keresztül megüzenik, hogy megvédenek mindenkit, de érdemben ma, jelen pillanatban benyújtott módosító; amelyet támogatni fogunk, tisztelt Gulyás képviselőtársam, csak jelezném, hogy az nem változtat semmit sem. Jottányit nem változtat semmin, az alapvető kérdésen. Az alapvető kérdés pedig az, hogy nemre, fajra, hovatartozásra való tekintet nélkül lehet-e zsidózni ebben a házban, lehet-e cigányozni ebben a házban. Erre nem ad egyértelmű, adekvát választ. (Zaj, közbeszólások.)

Szeretném mondani azoknak, akik most hőzöngenek, hogy lesz egy olyan világ, kell legyen, ahol ez a magatartás, ez a gondolat nem fér meg a demokratikus erők között. (Közbeszólások a Jobbik soraiból. - Taps az MSZP soraiban.) Szeretném mondani, hogy kell legyen ilyen! És annak részei kell legyenek önök is (A kormánypárti képviselők felé:), tisztelt képviselőtársaim! De ahhoz bátrabb döntés kell. Nem relativizálni kell, nem feltételes módban mérlegelési jogot kell adni a levezető elnöknek, hogy eldönthesse, hogy kitől vonja meg a szót. Hiszen láttuk erre a legutóbbi példát, pontosan az alkotmányügyi bizottság mondta ki az eseti ügyrendi állásfoglalásában, hogy a levezető elnök abban a diszkriminált esetben, azon borzalmas hozzászólás okán nem tudta értelmezni - vagy mert nem akarta, én ezt nem akarom most mérlegelni -, mert nem volt egyértelmű a Országgyűlésről szóló törvény ezen passzusa.

Ha valami relativizálva van, akkor az nem fog működni. Ha ezekben a kérdésekben a demokratikus ellenzék és a demokratikus kormánypártok nem tudnak közös nevezőre jutni, akkor szeretném mondani, hogy legyen országgyűlési határozati javaslat, legyen önálló képviselői indítvány, legyen bármilyen módosító, amely nem fogja elérni a gyűlöletkeltésre alkalmas javaslat beemelését az országgyűlési törvénybe, akkor szeretném mondani, tisztelt képviselőtársaim, néhány hónap múlva nem szeretném és nagyon nem vágyom, de néhány hónap múlva lehet, hogy a téren is együtt, meg ebben a Házban is ugyanerről a kérdésről fogunk beszélni.

Szeretném önöknek föltenni a kérdést: meddig akarják még ezt tűrni? (Babák Mihály: Ez a paraván...) Meddig akarják ezt tűrni? (Az elnök csenget.)

Tisztelt Képviselőtársam! Nem arról szól, nagyon szomorú vagyok, ha ön azt gondolja, hogy ez paravánduma. Nagyon szomorú vagyok. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Ne beszélj mellé.) Nem mellébeszélek. Pontosan önöknek mondom. Önök beszélnek mellé, még mindig nem a valóságról beszélnek! Szeretném önöknek mondani, ha elolvasták volna a módosító indítványt, akkor egyértelmű lenne az önök számára, hogy egy világos, gyűlöletkeltő kifejezést használó képviselőtől a levezető elnök nem mérlegeli, hanem megvonja a szót, és kizárja az aznapi országgyűlési munkából, nem ad neki lehetőséget, hogy bennmaradjon, és továbbra is folytassa azt a gondolatát. (Közbeszólások a Jobbik soraiból. - Taps az MSZP soraiban.) Erre nem adtak önök választ! Megszavazhatjuk ezt a módosítójukat (Folyamatos zaj és közbeszólások. - Az elnök csenget. - Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Egyes! Leül!), pénzzel, még egyszer mondom, a Ház elnökének is mondanám, elnök úr, pénzzel nem lehet megoldani ezt a kérdést.

Lehet, hogy nincs igazunk. Lehet. De az sem az igazság, elnök úr, hogy ez a történet itt megállhat, és önök azt gondolják, hogy ezzel kipipálták, és megyünk tovább. Mert a társadalom döntő többsége nem ezt várja a politika, a közélet formálóitól, hanem lépjék át az árnyékukat. Nekünk is kell, lehet, de ahhoz közösen kell lépni. Ez a javaslat nem teremti meg a közös platformot.

Kérem, vonják vissza, és legyen közös javaslat, ahogy ígéret volt az ominózus házbizottsági ülésen, hogy közös javaslattal fogjuk megoldani.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az ügyrendi állásfoglalásról való döntést azért kértük, mert 2012. november 12-én egy napirend előtti felszólalás során, amelyet szeretnék idézni, Lukács Zoltán képviselőtársam a következőket mondta.

"Köszönöm szépen. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az iskolák államosítása kapcsán - elnézést a hasonlatért - az a filmbeli betörőpáros jut eszembe a kormányról, akik állnak a ház előtt és azon tanakodnak, hogy pajszerrel vagy álkulccsal menjenek-e be, aztán a végén kiderül, hogy egyik sincs náluk. Önök, tisztelt kormánypárti képviselők, most pont így viselkednek (Zaj a kormánypárti oldalon.), vinni akarják az önkormányzati iskolákat, le akarják nyúlni a vagyont, amit a helyi közösségek éveken, évtizedeken keresztül fenntartottak, fejlesztettek és a helyi közösségek évtizedeken keresztül..." Itt aztán hangzavar. "Idegesek? Nyugodjanak meg!"

Az elnök ebben a helyzetben: "Felhívom kormánypárti képviselőtársaim figyelmét, hogy a demagógia a szólásszabadság része, úgyhogy legyenek szívesek türelemmel hallgatni. (Derültség és taps a kormánypárti oldalon. - Nyakó István: Ez nem a Fidesz választmányi ülése, elnök úr!) Legyen szíves elhagyni az üléstermet, képviselő úr! (Nyakó István: Ez nem a Fidesz választmányi ülése!) Képviselő úr, felhívom a figyelmét, hogy tüzetesen olvassa el a Házszabályt, és abból fakadóan vonja le a konzekvenciákat... Ha nem képes tisztességesen viselkedni, megvonom önöktől a szót. Ilyen egyszerű! Parancsoljon, folytassa!"

A Magyar Szocialista Párt álláspontja, hogy az Országgyűlésről szóló törvény 2. § (2) bekezdésének f) pontja szerint az Országgyűlés elnöke minden körülmények között részrehajlás nélkül vezeti az üléseket. Az akkori levezető elnök éppen Kövér László házelnök úr volt, aki ezt a kötelezettségét megszegte, hiszen levezető elnökként tartalmi minősítést tett egy országgyűlési képviselő napirend előtti felszólalásáról. Ezzel a minőségével visszaélt; ebből adódóan, hogy politikusként hogyan szólal meg az Országgyűlésben, az vérmérséklet kérdése és a politikai hovatartozás kérdése, levezető elnökként ilyet nem tehet.

Szeretném továbbá jelezni, hogy az Országgyűlésről szóló törvénynek a tárgyalási rend fenntartására, a fegyelmi jogkörre vonatkozó 18., valamint a házelnök rendészeti jogkörére vonatkozó 19. alcíme sem tartalmaz olyan rendelkezést, amely alapján az ülésteremből való távozásra kellene felszólítani egy képviselőt. Szankcióként kizárólag szómegvonás, kizárás, pénzbírság és képviselői jogok gyakorlásának felfüggesztése alkalmazható, a kivezettetésre vonatkozó rendelkezések pedig még nem léptek hatályba a 2012. év végén.

Ezért önmagában az, hogy az alkotmányügyi bizottságnak az az általános érvényű állásfoglalása, amely dodonai, mondhatnám: salamoni módon megfogalmaz egy olyan helyzetet, amely nem is állt elő, hiszen a törvény egyértelműen rögzíti, azt rögzíti, hogy a házelnök e minőségében, amikor vezet, nem lehet részrehajló, nem fogalmazhat meg tartalmi álláspontot, legfőképpen, ahogy egy országgyűlési képviselő nem minősítheti a házelnök munkáját, és erre sokszor fel is hívja a figyelmét a levezető elnök jogosan az országgyűlési képviselőknek, ezért egy országgyűlési képviselő az ügyrendi bizottságon keresztül tudja azt érvényesíteni, ha a Ház működésében, a levezető elnöki tevékenységben tartalmi álláspontok jelennek meg az ülésvezetői székből.

Ezért szeretnénk jelezni, hogy mindaz, amit az általános érvényű állásfoglalással az alkotmányügyi bizottság többsége elfogadott, az nem más, mint az, hogy szembemennek a saját maguk által elfogadott országgyűlési törvénnyel. Mert ha a törvény szellemében és tartalmában akarnak eljárni, akkor bármilyen fura, a levezető elnököt, konkrét esetben Kövér László házelnök urat igenis megrovásban részesítené az ország Háza.

(18.50)

Ez pedig azért kellene, mert az úgy nem fog menni, hogy már a múltban is volt olyan megszólalása a levezető elnöknek, amely nem azt sérti, hogy egy országgyűlési képviselő hogyan beszél, hanem azokat a választókat sérti meg ezáltal, akik az ország Házába küldték az országgyűlési képviselőket.

Ezért nagy tisztelettel kérem az Országgyűlés többségét, hogy tegye lehetővé, hogy az önök által elfogadott törvény betűjének megfelelően ne fogadja el ezt az általános érvényű állásfoglalást, ezáltal adjon helyt annak a beadványnak, amely viszont az Országgyűlés törvénye értelmében megrója a levezető elnököt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ígérem, nem tartom már fel sokáig önöket. Papcsák képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy pontosan ez a probléma, amit Balczó alelnök úr is megfogalmazott, hogy önmagában azzal, hogy általános érvényű állásfoglalást fogad el a bizottság, semmi baj nincs, mert ami le van írva, az rendben van. A konkrét ügyhöz nincs viszonya. Mert a konkrét ügyben semmi mást nem kellett volna megállapítani, mint azt, hogy az Országgyűlési törvény 2. §-ának f) bekezdése alapján igenis a levezető elnök tartalmi álláspontot alakított ki egy képviselő felszólalásával szemben. Ennyit kértünk, semmi több nem kellett volna.

Hozzáteszem, mind a múltban, mind pedig a jövőben lévő esetleges anomáliák, amelyekben szerintem nem szektorfüggő a történet, tehát bárhonnan előjöhet - mikor fogjuk megakadályozni? Tehát önök mikor fogják majd azt mondani? Egyoldalúlag egyszer csak lesz egy konkrét állásfoglalás? Csak éppen az a baj, hogy jelen pillanatban a házelnökről van szó? Szerintem pont ő járhatna jó példával elöl, ha azt mondja, hogy igenis hibáztam. De ha én hibáztam, akkor utána már egyetlenegy alelnök sem hibázhat. Ezt kellene kimondani egyszer végre.

(19.00)

Csak az lesz, hogy most ezt itt elkendőzzük, majd a következőt is elkendőzzük, és mindig fogunk itt beszélgetni, pedig sokkal egyszerűbb lenne az eljárás, ha annak a passzusnak, amit a törvény leír, érvényt szereznének. Ezért higgyék el, ez most nem presztízskérdés, bár lehet, hogy önöknek az, számunkra a jövő szempontjából fontos, hogy igenis a házelnök és a levezető elnök olyan szabályokkal rendelkezzen, olyan eseti konkrét állásfoglalásokkal rendelkezzen, hogy onnantól kezdve automatizmus. (Babák Mihály közbeszól.) Szeretném mondani, tisztelt bekiabáló képviselőtársamnak, hogy a türelem a bölcsek erénye, várja ki, legyen szíves, jó? Köszönöm szépen. (Babák Mihály: Én türelmes vagyok.)

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

TÓBIÁS JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Házelnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Végre egy olyan országgyűlési határozati javaslatról tárgyalhatunk, amelynek tartalmában, céljaiban nincs vita a parlamenti pártok között. Valljuk meg őszintén, az elmúlt évtizedekben kevés olyan pillanat volt a parlamenti munka során, ahol ez a szerencsés csillagzat alatt született törvényalkotás megfogalmazható lehetett volna. Mindenképpen üzennünk kell e helyről is a parlamenti munka során, hogy vannak olyan közös célok, amelyekben a politikai pártok különböző értékekből kiindulva, de ugyanolyan cél irányába akarnak haladni. Talán több mint egyfajta üzenet, egy gesztus is, hogy a pártpolitikai csatározásokon túlnyúlóan is vannak olyan területei a politikának, a társadalomnak, amelyben önös érdeke a politikának az összefogás. Üzenni tudjuk, hogy nem egyenlő a napi politikai csatározással, hiszen a társadalomról, annak jelenbeli helyzetéről és jövőbeni mindennapjairól szól egy ilyen határozati javaslat. Ezért is tartom rendkívül fontosnak és hasznosnak, hogy ez a határozati javaslat és a mögötte lévő keretstratégia a parlament asztalára került.

Mindannyian tudjuk, hogy a Föld lakóinak száma 1900 óta több mint háromszorosára nőtt. A világgazdaság növekedése pedig a hússzorosára nőtt. Az ásványi eredetű energiahordozók fogyasztása harmincszorosára, az ipari termelés pedig ötvenszeresére emelkedett. Ennek a növekedésnek a négyötöde 1950 óta történt, és ez a nagyarányú fejlődés a világot, benne minket is újabb problémák elé állított. Ez a rendkívüli fejlődés tette lehetővé, hogy az emberi jólét határtalan növekedését megteremtse, csakhogy ezen fejlődési folyamatok közül jó néhány az elmúlt ötven évben riasztó mértékben károsítja bolygónk természeti környezetét, csökkenti az ökológiai alaptőkéjét, aminek gazdasági visszahatásai következtében viszont egyre nagyobb tömegek válnak szegénnyé és kiszolgáltatottá. A társadalmi haladás az 1929-33-as nagy gazdasági válság óta a gazdasági növekedéssel látszik azonosulni. A környezet és a társadalom mai állapotának ismeretében viszont egyre inkább világos, hogy ezt a haladást többé nem lehet a hagyományos módon értelmezni. A progresszió nem jelentheti többé az anyagi előmenetelt. Csak a fenntartható jövő felé haladás lehet a kifejezés teljes értelme. Ez az, ami közös célunk kell legyen nekünk ebben az országban, ebben a hazában országgyűlési képviselőként.

Kedves Képviselőtársaim! A fenntartható fejlődés ideológiája is, mint ahogy mi magunk is, hosszú állomáson keresztül zajlik mind a mai napig. Ha úgy tetszik, egy kronológiai fejlődése van az 1950-es évek elejétől. Először a természetvédelem fogalma jelent meg az ember szókincsében, amely azt jelentette, hogy legalább néhány kitüntetett fajt és területet meg kell védenie. Ezt követte az a felismerés, hogy ez nem lehetséges pusztán, hiszen párhuzamosan szennyezzük a környezetünket, ezért kialakult a környezetvédelem gondolata, amely hozzárendelve eszközrendszert is megpróbált előállítani. Később látta csak be az emberiség egy része, hogy nem elegendő, ha a szennyezőanyagokat mérsékeljük, ha közben pazarlóan bánunk az energiaforrásainkkal, az erőforrásokkal; egész környezetünket kell racionálisan figyelembe véve gazdálkodni vele.

Ez a felismerés vezetett el a környezetgazdálkodás gondolatához. Jól látható, hogy minden olyan lépés, amely a fejlődés útján zajlott, annak a felismerése volt, hogy részterületeket integrálnia kellett az egészbe, hiszen kölcsönhatásban lévő rendszerek egymásra hatottak, miközben egy jó célt kijelölt, aközben számos anomáliát és konfliktust generált maga a jó kezdeményezés is. Végül az utóbbi évtizedekben nyerte el a fenntartható fejlődés azt a gondolatrendszert, amely az egyén, a környezet, a gazdaság és a társadalom komplex egységének elvén nyugszik. Jelenleg ez a legkiforrottabb koncepció az ember és a Föld együttélése szempontjából. Az eltelt évtizedek legfontosabb felismerése az volt, hogy a környezet és a fejlődés ügye szorosan összefügg, jövőről pedig csak akkor beszélhetünk, ha az igényeink kielégítése mellett forrásokat hagyunk az utódaink számára is.

Tisztelt Ház! A fenntartható fejlődés nem a végállomás, hanem egy irány, egy olyan út, amelyen nincsenek egyszerű megoldások. Térhódítása és a haladás fogalmának átalakulása párhuzamosan zajlott le. Több kutató szerint a növekedés az anyagi gyarapodás következtében beálló méretbeli változás, míg a fenntartható fejlődés rendszerében a fejlődés a nagyobb teljesítőképesség elérését jelentheti. Sokkal egyszerűbben fogalmazva: a növekedés azt jelenti, hogy nagyobbak leszünk, a fejlődés pedig azt jelenti, hogy jobbak, alkalmazkodóak leszünk ahhoz, amit a körülöttünk lévő világ, elsősorban az ökológiai világ teremt. Mert minden más világ általunk korlátozható és befolyásolható.

A globális irányváltást, az ökológiai szempontok érvényesülését elősegítheti sajnos, hogy a jelenlegi tendenciák, azok az ominózus visszacsatolások, amelyekről beszéltem az előbb, szociális fenntarthatatlanságról, társadalmi nyomásról szólnak, késztetik a rendszereket arra, hogy változtass. Változtass, mert többek vagyunk lent, mint amennyien haszonélvezői tudunk lenni fenn, de az is korlátos, annak is vége van egyszer. Ma a fenntartható, vagy más néven harmonikus fejlődés elvén a fejlődés egy olyan formáját értjük - bízom benne, mindannyian -, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségletei kielégítésének a lehetőségétől.

A fenntartható fejlődés két alapvető szempontja a környezeti értékek megőrzése és a jövő generációiért érzett felelősség elve. A társadalom fenntartható fejlődésének környezetvédelmi vetülete a környezet fenntartható használatát jelenti, vagyis az emberi életminőség használatának azt a módját, amely a természeti erőforrások és a létfenntartó ökológiai rendszerek teherbíró és megújulóképességének határán belül tud maradni. Ez az ominózus ökológiai lábnyom. Jól tudjuk mindannyian ebben a teremben, hogy jóval meghaladta az emberiség ezt az ominózus ökológiai lábnyomot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Reményeim szerint abban valószínűleg itt a teremben mindannyian egyetértünk, hogy a fenntarthatóság szempontjai az ökológiában a szociális intézkedésekben és a gazdaságban tompíthatják ezeket a különbségeket. Erre rendkívüli módon szükségünk is van, hiszen nap mint nap látjuk, a környezetvédelemben, a szociális szférában és a gazdaságban úgy tűnik, sőt ma már ki is mondhatjuk, tudjuk, hogy elértük a határainkat. Mivel ez a három terület nem független egymástól, hanem szorosan összefüggenek egymással, a jelenlegi rendszerünket is úgy kell átalakítanunk a fenntarthatóság jegyében, hogy közben a négy alapvető problémakört mindenképpen szem előtt tartva minél hamarabb megoldjuk. Ez a minél hamarabb nem jelent kormányzati ciklusokat, hanem azt a törekvést kormányzati ciklusokon átívelő módon, hogy a társadalom minél szélesebb rétege érezze, az irány független attól, hogy éppen ki kormányozza az országunkat, az akkor is arra halad. Ez az első, a szegénység felszámolása.

(12.10)

A mindenki számára előnyöket biztosítható fejlődés, a hozzáférés elve, a klíma védelme, az ökológiai térhez és korlátokhoz mindenkor alkalmazkodó növekedés összefoglalva, ez legyen számunkra egy jobb, élhetőbb világ, egy jobb, élhetőbb Magyarország megteremtésének lehetősége.

Tisztelt Képviselőtársaim! A fenntartható fejlődés érdekében hosszú távú megközelítésre és tervezésre van szükség. Figyelembe kell vennünk, hogy a környezetvédelmi, szociális és gazdasági hatások jelen pillanatban és a jövőben ma már látható módon, tervezhető módon hogyan fognak hatni a társadalmainkra.

A hosszú távú kormányzati ciklusokon átnyúló felelősségünk és a keretstratégia az egyik legfontosabb, 2012-2024 közötti időszakra fogalmazza meg Magyarország számára a szükséges intézkedéseket és teendőket. Engedjenek meg még egy mondatot ezen időhorizonton belül. Ez a változás évtizede. Ha a változásban nem indulunk el, ha folyamatosan csak arról beszélünk, hogy kell majd egyszer legyen egy olyan döntés, amely megindítja az első lépés után a másodikat, akkor Magyarország lépést téveszt, hátrányba fog kerülni, mert minden változás minden nemzetet, minden országot arrafelé tol, hogy alakítsa át azokat a strukturális és szemléletbeli rendszereit, államrendszerét, társadalom és állam közötti viszonyát, a környezethez és az államhoz való viszonyát is, ebben a hármasban az eddigi gyakorolt szemléletét, különben lemarad. Ez a 2012-2024 pontosan fogalmazza meg, hogy ez az az évtized, amikor eldől, hogy eséllyel indul el ez az ország ennek a változásnak az útján, vagy végérvényesen lemarad.

A határozati javaslat mellékleteként megjelenő keretstratégia az előbb vázolt gondolatoknak abszolúte megfelel. Ezért is kérem önöket, fogadjuk el közösen ezt a határozati javaslatot és a benne lévő stratégiát. Közös javaslat, amely keretet ad, célokat, prioritásokat vázol más döntések előkészítéséhez, hogy a szakpolitikai stratégiákban vagy tervekben olyan cél-, eszköz-, határidő-, pénzügyiforrás-rendszert tudjanak megalkotni, ami más szakmapolitikák stratégiáival, terveivel együtt összhangban van, érdemben tudja szolgálni a fenntarthatósági átmenetet.

Persze lehet ambiciózusabb, lehet követelőbb több esetben a javaslat, lehetne. De látnunk kell, hogy a jelenkori hazai politikai környezetünkben ma ez a maximum. És ezért pontosan az alkalmazkodás egyik szempontja, hogy lehet többet akarni, de ahhoz nem elég konfliktust vállalni, konszenzust kell tudni teremteni. Ez a konszenzus ma ebben tud megjelenni, tehát ezt kell tudnunk mindannyiunknak képviselni.

Tudom, és bizonyára önök is tudják, hogy fontos kérdés, hogy a keretstratégia elfogadásával elindul egy társadalmi tudatosodási folyamat. Elindul, amelynek a végén a jelenlegi társadalmi és gazdasági rendszerünk fenntarthatatlanságáról őszintén lehet beszélni, és hogy annak megváltoztatásáért közösen vagyunk hajlandóak-e cselekedni. Azonban ahhoz ez az első lépés, amit meg kell tegyünk, de nem lehet az egyetlen. További lépésekre van szükség.

Tisztelt Ház! Mivel a határozati javaslat elfogadása utat nyit előttünk, engedjék meg, hogy néhány dologra felhívjam legfőképp kormánypárti képviselőtársaim figyelmét, és most nem aktuálpolitizálni szeretnék, azért, mert most önöké a nagyobb felelősség. Vélhetőleg, mivel ciklusokon átívelő, lesz majd más kormánypárti felelősség is, nekik is ugyanezt szánnám.

Közhely, de igaz: minden stratégia, program annyit ér, amennyit meg tudunk belőle valósítani. Így nagyon bízom abban, hogy hazánk, Magyarország fenntartható harmonikus fejlődése érdekében végre változtatunk azon az úton, amelyen az elmúlt években jártunk. Az elmúlt néhány évben a politika alig igazította a döntéseit a fenntarthatóság gondolatához.

Határozati javaslatunk több súlyponti eleme közül az egyik pontosan erről szól. Hazánk számára a mindenkor rendelkezésre álló fejlesztési források felhasználásának tervezésekor, különösen a 2014-2020 közötti uniós források hazai programjainak elkészítésekor és a források elosztásakor érvényesítenünk kell a keretstratégia elveit és javaslatait. A keretstratégia szerint a fenntartható tudás és oktatás intézményrendszere törekszik az egyenlő esélyű hozzáférés biztosítására, az oktatásban töltött idő növelésére, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésének érdekében. Azaz nem a tanköteles korhatárt csökkentő, kizáró és röghöz kötő politikát tekint járható útnak, hanem egészen mást. Önök eddig mást képviseltek. Kérem, vegyék figyelembe a jövőbeni cselekedeteiknél a keretstratégiában megfogalmazottakat.

A társadalmi normák erodálódásának megakadályozása, a társadalmi szerkezet jó irányú átrendeződése, a bizalom infrastruktúrájának erősítése érdekében fogadjuk meg a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács javaslatait. Növeljük, ne csökkentsük, növeljék, és ne csökkentsék a kulturális közintézmények forrásait, erősítsék az oktatási rendszer intézményeinek szerepét, identitását, az értékek és a helyi kötődés kialakításában. Aktívan vegyünk részt a fenntartható fejlődést támogató nemzetközi folyamatokban, a politikai kettős beszédek helyett.

Határozati javaslatunk mellékletében kiemelkedő szerep jut a fenntartható társadalomnak. Hangsúlyozom, a benyújtók közös véleménye, hogy a jogkövető magatartás nem csupán a társadalom többi tagja számára káros tevékenységek elkerülését jelenti, hanem azt is: a konszenzuson alapuló jogintézmények tiszteletben tartása nélkülözhetetlen eleme a társadalmi összetartozásnak is, hiszen ezek jelentik a közös alapot és szabályokat. Ezért kérem önöket, fontolják meg és változtassák meg a hazai jogrendszerben a fékek és ellensúlyok rendszerében tett eddigi intézkedéseik irányát. Tegyenek meg mindent az egyéni tulajdon és a szerződés szabadságának biztosításáért is úgy, ahogy ezt a stratégiában a tanács megfogalmazta.

Véleményünk szerint a fenntartható gazdaság szempontjából a pénzügyi tudatosság fontos és közvetítendő érték is egyben. Széles körű hiánya a lakosság eladósodásához és általános gazdasági egyensúlytalansághoz, válsághoz is vezethet. Úgy gondoljuk, a megtakarítások, a pénzügyi közvetítőrendszer segítségével a gazdasági fejlődés is megjelenik. A keretstratégiának éppen ez az egyik ajánlata, hogy olyan értéket közvetít, amely minden generáció számára fenntartható módon, nem eladósodva, hanem annyit használva, amennyi értékmegjelenéssel befektetésként megjelenik, az egyéb megtakarítások jelenhessenek meg a társadalom tagjainál.

Sajnos, az elmúlt néhány évben a jelenlegi döntések nem ebbe az irányba mutattak. A keretstratégia szerint a magyar gazdaság fenntartható fejlődése nem lehetséges a vállalkozásoknak biztosított kedvező üzleti környezet, a vállalkozásokra nehezedő terhek csökkentése, a bizalom erősítése, a foglalkoztatás növelése, a kiszámítható költségvetési intézkedések nélkül. Az a típusú gazdaságpolitika azonban mindezt figyelmen kívül hagyta, ami az elmúlt években történt Magyarországon. Nem szolgálja a harmonikus fejlődést. Tisztában vagyok azzal, hogy ez az átmenet stratégiája, de higgyék el, hogy nem lesz még egy átmenet. Valahol megálljt kell szabni, és kell fordulatot végrehajtani.

Tudjuk, és tisztában vagyunk azzal is, hogy a természeti erőforrásainkat túlhasználtuk, az ökológiai rendszerek ellenálló képességének további csökkenése, a visszafordíthatatlan természeti folyamatok, az emberi életminőség romlásának megakadályozása és az embert érő környezeti terhelés csökkentése érdekében szükség van a természeti erőforrások felhasználása korlátainak érvényesítésére.

Támogatni szükséges a környezetkímélő technológiákat, a földhasználati módokat, a megújuló energiaforrások felhasználását és előállítását, az energiahatékonysági fejlesztéseket, a vállalati kutatás-fejlesztést, a zöldgazdasági reformokat. Az önök politikájában ezekben a kérdésekben sajnos csak adósságok jelennek meg. A hazai innovációs rendszer nem működik, a zöldberuházási rendszer programjai a kormányváltást követően megálltak. Ezek mind szerepelnek a keretstratégiában. Kérem önöket, hogy ha ez az átmenet, a változás évtizede, akkor legyen ebben a ciklusban is a kormányzatnak a keretstratégiához igazodóan változás éve, és fordulat ezen a területen is.

Hadd emeljek ki még valamit: a fenntartható társadalom nem négymillió szegény és pár tízezer gazdag világát kell hogy jelentse. Azonban az elmúlt években, az elmúlt húsz év rossz mechanizmusait örökítő módon, sőt bizonyos értelemben felerősítő módon jelennek meg a társadalmi különbségek Magyarországon. Vitatkoznék államtitkár úrral abban, hogy erősödik-e a szolidaritás Magyarországon, és igaza van-e a keretstratégiának, vagy sokkal inkább a személyes benyomásainkra kell hagyatkozni.

(12.20)

Biztos vagyok abban, hogy ma Magyarország döntő többségének a szolidaritás hiánya napi elem, napi lét, amivel találkozik, hiszen mind a munkahelyén, mind pedig a közösségeiben nem az egymást erősítő folyamatok, hanem sokkal inkább az egymást gyengítő tendenciák jelennek meg.

Amint az előbb bemutatott néhány példából látszik, a célokban maximális egyetértés van, a célokhoz vezető úton viszont mintha eltévedtünk volna. Az eltévedést korrigálni kell, van még rá lehetőség. Az, amit most önök képviselnek kormányzati politikában, az a fenntarthatóság szempontjából tévút. Szeretném önkritikusan mondani: nem is nagyon volt még olyan az elmúlt 20 évben, aki megközelítette volna napi gyakorlatában a fenntarthatósághoz közelítő szempontokat. De ma van stabil többség. Ma van az a társadalmi nyomás, van az a világban zajló változás, amely lehetővé teszi, hogy nem egy európai, nem egy világméretben, hanem hazai méretben példát mutasson Magyarország Európának és a világnak.

Végezetül, tisztelt Képviselőtársaim, az előbbi példákból látszik, hogy célokban egyetértünk, utakban másképp gondolkodunk. Amennyiben nem képesek változtatni, higgyék el, nem politikailag lesz vitánk, a jövő generációjával lesz vitánk. Azokkal, akik ma még csak az érdekeikért vonulnak az utcára, azok egy ponton túl a létükért és a mögöttük jövő generáció érdekeiért fognak az utcára menni; elkerülendő, ez mindannyiunk felelőssége. Legyen erősebb a keretstratégia és a határozati javaslat annál, mint hogy bekerül az Országgyűlés irománytárába. Legyen sorvezetője a mindenkori kormánynak, és felelős ellenzékének is egyaránt.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban. - Dr. Nagy Andor tapsol.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Gondolom, egyetértünk, miniszterelnök úr, abban, hogy ha az államról beszélünk, akkor lehet jogállam, hogyha betartja és tiszteletben tartja a saját korlátait. A hatalom nem lehet korlátlan egy demokráciában, legalább egy korlátot mindenkinek el kell ismernie, ez pedig nem más, mint a működésének a kereteit lerajzoló alaptörvény, amelyet illik tiszteletben tartani és betartani. Az alaptörvény védője és értelmezője az Alkotmánybíróság, az Alkotmánybíróság pedig azért van, hogy az alkotmányt óvja. Demokratikus jogállamban ez így van. Ha az Alkotmánybíróságot ellenben meggyengítik, hatásköreit csorbítják, akkor sérül az alkotmányos alapjogok védelme, a hatalommal szemben mindenki kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Ha az Alkotmánybíróság korlátozásával az alkotmányos értékek védelme elmarad, akkor megszűnik az a garancia, amely a jog uralmát biztosítja az állam fölött.

2007-ben még ön is így tett, mint aki tiszteli az Alkotmánybíróságot. Így fogalmazott: "Az Alkotmánybíróság határozatai mindenkire kötelezőek. Nincs kibúvó, nincs kiskapu, ez a magyar demokrácia vastörvénye." - mondta miniszterelnök úr. Mi változott azóta, miniszterelnök úr? Talán csak nem az, hogy a demokrácia vastörvényét a kétharmados hatalom felemésztette? Miért bosszantja, miniszterelnök úr, önöket az Alkotmánybíróság elmúlt két és fél éve? Talán csak nem azért, mert az Alkotmánybíróság szerint az alkotmánymódosítások nagy száma a jogállamiság szempontjából vitatható, hogy a képviselői indítványok mentén történő kormányzás nem elégíti ki a jogállamiság követelményét, vagy talán azért, mert szinte minden alaptörvény-ellenes lett, amit a Fidesz-kormány a zászlajára tűzött? Nem veszi észre, miniszterelnök úr, hogy a demokratikus rendszerváltással a szabadság szellemisége, az emberi jogok elismerése, a szociális biztonság megmaradt a '89-es demokráciából? Építeni kellene! Önök éppen leépítik! Miniszterelnök úr, hol a határ? Hol van az ön korlátja?

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Tényleg szeretném, ha nem értené félre, miniszterelnök úr, de ebben a Házban egyedül ön az, aki 1990-től végigkísérte az elmúlt 23 évet. Ugye, azért ennek a felelősségével és a súlyával is tisztában van (Moraj a kormánypártok padsoraiban.), ami azt jelenti, hogy nem tudja magát elvonatkoztatni mindattól, ami történt az elmúlt 24 évben.

De a témára! - hogy én is igyekezzek betartani az időkeretet. Azzal egyet kell hogy értsünk, hogy demokrácia csak ott létezhet, ahol az emberi jogok, a szabadságjogok összekapcsolódnak a szociális biztonság élményével, miniszterelnök úr. (Wittner Mária közbeszól.) És az Alkotmánybíróság relativizálása és döntéseinek következményeként hatáskörének megnyirbálása pontosan azt üzeni a társadalomnak, hogy vagy kegyenc leszel, vagy nem lesz részed ebben, az emberek sikerében, amelyről mindannyian tudjuk, hogy azt önök csak magukra érthetik.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban. - Wittner Mária: Meg ahol vérbe fojtják a demokráciát!)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! (Zaj a kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.) Miniszterelnök úr "Magyarország nem hagyja magát" címmel egy bírósági ügyről egy bírósági döntést követően a kormányzati oldal álláspontját mondta el a mai napirend előtti felszólalásában. Miniszterelnök úr elfelejtett arról beszélni, hogy mi is vezetett ide, hogyan állt elő a helyzet. Csak néhány számot szeretnék önnek mondani. (Zaj a kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.) A néhány szám pedig arról szól, hogy 5 százalék fölött van az infláció ma Magyarországon, 4 százalékkal kevesebbet érnek a bérek, mint a tavalyi évben, és a "Magyarország jobban teljesít"-ből annyi látszik, hogy -1,7 százalék a tavalyi év úgynevezett növekedése. Ebből a helyzetből ma Magyarországon azt kell mondani, jogos az a felvetés, hogy mindazt a terhet, amit önök az elmúlt két és fél évben a magyar társadalom tagjaira róttak a különadóktól kezdve minden olyan intézkedéssel, amelynek a végén a magyar adófizető van, azt tudom önnek mondani, hogy ideje már, hogy egy lépést megtettek.

De, miniszterelnök úr, szeretném mondani, hogy van egy másik kérdés is, amelyről meggyőződésem volt, hogy a miniszterelnök úr ma beszél. Ez pedig nem más, mint az alaptörvény negyedik módosítása. Azt hittem, hogy a miniszterelnök úr fölismeri azt, ami ma, az elmúlt napokban, hetekben zajlott és zajlik Magyarországon; hogy a miniszterelnök úr végre szembenéz azzal, akár azzal a döntésével, hogy ez helyes, akár azzal a döntésével, hogy ezzel nem ért egyet, és visszavonulót fúj. Nevezetesen, azt a határvonalat nem kívánja átlépni a tisztelt kormánypárti többség, amely előtt áll ma délután.

Ez a határvonal pedig az, hogy egy demokráciában sem az ellenzéké, sem kizárólag a kormányé nem lehet a demokrácia. Ha ez igaz, ha még mindig azt gondolja, miniszterelnök úr, hogy az emberek akarata számít, akkor az emberek akarata most egyértelmű üzenetet mond önnek: 80 százaléka elégedetlen az önök kormányával. (Zaj a kormánypártok soraiban.) 80 százaléka nemcsak azért elégedetlen, merthogy a rezsicsökkentésben vagy a bérekben, a jövedelmekben hogyan lehet ma jobban élni, mint akár egy-két évvel ezelőtt, bár ez is benne van. Az alapkérdés az, hogy lehet-e egy alkotmányos demokráciában élni, lehet-e olyan akaratnak még lennie, amely az önén kívül legitim módon jelenik meg ebben az országban.

Miniszterelnök úr, az elmúlt két és fél évben szisztematikusan minden egyes döntésnél, ahol a miniszterelnök úr álláspontja nem találkozott az Alkotmánybíróság álláspontjával, ott önök úgy válaszoltak erre, hogy gyengítették, elvonták a hatásköreit az Alkotmánybíróságnak. Tették ezt akkor, amikor a visszamenőleges hatályú törvényekről beszéltünk. Tették ezt akkor, amikor az átmeneti rendelkezésekről szóló törvényeket semmisítette meg az Alkotmánybíróság. És szeretném mondani, ne azzal érveljenek, hogy csak formai hiba volt, mert önök is tudják, hogy nem is vizsgálta tovább az Alkotmánybíróság, bár hogy most jelezte, hogy kész arra, hogy tartalmilag is vizsgálja az úgymond alkotmányellenesnek minősített törvényeket, ezért a negyedik módosításban önök ezt is megszüntetnék, lehetetlenné tennék, hogy az Alkotmánybíróság érdemben válaszoljon.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az alkotmányos rend védelme ma minden demokratának kötelessége. Ma Sólyom László, az önök által támogatott köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság volt elnöke egyértelműen foglalt állást amellett, hogy mindaz, ami most történni fog ma délután, az az alkotmányos rend végét jelenti. (Felzúdulás és közbeszólások a kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.) Szeretném önöknek mondani, lehet, hogy most még önök hangosak, de ne feledjék azt, hogy minden egyes demokráciában lesznek sokan, egyre többen, akik akarnak alkotmányos demokráciában élni, olyanban, amely '89 óta az egyik legerősebb vívmánya, nevezetesen: minden kormánynak kell erős korlátot építenie maga köré. Ez volt az Alkotmánybíróság. Most önök ezt szüntetik meg. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Olvasd el még egyszer!)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nem Európával, nem a Bizottsággal, nem az Európa Tanáccsal, nem az amerikai kormánnyal, nem a német kormánnyal, nem a nemzetközi világgal van önnek problémája, nem azokkal harcol, miniszterelnök úr. Ön önmagával harcol. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Az önmagával való harc viszont az, hogy nem tudja elfogadni, hogy van olyan, aki önnek megmondja, hogy az úgy nem helyes.

Kérem miniszterelnök urat, ne rángassa magával Magyarországot. Ne legyen mértéktelen! Legyen az a mérték, hogy elfogadja, hogy egy demokráciában önnek is meg lehet mondani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy azt már úgy nem lehet.

Köszönöm elnök úr türelmét. (Nagy taps az LMP-frakció megszűnése után függetlenné vált képviselők soraiban. - Felzúdulás és derültség a kormánypártok soraiban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Valódi sikerágazat a magyarországi katasztrófavédelem - büszkélkedett Orbán Viktor miniszterelnök az új katasztrófavédelmi szervezetrendszer megalakulásakor, majd kijelentette: az állam mostantól nem moshatja kezét, ha a katasztrófavédelemben valami nem működik rendesen.

Az Orbán-kormány által felépített, mind a tűzoltók, mind pedig a polgári védelmisek által oly sokat kritizált katasztrófavédelmi szervezetrendszer megalakulása óta először került szembe komolyabb kihívással. A baloldali felforgató tevékenységgel aligha megvádolható Deutsch Tamás európai parlamenti fideszes képviselő a következőképpen értékelte a helyzetet egy közösségi portálon: teljes fejetlenség, teljes felkészületlenség, káosz, totális káosz, felháborító az egész úgy, ahogy van. Ezúttal alighanem igazat kell adnunk a fideszes képviselőnek. Ez az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság nyilvánvaló kudarca, hiszen a szervezetrendszer feladata a katasztrófahelyzet kialakulásának megelőzése, illetve elkerülhetetlen krízishelyzet esetén a lakosság pontos tájékoztatása és a védelemben részt vevő hatóságok, valamint az önkéntes szervezetek munkájának megszervezése. Sajnos, e feladatok egyikében sem tudott helytállni az új katasztrófavédelmi szervezetrendszer.

(14.30)

A Meteorológiai Szolgálat jelentései alapján a katasztrófavédelemnek napokkal korábban tudnia kellett, hogy éppen a hosszú hétvégét megelőzően komoly káosszal fenyegető hóvihar közeledik, ennek ellenére a hófogók nem voltak kihelyezve az utak mentén, a kamionforgalmat a vihar előtt nem tiltották meg, a lakosságot nem tájékoztatták a várható katasztrófa mértékéről.

A kialakult helyzet kezelését és a mentést illetően még látványosabb a kudarc, a bajba jutott embereket információ és segítség nélkül hagyták magukra. A honvédség lánctalpas járműveinek bevetését csak pénteken délelőtt kérték, miután több ezer utakon rekedt ember egy egész éjszakát töltött a hó fogságában.

A mentésben segítséget nyújtó osztrákok szintén a káoszról és a fejetlenségről számoltak be. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Figyeltél volna!)

Kérdezem tisztelt miniszter urat, hogy a történtek fényében még mindig sikerágazatnak tekinti-e a katasztrófavédelmet. Megfelelő számban és minőségben rendelkezésre állnak-e a katasztrófa megelőzéséhez és a következményeik elhárításához szükséges technikai eszközök, felszerelések, speciális járművek?

Kérem tisztelt miniszter urat, hogy őszintén adjon számot: anyagi erőforrások szűkössége vagy a felszerelés hiányossága akadályozta-e a megelőzési és mentési munkálatokat? Amennyiben miniszter úr szerint minden anyagi és minden technikai feltétel adott volt, hogy eredményes munkát tudjanak végezni a szervezetek, azzal maga ismeri el, hogy a Deutsch Tamás által is jelzett totális káosz hátterében személyi problémák vannak.

Tisztelt Miniszter Úr! Hasonló katasztrófák elkerülése érdekében itt az ideje az egyenes, őszinte beszédnek. (Dr. Józsa István: Így van!)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az az igazság, hogy ön nem érti az elmúlt egy hét eseményeit. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Őszintén megmondom önnek, hogy a hóhelyzetről politikailag itt - vérmérséklettől függően - mindenkinek megvan a maga véleménye, de az a probléma, miniszter úr, hogy ön sikertörténetről beszélt, és az emberek ezrei ezt nem így élték meg azon az estén.

Önnek abban igaza van, hogy mi mindent tettek meg, egy probléma van, miniszter úr: átaludták az első tíz órát, mint a tévémaci, bent maradtak a rendszerben (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyelld magad!) mint irányítói ennek a védelmi rendszernek, és később kezdtek el reagálni, akkor is - finoman fogalmazva - egy SMS-sel akarták megugrani az első problémát. Egy SMS-kormány képét mutatják, hogy ki mindenkinek akarnak segíteni.

Miniszter úr, azt hiszem, megvan a probléma, nagyon egyszerű ez: általában, amikor az ember nevet ad valamilyen szervezetnek, akkor jelzi is, hogy mit szeretne vele elérni, javaslom, miniszter úr, változtassák meg, ne védjék a katasztrófát, hanem előzzék meg, legyen katasztrófaelhárítás Magyarországon. (Derültség és közbeszólások a kormánypárti padsorokban.)

Köszönöm szépen, a válaszát nem fogadom el. (Taps az MSZP soraiból.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Két hete a miniszterelnök e Ház falai között botrányról beszélt. Botránynak nevezte, hogy a kormánytól független magyar bíróság elvégezte a feladatát. Botránynak nevezte, hogy a bíróság kimondta, hogy a kormány alá rendelt hivatal nem tartotta be az irányadó jogszabályokat. A miniszterelnök szavaival élve, ma botrány az, ha megállapítja valaki, hogy a király meztelen. Ugyanis nem az a botrány, hogy a bíróság végzi a dolgát, az a botrány, ha egy kormány rosszul szervezi és rosszul végzi közös dolgainkat. Na, az már botrány!

Az is botrány, tisztelt képviselőtársaim, hogy ma Magyarországon átlagosan évente közel 100 ezer forinttal többet fizet minden család az államkasszába az elmúlt évek során kivetett extraadók, adóemelések miatt, miközben legfeljebb 20-30 ezer forintot takarít meg a közműszolgáltatások árának csökkentésén. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Az is botrány, hogy miközben a kormányzat sikerpropagandát indított a számlakép kötelező megváltoztatásáról, arról hallgat, hogy a jelenlegi kormány az elmúlt három év alatt kétszer annyi megszorítást hajtott végre, mint a Bokros-csomag: 2700 milliárd forint értékű megszorítást vetett ki az elmúlt két és fél évben, úgy, hogy már most látszik, hogy ebben az évben is közel 200-300 milliárdos megszorítócsomagnak nézünk elébe. Mindez négy évre vetítve közel 300 ezer forint családonként.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az a botrány, ha a KSH adatait figyelembe vesszük, tisztelt képviselőtársaim is olvasgathatnák, és akkor megismerhetnék, hogy milyen a magyar valóság, ugyanis minden háztartás hatoda, közel 1,4 millió ember nem tudja megfelelően fűteni ma a lakását (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Megemeltétek a gáz árát! - Nagy zaj a kormánypárti padsorokban.) alacsony jövedelmük miatt. Összesen 1,4 millió háztartás késett villany... (Az elnök csenget.) Kis figyelmet, majd a végét meghallgatják, az is érdekes lesz! 855 ezer ember gáz-, 180 ezer pedig távhőszámla kiegyenlítésével tartozik. Ez háromszor annyi, mint 2010-ben, tisztelt képviselőtársaim. Na, ezen kell elgondolkodniuk!

Az is botrány, hogy a családok egyre nagyobb részénél nem jut pénz húsra, nyaralásra. (Dr. Rétvári Bence: Erzsébet-program.) Szintén a Központi Statisztikai Hivatal adatait szeretném önöknek idézni. Szeretném tisztelt képviselőtársaim figyelmébe ajánlani, hogy a valósággal való szembenézés mindenkinek elméletileg egyszer, előbb vagy utóbb megérkezik, még önöknek is. És ez nem a választásban tükröződik meg, hanem abban, hogy a magyar társadalom hogyan gondol, azon a napon hogyan gondol az elmúlt négy évre, mit érez, hogy van-e esélye a felemelkedésre, vagy esélyei megszűntek. Nemhogy beszűkültek, megszűntek, mert minden csak pénzben méretődik. Jelen pillanatban ez a kormány elveszi az emberek többségének életesélyeit. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Azt már ti elvettétek.)

Az MSZP ugyan kezdeményezte az elmúlt hetekben többször az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentését, bár szeretném mondani, hogy ha most annyira biztosak a dolgukban, akkor ezt a törvényjavaslatot, amit benyújtottunk, támogatniuk kell, mert ez pontosan arról szól, összhangban a kormányzat energetikai számlakép-szabályozásával, megkezdtek önök egy tájékoztató kampányt, ennek a hiteles és pontos tájékoztatási kötelezettségét előírták, a kormányzat egyes gazdaságpolitikai tárgyú intézkedéseinek hatásáról. Ezen törvény alapján szeretném kérni, hogy az általunk mai napon benyújtott törvényjavaslatban támogassák, hogy mutassuk be a magyar állam minden egyes fogyasztójának, mennyivel több jövedéki adót fizettet meg a kormány az üzemanyagok után, mint amennyi az uniós előírások alapján kötelező lenne. Mert ez már önmagában botrány. Mit jelent, hogy az általános áfakulcs Magyarországon a legmagasabb az uniós tagállamok közül? Hogyan változott az emberek és a vállalkozások fizetési kötelezettsége a távközlési adó, a baleseti adó, a biztosítási adó, a pénzügyi tranzakciós adó, illeték, közkeletű nevén sárgacsekk-adó, valamint a bankadó kivetésével, illetve megemelésével?

Ha önök annyira biztosak abban, hogy az a 10 százalék rezsicsökkentés, amit majd számlaképpel akarnak bemutatni minden fogyasztónak (Közbeszólás a Fidesz soraiból.), amögé legyenek szívesek odarakni, hogy az elmúlt három évben hozott döntéseiknek a társadalomra gyakorolt hatása mennyi. Ha nincs, az is jó, ha van, akkor meg lássa a választó, hogy körülbelül ennyit ért a kormány szava.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP soraiban. - Nagy zaj a kormánypárti padsorokban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A múlt héten immár az elmúlt három év alapján többszörösen bebizonyosodott, hogy az Orbán-kormány képtelen tervezni. Orbán Viktor kormánya az elmúlt héten büszkén hirdette, hogy 2,1 százalék lett a 2012-es (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) államháztartási hiány. De milyen áron, tisztelt képviselőtársaim?

Ahhoz, hogy erre válaszoljunk, először is vissza kell ugrani egy picit az időben, és meg kell nézni, hogy 2010-ben Orbán Viktor miniszterelnök úr akképpen nyilatkozott, hogy a magyar gazdaság pozíciója az európai gazdaságok körében nagyon jó. Önök akkor még 6-7 százalékos gazdasági növekedést, egymillió új munkahelyet, beruházásokat, életszínvonal-emelkedést, Magyarország felvirágoztatását ígérték. Ha így csökkent volna a hiány, az kétségtelenül elismerésre méltó kormányzati teljesítmény lett volna. De nem így történt. Kiderült ugyanis, hogy önök nem tudnak tervezni, mert alkalmatlanok arra, hogy megtervezzék egy adott év költségvetését. (Közbeszólás a KDNP soraiból: Bezzeg ti! - Balla György: Te beszélsz?) Ezt a tények nyelvén a következőképpen szeretném önöknek bemutatni.

2012-ben 1,7 százalékos volt a gazdaság zsugorodása, a versenyképesség javulása helyett csőd- és felszámoláshullám volt Magyarországon. Alig van ma érdemi, már 2010 után megindított beruházás, amelynek a szalagját önök tudják átvágni. Befagyott a hitelezés, magas infláció van Magyarországon: 5,7 százalék. A reálbérek tavaly 3,5 százalékkal csökkentek, egyre több munkahely szűnik meg, egyre rosszabb az életszínvonal Magyarországon.

(13.10)

A miniszterelnök által kilátásba helyezett elrugaszkodás, felemelkedés és gyarapodás helyett ma soha nem tapasztalt szegénység van Magyarországon, a társadalmunk egyharmada szegénységben él.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök ezzel a 2,1 százalékkal megint túllőttek a célon. Önök úgy csökkentették a hiányt 2,1 százalékra, hogy tavaly kilenc adót, emberek különadóját vezették be, önök emelték az áfát, az evát, a jövedéki adót, a bírságokat, az illetékeket, bevezették a távközlési adót, a biztosítási adót, a baleseti adót, a chipsadót. Önök három év alatt két Bokros-csomagnyi, mintegy 2700 milliárd forint értékű megszorítást vezettek be, és már beharangozták a következő 200-300 milliárdos megszorító csomagot is. Önök úgy csökkentették 2,1 százalékra a hiányt, hogy közben 2011-ben elvették és elköltötték hárommillió ember időskorra félretett megtakarításait.

Két dolgot szeretnék ebben a témakörben önöknek elmondani. Az egyik az, hogy szeretném megkérdezni, hogy 2010. december 6-án Orbán Viktor, Fidesz-Magyar Polgári Szövetség; Kósa Lajos, Fidesz-Magyar Polgári Szövetség; Lázár János Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és csatlakozott Selmeczi Gabriella képviselő asszony ahhoz a politikai nyilatkozathoz, ahol a magánnyugdíjpénztárak kapcsán a következő nyilatkozatot fogadta el a Ház: "Garantálni kell az állami rendszerbe átlépőknek az egyéni számlára történő befizetések értékállóságát. Garantálni kell a kötelező magánnyugdíjpénztárból az állami rendszerbe átlépők veszteségének jóváírását." Szeretném megkérdezni önöket, hogy ér-e még valamit ma ez a papír. Vagy komolyan gondolják mindazt, amit most éppen ma kívánnak megszavazni az Országgyűlésben? Ez az első.

A másik: azért legyünk tisztában azzal, hogy ha nem számoljuk, helyesebben, ha azt számoljuk, hogy a magánnyugdíjpénztárakból beérkező pénz és az azóta befizetett, állami nyugdíjrendszerbe beérkezett kötelező fizetés alapján önök 2012-ben a 2008-as költségvetési hiánnyal azonos szintet tudtak maximum elérni, ezért annyira erre ne legyenek büszkék. Önök úgy csökkentették a hiányt, hogy közben a felnövekvő generáció számára is bezárták az esély, a felemelkedés kapuit, ennek köszönhetően egyre több fiatal gondolkozik azon, hogy ma nem Magyarországon képzeli el a jövőjét.

Tisztelt Országgyűlés! A miniszterelnök úr a múlt héten, pénteken egy rádióinterjúban arról beszélt, hogy várható Európában ellenállás a tekintetben, hogy Magyarországot ne engedjék ki a túlzottdeficit-eljárás alól. Szeretném önöknek mondani, hogy ma a baloldal és Magyarország érdeke is az, hogy Magyarország kikerüljön a túlzottdeficit-eljárás alól - ebben egyetértünk. Egy probléma van: ha ellenfelei vannak Európában, az nem Magyarországnak van, hanem jelen pillanatban a kormánnyal állnak hadilábon, és ez pedig a jelenlegi kormánynak a hibája. Ezen változtatni kell, ne veszélyeztessék Magyarország jövőjét!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ellenzékben önök folyamatosan arról beszéltek, hogy az amúgy teljesen kihasználatlan, ezért az akkori kormány által helyettesítő járatok beiktatásával szüneteltetni rendelt vasútvonalakat feltétlenül újra fogják nyitni, és a közösségi közlekedést versenyképessé teszik az egyéni közlekedéssel szemben - nemes cél. Ezzel szemben 2012 áprilisától 412 járatot szüntettek meg; összességében ez 13 százalékkal csökkentette a szolgáltatás volumenét. Ami még rosszabb, hogy a személyszállítási törvényben már azt sem garantálják, hogy a kieső járatokat buszközlekedéssel vagy más közösségi közlekedést biztosító eszközökkel kapacitásokban helyettesítik. A jelenlegi minimális állami kötelezettség nem több és nem más, mint napi három járatpár üzemeltetése minden település és vonzáskörzete között, ott is, ahol ez töredéke a szükségesnek, és ott is, ahol korábban sem volt szükség napi három járatpárra.

Németh Lászlóné fejlesztési miniszter írásbeli kérdésünkre a következő választ adta: "Az új rendszer kereteinek kialakítására vonatkozó munkafolyamat még döntés-előkészítési stádiumban van, a kedvezményrendszer jövőjével kapcsolatos végleges döntések - ennek keretében az utazási kedvezményekkel érintett jogosultak köre és az utazási kedvezmények mértéke - a közösségi közlekedési rendszer átalakítására vonatkozó egyéb döntésekkel - árpolitika, finanszírozási kérdések - együttesen hozhatók meg."

Ezzel szemben az új tarifakoncepcióról, kedvezményrendszerről a mai napig nincs ismeretünk, ellenben 2013. március 15-ével számos buszjárat drágult meg Magyarországon. Bizonyos járatokon már tavaly szeptember 1-jével bevezették az úgynevezett emelt szintű szolgáltatások pótjegyárát. Nem tudom, államtitkár úr, mit jelent az emelt szintű szolgáltatás, hogy elindul-e a Volán-busz vagy kap-e valaki egy párnát. Mert jelen pillanatban még nincsenek új közbeszerzésekben új gépek. Ellenben ezt a drágulást március 15-ével még tetézték, további járatokat vontak be, sőt, mint kiderült a hétköznapokból, április 1-jével a MÁV vonaljegyein is érvényesítik az emelt szintű szolgáltatások pótjegyárait. Ugyanakkor számos utast ez a döntés kedvezőtlenül is érint, hiszen a nyugdíjrendszer átalakításával sokan elveszítették a jogosultságukat arra, hogy általában véve a nyugdíjkedvezményt érvényesíthessék, és erről még - bár ígérte a kormányzat - nem született döntés.

Államtitkár úr, azt az egyszerű kérdést szeretném önnek csak feltenni, hogy mi indokolja, hogy előzetes bejelentés nélkül, így csendben, fű alatt adagolva vezessenek be több tízezer, százezer utas számára kedvezőtlen intézkedéseket. Ezek miért nem jelennek meg hirdetéseken, államtitkár úr?

Köszönöm a válaszát. (Taps az MSZP soraiból.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Hogy 2010 előtt mi maradt meg, mi szűnt meg, államtitkár úr, és önök 2010 után mit tettek, arról nem akartam vitatkozni. Egyszerűen csak azt szerettem volna bemutatni, hogy 412 járat megszűnt, ehhez képest önök nem garantálják ma, hogy ahol megszűnt, ott legyen valamilyen más közösségi közlekedés, mert a személyszállításból ez nem jön ki.

De nem is ez a lényeg, államtitkár úr. Nem kell szemantikai vitát folytatni azon, hogy a kiegészítő jegyár micsoda. Az egy áremelés. Átlagban a 300 forintot emeli, és az a nyugdíjas is megfizeti, aki még Horn Gyulától kapott ingyenességet, államtitkár úr, mert fizeti a helyjegy árát, és fizeti még azt a kiegészítő díjat, amelyről ez a kormány és a tisztelt képviselőtársaink egy árva szót se szóltak. Ez miért nincs a Mahir-posztereken, hogy megemeltük 300 forinttal a minőségi szolgáltatást, amelyben 30 éves vagonokkal lehet utazni a mai napig, államtitkár úr.

Nem fogadom el a válaszát. (Taps az MSZP soraiból.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szólhatnék azok érdekében, akiktől az elmúlt két évben elvették a magán-nyugdíjmegtakarításaikat, ezzel bizonytalanná téve a jövőjüket; szólhatnék azok érdekében is, tisztelt képviselőtársaim, akik a Fidesz földosztogatása következtében hosszú évek munkáját és eredményeit vesztették el, egzisztenciájukat, és a mai napig nem biztos, hogy vissza tudnak térni a munkahelyeikre. Beszélhetnék azokról is, akik az elmúlt hetekben vesztették el az elmúlt tíz-húsz évben felépített kisegzisztenciájukat, vállalkozásukat, és a múlt hét döntése következtében esélyük sincs arra, hogy a jövőben ezen boldoguljanak.

De ma Magyarország minden tisztes állampolgára nevében kell beszélni. Azok nevében is, akik nem érintettjei ennek az ügynek, de látják, hogy az, ami itt történik kormányzás címszó alatt, nem más, mint az arcátlan hatalom gátlástalan térnyerése az élet minden területére vonatkozóan. De nem kell meglepődni, tisztelt képviselőtársaim, mert ha emlékeznek, 1998 és 2002 között már egyszer kormányoztak, és ebben a négy évben is, csak felsorolásszerűen: a mai napig nem tudjuk, Kaya Ibrahim és Joszip Tot hogyan, miképpen teremtette meg azt a gazdasági növekedést egy gazdasági holdudvarnak, hogy az Országimázs Központ évenkénti 4,3-4,6 milliárdja hová került, mi történt a Happy Enddel, mi történt az Ezüsthajóval. És ami a legszebb: 2001 márciusában önök privatizáltak tizenkét állami gazdaságot. Az volt az akkori nyilatkozatuk lényege, hogy semmi mást nem szeretnének, mint hogy a dolgozói tulajdont növeljék, ehhez képest a vezetői székekbe nemhogy dolgozók nem ültek, hanem olyan vezetőket ültettek, aki a kormányhatározat végén tudta meg, hogy mezőgazdasággal fog foglalkozni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ötven évre adták bérbe az állami földeket saját maguknak, saját klientúrájuknak. Itt vagyunk a jelenlegi kormányzati ciklusnak lassan a végén, tehát meg is előlegezhetem, hogy önök is a tizenhat évből nyolc évet kormányoznak, s ennek a nyolc évnek csak az ideeső mérlege 3 millió ember nyugdíj-megtakarítása, tisztelt képviselőtársaim. Önök azon az örvön, hogy megvédik a nyugdíjakat, elvettek 3000 milliárd forintot. Azt mondták, 3000 milliárd forintból az államadósság lesz a cél. (Zaj a kormánypárti oldalon.) Hallgassák meg, mert az önök Államadósság Központja közölte a múlt héten, hogy az államadósság mértéke ugyanakkora, mint a kormányváltást megelőzően. Már csak egy kérdés marad: hol van a pénz? Hová tették önök a pénzt? (Élénk derültség, felzúdulás a kormánypárti oldalon. - Az elnök csenget.)

A másik nagy kérdés - nyugodjanak meg, majd önök is fognak válaszolni; ettől még a 3000 milliárd nincs meg -, tisztelt képviselőtársaim, a földtörvénnyel kapcsolatban van. Világosan látszik, hogy önök 65 ezer hektárt úgy kívánnak bérbe adni, hogy a barátoknak, a klientúrának, azoknak, akikről lehet, hogy előzetesen önök is tudtak, frakciószinten dönthettek, személyesen bevonták önöket, hogy megkérdezzék, kellően bizalmi helyen van-e az érintett vállalkozó, hogy rábízhatjuk-e a földet, ellenben lehet, hogy csak műkörmös vagy jogász, és nem kell, hogy a gazdálkodáshoz értsen, mert majd az állattartáshoz kötődő feltételeket meg fogjuk oldani máshol.

És a legszebb, tisztelt képviselőtársaim, ami leginkább jelzi az önök kormányzásának gondolkodásmódját: az ez a trafiktörvény. Tudják, nem az a baj, hogy kik vesztettek, ne is hivatkozzon senki arra, hogy érdeksérelem áll fenn. Tudják, az az igazi arcátlanság, hogy önök elfogadnak egy törvényt, kiírnak egy pályázatot, majd a pályázatleadást megelőző napon megváltoztatják a törvényt, beemelik a termékek egy pluszkörét, ezt követően megnyert pályázatok után itt hever az Országgyűlés előtt az a törvény, amely lehetővé teszi, hogy teljesen mindegy, hogy mi volt beírva a pályázatba, most 10 százalékkal meg fogjuk emelni azoknak, akik megnyerik. Önök addig a csapdában fognak ülni a választóik előtt is és a széles társadalmi közvéleményt formáló erők előtt is, amíg nem hozzák nyilvánosságra, hogy kik nyertek, milyen pályázattal, hadd tudja meg a vesztes is, hogy miért veszített, tehát tessenek közölni a vesztes pályázatokat is. Tessenek közölni a pályázatot elbírálók körét is, mert ez a kormányzás mindaddig nem más, mint egy mutyikormányzás, amelynek célja a spekuláció és a saját maguk klientúrájának a kiépítése. Addig ebben a vádban maradnak, tisztelt képviselőtársaim! (Taps az MSZP soraiban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az önök kormánya sunyi és alattomos módon, újabb politikai kezdeményezésre, május 1-jén, az éjszaka leple alatt az interneten megjelentett egy közleményt, hogy a gyorsvonatok többségén, sebesvonatokon, intercityjáratokon május 15-étől gyakorlatilag 7-11 százalékos áremelés történik.

Ezzel újabb sunyi áremelést, újabb adót kíván bevezetni az Orbán-kormány, hiszen az új jegyért, a pótjegyért semmiféle pluszszolgáltatást nem adott maga az állami vasútvállalat. Az Orbán-kormány által bevezetet gyorsvonati pótjegy az utasok többségénél jelentős, alkalmanként 300-1400 forint közötti kiadásnövekedést eredményez, miközben a rezsicsökkentésnek nevezett kormány a megélhetést akarja csökkenteni Magyarországon (sic!), és a tavalyi évben 3,5 százalékkal csökkentek a reálbérek Magyarországon, államtitkár úr.

Mindenki emlékezhet arra, hogy az elmúlt három évben mi mindent tett az önök kormánya a közösségi közlekedésért. Szeretném fölidézni, államtitkár úr: 2012. szeptember 1-jével bevezették az emelt szintű szolgáltatások pótjegyárának rendszerét a Volánbusz-járatokon. Majd március 15-én - szintén egy nemzeti ünnep alkalmával - újra bővítették ezeket a Volán-járatokat, és további pótjegyárakat tettek kötelezővé a közösségi közlekedés területén. 2013-ban - még mindig ebben az évben - köteles kiegészítő jegyet váltani az is, aki ingyenes utazásra jogosult.

Számos korábbi kedvezmény megvonásra került. Május 1-jével, államtitkár úr, az ön interpellációmra - amit két hete tettem föl önnek - adott válaszát szeretném ideidézni: május 1-jével a MÁV-Start honlapján megjelent a közlemény, hogy május 15-étől a gyorsvonatok többségén is pótjegyet kell fizetni, konkrétan 258 járaton. Öt és félmillió ember fog ezen a héten, ettől a héttől kezdődően több pénzt fizetni azért, hogy közlekedjen.

Államtitkár úr, önök persze mentesítették a gyorsvonati pótjegy megfizetésének kötelezettsége alól az országgyűlési és európai parlamenti képviselőket, de megfizettetik azokkal, akikre már eddig is nagy terhet róttak. Így kell fizetniük azt a sarcot a 65 éven felülieknek, nyugdíjasoknak, leszázalékoltaknak, rokkantosítottaknak, tanulóknak, egyetemistáknak, főiskolásoknak, akik kívánják használni a közösségi közlekedést.

Szeretném mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha esetleg ebben kételkednek, menjenek föl a MÁV-Start honlapjára, a mai napig érvényben van az a döntésük, amely szerint önök kedvezményesen jogosultak közlekedni, függetlenül attól, hogy a miniszterelnök mit mondott. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Államtitkár úr, mikor vonják vissza ezt a rendeletet?

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót. Államtitkár Úr! Meglepődtem, mert ön nem így szokott beszélni. De tudja, pofája az állatnak van, arra lehet mondani. Azok az utazók, akik az elmúlt években, évtizedekben, majd ettől a héttől utaznak, azokkal kellene így beszélnie, államtitkár úr. El kellene mennie néhány megállóba, föl kellene szállnia néhány buszra, hogy meghallgassa, hogy bejelentették-e önök (Nagy zaj a kormánypárti frakciókban. - Szórványos taps az MSZP soraiban.), elmondták-e nekik, hogy a rezsicsökkentés kormánya a megélhetés költségeinek csökkentését úgy gondolja, hogy 11 százalékkal megemeli a költségeiket. Mondják el mindenkinek, annak a nyugdíjasnak, aki szeretne felszállni az intercityjáratra, hogy lehet-e, és ha azt mondják, hogy lehet, fizessen pótdíjat. Na, azoknak mondják el, hogy maguk a megélhetés csökkentésének kormánya. (Felzúdulás a kormánypárti frakciókban.)

Szeretném önöknek nagyon őszintén mondani, hogy nem velünk vitatkoznak. Nem itt kell hangosnak lenni, hanem ott. Ott kell hangosnak lenni... (Kikapcsolják a mikrofonját.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Ahogy ön is fogalmazott, 133 ezer diák és az a 120 ezer pedagógus, akinek lelkiismeretes és hivatásszerető munkája eredményeképpen, már mondhatjuk azt, az írásbeli vizsgák lassan végéhez érnek, majd következnek a szóbeli vizsgák. Gratulálunk minden diáknak, aki sikeresen vette az érettségi akadályát, és gratulálunk minden pedagógusnak, aki a 2013. január 1-jétől életbe lépett, úgymond államosítás, központosítás összes anomáliája mellett képes volt felkészíteni a diákokat arra, akár az iskolaváltással, akár az osztályváltással, hogy sikeres érettségi vizsgát tegyenek.

Ugye, az egyértelmű, hogy az oktatás befektetés a jövőbe. Egy olyan stratégiai ágazat, amelyben, ahogy államtitkár asszony is pontosan fogalmazott az oktatási reform kapcsán, az 2017-től kerülhet bevezetésre, hiszen fel kell készíteni egy következő generációt. Na most, ehhez képest nem értem államtitkár asszonyt, hogy akkor miért nem volt ez a bölcsesség meg 2013 január elejével kapcsolatban, hiszen meg kellett volna várnia, hogy a 2009-ben középfokú oktatási intézménybe kerülő diákok ki tudjanak futni ebből a rendszerből, és már az azt megelőző vagy a következő generációnál bevezetni. Hiszen minden egyes döntés, mint tudjuk, az oktatás területén az, amely vagy 4 vagy 6, vagy 8, vagy bármilyen ciklusban mérhető, hiszen a kimenő teljesítménynél, a kimenő korosztálynál lehet látni, ahogy az államtitkár asszony is fogalmazott, hogy maga az érettségi bevezetése vagy az érettségi reformja 2005 óta a kezdeti nehézségek után eltelt 8 évben hordta ki magát, és rendezte el a dolgot.

Tehát azt szeretném önnek mondani, államtitkár asszony, hogy igaza van, gratulálunk, csak szeretném megkérdezni, hogy 2014-ben hogyan fog működni annak alapján, ami 2009-ben még működött, de már nem tudjuk megmondani, hogy a jövőben hogy fog működni.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban. - Dr. Hoffmann Rózsa: Nincs módom válaszolni.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A 2012-es adatok alapján sajnos azt kell mondani, hogy hibás az a társadalompolitika és hibás az a gazdaságpolitika, amelynek következményeként a jövedelemkülönbségek nőttek Magyarországon, sőt az a helyzet, hogy a szegénység nemcsak nőtt, hanem mélyült is. Aki szegény volt, az még szegényebb lett, és az úgynevezett dolgozói szegénység is megjelent, sőt el is terjedt Magyarországon, hiszen eddig úgy volt, hogy a tisztességes munkáért járó tisztességes bér biztosította a megélhetést. Mára viszont kiderült, hogy ez már nem igaz. Ma már az is szegény, aki dolgozik. Az adatok alapján ma 1,7 millió ember él olyan háztartásban, ahol az egy főre jutó jövedelem nem éri el a 66 ezer forintot. Ez a vizsgálat megnézte, hogy milyen korcsoportokban jelenik meg leginkább ez a típusú negatív adat. Ez, tisztelt képviselőtársaim, elsősorban a nyugdíjasokat érinti leginkább. Tehát a szegénység mértéke a legnagyobb intenzitásban ebben a társadalmi csoportban nő.

Miért mondom ezt, tisztelt képviselőtársaim? Mert van társadalmi felelőssége az aktív korosztálynak a szépkorúak, az inaktív korosztály irányában. Az előbbi napirend előtti hozzászólás a megélhetés költségeiről szólt, és én is ebben a kérdéskörben szeretnék két témáról beszélni. Az egyik az utazási kedvezmény. Államtitkár úrral erről már több vitát folytattunk e Ház falai között. Az a baj, államtitkár úr, hogy az idő sajnos azt igazolja, aki azt a kérdést veti fel, hogyan lehet, hogy 65 év feletti nyugdíjasoknak nincs meg az utazási kedvezményük, hiszen öt kilométer után nekik is fizetniük kell az úgynevezett pótdíjat. Mi még csak a vasútról beszélünk, de tudvalevő, hogy a Volán-társaságok már szintén bevezették ezeket, és megszűnt a jogosultság felmutatásával a minőségi szolgáltatás biztosítása, tehát ahol helyjegyet kell vásárolni, azt megveszik, plusz még pótdíjat is fizetnek.

De van egy másik kérdéskör is, mégpedig - nem is tudom, hogy fogalmazzak - a szociális temetés kérdésköre. Ha egy államnak és az állampolgárainak az a viszonya, hogy az állam minden körülményre való tekintet nélkül csak az egyén hozzájárulásával vállal bármilyen szerepet is a társadalom működésében, akkor ott megszűnik a társadalmi szolidaritás, ott megszűnik az emberség kérdésköre, és ott az embertelenség marad.

(8.40)

Az arctalan, érzelmektől mentes, végiggondolatlan államműködés marad. Államtitkár úr, annak az embernek, annak a szakembernek, aki megírta a szociális temetkezésről szóló törvénytervezetet, nem lenne szabad ma dolgoznia ebben a szakmában. És ez nem az a kérdés, hogy igaza van-e szakmailag vagy nem, hanem az emberségről szól. Emberségről, arról, hogy az állam a bajbajutott legutolsó útjára már nem azt várja el, hogy a hozzátartozója vagy egy általa felkért ember még tegyen valamit, hogy az állam megtegye azt az - úgymond - kegyet, hogy ingyen eltemetteti.

Nem lehet ebben szakmai vitát folytatni! Azt kérem, tisztelt államtitkár úrtól, mert ma ön van bent ebben a teremben - tudom, hogy nem az ön témája -, de azt kérem, hogy a kormány be se engedje az Országgyűlés elé ezt a törvényt, és nem azért, mert lehet rajta javítani, nem azért, mert az eddigi rendszer jó vagy rossz, és azt védené bárki. Arról szól a kérdés, hogy megengedi-e magának ma Magyarországon a Magyar Országgyűlés, hogy egy olyan kérdéskörről beszéljen, amelyben csak egy oldalon állhatunk. Nagyon bízom benne, hogy csak egy oldalon állhatunk, mégpedig az emberségesség oldalára lehet állni. Ha olyan helyzetben van egyetlenegy állampolgára is hazánknak, hogy képtelen arra, hogy a saját vagy a család költségéből utolsó útjára kísérje a családtagját, akkor ne alázzuk meg sem őt - mert nem bárkit, akit felkérhet, őt alázzuk meg -, hogy akkor van ingyenes temetés, ha aktívan közreműködik abban az utolsó útban.

Nagyon nagy tisztelettel kérem, az emberi méltóság szavával, hogy ne engedjék az Országgyűlés elé ezt a törvényt. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Akik háborút vívnak, azoknak nincs ideje az építkezésre. Orbán Viktor hét végi beszédében már előre meghirdette, hogy 2014 is a háború, konkrétan a rezsiharc éve lesz. Újabb háborús esztendőnek nézünk tehát elébe, mert a kormány képtelen Magyarországot békésen kormányozni. (Moraj a kormánypártok soraiban.)

Először is, tisztelt képviselőtársaim, szeretném leszögezni, nyugodtan megnyugodhatnak, a szocialisták 2014-től kormányra kerülve fenntartják az alacsony rezsiket, nem mi, nem most és a jövőben sem kívánunk ezen harcolni. De ha már a kongresszusukról van szó, akkor azt illő lenne megjegyezni vagy felvetni, hogy mi az, amiről nem beszél az önök kongresszusa. Egy kormányzó párt legmagasabb döntéshozó fórumán nem volt téma ma Magyarország reményvesztett millióinak a helyzete, azoknak a millióknak a helyzete, akik növekvő kiszolgáltatottságot, napról napra nehezebb mindennapokat élnek meg. Önök nem mondtak semmit arról, mi legyen 500 ezer éhező gyermekkel, hogyan kívánják megoldani, nem beszéltek a tömeges elbocsátásokról, a tömeges, országot elhagyó munkavállalókról, az egészségügy kritikus helyzetéről, az oktatás rendszerében kialakult káoszról, az elmaradt nyugdíjemelésről. Nem is csodálkozunk ezen, hogy ezekre nem terveztek időt, egyik felszólaló sem kívánta Magyarország kritikus állapotát - legalábbis a kormányzásuk három éve tükrében - felvetni, hiszen csak a háborúról beszéltek. A háborúban viszont nem is lehet békét teremteni. A békében nem lehet építkezni. (Sic!) A békéhez, tisztelt képviselőtársaim, többségre van szükség, olyan társadalmi többségre, amely akaratát, véleményét demokratikus szabályok között, írott és íratlan szabályok között valósíthatja meg.

Baján egyértelműen, világosan, a bíróság döntésével egybehangzóan kimondatott, miközben önök a kongresszuson ültek és háborút szerveztek, hogy önök felrúgták a választási törvény legszentebb passzusát, nevezetesen: a választás tisztaságát célzó törvényt. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Önök hozták, önök szegték meg. Erről most már papírjuk is van. A bajaiak, a bajai többség (Folyamatos közbeszólások a kormánypártok soraiból.) és minden demokratikus állampolgára Magyarországnak szeretné hinni, hogy azért vannak a választási szabályok, hogy annak írott és morális, íratlan szabályait is betartsák. (Novák Előd közbeszól.) Önök most példát adtak arra, hogy hogyan nem kell betartani ezeket a szabályokat. (A Fidesz padsorai felé:) Polgármester úr, ne a fejét csóválja!

Tisztelt Miniszterek! Államtitkárok! (Közbeszólások a kormánypártok soraiból. - Az elnök csenget.) Tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a választási szervek, a megyei választási szervek vegyék figyelembe a bíróság döntését. Polgármester úr, önről abban az önkormányzati körzetben a bajaiak többsége véleményt mondott, önt leváltották (Derültség a kormánypártok soraiban.), jó lenne, ha az önök kormánya is leváltaná és felismerné, hogy vállalhatatlan ebben a helyzetben az ön szerepvállalása. (Folyamatos közbeszólások a kormánypártok soraiból. - Az elnök csenget.) Mi szeretnénk biztosítani mindenkit e helyről, legyenek azok civil szervezetek, választási szervek, hogy ugyanúgy, ahogy sikerült megakadályozni a választópolgároknak az önök ténykedését, úgy fogjuk biztosítani a következő alkalommal is, hogy tisztességesen, a választási szabályok betartásával (Dr. Rétvári Bence: Tisztesség...) olyan eredmény szülessen, amelyet senki nem kérdőjelez meg azt követően - sem a bíróság, sem pedig önök.

Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, csak azért, hogy egyértelmű legyen az itt elhangzott napirend előttiek alapján: miközben önök a kongresszuson ülnek, és egy saját maguk által felvázolt szigetvilágot képzelnek el ott maguknak, 1500-an bizonyára jól érezték magukat, és eközben a társadalom arra vár, hogy milyen válaszok születnek, eközben fontos leszögezni, hogy a következő választáson a kormányt leváltani fogjuk és nem ledönteni.

(14.00)

Mert Magyarország csak akkor lesz 2014-től békés, nyugodt (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), ha minden egyes embert emberként tisztelünk, akkor is, ha más véleménye van.

Fontos e Ház falai között elmondani és rögzíteni (Közbeszólások a Jobbik és a Fidesz soraiban. - Az elnök csenget.), hogy mindaz, ami a hét végén történt Orbán Viktor szobrával, az vállalhatatlan a szocialisták számára, semmilyen körülmények között nem adtuk a nevünket, és nem is kívánunk a jövőben sem ezzel az eszközzel élni (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Török Zsolt merre járt? - Közbeszólások. - Az elnök csenget.), de 2014-ben azért, mert a társadalom többsége békét kíván, a békés többséggel leváltjuk önöket.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz kormányra kerülésekor még nagyon grandiózus terveket fogalmazott meg a gazdasági növekedés tekintetében: 5 százalékos évenkénti gazdasági növekedést prognosztizált, majd ehelyett jött a gazdasági hanyatlás, ahol recesszióba fordult az ország, majd ezt követően a stagnálás évében vagyunk. Nem megyünk előre egy tapodtat sem, nem mozdulunk, inkább hátrafelé csúszunk a nemzetközi rangsorban, vagy toporgunk egy helyben.

A nem létező gazdasági növekedés nem létező munkahelyeket tud csak teremteni. Kormányra kerüléskor mégis úgy fogalmazott a Fidesz, hogy egymillió új adófizető munkahelyet fog teremteni, aztán viharos gyorsasággal le is vonultak erről a történetről, hiszen volt már háromszázezres vagy négyszázezres ígéret, és amikor látták, hogy a gazdasági növekedés egyáltalán nem teszi lehetővé ezen gazdasági növekedést, akkor kitalálták, hogy a közmunkával fogják kozmetikázni a statisztikai adatokat, hogy amit nem tudnak megvalósítani, az legalább papíron létezzen.

Na, ekkor indult el az úgymond ipari méretekben történő közmunkaprogram megvalósítása, ahol állami pénzen 2013-ban 150 ezer embert foglalkoztatnak. Ennek eredményeképpen már a KSH is úgy fogalmaz, hogy egy nem létező munkaerőpiac jött létre Magyarországon, a soha nem látott gazdasági növekedésnek következményeként. Ellenben papíron minden rendben van. A miniszterelnök beszél arról, hogy közel 4 millió ember dolgozik ma Magyarországon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a miniszterelnök úr elolvasta volna a KSH-nak azon részét is, hogy nemcsak a főszámok hogyan néznek ki, hanem ebből a közel 3 millió 900 ezerből félmillió ember nem Magyarországon dolgozik, tisztelt képviselőtársaim, tehát nem is Magyarországon fizeti be az adót; azok az emberek viszont, akik a közmunkaprogramban vesznek részt, tisztelt képviselőtársaim, méltán mondhatják azt, hogy az a munka jó, amelyből meg lehet élni, amelynek a béréből ki lehet fizetni egy család havi megélhetését.

Nézzük a számokat! Tisztelt Képviselőtársaim! Önök büszkén mondják, hogy 24 300 forinttal emelték meg az elmúlt három évben a bruttó minimálbért - szeretném mondani: a bruttó minimálbért -, ezzel az állam, igen, gazdagodott. Szeretném mondani önöknek: nettóban - tudják, az, amit az ember felhasznál, miután levonják a járulékokat meg a terheket - ez ma 5000 forinttal kevesebb, mint a kormányváltás idején volt. Tehát szeretném önöknek mondani (Németh Szilárd István: Hazudsz! - Az elnök csenget.), hogy ma joggal igaz Rogán képviselőtársamnak már egy örökbecsű kampányszlogenje, hogy rosszabbul élünk, mint négy éve. Bár az időhatározót elfelejtette hozzátenni, hogy ez 2010 után lesz így. Semmi baj nincs, még lehet újra kampányfőnök a 2014-es kampányban is, képviselőtársam. Tehát rosszabbul élünk, mint három éve. Ez az igazság. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ti lehet!)

Ma Magyarországon 3 millió 800 ezer olyan ember van, aki munkavállalóként adót fizet. Ebből minden harmadik minimálbér után vagy minimálbér alatt adózott Magyarországon. Tehát összességében azt mondhatjuk, hogy 2002-ben, az önök felfogása szerint, létrejött a minimálbéresek hazája, hiszen minden harmadik ember, aki ma munkát vállal Magyarországon, az minimálbérből kénytelen megélni.

Beszéljünk egy picit a közmunkások helyzetéről is! Ha már beszámolják azt a 150 ezer embert, akit különben 4-6 órában, kevésbé 8-ban, 3-5 hónap időtartamban foglalkoztatnak, és beszámolják a foglalkoztatottak létszámába, akkor szeretném megkérdezni, hogy miért nem vonatkozik rájuk a munka törvénykönyve. Miért nem úgy viselkedik a jelenlegi kormány, hogy ezek az emberek is munkavállalók, hiszen a foglalkoztatotti létszámba éppen beszámolják? Ha viszont, ahogy a valóságban, nem azok, akkor tessenek szívesek lenni őket nem odaszámolni, mert az a félreértés következne, hogy ma Magyarországon többen dolgoznak, mint három évvel ezelőtt, pedig ez nincs így.

Ha már egy minimálbéres, ha már egy közmunkás abból a kevésből kell megéljen, akkor szeretném önöket megkérdezni, hogy ma tárgyalja az Országgyűlés az élelmiszeráfa-csökkentésről szóló javaslatunkat, fel kell tenni önöknek a kérdést, hogy akarnak-e Magyarországon a megélhetés költségeiben hozzájárulni annak a csökkentéséhez, szeretnék-e, hogy ne csak a trafikosok, ne csak a földet kapók és ne csak a Fideszhez kötődő vállalkozások kapjanak lehetőséget Magyarországon megélni, hanem az a közel másfélmillió ember is, aki ma minimálbéren vagy az alatt keres Magyarországon, akkor erre egyértelmű a válasz, hogy csak igen legyen Magyarországon az alapvető élelmiszerek (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) áfájának csökkentése.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaimmal az elmúlt időszakban többször felhívtuk e ház falai között a figyelmet arra, hogy rossz és elhibázott a hazai hulladékgazdálkodási rendszer, amely átláthatatlanságát, strukturáltságát tekintve az egyik legnagyobb probléma vele, hogy túlságosan drága, és hiába a júliusban beígért rezsicsökkentés, a hatósági eljárási díjak növekedése jelentősen költségesebbé tette a közszolgáltatók működését.

A különböző tételek idén 40-100 százalékkal is emelkedhettek. Például a hulladékártalmatlanítás engedélyezési díja 2012-ben 318 ezer forint volt, idén már 470 ezer, illetve 500 ezer. A hulladéklerakók rekultivációjának és utógondozásának engedélyezési díja 100 ezerről 200 ezer forintra emelkedett. Mindezt kiegészíti a mostanra mindenhol kötelezővé vált konzultációs díj, ami óránként és a részt vevő ügyintézők számától függően eltérő; egyes hatóságoknál általában óránként akár 6-10 ezer forint. Az emelkedést a szolgáltatók minden egyes alkalommal a lakosságra terhelik, így sok esetben akár százszázalékos is lehet a szemétszállítás költsége. (Sic!)

Államtitkár Úr! Tárnokon nem egészen fél év alatt egy üzemeltetőváltással sikerült elérni, hogy 1424 forintos szemétszállítási díjból, amely 2013. április 30-án keletkezett, 2847 forintra emelkedett 2013 augusztusában a szemétszállítás költsége. Mindezt egy olyan időpontban, amikor 2013. július 1-jével a szemétszállítási díjakra is érvényes volt a rezsicsökkentés.

Szeretném kérdezni államtitkár urat, hogy hová tűnt a rezsicsökkentés a szemétszállításban, ki a felelős azért, hogy sok településen száz százalékkal, azaz duplájára nőtt a szemétszállítás díja. (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Megtisztelő válaszát köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A szegénység elleni világnap alkalmából szeretném Magyarország helyzetét elmondani e Ház falai között. Magyarországon az önök kormánya az első olyan kormány, amely nem a szegénységet, hanem a szegényeket tekinti ellenfelének. (Moraj a kormánypárti padsorokban.) A kormány a szegénység ellen úgy küzd, hogy nagyon szép rózsaszín propagandára költ, megpróbálja egy rózsaszín világban feltüntetni a valóságot, de bárhány Simicska-plakáton is hazudja a kormány, hogy Magyarország jobban teljesít, hiába igyekszik elpalástolni ennek a politikának a kudarcát, hiába igyekszik megszüntetni az utcákról, a terektől a hajléktalanokat, hogy ne lássa a problémát, a probléma Magyarországon valós és létezik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök általában akkor hibáznak leginkább, ha elmondják az igazat, miközben egy kamera van a közelükben, ugyanis Lázár János, aki ma a második ember a Fideszben, államtitkár, pontosan fogalmazta meg: ma Magyarországon akinek nincs semmije, az annyit is ér, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma Magyarországon 4 millió ember él létminimum alatt. Ők Lázár János és a Fidesz szerint nem érnek semmit, mert a kormány koncepciója egyértelmű: gazdagodjanak meg kevesen, ők és azon belül a Fideszhez kötődőek lehetőleg kevés munkával érjék el ezt az eredményt. (Dr. Lanczendorfer Erzsébet: Miért volt kétharmad 2010-ben?) Elég, ha van néhány fideszes polgármester ismerőse, netán stadiont szeretne építeni Magyarországon. Őket valóban nem fenyegeti a szegénység réme. Stadionra, Közgép-beruházásra mindig van pénz a Fidesz-kormány alatt, mindehhez azonban, tisztelt képviselőtársaim, a minimálbéren élő emberek adóforintjaira van szükség. Ma 4 millió ember finanszírozza meg az önök gigaberuházásait, hogy a kedvenc településeiken stadionok épülhessenek.

A kormány a ciklus elején világossá tette, hogyan gondolkodik a társadalompolitikáról, kik a fontosak és kik a kevésbé fontosak. Az egykulcsos adó bevezetésével mindent a fontosak, a gazdagok táborára helyeztek. Ma Magyarországon a legfelső egytized kilencszer annyi jövedelemmel rendelkezik, mint a legalsó, mégis ugyanazzal a kulccsal adózik. A kormány szerint az a helyes, ha a gazdagok még gazdagabbak lesznek, a szegényebbek meg még szegényebbek lesznek. Az egyenlőtlenségi mutató a KSH adatai alapján az elmúlt 12 év legmagasabb adatait hozza, tisztelt képviselőtársaim.

A kormány prioritásai világosak ebben a tekintetben. Barátoknak, ismerősöknek, rokonoknak lehetőség, szegényeknek mélyebb szegénység a jussuk az elmúlt három év alapján. Ma a lakosság összlétszámából 1,7 millió ember él olyan családban, ahol az egy főre jutó jövedelem nem éri el a 66 ezer forintot. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyen!) Jól mondta képviselőtársam, ez a szégyen, pontosan jól fogalmazott.

De hogy önök is megértsék, mert önök csak nagyban tudnak számolni, szeretnék önöknek segíteni. Ez azt jelenti, hogy egy felcsúti stadion 50 ezer minimálbéres egyhavi béréből épül fel, 50 ezer ember minimálbérével járul hozzá ahhoz, hogy épüljön egy stadion. A Fradi-stadionhoz már 200 ezer ember egyhavi bérére van szükség ahhoz, hogy ez megépüljön. Mielőtt azt mondanák, hogy ezt honnan veszik el, mert másból is meg lehet oldani, akkor szeretném önöknek mondani, hogy jövőre a költségvetésben, 2014-ben 4,4 milliárddal kevesebbet szánnak a segélyek folyósítására. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyen!) Hát ez a szégyen, tisztelt képviselőtársaim!

A kormány eredményei egyértelműek: növekvő egyenlőtlenség van Magyarországon, majdnem minden második ember szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben él. A három- vagy többgyermekes családok (Zaj. - Az elnök csenget.) 40, a gyermeküket egyedül nevelő szülők 30 százaléka él szegénységben, eközben egyre kevesebb pénz jut a szociális támogatásokra, ellenben egyre több pénzt fordítanak Orbán Viktor baráti körére és a gigaberuházásokra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma, amikor emlékeznünk kellene, hogy milyen felelőssége van mind a kormányzati, mind az ellenzéki politikának, akkor szeretném önöket tájékoztatni, hogy az a jó politika, ahol nem az jut a társadalom többségének osztályrészéül, hogy bebizonyítsa önöknek, hogy hogyan lehet 47 ezer forintból megélni, hanem hogy egyre kevesebben éljenek Magyarországon 47 ezer forintból. Ehhez kormányváltásra van szükség, mert önök nem tanultak a hibáikból. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2010 után eltelt három évben önök többször tettek ígéretet, hogy hogyan és miképpen fogják beindítani a gazdaság motorját, hogyan lesz évente 5 százalékos gazdasági növekedés Magyarországon, és hogyan lesz egy úgynevezett Európán belül unortodox gazdaságpolitikával sikerre ítélt magyar gazdaság. Ezzel szemben ma világosan látszik, hogy sokkal könnyebben leírható az önök gazdaságpolitikája. A miniszterelnök úrnak eszébe jut valami hatalmas ötlet, amelyet ma Magyarországon minden közgazdász úgymond tiltakozása, ellenérzése kísér, és megpróbálják mégis megvalósítani, majd a kudarc miatt kénytelenek újabb és újabb durva megszorításokkal élni.

Tisztelt Képviselőtársaim! 2010 óta majdnem 3000 milliárd forintot vettek el így a magyar emberektől. Annak érdekében, hogy a kormány fenntartsa a csökkenő államháztartási hiány látszatát, évente 300 milliárd forintot vontak ki az oktatásból, az egészségügyből és a szociális ellátórendszerből - mindegyik területtől minden évben. Magyarország ebben a tekintetben gazdaságilag romokban hever, az adófizetők végképp kizsigerelve, növekedésnek és kilábalásnak pedig nyoma sincs.

Mert miről is van szó? Először is az az adópolitika, amely kudarcként kíséri végig az elmúlt három év unortodox gazdaságpolitikáját. Ha csak a megnövelt adókat nézzük, szeretném mondani, hogy Európa legmagasabb, rekordméretű áfája 27 százalékkal, az egyszerűsített vállalkozási adó 37 százalékkal, a jövedéki adó, a cégautóadó, az illetékek, a bírságok, környezetvédelmi termékdíj, egészségbiztosítási szolgáltatási járulék, munkavállalói nyugdíjjárulék, szociális hozzájárulási adó a társadalombiztosítási járulék helyett. A lakosságra áthárított nyolc adó: a chipsadó, sárgacsekk-adó, telefonadó, biztosítási adó, baleseti adó, közműadó, bankadó, ágazati különadó. Szeretném, tisztelt államtitkár úr, ha végre egyszer rezzenéstelen arccal mondaná, hogy önök ezt ígérték, ez volt a vállalásuk. Az Orbán-kormány az adóemeléseket vitte mesterfokra az elmúlt három évben, a magyar állampolgárok közel 1000 milliárd forinttal adóztak az önök ezen unortodox gazdaságpolitikájának.

Arról pedig, hogy van-e gazdasági növekedés e hazában, nemes egyszerűséggel három jelzőt lehet alkalmazni Magyarországon. Az első a zsugorodás. A második az úgynevezett szabadságharccal támadott, mégis az európai uniós forrásoktól függő finanszírozási rendszer. A harmadik pedig a kapcsolati korrupció. Ma nem azoknak a bevétele növekszik, akik jobb áron, jobb minőségben, jobban dolgoznak, hanem azoknak, akiknek valami Közgép van a cégnevében vagy van valamilyen kapcsolata.

Érdekes módon Magyarország szomszédai már növekednek, bár érdemes lenne ezt az unortodoxiát vizsgálni, hogy ott hogyan csinálják, tisztelt államtitkár úr. Bár úgy tűnik, ők túl vannak a válságon, nálunk azonban még mindig a gödör alján húzódik a gazdaság. Az utóbbi három évben a beruházások szintje annyival csökkent, hogy már ma a tíz évvel ezelőtti szinten vagyunk, államtitkár úr. Hol van a növekedés? Hol van az évi 5 százalékos gazdasági növekedés? Ha pedig a szembesítést kellene elvégezni, tisztelt képviselőtársaim, akkor örülnék, ha figyelnének az Állami Számvevőszék javaslatára a 2014-es költségvetés tárgyalásakor, hiszen már az Állami Számvevőszék is egyértelműen leírja, hogy a 2014-es költségvetésre tervezett bevételeknek csak 52 százalékát látják megalapozottnak. Szeretném mondani, hogy ez azt jelenti, hogy minden tíz forintból öt forint az illúziók tárházába tartozik 2014-re. Nem mi mondjuk, hanem az Állami Számvevőszék elnöke. Ha azt vesszük, hogy ugyanez a csőd mikroszinten, a hétköznapok szintjén úgy jelenik meg, hogy magas benzinár, 400 forint fölött lévő benzinár, tudatosan és tartósan gyengített forint, mind-mind egy szög a gazdaság koporsójában.

Végezetül, ha legalább elmondaná államtitkár úr, hogy miféle ellentételezés árán sikerült 3000 milliárd forinttal úgymond lebénítani a magyar gazdaságot, hol van a pénz, hová lett 3000 milliárd forint, és a stadion nem számít, azt ne vegye ide, hanem azt mondja el, hogy hogyan lett jobb egészségügy, hogyan lett elérhető, általánosan hozzáférhető oktatás Magyarország, hol épült autópálya, hol épült vasút - itt sem ér Felcsútot mondani, többre van szükség. Meggyőződésem, hogy mindaz, amit önök 2010-ben ígértek, az a vállalás hosszú távon teszi lehetetlenné a gazdaság fejlődését, ha önök kormányoznak 2014 után. Ezért van szükség változásra.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A 2014-es költségvetésről már e Ház falai között többször is szó esett, az általános vitát megelőzően is. Ha azt akarjuk nézni, hogy egy kormány, amikor benyújt egy költségvetést, akkor mennyire lehet azt megalapozottnak tekinteni a jövő évre, lehet-e előre tervezni azokat a számokat, amelyek garantálják, hogy minél kevesebbszer kelljen költségvetés-módosítást akár külső, akár belső kényszerek okán létrehozni, akkor joggal fordulhatunk az Állami Számvevőszékhez, hiszen ez az a szervezet, amelyik meg kell vizsgálja és el kell döntse azt, hogy mennyire megalapozott és mennyire homokvárakra épül ez a költségvetés.

Az első állítás az, hogy ha az Állami Számvevőszék a jövő évi költségvetést csak 52 százalékban látja bevételi oldalról megalapozottnak, akkor ez azt jelenti, ha ezt lefordítjuk naptári napra, akkor ki lehet mondani, hogy ez a költségvetés 2014 júniusáig tud megélni, hiszen azt követően már semmi sem biztos. Egy költségvetést így nehéz egyáltalán vitára bocsátani, hogy ha csak a megalapozottságát akarja az ember megítélni.

A másik, ami viszont fontos, hogy gazdasági és társadalmi vonatkozásban milyen jövőt ígér a 2014. év. Ebben az értelemben azt kell mondjam, hogy egy továbbmélyülő szegénység és egy szétszakadó társadalom képe bontakozik ki abból a lenyomatból, amit a 2014-es költségvetés tartalmaz, hiszen a szociálpolitika területén a jövő évi költségvetés a következőket mutatja: ez olyan választási költségvetés, amelynek néhány eleme ugyan azt mutatja, mintha többet juttatna a családoknak, de ha az egészét nézem, az összevont összegeket, akkor inkább a rászorulók és az átlagjövedelem alatt keresők sokkal több terhet fognak finanszírozni, fizetni az állam számára 2014-ben. És higgyék el, nem azért, merthogy ne lenne igaz, hanem azért, merthogy a presztízsberuházások szumma száma és mindaz, amit kivonnak a szociálpolitika területéről 2014-ben, mégiscsak egy olyan típusú szembeállítás, amely valójában elrugaszkodik a valóságtól, és nem néz vele szembe. Persze fontos, hogy épüljenek stadionok, persze, lehetne büszke az ember arra, hogy egy olyan stadionja legyen ennek az országnak, a fővárosnak, amire úgy Európa büszke, ezzel egyetértek. De hogy miért kell ebből négy, miért kell ehhez százmilliárd forintot elkölteni (Dr. Simicskó István: Ti is ezt mondtátok! - Kőszegi Zoltán közbeszólása. - Dr. Simicskó István: Mesterházy is ezt mondta!), miközben más szociálpolitikai területen pedig forrásmegvonásra kerül sor?! Mindjárt elmondom, tisztelt képviselőtársam. Lehet, hogy ön nem olvasta (Az elnök csenget.), mások igen, tehát majd arra is rátérek. Van még időm elég, ellentétben önökkel, ahogy elnézem.

Magyarországon a foglalkoztatottak több mint egyharmada a minimálbér és a garantált bérminimum közelében keres, de sokaknak a minimálbérnél is kevesebb a bérük, miközben a létminimum közel 86 ezer forint, ami mintegy 130 ezer forintos bruttó jövedelemnek felelne meg. Az emberek 70 százaléka ma az átlag alatt keres, nincs, illetve nagyon szűk az a társadalmi középosztály, amely képes lenne teherbíróként egy felemelkedő, sikeres Magyarországot megalkotni. Mert azt nem a politika alkotja önmagában.

A foglalkoztatottak száma 2013-ban, önök azt mondják, hogy növekedett; eközben, ha megnézzük majd a munkaügyi adatokat, akkor világosan látszik, hogy egyre több ember szorul ki az ellátásból, egyre több ember kerül ki az álláskeresési támogatás rendszeréből, merthogy egyre szűkebb lett az az idő, amíg a jogosultságot megszerezheti.

A kormány társadalompolitikájában a társadalmi egyenlőtlenséget már a Tárki, a KSH és legutóbb az UNICEF kutatásai is igazolták, mely szerint nőtt a szegénység Magyarországon, 600 ezer olyan ember van ma Magyarországon, aki havi 20 ezer forintból kénytelen megélni, és 1,3 millió ember van, ahol a családban az egy főre jutó jövedelem nem éri el a 66 ezer forintot. Vagyis minden harmadik családban gondot jelent a havi megélhetés biztosítása. Eközben romlanak a szegénységről szóló mutatók is, ezáltal - ki lehet mondani - növekszik a társadalmi szakadék, nyílik az olló, a jövedelemkülönbségek úgymond determinálják és egyfajta zárvánnyá is alakítják jelen pillanatban a társadalom alsó tömegei felemelkedésének esélyeit.

Számos olyan intézkedés jelent meg csak ebben az évben, ahol olyan források elvonására került sor, ahol a legszegényebbektől, az elesettektől, az álláskeresőktől, a munkanélküliektől vették el a legtöbb támogatást, hiszen csökkentették három hónapra a munkanélküli-ellátást, 2010-hez viszonyítva mintegy 104 ezer fővel csökkent az álláskeresési támogatásban részesítettek száma.

(11.50)

Ez mintegy 60 százalékos csökkenés, amely ilyen radikális időn belül jött létre. Eközben a munkaügyi adatok tanúsága szerint a gazdasági válságot megelőző időszakhoz viszonyítva hozzávetőlegesen 141 ezer fővel nőtt a munkanélküliek száma. Ez a növekedés négy év távlatában viszont 44 százalékot tesz ki. Így ma már többen vannak azok, akik semmilyen állami segítséget nem kapnak. Közel 300 ezer embernek sem a szociális, sem az egészségügyi ellátása nincs megoldva napjainkban. Ebből adódóan nekik feltehetően nyugdíjuk sem lesz.

A munkaügyi rendszer nyilvántartása szerint a válság kezdete óta 120 ezerrel nőtt azok száma, akik semmilyen ellátást nem kapnak az államtól. 2013-ban a munkanélküliek több mint fele olyan személy, aki a tanácsadáson és az információs szolgáltatáson kívül semmilyen segítséget nem kap az államtól ahhoz, hogy elhelyezkedhessen. Mindeközben minden ötödik magyar felnőtt csupán egy hétig, míg további 41 százalék egy hónapig tudja eltartani a családját tartalékból, ha bármi gond lenne, miként az kiderült egy, az elmúlt napokban megjelent kutatásból. A költségvetési hiány fenntartása érdekében tehát önök olyan társadalmi csoportra helyezték ennek a megoldását, amelyik a leginkább védtelen a megélhetés szempontjából.

Ha megnézzük, hogy a gyermekes családok sorsa hogyan alakult 2013-ban és mit vetít előre a 2014-es költségvetés, akkor azt kell mondanunk, hogy 2014-ben sem emelkedik a gyes, a családi pótlék és az anyasági támogatás összege sem. A gyed és a terhességi-gyermekágyi segély összege sokaknak az adóváltozások miatt is csökken.

A szegénység ellen Ferge Zsuzsa professzor asszony fogalmazta meg nemrégiben, hogy mostanra nemcsak azt sikerült elérni ezzel a társadalompolitikával a költségvetésen keresztül, hogy a nem szegények szembeforduljanak a szegényekkel, hanem azt is, hogy a szegények különböző társadalmi csoportokban szembeforduljanak egymással. Ez a költségvetés, ez a társadalompolitika nem a társadalmi szolidaritást erősíti, hanem éppen annak a felerősítését, ami a távolodásban, a társadalmi különbségekben, a jövedelemkülönbségekben jelenik meg.

A szociális rendszerről mondanék még néhány szót, tisztelt képviselőtársaim. Hogy számokat is mondjunk: a szűkebben vett szociálpolitikára - szociális ellátások, nyugdíj, családtámogatás, munkanélküli-ellátás - 2014-en GDP-arányosan 17,17 százalék helyett csak 16,65 százalék kerül. Azonban a szociális segélyeket is magába foglaló besorolás esetén látjuk a legnagyobb csökkenést, itt az 1,9 százalékos GDP-arány 1,5 százalékra csökken. Az önkormányzati fejezetben viszont egyértelműen kimutatható, hogy a rászoruló tartósan munkanélküliek segélyezésére jövőre 4,4 milliárd forinttal kevesebb forrás jut, miközben ennek a többszörösét költjük el pesztízsberuházásokra. Jövőre nem emelkedik a számos támogatás alapjaként, illetve jogosultsági feltételeként használt nyugdíjminimum sem. Számos szociális támogatás mértéke, keretösszege a mindenkori költségvetési törvényben kerül meghatározásra, ezek közül semminek nem emelkedik a mértéke, így változatlan marad az idei évhez képest az ápolási díj alapösszege, a közgyógyellátás keretösszegei, a babakötvények kifizetései, a lakásfenntartási támogatás alapösszege, a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmények mértéke.

Mindez azt mutatja, hogy három év után még mindig nem értette meg a kormány, hogy 2014-ben a szegénység ellen kell küzdeni és nem a szegények ellen. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, abban egyetértünk, hogy a társadalmi mobilitásban, a tudáshoz való hozzáférésben és a tudással való hasznos gazdálkodásban az az alapkérdés vagy az az alapcél, hogy szuverén emberek a mindenkori hatalomtól függetlenül alakíthassák a véleményüket egy országban.

Az elmúlt három évben a társadalmi mobilitás tekintetében visszaesés tapasztalható Magyarországon, hiszen ma, miközben szegényebbek vagyunk, mint három éve, eközben a közös befizetéseinkből pontosan erre a területre többet fordíthatnánk. Hiszen egy kiváló oktatási rendszer épülhetne fel, eközben Magyarországon az elmúlt három évben évente százmilliárd forinttal kevesebbet költ a jelenlegi kormány az oktatásra. E mögött még lehetne, ha akarnánk, egy gazdaságpolitikai vitát lefolytatni, de mégis az alapkérdés az, hogy milyen társadalmi filozófia húzódik meg a kormány szándékaiban, amely mögött ezek a konkrét cselekvések öltenek testet.

Az első, amit mi látunk, az, hogy tanulatlan közmunkások tanulatlan gyermekei a gigastadionok árnyékában tapsolhatnak a békemenetnek - körülbelül ez az a vízió, amit mi látunk ma Magyarországon. Olyan emberek, akik abba a helyzetbe kerülve nem kritizálhatják, nem válthatják le az akár most, akár később regnáló hatalmakat. Ennek érdekében a teljes oktatási rendszer átalakításának az a célja, hogy azt a függőségi viszonyt alakítsa ki, ahol a szuverenitás, az öngondoskodás, a közösségi tér teljes felszámolása a cél. Az általános iskolák tömeges bezárása, összevonása, a maradéknak az állami kézben történő irányítása elsősorban nem a pénzbeszedésről szól. Legyen világos, hogy nem is volt és most sincs olyan kényszer, amely ezt a célt szolgálta volna, sőt abban valószínűleg egyetértés van, hogy a jövőre, a jövőbe még többet kellene befektetni. Ehhez képest a spórolás érve nem áll meg, hanem sokkal inkább egy függőségi viszonyrendszer kialakítása jött létre, amelyben betonudvaron, iskolai folyosón kell napi ál-testnevelésórákat tartani, miközben a pedagógusokat agyon lehet hajszolni, miközben a fizetéseket lehet csökkenteni, a szakszervezeteiket ki lehet (Vincze László közbeszólása.) iktatni a rendszerből, és a saját ejtőernyőseiket (Babák Mihály: Szűzanyám!) lehet föléjük helyezni, vagy ahogy éppen a minap kiderült, inkább nem nevez ki senkit a kormány konkrétan 200 iskola esetében.

Ha a szakmunkásjövőképről beszélünk, akkor azt látjuk, hogy ez valójában egy gyártósor részét képezi, résztudásokat, részelemeket kell biztosítani a szakmunkásdiáknak, de nem szabad az egészet megismernie, mert akkor önálló döntésekre lenne képes, ebből adódóan csak és kizárólag részfolyamatokra terjed ki az oktatás, ezáltal a függőség és a kiszolgáltatottsági rész növekszik. Továbbá, ha a gimnazistákról beszélünk, akkor viszont világos, hogy csak a jövedelmi viszonyokhoz kötődően (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Az elnök csenget.) határozza meg a jelenlegi kormány a tudáshoz való hozzáférésüket, a főiskolákat és az egyetemeket módszeresen iktatja ki, úgymond teszi a szuverenitását elvéve újabb függőségi viszonyba, mert úgy érzik, hogy így tudják a hatalmukat a tudás területén biztosítani.

Önök azt ígérték 2010-ben, hogy nem lesz tandíj. Ma horribilis tandíjat fizet meg az a szülő, aki szeretné a gyermekét ehhez a helyzethez igazítva is tudással ellátni. De mit mondjon az a több százezer család, akinek nincs tandíjra pénze, nem tudja az amúgy jó képességű, tehetséges, szorgalmas diák gyermekét helyzetbe hozni a jövő szempontjából? Az ingyenes felsőoktatás ideája, a társadalmi mobilitásnak a szolgálata lehet, hogy van benne némi túlzás, némi korrekció, amit el kellett volna végezni, de senki sem gondolta, hogy pont az ellenkezője lesz igaz, hogy szó szerint rázárták a jövőre az ajtót, a gyermekek orra előtt.

(8.50)

Ahhoz, hogy ezen változtatni lehessen, valódi tudást, valódi önkormányzatiságot, valódi szuverenitást kell biztosítani az iskoláknak. Az elképzelhetetlen, hogy Marekné Pintér Aranka vezető asszony, aki a Klebelsberg-intézet vezetője, döntse el, hogy mi jó Bácsalmásnak, vagy hogy szembesüljön azzal, hogy Ürömön is szoktak az iskolában fénymásolni. Elképzelhetetlen, hogy az egyetemi tandíj rendszere fennmaradjon, azt el kell takarítani a belépés esélye szempontjából, mert akkor van Magyarországon valódi társadalmi mobilitás, akkor van esély, ha ezek a gátak felszakadnak.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Orbán Viktor miniszterelnök úr egy 2005-ös interjújában arról elmélkedett, hogy ha akkortájt járt volna általános iskolába Alcsútdobozon, és nem az 1960-as évek végén, akkor nagy valószínűséggel a gimnáziumig sem jut el. "Nagyon tisztességes szakmám lenne, traktoros vagy agronómus is lehetnék talán" - szögezte le. Nos, az idén az egyetemi tanulmányaikat megkezdő fiatalok a fenti interjú idején voltak általános iskolások, és igaza lett miniszterelnök úrnak, ennek a korosztálynak és az ezt követőknek ez a regnáló kormány valójában a traktoros, illetve a közmunkás vagy agronómus karriert lengeti a céljai előtt.

Minél kisebb településen élnek ma ezek a fiatalok, annál kevesebb a lehetőségük a kitörésre. És minderről az elmúlt 3,5 év kormányzati politikája is tehet. Mert ez a kormány politikájával bezárta az összevont oktatási intézményeket, elvette a közösségeiktől az autonómiájukat, azokat a hozzájuk lojális fideszes vezetőket nevezte ki... - vagy sem, mert van 200 olyan oktatási intézmény, ahol a mai napig nem történtek meg a kinevezések. Ma Magyarországon a kitöréshez alternatívát kínál a közmunkaprogram, valamint kínál néhány nagyon, úgymond optimista kezdeményezést, ahol naposcsibékkel próbálják megoldani az ott élő fiatalok jövőjét, valamint angolórák helyett betonon, betonudvaron vagy pedig folyosón tartott, úgymond testnevelésórákkal próbálják meg a saját maguk elrontott, torz oktatáspolitikáját megvalósítani.

A legvége, hogy a vidék Magyarországának, a vidék fiataljainak orra előtt zárja be az egyetemi, főiskolai lehetőséget jelenleg a kormányzat azzal, hogy bevezette azt a tandíjat, amelyben eldől, hogy egy felvételi pályázatnál a gyermek nem a tehetsége, nem az esze alapján dönti el, hogy ilyen felsőoktatási intézményben tanuljon tovább, hanem azt kérdezi meg a szüleitől, hogy van-e erre pénz. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Ki tudjátok-e fizetni, hogy én tanuljak, hogy megszerezhessem a tudást? - ez ma az alapvető probléma, ez a valódi röghöz kötése a jelenlegi kormány politikájának.

De az, ami az agráriumban, a vidék Magyarországán még történik, hogy ma Magyarországon, bárhogyan is mondja a kormány, a tegnapi napon egyértelművé vált, hogy ha önök azt gondolják, hogy az nem földmutyi, ami zajlott az elmúlt másfél évben, akkor legyenek szívesek elmenni Kishantosra, és megkérdezni az ottani képviselőtől, hogy találkozott-e már választópolgárokkal, akik szintén így gondolják ezt; hogy ez teljesen rendben lévő dolog, hogy önök fogják magukat, és az ott élő gazdák, ott élő fiatalok közös munkáját egy törvény által elveszik, és odaadják a saját maguk klientúrájának.

Tisztelt Képviselőtársaim! Minden olyan testület a vidék Magyarországán, amely küzdeni akar saját maga önrendelkezéséért, a helyi közösségek erejéért, azt az autonómiát önök nem tudják elfogadni. Nehéz szembenézni vele, de az önkormányzatiság teljes átalakítása, a helyi közösségek, legyen az gazdasági, legyen az kulturális vagy pedig közigazgatási önrendelkezési jog, azt mind felszámolták az elmúlt három évben Magyarországon. Az, hogy lehet-e - visszautalva a kezdeti mondatra, lehet-e -, hogy ma Magyarország következő miniszterelnöke egy olyan típusú településről, mint Alcsút, elindulhasson, azok a fiatalok, akik amúgy vidékről érkeztek, és ma Magyarországot irányítják, elveszítve gyökereiket, már nem gondolkodnak azon, hogy a jövő nemzedékének is legyen lehetősége egy következő Felcsútról eljutni a miniszterelnöki székig, na, hát ez az a bűn, amit a vidék Magyarországával megtettek. Nemcsak az agráriumot, nemcsak a földet, hanem önmagában a kitörés lehetőségét veszíti el. Azért kell kormányváltás, hogy lehessen egyszer egy Alcsút méretű településről is eljutni a Magyar Köztársaság miniszterelnöki székéig.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP soraiban. - Közbeszólások a Fidesz frakciójából.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): (Feltűzi a mikrofonját.) Köszönöm a szót, elnök úr, azt hittem, hogy hosszabb hozzászólása lesz kormánypárti képviselőtársamnak.

Három darab módosítóról szeretnék konkrétan beszélni, a 670-es, a 655-ös és a 687-es módosítókról. 56 olyan módosító indítványt nyújtottunk be, amelynek kizárólag úgymond Pest megyei vonatkozása van, és szeretném elmondani e három módosító kapcsán - annyiban időt kérnék szépen, hogy elmondjam -, hogy 2009-ben ezek a módosító indítványok mind az akkori ellenzéki képviselők által lettek benyújtva, mint egy választási ígéret, azzal, hogy 2010-ben, ha ők kerülnek kormányra, akkor ezek kerülnek megvalósításra. Na, ebből a megvalósításból vettük végig, hogy mi az, ami az elmúlt 3,5 évben történt Pest megyében, és melyek azok a módosítók, amelyek már teljesültek, és melyek azok, amelyek nem. Szeretném mondani, hogy ennek a döntő többsége nem teljesült, tehát minden egyes kormánypárti képviselőtársam ma felismerheti azokat a módosítókat, amelyeket három évvel ezelőtt ők nyújtottak be; ebből ezt a három módosítót szeretném kiemelni.

A 670-esnél pontosan Budakeszi közvilágításának fejlesztésére nyújtottak be akkori ellenzéki képviselőtársaim a költségvetéshez mintegy 20 millió forint támogatást igényelve. Ezt a módosító indítványt benyújtottuk, és a Friends of Hungary alapítvány 612 millió forintos éves támogatása terhére tesszük. Biztos vagyok abban, hogy Fellegi Tamás volt fejlesztési miniszter úrnak a hatékony gazdasági, társadalmi lobbijához Amerikában bőven elég 592 millió forint, ellenben az önök javaslata három év óta teljesülhetne, lehetne Budakeszi közvilágításának korszerűsítésére fordítani.

A másik ilyen elem a 655. módosító indítvány, amely konkrétan Nagykőrös belterületi útjainak korszerűsítésére és felújítására vonatkozott, akkoriban, 2009-ben ez az akkori ellenzéki képviselőknek 460 millió forint támogatást igényelt. Elmúlt 3,5 év, a mai napig rendezetlenek Nagykőrös belterületi útjai, ezért ezt a 460 millió forintot konkrétan a Kossuth tér rekonstrukciója terhére tesszük, amely éppen az idei évben 17,4 milliárd forint támogatással rendelkezik. Azt gondolom, hogy ebből a 460 millió forintból - legfeljebb kevesebb kültéri szobor épül majd meg, ellenben - Nagykőrös közútjainak az önök kellemes és bölcs döntése értelmében lenne lehetősége megvalósulni.

A harmadik ilyen módosító indítvány, amit szeretnék bemutatni önöknek, és szeretnék érvelni mellette, éppen aktuális, hiszen az elmúlt napokban nagyon sok port és vihart kavart, hogy hogyan és miképpen lehet a tanyavillamosításhoz, a tanyán élő emberek élethelyzetének javításához az állami forrásokból hozzájutni. Kicsit kellemetlen intermezzo, hogy az V. kerület is egy ilyen tanyakerületté kezd válni, bár azt gondolom, hogy az ott élők ezt nem így gondolják, de mégis úgy van, hogy tényleg vannak tanyák még a mai napig is, és 2009-ben rengeteg olyan módosító indítvány érkezett, amely a tanyavillamosítási program keretében különböző térségek, bokrok, településszerkezeteknek, résztelepüléseknek a felújítására szorítkozott, ezek az önök módosító javaslatai voltak.

Azt szeretnénk jelezni, hogy konkrétan Nyársapáton a tanyavillamosítási program megvalósítása érdekében azt a 30 millió forintot, amelyből ez megvalósulhatna - még egyszer mondom, ez egynyolcada annak, ami a Hold utcai piac felújítására fog kerülni, az egynyolcada -, ezt például az állami tulajdonú ingatlanok felmérése címen közel 2,5 milliárd forintos támogatásból igazán meg lehetne valósítani, mert így is marad még 2,4 milliárd arra, hogy az állami vagyon felmérése megtörténjen, és ehhez képest viszont el lehetne mondani, hogy az önök felvetett ellenzéki javaslata 3,5 év után mégis megvalósul. És bár mi csak benyújtottuk, de szembesíteni kívánjuk önöket ezzel a javaslattal, arra biztatjuk önöket, hogy az önök módosító javaslatait, amit nem nyújtottak be, de az elmúlt 3-3,5 évben megfogalmaztak, ezek a javaslatok úgymond a helyükre kerüljenek, és úgy érezzék a választópolgárok, hogy amit önök 3,5 évvel ezelőtt ígértek, mert a költségvetésbe ezt benyújtották, azt most mi igyekszünk önökön segítve benyújtani. Kérjük önöket, hogy ezeket fogadják el.

Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, abban egyetértünk, hogy mindenkor közös, megerősített döntése a magyar állampolgároknak, hogy az egészségügyi rendszer finanszírozását közös befizetéseikből intézik, ennek hatékony elosztását és igazságos elosztását pedig az államra bízzák. A magyar polgárok arról is döntöttek közel negyedszázada, hogy felelősséget vállalnak a szegényebb, betegebb társaikért, megosztják a kockázatokat, és cserébe elvárják az államtól, hogy a XXI. századi Európában szokásos egészségügyi ellátást kapja meg minden magyar állampolgár. Elvárják, hogy korszerű és könnyen elérhető intézményekben, megfelelő fizetésért dolgozó egészségügyi alkalmazottak a lehető legjobb egészségügyi ellátásban részesítsék őket. Elvárják, hogy a gazdasági válságok, a politikai kudarcok dacára mindennél előbbre való legyen, hogy az aktuális kormányok az egészségügyet tekintsék - úgy, ahogy a törvényben - kötelező feladatai fő primátusának.

Ehhez képest van olyan feladat, tisztelt képviselőtársaim, amely nem rendelkezik sem törvényi szabályozással, sem az alaptörvényi felhatalmazással, mégis jól látszik, hogy mi történik az egészségügyben az elmúlt 3,5 évben, és mely prioritások fontosak a jelenlegi kormány számára ugyanabból a költségvetésből. Az első ilyen intézkedése az elmúlt 3,5 évben mégis azzal kezdődött, hogy a kormánypárt arról döntött, hogy a politikusok számára biztosítsa a kiemelt ellátást két fővárosi intézményben, eközben minden statisztikai adat igazolja, hogy a társadalom döntő többsége kiszolgáltatott, ha az egészségügyi intézménytől annak területi elhelyezkedésében szeretne szolgáltatásokat kapni. Mégsem hallom ma Lázár János hangját, aki korábban egyetlenegy késő mentő okán kormányzati emberölést vizionált. Nem hallom az önök felháborodását, amikor kórházak, szakrendelők lehetetlenülnek el finanszírozási hiba miatt, amikor másfél száz orvosi praxis betöltetlen, amikor korszerű gyógyszerek helyett egyre több helyen csak gyenge minőségű megoldások elérhetők a betegek számára.

Ma stigmává vált, hogy hová születtél, rövidebb és betegebb életre számíthatsz, ha a családod szegény, kapcsolatok nélküli és a fővárostól távol eső településen él. Az egészségügyben dolgozók egyre nagyobb számban kényszerülnek elhagyni hazánkat azért, mert egy olyan országba költöznek, ahol elismerik az ő tudásukat, megbecsülésüket, és egzisztenciális biztonságban érzik magukat. A maradókat, akik nem tudnak elmenni, azokat pedig úgymond szájpereccel látja el a kormányzat, mert nincs még egy olyan ország Európában, tisztelt képviselőtársaim, ahol a gyógyítást ellehetetlenítő vagy korlátozó, finanszírozásában korlátozó kormányzást kritizáló orvos kockáztatja, hogy a kamarai kizárás, a szakmája gyakorlásától való eltiltás lehet a büntetése.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha az egészségügy finanszírozását nézzük, akkor az a szomorú tény, hogy azzal szemben, hogy 2010-ben egy mindenkinek járó színvonalas, könnyen elérhető ellátást ígért a kormányzat, a valóság az, hogy az elmúlt három évben 300 milliárd forintot vontak ki az egészségügyből.

Tisztelt Képviselőtársaim! 2011-ben 373 milliárd forint került az OEP-ből a gyógyszerkassza támogatására. 2013-ban ez 177 milliárd forint. Fölteszem a kérdést: milyen egészségügyi ellátás az, amely változatlan társadalomban 200 milliárd forintot úgymond ki tud dobni az ablakon? Ennyire nem lehettünk gyorsan gyógyultak, ennyire nem lett jobb az életminőség Magyarországon. Tehát valahonnan ez a 200 milliárd forint hiányzik. Az egészségügyi ellátásból kivont források leginkább a várólistákban mutatkoznak meg.

Tehát ha látleletet akarunk venni úgy, hogy nem vagyunk orvosok, akkor mégiscsak azt kell mondani, hogy akkor, amikor egy diagnosztikus szívkatéterezés 2053 várakozó számára 41 nap átlagos várakozási időbe kerül, ennyi idő alatt a túlélési esélye minimális. Amikor a nyitott szívműtétekről 876 várakozó 233 nap átlagos várakozási időt tölt el, vár arra, hogy talán megmenekül, talán segít neki az orvostársadalom, akkor ez önmagában forráshiányra vezethető vissza.

De ha a csípőprotézis 10 ezer várakozóját 437 nap átlagos várakozási idővel számoljuk, ha a térdprotézis10 ezer várakozóját 564 és a gerincstabilizáló műtéteknél 121 nap, az epekövesség miatti beavatkozásoknál átlagosan 51 napról beszélünk...

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez ma a szomorú valóság. Önök csak tönkretenni tudták az egészségügyet.

Köszönöm szépen. (Pál Béla tapsol. - Moraj a kormánypárti padsorokban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt időszakban nyilvánvalóvá vált, hogy a pénztárgépek adóhatósághoz történő bekötésének előírása, annak szabályozása teljességgel végiggondolatlan, elhamarkodott, és mind az üzleti, mind a szakmai körökben piaci káoszt eredményezett, és az egész ügy, úgy tűnik, mintha nem lenne más, mint csak egy újabb mutyi, ezt hívjuk pénztárgépmutyinak.

Ez a módszer, ami az elmúlt hónapokban, sőt, már a törvény elfogadásával elindult, ez kizárólag a pénztárgép-forgalmazóknak és a mobil adatkapcsolatot szolgáltató cégeknek jelenthet jó üzletet, miközben az érintett kereskedők aránytalanul magas árat kell hogy fizessenek. Ráadásul a kormányzat lehetetlen helyzetbe hoz több mint 80 ezer olyan vállalkozót ma Magyarországon - kis- és középvállalkozásokról beszélünk -, akiknek utólagosan, a határidő lejártát megelőző néhány napban módosítják a szerződési feltételeit. A Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal ugyanis - ismeretlen indokok alapján - visszavonta az egyik forgalmazó, az Alt Cash Kft. forgalmazási engedélyét, így ma már gyakorlatilag csak azok a pénztárgépek vásárolhatók, amelyek a Mobil Adat Kft. adatkommunikációs szolgáltatásán keresztül kapcsolódnak a NAV-hoz.

Az is bizonyára a véletlen műve, tisztelt államtitkár úr, hogy ez az 5 milliárdos éves piac, amit a Mobil Adat Kft. megnyert, ennek a tulajdonosa sporttársa a NAV informatikai helyettesének; ez a sport szeretete. Értelmetlen lenne, ha 2013 augusztusában még az önök által állami támogatásban részesített Alt Cash Kft. kedvezményes pénztárgép-értékesítés céljából megkapva ezt a több tízmillió forintot, majd ez a cég ugyanezen Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal által elbukik az engedélyeztetési eljárásban, nem egészen egy héttel a határidő lejárta előtt.

Szeretnénk hinni, hogy ennek az engedély-visszavonásnak sincs semmilyen köze az emberi és a sportbaráti kapcsolatokhoz. Azt azonban fontos föltenni, hogy mi lesz ezután azzal a 80 ezer jóhiszemű kereskedővel, aki a kormány által beharangozott olcsó pénztárgép reményében megrendelte azt az Alt Cash Kft.-nél. Ők most valójában duplán kell fizessenek; vagy ha a NAV ellenőrei megérkeznek, mivel a mai nap a határnap, és holnaptól bírságolhatnak, akkor mit mondjanak, hogy egy felelős kormány felelőtlen döntéseivel ők jutottak abba a helyzetbe, hogy többmilliós bírságokat kénytelenek kifizetni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretném megkérdezni, hogy van-e arra szándék a kormányban, hogy a saját maga által elkövetett hibát a 80 ezer vállalkozónál kárpótolja. (Az elnök csenget.) Szeretném megkérdezni, államtitkár úr, hogy mi történt az Alt Cash Kft. milliárdos támogatása és az engedélyének visszavonása ügyében.

Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Megütötte a fülemet az, hogy ha egy cég kap több tízmillió forint támogatást, és azt utólagos támogatásként kapja, akkor most ön azt mondja, hogy ezek után már meg se kapja, vagy elég-e, ha van valakinek szerződése az állammal, és az kellő garancia-e arra, hogy akkor azt ki is fizetik.

Kettő: a 80 ezer ember, az 80 ezer ember, államtitkár úr, és 80 ezer ember került abba a helyzetbe az elmúlt két hétben, hogy ma az állam hatóságai őket vegzálják. Ők megfizették a pénzt, nem tudták, mi fog velük történni, és nem tudja meg senki ma, hogy mennyivel olcsóbb vagy mennyivel drágább ugyanaz a gép, amely - ön úgy fogalmaz - árban közel hasonló, mert nem mondja meg, hogy olcsóbb vagy ugyanazért a befizetésért kapja meg ugyanazt a gépet. Ez jelen pillanatban az állam és az állampolgárai közötti bizalmat ássa alá, államtitkár úr, amit ezzel a pénztárgéptörténettel művelnek.

Nem fogadom el a válaszát, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Szokatlan módon azzal szeretném kezdeni, hogy meg kell dicsérjem önöket a felszólalásomban, hiszen az egyik legfontosabb választási ígéretüket csaknem majdnem teljesítették. Egymillió új munkahelyet ígértek, és ennek már közel harmada létre is jött, körülbelül 300 ezer magyar ember munkahelyéről tudunk - sajnos külföldön. Több százezer magyar ember dolgozhatna itthon is, fizethetne adót itthon is, növelhetné a nemzeti vagyont, ha az önök munkahely-teremtési politikája nem éppen az ellenkező irányban hatna. Egy dologban biztos, hogy egyetértünk, hogy mindannyian valóban és hosszú távon fenntartható munkahelyeket szeretnénk teremteni, olyan munkahelyeket, amelyeket a gazdaság hoz létre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt három évben, mára elmondható, hogy 10 munkahelyből Magyarországon 9-et a magyar állam, 1-et a gazdaság hoz létre. Ez nem fenntartható, bárhogyan is nevezik a közmunkát, jelentsen az az önök értelmezésében bármit, a valóság az, hogy továbbra is munkanélküliek gürcölnek éhbérért, és a helyi városvezetés, településvezetés pedig kénye-kedve szerint eldönti, hogy minek nevezze majd azt a munkát, amit éppen el kell nekik végezni. Kicsit maliciózusan mondhatnám azt, hogy amíg önök fel nem találják, hogy a 11 játékos helyett hogyan lehet egymillióan játszani egy sportágat, nevezetesen a futballt, addig nem focistadionokra és nem focicsapatokra kellene költeni ezeket a milliárdokat, mert a magyar társadalom döntő többsége ezt a pénzt munkahelyteremtésre, ezt a pénzt az egészségügy ellátásának minőségi javítására szeretné fordítani.

Az, ami az elmúlt három évben foglalkoztatáspolitika gyanánt történt, a következőképpen foglalható össze. Ma Magyarországon minden 10. családban van egy családtag, aki immáron külföldön dolgozik. A 15 és 24 év közötti fiatalok több mint 28 százaléka munkanélküli, és pont most teszik tönkre azt az oktatási rendszert, ami a következő generációnak még nehezebb feltételeket fog szabni a munka világába történő belépésre. Átlagosan másfél év kell ahhoz, hogy valaki állást találjon Magyarországon, mondja a KSH. Ezzel szemben önök csak három hónapig támogatják az álláskeresést, ami a legalacsonyabb érték és időintervallum Európában. Hozzászámolják, mert ugye, a politika olyan, hogy fontos a számok bemutatása, hivatkozni arra, hogy de már mennyivel nőtt a foglalkoztatás, szeretném mondani, ezt már többször megvitattuk a Házban, hogy nincs azzal baj, ha önök elhiszik, csak legalább arra figyeljenek, hogy kívül az emberek is elhiggyék, hogy akiket önök beszámolnak a KSH-adatok alapján a munkaerő-, álláskeresés-növekedésbe, hogy több munkahely van Magyarországon, az valójában az a közmunkaprogram, amit, előre jelezném, senki nem minősít le, egy fontos állomása a foglalkoztatáspolitikának, de az nem lehet tartós. Mert ha tartós, akkor éppen a nemzeti fejlesztési tervben önök írják le, hogy mit jelent ott, ahol amúgy a foglalkoztatásban nincs érdemi termelőkapacitás, nincs munkahely, ott hogyan fog az egészségügyi ellátás, a szociális ellátás és az oktatási ellátás is zsugorodni. Ma 200 ezer embert akarnak lent tartani, esélyt sem adni nekik arra, hogy ők is felemelkedjenek. A másik, hogy a versenyszférában 2010 óta csökkent a foglalkoztatottak száma. Ezt a szintet próbálják meg tartani, holott pont ebben a régióban vagy ezen a szakmai területen, a versenyszférában kellene növelni a foglalkoztatottak számát.

És engedjenek meg nekem egy nagyon emberinek tűnő gondolatot, bár a politikában ez nagyon ritkán jelenik meg, de azért mégiscsak el kellene azon gondolkodni, hogy nem szégyenteljes-e, hogy a rokkantnyugdíjasok kapcsán, ahol akár daganatos beteget, akár pedig végtagját veszített beteget felülvizsgálatra rendelnek vissza, mondván, hátha csaló... - akár teljes értelemben önök azt gondolják, hogy feltalálták a rák gyógyszerét, feltalálták a végtagnövesztés lehetőségét, és most már azt mondják, hogy mindenki munkaképes lesz Magyarországon. Hozzáteszem, hogy azoknak, akik önök szerint alkalmasak, nem tudnak munkahelyet biztosítani ma Magyarországon.

Végezetül szeretném mondani, hogy alapjában véve, amit az elmúlt három év foglalkoztatáspolitikájából önök elvettek, az a védelem. Önök megszüntették a védelmet a munkavállalónak, megszüntették a védelmet, a kiszámíthatóságot a gazdaságpolitikában a törvények meghozatalával, az év közbeni adótörvények naponta történő módosításával. Ebből nem épül munkahely Magyarországon, nem lesz fenntartható munkahely Magyarországon több százezer ember számára. Köszönöm szépen, elnök úr. (Pál Béla és Gúr Nándor tapsol.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékeznek még bizonyára 2010 tavaszára: két hét alatt rend lesz, a rendőrök jó fizetséget fognak kapni a munkájukért - ilyen és ehhez hasonló hangzatos ígéretekkel győzött a Fidesz a választásokon. 2013 őszén, a kormányzati ciklus vége felé viszont itt az idő, hogy mindenki szembenézzen a rögvalósággal: a Fidesz becsapta a választókat. Orbán Viktor kormányának nemhogy két hét, hanem három és fél év is kevés volt érdemi eredmények felmutatására ezen a területen. Az országot járva, tisztelt képviselőtársaim, nap mint nap szembesülünk azzal, hogy a lakosság biztonságérzete drámaian romlott az elmúlt években. Az Orbán-kormány szemlátomást képtelen arra, hogy az ország minden szegletében egyenlő színvonalon biztosítsa polgárai számára a biztonsághoz való jogot.

Ezen a képen az sem változtat, hogy a 2013-as statisztikákra kívánnak hivatkozni, feltehetően diadalmas győzelmi jelentéseket fognak nekünk a viszonválaszban elmondani. Kérem önöket, hogy ne tegyék, hiszen ezek a jelentések hamar lelepleződnek. Ugyanis a kedvező számok mögött csupán azok a törvények állnak, amelyek következtében a bűncselekmények jelentős része már meg sem jelenik azokban a statisztikákban. Például az 50 ezer forint alatti értékre elkövetett lopásokat egyszerűen szabálysértéssé minősítették és kivették a bűnügyi statisztikából. Higgyék el, tisztelt képviselőtársaim, ha egy falusi embernek ellopják a biciklijét, az neki sok esetben a legnagyobb veszteség. Az bizony a szó köznapi értelmében mégiscsak bűncselekmény, bárhogy is farigcsálják a törvényeket a statisztikák szépítése érdekében.

De a valós képre leginkább a Legfőbb Ügyészség szeptemberben közzétett adatai mutatnak rá. Eszerint soha nem volt ilyen magas az eredménytelenül lezárt nyomozások száma, 2012-ben 274 ezer esetben maradt felderítetlen az elkövető személye. Ez 50 százalékkal több, mint az MSZP-kormány utolsó évében. Teljesen nyilvánvaló, hogy a belügyi vezetés úgymond totális centralizálása, a rendőrség szervezetének korszerűsítése helyett egy végletekig lefokozott centralizáció, az állomány ellenőrzése, a kreativitás, az önálló kezdeményezések csírájában elfojtása idejétmúlt parancsuralmi rendszert hozott az elmúlt három és fél évben. Ennek eredményeként, aki teheti, ma menekül a testülettől. A tömeges pályaelhagyás tényét még maga a miniszterelnök úr is elismerte, nem tagadta. Holott önöknek, a kétharmados parlamenti többségnek minden eszköze és lehetősége megvolt arra, hogy a magyar rendészetet érdemben, hatékonyan megreformálja, modernizálja.

Az évtizedes strukturális problémák megoldása helyett azonban a fideszes vezetők a saját elitgárdájuk megszervezésével voltak elfoglalva. Egyvalamit el kell ismernünk, az Orbán-kormány rendészetpolitikája tökéletesen illeszkedik a nemzeti együttműködés rendszerének társadalomfilozófiájába: a rohamosan gazdagodó, minden szempontból kedvezményezett fideszes politikai elit védelmét ellátni kiválóan felszerelt elitgárdákkal, miközben a rendőrségre vár a tömeges elszegényedésből eredő társadalmi problémák kezelése. Így válhatott rendőrségi feladattá a hajléktalanok és a zugárusok üldözése, a közmunkaprogramok végrehajtásában történő szerepvállalás. A jéghegy csúcsa ebben az értelemben az elektronikus útdíjrendszer bevezetése, amit a rendőrség működtet 1152 főnyi állománnyal. Valójában az elmúlt három és fél évben a rendőrség a pénzbehajtás legfőbb eszközét tekintette céljának, nem ezt ígérték. Pénzbehajtás, statisztikagyártás, hajléktalanok, zugárusok és közfoglalkoztatottak vegzálása mellett már a valódi bűnüldözésre nem nagyon marad idejük, sem energiájuk a rendészeti szerveknek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Aki nyitott szemmel jár ma az országban, pontosan tudja, az a mérleg, ami az elmúlt három és fél év mérlege, a rendőrség demoralizálásával, a bizalomvesztéssel, a kistelepülések egész városrészeinek élhetetlenné válásával járt együtt. És javulást ettől a kormánytól már a hátra lévő közel egy évben nem remélhetünk. De mert a politikájuk valójában az ígéretekhez képest nem felel meg annak a valóságnak, hadd idézzem tisztelt képviselőtársaimnak Orbán Viktor kormányprogramjakor elmondott mondatait. Nincs mentség és nincs kifogás, ha a kormány nem tudja garantálni a magyar polgárok védelemhez való jogát. A védelem jogának biztosítása nem pénz, hanem akarat és szándék kérdése. Itt az idő, ahogy önök fogalmaztak (Az elnök csenget.), hogy a Fidesz színt valljon: az elmúlt években...

ELNÖK: Köszönöm szépen.

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): ...az akarat vagy a szándék hiányzott? (Az elnök csenget.)

Köszönöm szépen, elnök úr, a türelmet.

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Nemzeti Emlékezet Bizottsága, amit Pintér Sándor belügyminiszter úr és Lázár János akkori frakcióvezető úr jóval korábban megígért, az elmúlt két évben várt a létrehozására. Ami most benyújtásra került, azt talán kár volt megvárni, hogy ennyi idő teljen el.

A szervezet 1972. február 14-e után született, választott tagjai jogi, illetve társadalompolitikai, szakági felsőfokú képzés és kemény 5 éves szakmai gyakorlat után lesznek méltóak elnökként államtitkári, tagként pedig helyettes államtitkári fizetésre, és ítélik meg jogorvoslat felől nem vizsgálható módon a múltat. Más oldalról az életkori megkötés azt jelenti, hogy aki 1972. február 14-e előtt született és érte el a nagykorúságát, az minden személy ma Magyarországon megbízhatatlan, tehát senki sem feddhetetlen a jelenlegi törvényjavaslat szerint, még az Orbán-kormány jelenlegi tagjai sem, bár azt tudom, van kivétel, mert önök el szokták dönteni, hogy ki az, aki a jó oldalon állt a múlt rendszerben, akkor is, ha tagja volt, és ki az, aki a rossz oldalon állt. Ezt a metodikát ismerjük, mégis ez a törvényből most úgy tűnik, hogy mindenki, aki 1972 előtt született, az mind alanya ennek a feddhetetlenségi gátnak.

A jelölésük már önmagában is nevetséges, és szeretném mondani itt Vas képviselőtársamnak, hogy lehet, hogy rossz indokolást vett elő, és azt olvasta fel nekünk, ugyanis a jelenleg benyújtott törvényben az eseti bizottság, az a bizottság, amely jelöl, az persze úgy jön létre, hogy minden egyes frakció egy képviselőt választ oda, de annak az arányában tud szavazni, ahány tagja van. Tehát az, hogy egyhangú szavazással lehessen elfogadni, az persze egy hiú ábránd, hiszen az elmúlt három évben egyetlenegy olyan eseti bizottság, jelölő bizottság, személyi kérdéssel foglalkozó nem állt fel, amely képes lett volna egyhangú döntést hozni. Tehát most nagyon leegyszerűsítem: összejön a bizottság, és 263-122 ellenében vagy 124 ellenében, változó lesz éppen a létszám, el fog dőlni, hogy kiket fognak önök a saját szempontjukból beküldeni ebbe a bizottságba. Az első olyan kudarc, amely képtelen, képtelen lesz biztosítani nemcsak a múlt feltárása okán, hogy ő személyesen alanya vagy részese volt-e, hanem a közös múltunk feltárása okán már elvesztette a hitelességét, ebben az esetben ez a létrejövő bizottság.

A bizottság létrehozása és annak kodifikált módja elképesztő, hatása szinte megegyezik az Alkotmánybíróság döntéseivel. A bizottságnak az alaptörvény U) cikk (4) bekezdése alapján közzétett tényállításai bíróság vagy más hatóság előtt önálló jogorvoslattal nem támadhatók meg. Ilyen tényállítás lehet, ugye, a kommunista diktatúra hatalombirtokosai, a diktatúra működésével összefüggő szerepükre és cselekményeikre vonatkozó tényállításokat a szándékosan tett, lényegét tekintve valótlan állítások kivételével tűrni kötelesek, az e szerepükkel és cselekményeikkel összefüggő személyes adataik nyilvánosságra hozhatók. Ez praktikusan a törvényből azt jelenti, hogy a bizottság által tényként közölt bármilyen gondatlan hazugság szabad, ilyen miatt lényegében ismeretlen széles körű személyi körbe tartozók nem élhetnek a jogorvoslattal. Az a hatalom, amely a tényfeltáró újságírást, tisztelt képviselőtársaim, két-három hete önök akarták megszüntetni, most létrehoznak egy olyan bizottságot, amely felelősség nélkül állíthat olyat, amelynek a valóságtartalmáról nem szándékosan, akár gondatlanságból, véletlenszerűen elkövetve nem tud meggyőződni, és nincs az alanynak jogorvoslati lehetősége sehol.

Ebből a szempontból tehát a jogorvoslat kizárása egy olyan átlátszó kísérlet, amelyre nem tudok más jelzőt használni, mint hogy szándékosság, szándékosan szerepel ebben a törvényben. A törvényjavaslat viszont a hatalombirtokosoknak, akiknek az adatai közérdekből nyilvánosak, és tűrni kötelesek a bizottság által közzétett véleményt... Nem olvasom fel, Vas képviselőtársam pontosan elmondta, de ha a vitában kell, szívesen megismétlem; vezetőnek minősülnek különösen a szervezetek első titkárai, a Politikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság tagjai, osztályvezetői, budapesti, kerületi, megyei, városi és községi pártbizottságok tagjai, üzemi és intézményi pártbizottsági tagok. Őket kell a bizottságnak vizsgálat alá vonnia.

Itt kell arra rámutatnom, hogy milyen kétszínű is ez a törvényjavaslat, hiszen a megfigyeltek mindegyikét áldozatnak tekinti, a hivatásos alkalmazottakat pedig kivétel nélkül bűnösnek. Ez a felfogás nem vesz arról tudomást, hogy a szolgálatok súlyos bűncselekményekkel kapcsolatosan is felhasználtak titkos eszközöket és ügynököket is az elmúlt 60 évben, tisztelt képviselőtársaim. A bizottsági hivatal szervezete dolgozóinak múltján nem eshet semmiféle kommunista folt. Rendben van, vizsgálják ezeket is, olyannyira, hogy külön pontban fogalmaz a törvény, hogy a Kommunista Párt, illetve a Magyar Dolgozók Pártja tagjainak foglalkoztatását nyilván, szeretném mondani, nyilván kommunikációs szempontból illesztették be a törvénybe, mert egyéb más szempont nem lehet, hiszen ezek az emberek, amennyiben ma még élnek és jelen vannak a mai magyar társadalomban, a szépkorukat, a nyugdíjas korukat töltik, nem gondolnám, hogy ők lennének a hivatal alkalmazottai.

Az alaptörvény U) cikk (3) bekezdése kimondja: a kommunista diktatúrával kapcsolatos emlékezet állami megőrzése érdekében Nemzeti Emlékezet Bizottság működik. A nemzeti bizottság feltárja a kommunista diktatúra hatalmi működését, a kommunista hatalmat birtokló személyek és szervezetek szerepét, a tevékenysége eredményeit átfogó jelentésben, valamint további dokumentumokban közzéteszi. Az U) cikk tartalmát az alaptörvény negyedik módosítása emelte át az alaptörvény átmeneti rendelkezéseiből, ez volt az ominózus 3. cikkely, az átmeneti rendelkezéseket viszont 2011. december 30-án elfogadta az Országgyűlés. Tehát, tisztelt államtitkár úr, csak a kétéves várakozásra szeretném mondani, hogy semmilyen ok nem állt fenn, hogy ezt a törvényt most itt, a parlament utolsó, úgymond téli ülésszakának vagy őszi ülésszakának a legvégén fogadjuk el. Olyannyira nem történt semmi, hogy az alaptörvény végrehajtásáért felelősséget viseltetett kétharmad két évig nem terjesztette elő a törvénymódosítást, viszont a hatályos ügynöktörvényre vonatkozóan sem, pedig az is alaptörvény-ellenessé vált, olyannyira, hogy az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységeinek feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény hatályos 5. § (4) bekezdés c) pontja szerint az állambiztonsági aktákba bárki számára csak a közszereplő hivatásos alkalmazott, a közszereplő operatív kapcsolat és a közszereplő hálózati személy azonosításához szükséges adatok ismerhetőek meg. Ez a szabályozás a korábbi alkotmány rendelkezésének felelt meg, mivel az információszabadságnak csak közszereplők esetében adott elsőbbséget a személyes adatok védelmével szemben.

(19.30)

A közszereplői minőség megállapítása a gyakorlatban egyáltalán nem működött, így számos, az állambiztonsággal együttműködő személy kiléte titokban maradhatott. Ezzel szemben az átmeneti rendelkezések, majd az alaptörvény U) cikk (4) bekezdése a kommunista diktatúra hatalombirtokosainak a diktatúra működésével összefüggő szerepüket és cselekményeikkel összefüggő személyes adataikat közérdekből nyilvános adattá minősítette. Álláspontunk szerint azoknak a személyeknek a köre, akiknek adatai közérdekből nyilvánosak, nem jelentheti csupán a hivatásos alkalmazottakat és a hálózati személyek és az operatív kapcsolatok közül csak a közszereplőket. Elfogadhatatlan lenne ugyanis egy olyan, ezek szerint fideszes értelmezés, amely szerint a hatalombirtokos csak a hivatásosokat jelenti, az ügynököket pedig nem. Ezzel az ügynöki tevékenységet lényegében elfedik.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ha mi érdemben akarunk beszélni a múlt feltárásáról, akkor nem lehet azt a distinkciót előre meghatározni, hogy mely kérdésekről nem hajlandó ebben a témakörben tárgyalni az Országgyűlés. Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításával a törvényjavaslat csak az egyéni információs kárpótlást teszi lehetővé, de az alapvető problémát nem szünteti meg. A hivatásos alkalmazott személyes adatait bárki nyilvánosságra hozhatja anonimizálás nélkül. A hálózati személy és az operatív kapcsolat személyes adatait viszont csak a megfigyelt hozhatja nyilvánosságra, kivéve, ha közszereplő. Ezzel a törvényjavaslat pontosan azt a célt nem lesz képes elérni, amit az indoklásban fogalmaztak meg önök: a bizottság létrehozásával az ország komoly eredményt érhet el a XX. század diktatórikus múltjának feldolgozása felé vezető úton.

Tisztelt Ház! Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 2013-ban egy kiadványt tett közzé a levéltár 15 éves, illetve a 2012. évi működéséről. A levéltárban 4 ezer folyóméter, mintegy 60 millió oldal irat van. Az egyéni információs kárpótlás jegyében az elmúlt 15 év alatt 30 015 egyéni kérelmet nyújtottak be a levéltárhoz, 2012-ben 3268 regisztrált ügy volt, 2528 lezárt ügyből 985-ben volt találat, a nemleges válaszok aránya 2011-hez képest nőtt. Az adatokból világosan látható, hogy az érintettek, elsősorban a megfigyeltek nem mutatnak nagy számban érdeklődést a saját történetük iránt, miközben a hozzáértők több százezres nagyságrendű érintettről beszélnek. Az ugyan elméletileg 1990-ben egy megfelelő igazságtétel lehetett volna, és ez bizonyos értelemben válasz, azt gondolom, Szilágyi képviselőtársamnak is, hogy nem az elmúlt 23 év bármelyik ciklusa az, ahol objektív vagy szubjektív okok vannak, hanem az a történelmi pillanat 1990-ben adódott, amikor ezt meg lehetett volna tenni. Minél távolabb vagyunk ettől, annál kevésbé lehet az objektivitásban és a teljeskörűségben eljárni, amennyiben ezt a törvényjavaslatot fogadjuk el.

A Magyar Szocialista Párt az úgynevezett ügynökakták teljes nyilvánosságát támogatta, támogatja, és a jövőben is ezt fogja képviselni. Pontosan azért, mert ebben a parlamenti ciklusban és már az előzőben is számos vitanap, számos törvény kapcsán hangzott el ellenzéki frakciótól kezdeményezés, amelyben úgymond létrejöhetett volna az a szakmai konszenzus, hogy legyen egyszer ez is része a Nemzeti Emlékezet Bizottság felállítása mellett, hogy legyenek teljeskörűen kinyitva az úgynevezett ügynökakták, legyenek teljesen nyilvánosak. Ebben a mai napig nem történt érdemi előrelépés Magyarországon. Láthatóan, miközben nagy lelkesedéssel a kommunista állampártra kívánnak mutogatni az előterjesztők, nem iparkodnak az ügynökakták teljes nyilvánossága megteremtésének feltételeit is megteremteni.

Általában van egy rossz mondás, én magam nem nagyon szeretem, de sajnos ebben az ügyben, ha nem lehet beszélni az ügynökakták kérdéséről, akkor mégiscsak igaz, hogy ha nem tudsz egy problémát megoldani, akkor hozz létre egy bizottságot. Most körülbelül ez az érzésem van, hogy van egy jó bizottság, amelyet grandiózusan meghatározott körre kiterjesztve eljátsszák, hogy valami lépést tettek, de valójában érdemben ugyanúgy fedve marad az a múlt, amivel viszont minden egyes mai magyar állampolgárnak igenis tisztában kellene lennie.

Az, hogy a törvényjavaslathoz módosító javaslatokat kell-e benyújtani, önmagában egy vitakérdés. De legalább abban, tisztelt államtitkár úr és tisztelt képviselőtársaim, hogy nem lehet, hogy ugyanaz az eljárás legyen a kinevezésekre, és ebben is téved Vas képviselőtársam, ugyanis nemcsak egyszer lehet megválasztani. Ha nincs meg a megfelelő kétharmad, akkor addig ő mandátumát kitöltve őrzi 9 év után is. Ilyet már láttunk az ügyészségnél, láttunk már más közjogi berendezkedésnél. Nem meglepő, hogy ezt a formulát alkalmazzák.

Végezetül van még egy, ami a jogorvoslati eljárás kizárását tiltó határozati rész. Gondolják végig! Nem lehet, hogy egy bizottság döntése jogorvoslati eljárás nélkül bármilyen egyén életére, ha ő nem rendelkezhet azzal a jogállamban biztosított joggal, hogy ő védekezhessen, ha ez nem biztosított, akkor ez az egész törvény ebben az értelemben alkotmányellenes. És arra kell kérni a köztársasági elnök urat, hogy ezt ne írja alá, már amennyiben ezt mégis megteszi, akkor pedig az adatvédelmi ombudsmanhoz kell fordulni, hogy ő forduljon az Alkotmánybírósághoz jogorvoslatot kérve azért, hogy legyen lehetőségük az egyéneknek, tiszteletben tartva a múlt feltárását, a jogorvoslati eljárásra.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Talán bármilyen kérdés, ami a múlt feltárására vonatkozik, célszerű, ha mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a mai magyar társadalom több mint 60 százaléka ugyanannak a múltnak a részese. Minden egyes ember, aki ma él ebben a társadalomban, annak az édesapja, édesanyja, nagyszülei részesei voltak nem a pártállamnak, hanem annak a társadalomnak, annak a korszaknak.

Nagyon örülnék annak, ha nem a személyes sorsokon keresztül, családi fán keresztül akarná valaki igazolni azt, hogy miért is kell egy adott törvényben megnyitni az ügynökaktát, hanem pontosan azzal az igénnyel kellene fellépniük a politikusoknak, hogy az emlékezet bizottsága lehet, államtitkár úr, hogy egy jó szándékú kezdeményezés és egy lépés, csak szeretnénk mondani, hogy a lépéshez is szükséges és feltétel, hogy az ügynökakták megismerhetése pontosan azért, amit Novák képviselő úr mondott, hogy ő maga kikéri a magáét, de ugye 30 ezer ember volt összesen az elmúlt 15 évben, aki ehhez hozzá akart férni, meg akarta ismerni.

Tehát a társadalom megismeréséhez nem az vezet, hogy az egyéneket biztatjuk, hogy menjenek el, hanem az vezet, ha a politika megteremti annak a feltételét, hogy legyen valódi nemzeti megbékélés. A megbékélés jelen esetben e törvény alapján egyoldalú lesz, önök választanak hozzá szereplőt, önök mondják meg, hogy mit lehet vizsgálni, és takarva marad az a valóság, amit Csóti képviselő úr jól nyitott meg. Lehet, hogy érdemes lenne erről is beszélgetni, hogy feltárni azokat az időszakokat és azokat a momentumokat, amelyek segíthetik azt, hogy a tévhitek elkopjanak és a valóság foglalja el a helyét. Ez egy hosszabb folyamat.

Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Soltész Miklós államtitkár úr szerint ma több marad a nyugdíjasok zsebében, ami köszönhető a rezsicsökkentésnek, így többet tudnak költeni majd. Ezt mondta államtitkár úr nem olyan régen, pedig nem ez látszódik a KSH adataiból, amelyre oly sokszor hivatkoznak önök is, hiszen pont azt erősítette meg, hogy a leggazdagabbak még gazdagabbak lettek, a szegények meg még szegényebbek lettek, és a két társadalmi csoport közötti fogyasztási különbség érezhető, és növekedési pályára került az elmúlt három évben.

A KSH adatai szerint a leggazdagabb felső 20 százaléknak nőtt a fogyasztása, és mindannyian tudjuk ma Magyarországon, hogy ezen társadalmi rétegbe nem tartoznak bele az időskorúak, hiszen tipikusan nem ezen a jövedelmi ranglétrán helyezkednek el. Az összes többi fogyasztói csoportban viszont csökkent a társadalmi csoportok összefogyasztása is. Tehát nem igaz az, hogy a rezsicsökkentésnek vagy akár a kormány elmúlt hároméves politikájának köszönhetően nőtt volna az ő életlehetőségük, nőtt volna a fogyasztásuk. De hát miből is költhetnének többet, hiszen az idősek uniós szabvány alapján mért szegénységi rátája is jelentősen megnőtt 2009-hez képest, tehát az egyébként is alacsony ráta még megkétszereződött a Tárki adatai szerint.

De ha nem a számokat akarjuk nézni, hanem a valóságot - amely a hétköznapoknak úgymond visszatükröződése, ami a számokban rejlik -, akkor azt kell mondanom, államtitkár úr, hogy ha bemegyünk egy üzletbe, és megnézzük, hogy valójában mi van az időskorúak kosarában, akkor látjuk, hogy a kenyér drágább, a tej drágább, a tojás drágább lett, egyre több recept nem kerül kiváltásra, egyre több gyógyszer, ami az ő számukra biztosítaná az egészséghez való visszatérést, csak drágább lett.

A kormány programjában - már csak azért, merthogy önök vállalták - "Az idősek tisztelete, megbecsülése, biztonsága" címmel szerepel egy fejezet a nyugdíjasokról, a nyugdíjakról. Azt ígérték, hogy szociális biztonságot teremtő politikájuk egyik sarokpillére lesz az idős embereket szolgáló politika, és nemcsak a nyugdíjas-társadalom szerzett jogokra épülő nyugellátására gondolnak, és a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzésére, hanem mindannak az élethelyzetnek, amelyben a nyugdíjas-társadalom tölti a hétköznapjait, annak a biztonságát szeretnék megteremteni.

Vegyük tehát sorra, hogy mi történt ebből az ígéretből! Két éve egy tollvonással megszüntették a korhatár előtti nyugdíjazás lehetőségét. A meglévő ellátásokat átnevezték, több százezer ember nyugdíjas státusát elvették egyik napról a másikra. Vannak köztük olyanok, nem kevesen, akiket még meg is adóztattak a 16 százalékos járulékteherrel. A státusmegvonás mögött pedig a kedvezmények megvonása is sorsrésze lett ennek a társadalmi csoportnak.

Megszüntették a korengedményes nyugdíjazás lehetőségét, sőt 200 ezer rokkantnyugdíjasnak kellett magának kérnie, hogy ismét felülvizsgálják, különben elveszítené az ellátását. Azóta több száz millió forintot költöttek arra, hogy ezeket a kegyetlennek nevezett felülvizsgálatokat elvégeztessék, és arról, hogy a felülvizsgálat következtében kik kerültek vissza a munkaerőpiacra, arról nem zengenek ódákat, azt nem állítják, hogy mindenkinek találtak munkát, mindenkinek adtak bért, hanem csak azt tudják mondani, hogy szűkítették a rokkantellátásokra szánt forrásokat.

Mindannyian jól emlékszünk arra, amikor még Schmitt Pál az előző országgyűlési kampányban egy személyesen vállalt garanciát küldött el a nyugdíjasoknak, amelyben garanciát adott a nyugdíjak értékének megőrzésére. Tisztelt képviselőtársaim, ugyanaz történt vele, mint az ígéretével: a nyugdíjasok helyzete érdemben nem javult, miközben a felelősségük, a rossz kormányzás következtében nőtt az ő kockázatuk. Ugyanis nem a számok tükrében, hanem az élethelyzet tekintetében szeretném mondani, hogy ma a nyugdíjasok zömében segítik gyermekeit, segítik unokáit megélhetését. Ha az kell, hogy befizessék a tandíjat, akkor a nagymama segít. Nem az van, hogy ma az aktívkorúak tudnak segíteni a nyugdíjasoknak, a szüleiknek, nagyszüleiknek, hanem sajnos fordítva: a nagyszülőknek kell segíteniük a gyermekeiknek, az unokáiknak azért, hogy boldoguljanak Magyarországon.

Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, csak egyetlenegy dolgot szeretnék mondani: az időmérleg felvételéből kiderül, hogy a magyar nyugdíjasok egyre kevesebbet utaznak. Emlékeztetném önöket: önök vették el a 65 év felettiek ingyenes utazását, és tették kilométer alapon minden egyes nyugdíjas számára fizetővé a tömegközlekedést Magyarországon. Önök az elmúlt három és fél évben, amit a nyugdíjas-társadalomnak ígértek, nem tartották be.

Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet. (Dr. Józsa István tapsol.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Megtisztelő államtitkár úrral is vitatkozni. Köszönöm, elfogadom.

ELNÖK: Öné a szó, képviselő úr.

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Látom, hogy nincsen előre elkészített témavázlat, merthogy nagyon egyszerű a kérdés az azonnali kérdések órájában.

Egy héttel ezelőtt négy állami vállalatnak a vezérigazgatója 9-10 havi prémiumot, jutalmat vett fel, majd a média ezt megírta, abban a pillanatban a kormány döntött, és azt kérte ezektől az érintettektől, hogy legyenek szívesek jótékonykodni, legyenek szívesek a kétmillió forint fölötti pénzt visszafizetni.

Államtitkár úr bizonyára emlékszik rá, hogy önök voltak azok, akik 2010-ben a kormányváltást követően bevezették a 98 százalékos adót, így országgyűlési képviselők, akik már nem folytatták a munkájukat, úgymond minden egyes juttatást, ami a törvény szerint járt nekik, azt elveszítették. Ezután kialakult egy pofátlan végkielégítések kommunikációja, hogy mindenre, ami az elmúlt nyolc évben zajlott, arra az lett a válasz, hogy ilyen végkielégítés soha többet nem lehet, most már mi mindent igenis szigorúan, áttekinthető, transzparens módon fogunk tudni kezelni és erre szerződni.

Szeretném megkérdezni államtitkár urat, hogy Baranyay László, Magyar Fejlesztési Bank, Dávid Ilona, a MÁV vezérigazgatója, Horváth Gergely, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatója hogyan kaphatott többhavi jutalmat. És államtitkár úr, mielőtt elmondja, hogy ez szerződésben van írva, ezt mi is tudjuk, mert ez alapján vette fel, a kérdés az: ki írta alá a szerződést? Ki engedélyezte egy érvényben lévő jogszabály mentén, hogy ilyen szerződést kössenek? Erre kérek szépen választ.

Ki a felelős? Nem az a felelős, aki megkapta, mert ő aláírt egy szerződést. Az a felelős, aki engedte ezt a szerződést aláírni. A kormánynak tehát nemcsak abban kell döntenie, hogy ezek fizessék vissza, hanem azt is meg kellene vizsgálni, hogy ki íratta alá ezeket a szerződéseket.

Köszönöm. Várom válaszát. (Taps az MSZP padsoraiból.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Hát, ha ennyi ereje van már csak a fülkeforradalomnak, akkor nagy baj van, államtitkár úr, hogy már ön se tudja, hogy mit válaszol. Próbál kibújni a kérdés alól. A kérdés az, hogy a kormány dönthet arról, hogy amúgy törvénytelenül arra kéri a szerződésben vállalt feleket, hogy fizessék vissza a kétmillió forint fölötti pénzt, ez eddig helyes. De szeretném idézni, Kocsis Máté, az önök kommunikációs igazgatója úgy nyilatkozott, hogy szerinte az érintetteknek eleve fel sem kellett volna vennie a prémiumot. Szeretném mondani, egy szerződés alapján, államtitkár úr, ne bújjon el a válasz elől: ki írta alá a szerződést? Hozzák nyilvánosságra, hogy ki volt a felelős azért, hogy több tízmillió forintnyi jutalmat adtak a saját vezetőiknek! (Dr. Fónagy János: Nem jutalom, prémium.) Az állam jó gazda akkor, hogyha a szolgáltatásban többet biztosít, mint amit a saját vezetőinek kioszt. Ezt felejtették el, államtitkár úr. Tehát arra a kérdésre várok csak egy egyszerű választ: ki írta alá a másik oldalon a szerződést, és meg lehet-e ezeket ismerni?

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném mondani, hogy a javaslat, az ügyrendi javaslat pedig az, hogy legközelebb a Ház elnöke pontosan határozza meg, hogy egy azonnali kérdésre mely minisztérium adhat választ, mert ez méltánytalan, cinikus és vérlázító, hogy itt ül benn a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára, és a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára dobálja a labdát, miközben válaszolhatott volna akkor az érintett is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2014-es kampányban legtöbbször valószínűleg azt a kérdést fogják feltenni a fideszes képviselőknek, hogy miért volt szükség ilyen brutális mértékű és mennyiségű megszorításra. A válasz nyilvánvalóan a visszamutogatás lesz, ezért is érdemes felidézni, hogy az egyik legfontosabb területen, a magyar lakosság életszínvonalát tekintve mi történt a 2010-es kormányváltás óta, így derülhet ki ugyanis egyértelműen, hogy csak a saját kontár és igazságtalan politikája miatt bukdácsol megszorításról megszorításra a jelenlegi kormány.

A miniszterelnök a 2011. februári évértékelő beszédében még azt mondta, hogy 2012 az elrugaszkodás éve lesz, 2013 pedig az emelkedés éve lesz. Valójában egyetlen téren, a megszorításokat, az adókat illetően történt elrugaszkodás és emelkedés: a kormány egy szűk réteg személyi jövedelemadóját mérsékelte ugyan, de ezzel feláldozta a növekedést, a jómódúak adócsökkentésének árát pedig az adók beemelésével és a kedvezmények megszüntetése miatt az átlagos szinten vagy annál rosszabbul élők fizetik meg. Nem beszélve arról, tisztelt képviselőtársaim, hogy a politikában az elmúlt három évben úgymond kialakult az a közbeszéd az önök nyelvjárásában, hogy 47 ezer forintból is meg lehet élni; biztosan meg lehet élni, de nem Magyarországon.

Hogyan is nőhetett volna az életszínvonal, ha a hétköznapok szintjén bemegyünk egy hétköznapi boltba - ne legyen CBA, hanem egy tisztes kiskereskedés (Dr. Rétvári Bence: Tisztességtelen ne...) -, és megnézzük, hogy hogyan és miképpen alakultak a liszt, a hús, a krumpli és a tej árai. A kormányváltás idején a csirke kilója 718 forint volt, ma 811 forint; egy liter tej ára 195 forint volt, ma 243 forint; egy kiló lisztért 112 forintot fizettek 2010-ben, ma 146 forintot; egy kiló krumpli 126 forint volt, ma 164 forintba kerül. 2012-ben az egy főre jutó 85 960 forintról jelentősen, 25 ezer forinttal elmaradt a nettó minimálbér értéke, a szociális ellátások pedig a létminimum összegének legfeljebb a felét vagy harmadát érték el. 2013-ban azok a számok körvonalazódtak, amelyekben újabb megszorítások, terhek növekedése vár a magyar állampolgárokra.

Lehet-e beszélni ott egyáltalán életszínvonal alakulásáról, növekedéséről, ahol a teljes lakosság közel 14 százaléka szegény? Igen, beszéljünk a hétköznapokról, ahogy Matolcsy György akkoriban még miniszterként piros pettyes szólamait lefordította: az anyagi megfosztottság már 2011-ben 4 millió 160 ezer embert érintett, a megfelelő mennyiségű húshoz való hozzáférés 2 millió 860 ezer embernek nem sikerült, a megfelelő fűtés elérése 1 millió 164 ezer embernek nem sikerült 2010 óta, az elmúlt három évben.

Önök hiába papolnak arról, hogy a rezsicsökkentés mi mindent old meg Magyarországon, ha közben megadóztatják sárga csekkek befizetésével, bankszámláról történő leemeléssel is megadóztatják a hétköznapi választópolgárokat. Persze ezek a problémák ebben a teremben vagy akár a felső 10 százalék szempontjából nem igazán érdekesek, hiszen aki tehetősebb volt, az gazdagabb lett, aki szegény volt, az szegényebb lett, ráadásul olyan társadalmi csoportok kerültek ezen kategóriába, tisztelt képviselőtársaim, akik eddig azt gondolták, hogy a munkaalapú társadalom azt jelenti, hogy ha dolgozunk, akkor az abból szerzett bérből meg tudunk élni. Ma a dolgozói szegénység olyan fogalom lett, amit az elmúlt negyedszázadban nem kellett használni Magyarországon.

De tisztelt képviselőtársaim, a minimálbér emelésével, amit terveznek, a legnagyobb átverés érkezik 2014-ben, mert kevesebb munkahely lesz, romló gazdasági teljesítmény, és a feketegazdaság tud tőle növekedni, ugyanakkor a kormány ünnepelheti a minimálbér emelését, valójában a munkaadók terhei fognak 30 százalékkal növekedni. Ma igaz az, ami 2006-ban a kampány része volt az önök részéről, hogy Magyarországon rosszabbul élnek az emberek, ma a társadalom fele rosszabbul él, mint a kormányváltást megelőzően. Nem az a kérdés, hogy lehet-e a békemenettel ellensúlyozni mindazt, ami a valóságban van, mert a valóság akkor is utat tör magának, ha a "Magyarország jobban teljesít" kampányra még újabb 3-4 milliárd forintot el fognak költeni.

A kormány érzéketlen azon társadalmi konfliktusok kezelésében, amelyek révén a szegényebbek és a tehetősebbek újra egy társadalmi szolidaritás mentén egymásra találhatnának. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Elfogadom a válaszadó személyét.

ELNÖK: És most megkövetem az Országgyűlést. Minden esetben így fogom föltenni a kérdést, mert így házszabályszerű. Magától értetődően, ha nem fogadják el, akkor nem kerülhet sor az azonnali kérdésre. Kérem az órát visszaállítani. Tóbiás József képviselő urat illeti a szó. Parancsoljon!

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Mindannyian emlékezhetünk, hogy tavaly júniusban a kormány egy olyan törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlés elé, amellyel lényegében államosította - bár ez volt az ígéret, államosította (sic!) - a teljes magyarországi takarékszövetkezeti szektort.

A jogszabállyal az állam teljes felügyeletet és kontrollt szerzett valamennyi magyarországi takarékszövetkezeti hitelintézet fölött, amellyel Magyarország lakossági pénzügyi szektorának közel 80 százalékát érintve vette állami kézbe. A törvény alapján a takarékszövetkezetek egy újonnan létrejövő, államilag szervezett és ellenőrzött integrációs szervezetbe kényszerültek, amelyben az egyes takarékszövetkezeti tagok eddigi önállósága gyakorlatilag megszűnt, kiüresítve, illetve korlátozva ezzel mintegy 100 ezer kistulajdonost és közel 1,7 millió ügyfél jogait.

A szervezet úgy irányítja ezt a 120 takarékszövetkezetet, mintha csak egy 1500 fiókból álló hálózat lenne. Előírhatja üzletpolitikáját, leválthatja egy-egy takarékszövetkezet vezetését. Mára egyértelművé és világossá vált, hogy amit a törvény elfogadásánál e Ház falai között is elmondtunk, nem államosításról van szó, államtitkár úr. Többségében magántulajdonban lévő takarékszövetkezetek kerültek állami segítséggel más magántulajdon kezébe.

Eszerint a Takarékbank 55 százalékos részvénycsomagjának megvásárlásával azt a takarékszövetkezeti rendszer átalakítását vezénylő kormánybiztost, Vojnits Tamást bízták meg, aki egyben a Takarékbank elnöke, felelős a takarékszövetkezeti szektor átalakításáért, és egyben az egy jelentkező, egy pályázó által megvásárlásra jelentkezett társaságnak az egyik vezetője is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Szeretném megkérdezni, államtitkár úr, nagyon röviden: hogyan működik az önök mércéje szerint, hogy a kiíró, az elbíráló és a nyertes is ugyanazon személy? Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon szép célokat fogalmazott meg, és nem volt olyan szakmai szervezet vagy akár szövetkezeti vezető, aki ezen célok mentén ne értett volna önökkel egyet. De önök úgy írtak ki egy pályázatot, hogy annak a pályázatnak már a kiírásában világos volt, hogy egy pályázó lesz. Önök megfosztottak több tulajdonost, részvénytulajdonost, külsősnek minősítették, nem vehettek részt a szavazásban. Önök olyan feltételeket teremtettek, hogy ezen takarékszövetkezetek - 110 ilyen takarékszövetkezet - kimaradtak ebből az integrációból, és belekényszerítették őket, hogy ha nem szavazzák meg, elveszítik a részvényüket. Önök azt ígérték, hogy az állam jó gazda lesz, azért kell a válság okán - ahogy ön megfogalmazta.

Akkor szeretném megkérdezni, hogy az a 400 milliárdos összvagyon, ami ebben a takarékszövetkezeti szektorban van, és ami mint letét kellett volna hogy megjelenjen, hogy pályázzanak, az most akkor miért nem érték. Miért nem érték, hogy a vidéken működő, életszerűen, nem egyszerűen csak papírforma szerint, hanem életszerűen működő takarékszövetkezetek elveszítették (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), elveszítették tulajdonjogukat és a hozzá kötődő önállóságukat?

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)