Felszólalás adatai

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Köszönettel veszem, hogy osztozik abban a közös felelősségben, mely szerint az ön megállapítása szerint, ha jól értem, rendbe kell tenni közös dolgainkat, a költségvetést egyensúlyba kell hozni, hiszen az ön állítása szerint Magyarország pénzügyi csődben van, ezért nyilvánvalóan azt javasolja a kormánynak: tegyen lépéseket annak érdekében, hogy ettől az egyébként nem megalapozott állításban leírt helyzettől megóvjuk a magyar gazdaságot.

Az elmúlt héten ellenzéki és kormányzati közös kezdeményezésre vitanapot tartottunk a Házban, arról beszéltünk, hogy mit csináljunk. Ahogyan próbálok én magam visszaemlékezni - már csak azért is, mert képviselő úr folyamatosan arra kér bennünket, hogy nehogy már amnéziában szenvedjünk, szóval, ahogy én próbálok visszaemlékezni erre a vitanapra -, nem nagyon emlékszem, hogy akár akkor, akár most azon túlmenően, hogy folyamatosan azt mondják, hogy hát bizony maguk a felelősek e miatt a helyzet miatt, lett volna bármilyen fajta javaslatuk. Szerintem érdemes legalább egy harmadnyi időt és energiát fordítani az országra - ha már csak Magyarország számít, és talán önnek is emlékeztető ez a választási szlogen -, mint egyszerűen csak azt a vitát folytatni, amelynek egyelőre én se végét, se hosszát nem látom, mert ugyan itt elvitatkozgathatunk egymással, de mit tegyünk, ez a fő kérdés. Mi az, amit Magyarországon közösen meg kell tennünk?

A kormány azt gondolja, hogy amit tenni kell, ami ennek az országnak lendületet és erőt fog adni, az a fejlesztések és a beruházások új Magyarország-politikája. Azért is ezt gondolja, mert amikor végignézte, hogy a járulékcsökkentés politikája mit hozott, akkor azt tapasztalta, hogy 2000-2001-et követően, az ezt követő öt-hat évben ugyan összesen 8 százalékpontos járulékcsökkenés volt Magyarországon, és láss csodát, ebből egyetlenegy fia munkahely nem teremtődött. Azért arról az irányról, amit az ellenzék javasol, hogy járulékcsökkentéssel adjunk lendületet a magyar gazdaságnak, az elmúlt öt-hat évben kiderült, hogy nem járható út.

Van egy másik út: fejlesztésekkel és beruházásokkal ennek az országnak piacot teremteni, a piacon több lehetőséget teremteni hazai kis- és közepes vállalkozásoknak, ezzel bővíteni a foglalkoztatást, ezzel bővíteni természetesen mindazoknak a körét, akik a közteherviselésben részt vesznek, és akik munkájuk eredményeként azt mondhatják, hogy van mire büszkének lenni ebben az országban. Ez szerintem az egyik lehetséges politika. Másikat ma nem látok, azon túlmenően, hogy egyik részről folyamatosan azért ostorozza az ellenzék a kormányt, hogy miért van hiány, másik részről pedig azért ostorozza a kormányt, hogy miért nem tesz valamit ellene; vagy ha azt mondja, hogy tegyen ellene, azt mondja, hogy úgy csökkentsük a hiányt, hogy mondjunk le további állami bevételekről, amiről láttuk az elmúlt öt-hat évben, hogy nem megy.

Ez a vita közöttünk fenn fog maradni, képviselő úr. Egészen nyilvánvalóan két gazdaságpolitikai filozófia áll itt egymással szemben. Ez a kormány arra kapott felhatalmazást, hogy a saját politikáját valósítsa meg, és úgy látom, hogy ez az, ami racionális. Azt meg némileg értetlenkedve figyelem, hogy most olyan hirtelen a jobboldalnak nem a haza sorsa, hanem a külföldi elemzők és a befektetők véleménye lett a legfontosabb. Szerintem hazafias gazdaságpolitikát beruházások, piacok teremtésével, és ezzel egy új Magyarországot, egy fejlődő gazdaságot teremteni - én ezt javaslom.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)