Felszólalás adatai

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrnak két sikere volt és van. Az egyik sikere az, hogy ezt a választást megnyerte, és nagy siker az, hogy elhitték az emberek, hogy nincs nagy baj, hogy dübörög a gazdaság, hogy nem lesznek megszorító intézkedések. Ez önmagában egy siker.

Ellenzéki politikusként azt is el kell ismernem, hogy a külpolitikában is komoly sikerei vannak Gyurcsány Ferencnek, ha a külpolitikát a szó legszorosabb értelmében tekintem, mert az európai külpolitikában, a magyar és amerikai viszony javításában mindenféleképpen elévülhetetlen érdemei vannak. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy önmagában nem létezik külpolitika, ha ehhez nem kapcsolódik egy olyan kereskedelmi, gazdasági kapcsolatrendszer, aminek az egyetlen célja az, hogy végre Magyarország polgárai is és lakói is megélhessék azt az európai szintű életszínvonalat - és itt nemcsak a gazdaságra gondolok, vagy a gazdagságra gondolok, hanem arra az élhetőbb világra, az intézményrendszer működtetésére, kiszámíthatóságra, biztonságra, ami az Európai Uniót egyébként jellemzi.

Nos, ebben a két kérdésben, el kell ismernem a miniszterelnök úr eredményeit. Ugyanakkor szeretném elmondani, hogy a harmadik elem, a határon túli magyarok kérdésében sajnos a 2005. év nem hozta meg egy rosszízű népszavazás után annak a lehetőségét, hogy megoldást találtunk volna annak a közjogi kapcsolatnak a legitimálására, ami az anyaországi és a határon túli magyarokat össze kell hogy kösse. Ha nemzeti felelősségről beszélünk, miniszterelnök úr, akkor ebben a felelősségben első, második helyen áll az, hogy az egy nemzethez tartozás nem ér véget a határokon, és bizony magának a mindenkori politikának a felelőssége az, hogy ezt közjogiasan hogyan tudja megteremteni.

Ebben, amit ön elmondott, hármas pillérben, nagyon emlékeztetett engem Antall miniszterelnök úr 1990-es külpolitikai programjára, ez tény. Viszont kevesebb tartalommal rendelkezik ugyanaz a program, és ennek az egyik leghiányosabb eleme a határon túli magyarság megoldatlan kérdése, az a felelőtlenség, ahogy a kormány tehetetlenül nézte a népszavazás végeredményét, és még azt követően sem volt hajlandó egy köztes közjogi megoldást találni ennek a helyzetnek a feloldására.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amiről a miniszterelnök úr beszélt, az egy antalli külpolitikának a reinkarnációja kellene hogy legyen most a XXI. században, ami, ha tartalommal valósulna meg, a Magyar Demokrata Fórum ehhez partner lenne. Azonban azt látjuk, hogy mindaddig, amíg ez a külpolitika, egy viszonylag elfogadható külpolitika nem párosul azzal, hogy ebből a magyar nemzet előnyöket kapjon, sem gazdasági, sem kereskedelmi, sem nemzeti érdekérvényesítési szempontból, addig ez egy kirakatpolitizálásnak minősül, miközben magam is elismerem, miniszterelnök úr, Bush elnök úr magyarországi látogatása olyan látogatás volt, amely utóbb világtörténelmi eseménnyé tette a világ számos más helyén is 1956-ot. Ez a látogatás sokkal több volt annál, mint amit egyébként a beszéde tartalmazott.

De, miniszterelnök úr, amióta az ország életét igen nehezen megszorító lépéseit bejelentette, miniszterelnök úrnak ez volt az első napirend előtti felszólalása, és a nemzeti felelősség keretében egy szót nem ejtett azokról a gazdasági megoldandó kérdésekről, amely kérdéssorozat százezreket vagy milliókat érint ma Magyarországon, akik joggal várhatták volna el a miniszterelnök úrtól, hogy ejtsen szót olyan kérdésekről is, amelyek a megszorító intézkedések kapcsán adott esetben a felelősség vagy a nemzeti felelősség körébe tartozhatóak lennének.

Megítélésem szerint a miniszterelnök úrnak az elmúlt időszakban mint volt miniszterelnök az előző ciklusban és a mostani 180 fokos lépése a kampány ígéreteihez képest magának a felelőtlenségnek a politikája. És ha a miniszterelnök úr ma itt napirend előtt a nemzeti felelősségről beszélt, akkor elvárhattuk mi mindannyian, hogy beszélt volna a miniszterelnök úr arról az elbizonytalanodásról, a megszorító intézkedések hatásáról, amiről a mai napig nem kaptunk hatáselemzést, nemcsak mi, a szakszervezetek, az érintettek, a gazdasági élet szereplői sem, háttérelemzést, hogy miért is kell és milyen formában áldozatot vállalni, és ennek mi lesz jövőre, két év múlva, három év múlva, négy év múlva az áldásos hatása. Ez is a nemzeti felelősség kérdése.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)